A kormány nagyot álmodott, aztán jött a valóság: nem születik több gyerek

Publikálás dátuma
2018.10.25. 11:00

Fotó: Oláh Tibor / MTI
Több esküvő és kevesebb válás volt 2017-ben, de csökkent a születések és nőtt a halálozások száma. A demográfiai lejtmenetet azonban semmilyen támogatáspolitika nem tudja megfordítani.
Az egyik legrosszabb évünk volt a tavalyi, ha a népesség fogyását nézzük. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) néhány napja megjelent 2017-es Demográfiai évkönyve szerint több mint 40 ezerrel lettünk kevesebben, mert nagyjából 1500-zal csökkent az újszülöttek száma 2016-hoz viszonyítva, ráadásul a korábbinál több, pontosan 131 674 honfitársunk hunyt el. A sok számot sokféleképpen lehet értelmezni. A magyar családpolitika jelenlegi egyszemélyes megmondó embere, a Fidesz alelnöke, Novák Katalin államtitkár például minden hazai és nemzetközi fórumon azt hangoztatja, hogy Magyarországon „a 2011-es mélyponthoz képest most 20 százalékkal magasabb a gyermekvállalási kedv”. Ennek alapján sokan azt gondolhatták, egyre több gyerek születik, így nem kell komolyan venni a Népességtudományi Kutatóintézet 2015-ben kiadott előreszámítását, amely szerint 2060-ban várhatóan már csak 7 millió 900 ezer állampolgára lesz az országnak. Csakhogy ez mégis lehetséges. Először 1981-ben fordult elő, hogy több mint 1800 fővel többen haltak meg, mint ahányan születtek és ez a folyamat azóta megállíthatatlan. A következő évben már tízezer volt a különbség, 1993-ban már 30 ezer, öt évvel később 43 ezer, és azóta ebben a tartományban mozog a népesség fogyása. Először 1998-ban csökkent százezer alá az újszülöttek száma, a Fidesz-KDNP – egyébként sok tekintetben valóban pozitív, de a legszegényebbeket súlyosan kirekesztő - családpolitikai intézkedései ellenére sem kaptak nagy kedvet a magyar nők a gyerekvállalásra. A demográfiai mélypont 2011-ben volt, 88 ezer újszülöttel, a közelmúlt legjobb éve pedig 2006, amikor alig 130 csecsemő hiányzott a bűvös százezres határ ismételt átlépéséhez. Az Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülés óta 2016 volt a csúcs 93 ezer csecsemővel, aztán jött 2017 és az álmok – miszerint kezd beérni a sok családi kedvezmény –, szertefoszlottak, megint visszaesett a babaszám. A KSH adatsorainak kiinduló alapja, hogy idén január 1-én 9 millió 778 ezer 371 állampolgára volt Magyarországnak. Minden megyében csökkent a lakosság száma, a legkevésbé Szabolcsban, a leginkább Békésben. Az öregedési index szerint 1970-ben még csak 50 idős, 65 év feletti lakos jutott száz 14 év alatti gyerekre, 2010-ben már 112, idén januárban pedig már 130. A Dunántúlon Zala és Somogy, az ország keleti felében pedig Heves, Nógrád és Békés megye a leginkább idősödő, és Szabolcsban messze a legalacsonyabb a 65 év felettiek aránya. A házasodási kedv mindenesetre nem csak a kormányzati propagandában nőtt. A 2010-es 35 ezer esküvővel szemben tavaly több mint 50 ezer házasságot kötöttek és a 80-as évek majdnem 30 ezres válásához képest csak 12 ezerrel kevesebb házasságot bontottak fel. (Az adatokban azonban nem szerepelnek a megszűnt élettársi kapcsolatok.) A legtöbb esküvőt Komáromban, Borsodban és Szabolcsban tartották, míg a legkevesebbet Vasban és Zalában. A válások számában Pest, Fejér és Baranya megye került az élre, jócskán megelőzve Budapestet.
A legtöbb gyerek Borsodban és Szabolcsban született, ezer lakosonként itt 11 gyerek jött a világra 2017-ben, de Hajdú-Biharban, Hevesben és Pest megyében is tíz, míg Zalában csak 7. A listavezető két észak-magyarországi megyében a nők 4 évvel korábban szülnek gyereket, mint a fővárosban, ahol bőven 32 év felett van az átlag. A gyermekvállalás szociális hátteréről vall az az adat, hogy épp a leghátrányosabb helyzetű Nógrádban, Hevesben, Borsodban és Szabolcsban születik a legtöbb túl kicsi, 2500 gramm alatti súlyú baba. 2017-ben Jász-Nagykun-Szolnok megyében már a gyerekek 58, Borsodban 57,5 százaléka született házasságon kívül, és még további hat megyében van 50 százalék felett az arány. Meglepő, de Budapesten és Győr környékén – vagyis a leggazdagabb térségekben - csak a csecsemők egyharmada születik papíron nem rögzített kapcsolatban. Az egyébként minden más tekintetben is leginkább leszakadó Nógrád és Békés megyében volt tavaly a legnagyobb arányú a halálozás: minden ezer lakosukból 16-ot elveszítettek, míg Pest megye vagy Győr környéke kevesebb, mint 12-őt. A férfiak születéskor várható élettartama a fővárosban a legmagasabb, 74,3 év, de már a másodikként álló Győrben is egy évvel kevesebb, Nógrádban pedig mindössze 70 év. A nők várható élettartama közben Budapesten már meghaladta a 80,1 évet, de Zalában is elérték a 80-at. Hajdú-Bihar kilóg a keleti megyék sorából, alig 0,2 évvel marad el a nők 80 éves várható élettartamától. Borsod, Jász-Nagykun-Szolnok és Békés asszonyai ennél több mint két évvel kevesebbre számíthatnak. Az ország kettészakadása a belső vándorlás adataiban is tetten érhető. A leszakadt, munkát nem kínáló északkeleti térségekből tavaly is folytatódott a vándorlás a középső országrész és a nyugati határ gazdaságilag fejlettebb területeire. Pest, Fejér, Győr-Moson-Sopron és Vas megyékbe változatlanul sokan költöztek be, míg a legnagyobb vesztes Szabolcs minden ezer polgárából kilenc elköltözött.

A külföldiek szeretnek itt élni

2018 elején majdnem 162 ezer külföldi állampolgár élt hivatalos tartózkodási papírokkal Magyarországon – csaknem tízezerrel több, mint 2017 elején –, köztük több mint 13 ezer gyerek. Magyar állampolgárságot az Orbán-kormány második évében, 2011-ben még húszezren kaptak, tavaly már csak kevesebb, mint 2800 ember. Közülük 1700 román dokumentumokkal is rendelkezik, 186 pedig ukránnal. 2013 óta a legkevesebb, mindössze 106 menekültet ismert el Magyarország 2017-ben. 

Szalmonellafertőzés a kaposvári bölcsődékben: több mint száz gyerek betegedett meg

Publikálás dátuma
2018.10.25. 10:00
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Augusztus eleje óta immár a harmadik szalmonella-fertőzéshullám söpör végig a kaposvári bölcsődéken, s eddig több mint száz gyerek betegedett meg hosszabb-rövidebb időre. A szülők és a gondozók aggódnak, emellett úgy vélik, az illetékesek sokáig megpróbálták elhallgatni a járványt – a hivatalos verzió szerint még mindig nem tudni, mi okozta a tömeges megbetegedéseket.
Vagy három tucatnyian gyűltek össze szerda délután az ÁNTSZ kaposvári épületében, miután az elégedetlenség hatására az önkormányzat fórumot hirdetett, melyen az érintett szülőkön kívül, bölcsődei vezetők és dolgozók, a megyei tisztifőorvos, a kormányhivatal élelmiszerbiztonsági főosztályának munkatársa, háziorvosok és Kaposvár jegyzője vett részt. Nem az önkormányzat feladata, hogy megtalálja, hogyan és miért alakult ki a járvány – vezette fel a fórumot Csillag Gábor jegyző, aki amúgy a legutóbbi, szeptemberi közgyűlésen Kováts Imre DK-s képviselő az ügyben feltett kérdésére kijelentette: nincs összefüggés a megbetegedések és a konyha üzemeltetése között. Ezt ezúttal is megismételte, s felsorolta, milyen intézkedéseket tettek az érintett hatóságok. – Miután elsőre mindenki élelmiszer alapú járványra gondolt, a szolgálatok elsőnek az intézményeket ellátó Menza Minta Kft. konyháját és alapanyagait ellenőrizték, s ezek a vizsgálatok azóta is folyamatosak, ám minden esetben negatív eredménnyel jártak. Csakúgy, mint a bölcsődékben végzett ellenőrzések, az intézményeket ráadásul többször is fertőtlenítették. Az viszont nem került szóba, amiről a DK-s városatya az említett közgyűlésen még beszélt: Kinek a felelőssége, hogy terjedő fertőzés ellenére augusztus 25-én bölcsődei dolgozók, közel 300 gyerek és szüleik részvételével megrendezték a Bölcsődei Családi Napot, s miért csak szeptember közepén, a második járvány során értesítette a megyei kormányhivatal népegészségügyi főosztálya az érintetteket a megbetegedésekről, a megtett intézkedésekről, valamint a szülők feladatairól. Fadgyas Erzsébet megyei tisztifőorvos arról számolt be, hogy minden bölcsődés gyereket és dolgozót leoltottak, sőt, végigkísérték az intézményekben zajló napi feladatokat is, hátha valamilyen hibára derül fény, de munkatársai sem találtak semmilyen rendellenességet. Ahogyan a kormányhivatal élelmiszerbiztonsági szakemberei sem, akik a Menza Minta Kft. konyhája mellett a cég dolgozóit és szállítóit is megvizsgálták, s ez alapján kijelentették, hogy kizárható, hogy valamilyen élelmiszer miatt tört volna ki a járvány. - Ha nem ételtől van, akkor honnan? – érdeklődött az egyik anyuka, aki megjegyezte, elhiszi, hogy az élelmiszerbiztonsági vizsgálatok során nem találtak semmit a szakemberek, csakhogy az első, augusztus eleji járványnál ezek elmaradtak. - Miért kellett eltelnie csaknem három hónapnak, hogy érdemben foglalkozzon a problémával a város? – jött a következő kérdés egy másik szülőtől, a harmadik – aki már nyolc hete otthon kell, hogy legyen felváltva beteg gyerekeivel – pedig azon értetlenkedett, miért zárja ki a város vezetése és a kormányhivatal a Menza Minta Kft. felelősségét? - Az öt bölcsőde között ez az egyetlen közös pont – jegyezte meg, s ő is megemlítette, az első megbetegedésekkor senki sem vizsgálta a céget. Több szülő és bölcsődei dolgozó is azon háborgott, hogy tulajdonképpen azt sugallják az illetékesek, az intézmények és az otthoni higiénia hiánya, illetve a gondozók és a szülők felelőtlensége vezetett a visszatérő járványokhoz. - Folyamatosan azt halljuk, hogy szükséges az együttműködés – mondta egy anyuka –, csakhogy eddig nagyon úgy tűnt, inkább az a lényeg, hogy csendben legyünk, ne legyen botrány az ügyből. Honnan tudhatja egy szülő, hogy a gyereke fertőzött? A jelenlévő háziorvosok egyike erre elmagyarázta, ha a betegség öt fő tünete közül kettőt megállapít a körzeti orvos, már le kellene oltani a beteget. - Ha ez mégsem történik meg, nagy a veszély – tette hozzá –, hogy a gyerek beviszi a szalmonellát a bölcsődei közösségbe, ahol aztán továbbkeni a többiekre. A kifejezés ismét komoly felzúdulást keltett a gondozók körében, akik hosszasan értetlenkedtek: hogyan keni tovább a gyerek? - Tényleg úgy gondolják, hogy a bölcsődékben a kicsik vájkálnak a saját székletükben? – háborodott fel egyikük, mire valaki megjegyezte: nem az intézményekben kenik a sz.art, hanem éppenséggel itt, a fórumon az illetékesek, mégpedig ezerrel. Másvalaki pedig arról beszélt, hogy addig nem jelent meg soha a szalmonella a bölcsődékben, míg helyben főztek a gyerekeknek, ám valamiért külső cégre bízta az önkormányzat az ellátást: - Ez valakinek biztos jó, de nem a gyerekeknek… - Nem érdemes most már a bűnbakot keresni – szólalt meg némi meglepetésre ismét az előbbi háziorvos, megint csak komoly értetlenkedést kiváltva. Ám a legtöbb szülőben akkor ment fel végleg a pumpa, amikor az élelmiszerbiztonsági szakember arra az ismételt felvetésre, hogy az öt bölcsőde között egyedül a Menza Minta Kft. a kapocs, s ha kizárható a felelőssége, akkor hogyan lehet, hogy mind az öt intézményen többször is végigsöpört a járvány úgy reagált: - A gyerekek akár a játszótereken is átadhatták egymásnak a betegséget. Az újabb és logikus felvetésre, hogy akkor óvodásokat és az iskolásokat hogyan kerülte el a járvány, nem érkezett érdemi felelet… Abban viszont megállapodás született, hogy a beteg gyerekek csak két, negatív székletminta után mehetnek vissza közösségükbe, s az is többször elhangzott, hogy a legutóbbi megbetegedést múlt kedden regisztrálták, így remélhetőleg sikerült megállítani a járványt. Szűk három hónap alatt, harmadik nekifutásra…
Szerző

Hiába hívták ebédelni az államtitkárt, Mátészalkán marad a tötyörgés

Publikálás dátuma
2018.10.25. 09:00

Munkahelyektől, tanulástól, boldogulástól fosztja meg a szatmáriakat a csigalassú vonat. Hogyan menjen így dolgozni egy mátészalkai fiatal a debreceni BMW-gyárba?
Van, aki lekéste a kórházi kezelését, mert nem kalkulált azzal, hogy a vonata több, mint két óra alatt tesz meg nyolcvan kilométert. Mátészalka és Debrecen között csupán ennyi a távolság, ám az itt közlekedő vonat csigalassúsággal halad. Szó szerint. Az egész hazai sajtót bejárták azok a képsorok, amelyeken az látható: egy önkéntesekből álló civil aktivista csoport az egyik szakaszon a vonattal párhuzamosan elindított egy csigajelmezbe öltözött aktivistát, aki futva hamarabb ér célba, mint a mellette zakatoló vonat. A MátészalkaLeaks nevű csoport több, mint két éve próbálja elérni, hogy az állam ez a vonalat teljes hosszában újítsa fel, és tegye alkalmassá legalább óránként nyolcvan kilométeres sebességre. A csoport aktivistáival – Lintényi Leventével, Nedávnyi Tündével és Szabó Richárddal - a mátészalkai vasútállomás előtt találkoztunk, szimbolikusan egy ott kiállított, mozdulatlan hajtánykocsiban ültek le velünk beszélgetni. Kiderült: a vasútvonal felújítását egyszer már betervezték a 2014-2020 közötti uniós költségvetésbe, de mivel a projektet nem jól készítették elő, így ez a beruházás elmaradt. Ez azért érintette fájdalmasan a térségben élőket, mert így azok sem tudnak munkát vállalni Debrecenben, akik egy rövidebb menetidejű utazást még elfogadhatónak tartanának a mobilitásért cserébe. 
– Itt van a nagy csinnadrattával beharangozott debreceni BMW-beruházás: egy mátészalkai fiatalnak esélyes sincs, hogy oda jelentkezzen. A debreceni ingatlanárak a felhőkben vannak a mátészalkaiakhoz képest, az albérleti díjak szintúgy, ezért nagyon nehéz úgy mozdulni, hogy lakóhelyet is váltsanak az itteniek - mondták. Ha a vonat egy órán belül átérne a másik városba – ami nem egy elképesztő technológiai elvárás a XXI. században – úgy a bejárást könnyedén megoldhatnák: ennyit az agglomerációból is utaznak naponta a Budapest környékiek, hogy elérjék a munkahelyüket, az egy órás út elfogadható áldozat. Szerintük az itteni fiatalok életminőségén is javítana a vasútvonal teljes felújítása, mert a Debrecenben tanulók nem kényszerülnének kollégiumba vagy albérletbe, egy gyorsabb vonatot igénybe véve nyugodtan ingázhatnának. A MátészalkaLeaks tagjai kidolgoztak egy javaslatot, amellyel éves szinten már most 55 millió forintot megspórolnának a Magyar Államvasutaknak: felmérték ugyanis az utasforgalmat, és megállapították, hogy egyes szakaszokon nincs szükség hosszú szerelvényekre, elegendő lenne könnyű motorvonatokat beállítani, amelyeknek költsége jóval alacsonyabb. Szerették volna ezt az ötletüket, valamint a vasúti vonal felújításának egyre szorítóbb igényét is megosztani a közlekedéspolitikáért felelős államtitkárral, így meghívták őt Mátészalkára, egy különleges szatmári ebédre. Mosóczi László első lépésben elfogadta a meghívást, és azt írta, októberben térségi programjaihoz kapcsolva szívesen találkozik az aktivistákkal, hogy megvitassák a közlekedési kérdéseiket. Ehhez képest váratlanul érte őket, amikor a Magyar Időkben azt olvasták magukról: „Bár egyes híradások kész tényként közölték, hogy Mosóczi László az eredetileg szakmai háttérbeszélgetésre szóló felkérést elfogadta, értesüléseink szerint az egyeztetés – a politikai színezetű sajtókampány miatt – a közeljövőben nem valósul meg." Ezt követően újabb levélben fordultak az államtitkárhoz, sürgetve a találkozót, ám azt a választ kapták, hogy „a minisztérium komolytalan, politikai célú akciókban nem kíván részt venni. A tárca inkább a hazai közlekedési infrastruktúra fejlesztésén dolgozik, amire 2022-ig mintegy 4000 milliárd forintot fordít a kormány. Mátészalka térségében a gyorsabb és színvonalasabb közlekedésért egyebek mellett előkészítés alatt áll az M49 autóút megépítése az M3 autópályától az országhatárig.” Ők azonban nem adták fel a reményt, szerintük ugyanis a közúti forgalom javítása nem helyettesítheti a jóval környezetbarátabb vasúti fejlesztéseket. Ezért fenntartják a meghívásukat – mondták –, és továbbra is várják az államtitkárt egy jó kis szatmári ebédre. Egy kikötésük van csak: vonattal jöjjön. A felújítást követelő petícióhoz itt lehet csatlakozni.

A legendás csigafutam-videó:

És itt egy friss csigafutam:

Szerző
Témák
vonat
Frissítve: 2018.10.26. 10:53