Tulajdonképpen tényleg itt a legfőbb ideje, hogy a kormány rendet tegyen a taomilliárdokban fürdőző álszínházak és az adóforintokat elsíboló táncegyüttesek háza táján, mert ha van probléma hazánkban a közpénzfelhasználás körül, akkor ez az. Mármint hogy vannak produkciók, amelyek kizárólag a társasági adó terhére az előadó-szervezeteknek felajánlható összeg lenyúlására szerveződtek, sőt akadnak közvetítő cégek is, amelyek zsírosra keresik magukat a rabló-pandúr mediáció során.
Más kérdés, hogy amikor Hiller István minisztersége idején a baloldali kormány kitalálta a társasági adóból leírható, közvetlen színház- és filmtámogatást, a törvényhozó bizonyára nem úgy képzelte, hogy a versmondólányok és a Kossuth-díjas rendezők helyett kulturális maffiózók - is! - gazdagszanak ebből a pénzből. Ellenkezőleg: a világgazdasági válság kellős közepén egyszerűen lehetővé tette, hogy az üzleti szféra "mindenki jól jár"-alapon beszálljon a művészeti szervezetek finanszírozásába.
Ráadásul szögezzük le azt is, hogy a tao botrányforrássá nem ekkor, hanem az Orbán-kormányok idején lett, amikor a lehetőséget a sportra is kiterjesztették, és a nagyszerű magyar vállalatok egymás lábára taposva kezdték el támogatni a miniszterelnök szívének oly kedves labdajátékokat. A várakozás szerint idén mintegy százmilliárd forint áramlik majd az üzleti szférából (azaz nem befizetett adó formájában a költségvetésből) a sportba, és legfeljebb huszonöt milliárd a kultúrába.
Érthető tehát, hogy a kormány haladéktalanul rendet akar tenni a kulturális tao területén, és most úgy tűnik, mit sem törődve a becsületes felhasználókkal, rövid úton meg is szünteti ezt a lehetőséget. Bár ha már arra járnak, tovább is léphetnének: a Művészeti Akadémia esztelen pénzelése és az NKA sanyargatása helyett létrehozhatnának egy független pályázati alapot, amelyből átlátható módon kaphatnának pénzt a kulturális projektek.
Miért gondolom, hogy ehelyett csak annyi történik majd, hogy a kultúra taóját is a sportszervezetek tapsolhatják el?