Figyelemre méltó, de nem nagyon hangoztatott tény, hogy az Orbán-kormány a hivatali ideje alatt bekövetkezett nagyarányú forintleértékelődést az MNB révén megakadályozhatta volna, mivel az érvényes jegybank-törvény szerint, amit egyébként a Fidesz-kormány fogadott el, az MNB árfolyam-politikáját a kormány határozza meg.
Viszont a leértékelődésből az MNB, kerülő úton a költségvetés (ezáltal a kormány) és többek között a külföldi, például a német tulajdonú összeszerelő autógyárak óriási hasznot húztak, s ezzel együtt számukra a magyar munka is még olcsóbbá vált. Az előbbiek hasznát a devizahiteles családok tömegei fizették meg, ők váltak földönfutókká.
A Magyarországon működő összeszerelő autógyárak a magyar műszaki-technológiai fejlődéshez csak csekély mértékben járulnak hozzá. Az autók döntő hányadát külföldön, konvertibilis valutáért árusítják. Ha a külföldi valutát „hazahozzák”, a drasztikus leértékelődés kezdetéhez viszonyítva ma kb. 25 százalékkal több forintot kapnak. Így a leértékelődés óriási profit növekedést eredményez, úgy, hogy ez egy fillérjükbe se került. Másrészt a magyar forintban kifizetett munka leértékelődött, még olcsóbbá vált, kevesebb külföldi valutát kell átváltaniuk ugyanazért a magyar bérért.
A másik probléma is az Orbán-kormány politikájához kapcsolódik. A kormány a nemzeti burzsoázia megteremtése jelszó alatt százmilliókat, milliárdokat adogat vissza nem térítendő támogatásként politikai kegyenceinek. Hogy ez gazdaságilag hogyan hat a magyar gazdaság fejlődésére, versenyképességére, azt illetően érdemes egy tőlünk független tudósnak, Jan Svejnárnak (a Világgazdaság Szabályozását Kutató Központ igazgatója, Columbia Egyetem) nyilatkozatára visszautalni. (Népszabadság, 2015. augusztus 21.) Svejnar – többek között – arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon gyorsítja vagy lassítja-e a gazdasági növekedést, fejlődést a milliárdosok számának és vagyonának növekedése. Széleskörű nemzetközi összehasonlító kutatásokból vonja le a következtetést: a milliárdosok erősebb jelenléte egy országban lassítja a gazdasági növekedést, fejlődést. A kutatásban a tisztánlátáshoz a milliárdosok két típusát különböztetik meg. Az egyiket a politikai haverok alkotják, akik politikai kapcsolat nélkül nem válhattak volna milliárdosokká. A másik típus, akik zsenialitásuk, képességük, kockázatvállalásuk révén tettek szert vagyonukra.
Nézetem szerint az Orbán-kormány uralkodása alatt döntően a milliárdosok első típusa, a politikai haverok csapata szaporodott legjobban.
A kutatások azt mutatták meg, hogy akik politikai kapcsolatokkal rendelkeznek, és a vagyonukat döntően ennek köszönhetik, a gazdasági növekedésre, fejlődésre, az ország versenyképességére negatívan hatnak. Ezen milliárdosok erősebb jelenléte egy országban visszafogja a gazdasági fejlődést, rontja az ország versenyképességét. A Svejnár által vezetett kutatások következtetései az alábbiak.
1. A politikának, s így a kormányoknak, ha azok tényleg az ország érdekeit kívánják képviselni, figyelembe kell venni a vagyongyarapodás jellegét is.
2. Az adópolitikának meg kell akadályozni, hogy a szegények még szegényebbek legyenek.
3. A milliárdosok számának és vagyonának szaporodása nem javítja a gazdaság növekedését és versenyképességét. Egy ország gyorsabb gazdasági növekedést érhet el, és javíthatja versenyképességét, ha több pénz jut azokhoz, akik nem milliárdosok, nincsenek a jövedelmi és vagyoni piramis tetején.