Patkányfronton Budapest jobban teljesít

Publikálás dátuma
2018.10.26. 06:30

Fotó: Chanawat Phadwichit
Hosszú, fertőzésmentes évtizedek után újra növekedőben van a főváros rágcsálópopulációja. Az okok egyike a hulladékkezelés összeomlása lehet.
"Nagy patkányszámláló" néven Facebook-oldalt indított a közelmúltban a Párbeszéd képviselője, V. Naszályi Márta, ahová a képviselő elmondása szerint folyamatosan, tucatszámra érkeznek be a lakossági bejelentések a patkányokról. Újabban vidékről is kapnak bejelentéseket, hogy ott is romlóban a helyzet. Hogy ténylegesen mennyivel ugrott meg a fővárosban a rágcsálók száma, az egyelőre kérdéses, az általunk megkérdezett szakértők ugyanis felhívták rá a figyelmet, hogy a „látott” patkány nem feltétlenül jelzi pontosan egy adott terület fertőzöttségének a szintjét. A patkány rendkívül óvatos, félénk jószág, lehetőleg kerüli a rivaldafényt. Így paradox módon sokszor éppen a patkányirtások idején kerülnek nagyobb számban a szem elé, amikor a patkányméregből fogyasztott állatok elveszítik a félelemérzetüket, és a csatornából előtántorognak a járókelők közé. Hiába több az észlelés, egyelőre még nem robbant be a „patkánybomba”, azaz a magyar fővárosban még nem alakult ki több százezres patkánypopuláció. Az adatok lassú emelkedésre utalnak, ami - figyelembe véve a patkány rendkívüli szaporaságát - ugyanakkor azzal fenyeget, hogy rendkívül gyorsan változhat a helyzet. Míg a fővárosi önkormányzat hallgat a kérdésről – a helyhatóság csütörtök estig nem válaszolt nekünk -, lapunk információi szerint a budapesti kormányhivatal belső vizsgálatai azt mutatják, hogy már nem tekinthető patkánymentesnek a magyar főváros (gyakorlatilag lehetetlen az elképesztő túlélőképességgel rendelkező állatokat teljes mértékben kiirtani – a patkánymentesség annyit jelent, hogy egy adott kerületben az épületeknek mindössze 2 ezrelékében érzékelik a rágcsálók jelenlétét). Ezt jelenleg a hivatal járványügyi főosztálya ellenőrzi havonta egy-egy véletlenszerűen kiválasztott kerület felmérésével. Úgy tudjuk, hogy a tavaly augusztusi-szeptemberi felmérésen során a XV. kerületben még hibahatár körüli, három ezreléket mértek, a VI. kerületben viszont már akkor is az épületek kilenc ezrelékében regisztrálták a patkányok jelenlétét. Az idei őszre pedig mind a két vizsgált területen jócskán határérték feletti lett az eredmény, így augusztusban Zuglóban az épületek öt ezrelékénél érzékeltek patkányt, míg a hatodik kerületben hét ezrelékes volt az eredmény. Reisinger Mátyás a fővárosi patkányirtással július óta megbízott RNBH konzorcium vezetője lapunknak elmondta: hozzávetőleges becslése szerint néhány tízezer patkány élhet a fővárosban ám erről biztosat mondani nem lehet, a patkánypopulációt elsődlegesen nem is egyedszámmal, hanem a fertőzött objektumok - jellemzően: épületek - számával szokták jellemezni. Ez Budapest esetében ideális esetben nagyjából 200 objektum lenne, ám Reisinger Mátyás szerint jelenleg havi szinten ezer objektum számít a fővárosban fertőzöttnek. A legtöbb ilyen patkányfertőzött objektum a XI., XIV., XVII. és XVIII. kerületekben található, de arányaiban a VI., VII. és VIII. kerületek, tehát a belvárosiak a leginkább érintettek. A patkányállomány növekedése azonban szerinte nem ma kezdődött. "A rendelkezésünkre álló adatok szerint 2012. évtől folyamatos a populáció növekedése, évről-évre növekedett a fertőzött objektumok száma" - fogalmazott a szakember. Ugyanakkor a mostani, őszi növekedésnek két közvetlen oka lehet. Az egyik: a patkányok populációja egyébként is mindig ősszel van a csúcson. Az idei évben a csapadékmentes nyár végi, őszi idő is jócskán rásegített erre. A fővárosi csatornahálózat – ami a legjelentősebb élettere a patkányoknak – a korábbi nagyobb ivóvíz fogyasztásra van méretezve. Manapság a viszont a 30 évvel ezelőtti mértékhez képest nagyjából egyharmad a vízfogyasztás. Ennek köszönhetően a csatornában kevés a víz, így a hálózat kiváló életteret jelent a patkányok számára. Ha pedig sokáig nincs csapadék - mint az idén nyáron - úgy nincs, ami átmossa a rendszert. Ráadásul sajnálatos módon rengeteg ételmaradék kerül a csatornahálózatba, ami így folyamatos táplálékot jelent a patkányok számára. Arra a kérdésre, hogy a korább, patkánymentes állapot mikor állítható vissza Reisinger Mátyás úgy látta: az általa vezetett konzorcium júliusban vette át a fővárosi patkányirtási feladatokat, szerinte eleve az átvételkor magas volt az állatok egyedszáma, ráadásul az őszi, szezonális növekedés sem tesz lehetővé gyors, látványos javulást. Szerinte az eddigi adatokból megállapítható, hogy a populáció további növekedését sikerült megállítani – azaz az első teljes havi, augusztusi fertőzöttség szintje nagyjából megegyezik a szeptember-októberi adatokkal, ugyanakkor az érzékelhető csökkenéshez biztosan jóval több idő szükséges. Szakmai vélekedések szerint az idei őszön tapasztalható invázióhoz a hulladékkezelés anomáliái mellett az is hozzájárulhatott, hogy az irtást korábban végző Bábolna Bio szerződésének a lejárta és a RMBK konzorcium tevékenységének a megkezdése között három héten át kimaradt a patkányirtás. Reisinger Mátyás szerint ez utóbbi nem helytálló feltételezés: a patkányok vemhességi ideje 21-22 nap, az ivarérett kor eléréséhez pedig 2 hónap szükséges, azaz szerinte nyilvánvaló, hogy nem a júliusi szolgáltatóváltás miatt következett be a növekmény. Lapunk elérte Bajomi Dánielt, a Magyar Kártevőirtók Országos Szövetségének elnökét, aki szerint a nemzetközi tapasztalatok alapján a patkányállomány növekedésének leggyakrabban a nem megfelelő technológiájú vagy gyakoriságú irtás az oka. A patkányok elszaporodásában elvileg szerepet játszhat az is, hogy a használt irtószerekkel szemben rezisztencia alakul ki a rágcsálókban, ezt azonban csak megfelelő laboratóriumi etetéses vizsgálattal vagy DNS-teszttel lehet megállapítani. A rezisztencia nem azt jelenti, hogy ilyenkor a méreg teljesen hatástalan, csupán azt, hogy a hatás lassúbb, több irtószer elfogyasztása esetén jelentkezik. „Ez a rezisztencia egy-egy kisebb területen alakul ki, így elég ott fellépni ellene gyakoribb, más szerrel történő irtással. Amennyiben sikerül kiirtani a rezisztens patkányokat, akkor vissza kell térni a normál esetben használt szerhez” - fejtette ki lapunk kérdésére Bajomi Dániel.
Témák
patkány

Krízis: már az utcán marad a szemét Észak-Magyarországon

Publikálás dátuma
2018.10.26. 06:00

Fotó: Népszava
Ma viszi el utoljára mintegy 110 ezer észak-magyarországi háztartás elől a szemetet a Zöld Híd Nonprofit Kft.
Ma szedi össze 116 észak-magyarországi településen utoljára a gödöllői központú Zöld Híd B.I.G.G. Nonprofit Kft. a háztartási hulladékot – tájékoztatta lapunkat Gyenes Szilárd ügyvezető. A hét elején, amíg az üzemanyagból futja, óvodákhoz, iskolákhoz, kórházakhoz még kiszállnak. Ugyanakkor már ma megkezdik ama hivatalos levelek postázását az érintett önkormányzatok és az ilyenkor intézkedni köteles Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (BM OKF) felé, amelyben jelzik közszolgáltatási tevékenységük ellehetetlenülését. A jogszabályok szerint ilyen esetben a BM OKF-nek egy másik települési hulladékcéget kell kijelölnie a szolgáltatás ellátására. Mindazonáltal Gyenes Szilárd „nem tudja elképzelni”, hogy a jövő héten, míg munkatársaikkal és végletesen leromlott járműveikkel „állnak a telephelyen”, addig mondjuk a fővárosi FKF járművei a területen összeszedik a hulladékot. Szerinte az átállás, a lehető leghatékonyabban megtervezett útvonalak betanítása többe kerülne, mint anyagi igényeik kielégítése. Szakértők szerint, bár az ország egy-egy településén korábban is lezajlott hasonló szolgáltatóváltás, ez eddig messze a legnagyobb hazai térség, ahol bizonytalanná válik a hulladék elszállítása. Az önkormányzati tulajdonú Zöld Híd 340 ezer embert, körülbelül 110 ezer Pest és Nógrád megyei háztartás kukáját üríti. Évente 90 ezer tonna hulladékot szállítanak el, vagy a térségben naponta körülbelül 250 tonna szemét keletkezik. Ráadásul, ha ez az utcán marad, az elszállítás minden nappal hatványozottan nehezedik: ha a szokásosnál csak kétszerte több hulladékot kell elszállítani, az dupla annyi autót vagy időt igényel – fejtette ki az ügyvezető. A mostani válsághelyzethez a végletes pénzhiány vezetett. Gyenes Szilárd az eredendő gondokat már a helyi díjak 2012-es, központi befagyasztásában látja. Azóta ugyanis alapjaiban alakult át a szektor, úgy a beruházások elszámolását, mint az ellátott települések számát illetően. Eddig például éppenséggel a Zöld Híd volt az, amely átvette azokat a településeket, ahonnan az addigi szolgáltató anyagi okok miatt levonult. Az egyre nagyobb területet ugyanakkor változatlan gépparkkal és dolgozói létszámmal voltak kénytelenek ellátni. Ennek nyomán ma már mintegy ötven gépjárművükből közel húsz működésképtelen. Bár a 2013 júliusi 10 százalékos rezsicsökkentés is további forrásokat vont el, a politikai támadások kereszttüzében Gyenes Szilárd nem erre helyezte a hangsúlyt. A helyzet rendezésének határozott irányát ugyan maga se látja, de azt mindenképp igazságtalannak tartja, hogy míg egy-egy településükön a díjbefagyasztás nyomán ugyanazért a szolgáltatásért évi 7 ezret, addig másutt 29 ezret fizetnek. Csak költségeik fedezetét igénylik, nonprofit cégként nyereségre nem is gondolnak. Tetézi a problémákat, hogy a kormány két éve átalakította a hulladékszállítás belső elszámolási rendjét. Ennek megfelelően a helyi díjat azóta már egységesen az újonnan alapított NKHV Nemzeti Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő számára kell befizetni, amely aztán bizonyos belső mutatók alapján ezt úgymond visszaosztja a munkát azóta is ténylegesen elvégző helyi társaságok számára. Ez azonban komoly fennakadások jeleit mutatja: az állam már megalapítása óta is több milliárd forinttal támogatta az NKHV-t.  A Zöld Hídnak októberre 300 millió, novemberre 500 millió, decemberre pedig 600 millió forintra lenne szüksége ahhoz, hogy gazdálkodásuk egyensúlyba kerüljön. Ez az összeg csupán a szolgáltatás fenntartásához, a fizetésekhez és a géppark karbantartásához elegendő. Ha nem jutnak hozzá, ez évre is veszteséget kell jelentsenek, ami tőkeemelési szükségletet von maga után, amit a tulajdonos önkormányzati társulás nem képes megtenni. Igényeik nem tartalmazzák már végrehajtott beruházásaik fedezetét, ami körülbelül 2,5 milliárdra rúg. Gyenes Szilárd visszautasította a rossz gazdálkodásukra vonatkozó sejtetéseket. Ő maga évtizedek óta készít hulladékszállítási terveket, tevékenységük átlátható, folyamatos ellenőrzés alatt állnak, folyamatosan jelentéseket írnak, ugyanakkor pénzügyi terveikbe bárki betekinthet és véleményt is alkothat róla. Ebben a helyzetben igen nehéz lelket önteni dolgozóikba, akik körében egyre égetőbb probléma az elvándorlás is – panaszkodott a Zöld Híd ügyvezetője.

„A kormány nem enged a zsarolásnak”

A kabinet nem enged az üzleti jellegű zsarolásnak – fogalmazott – a konkrét ügyet nem említve – a tegnapi kormányinfón a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely. A kabinet nem enged a rezsicsökkentésből – tette hozzá. Bár a szektoron belül több tízmilliárd forint hiány halmozódott fel, ennek nagy része szerinte a rossz gazdálkodásra vezethető vissza. (A kormány eme gyanú kezelése végett központosította a díjbeszedést is az NHKV-ba.) Így Balla György fideszes képviselő vezetésével, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM), a Pénzügyminisztérium, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Miniszterelnökség részvételével bizottság alakult a helyzet kivizsgálására, amely jelentését jövő hétre el is készíti. A kormány mindazonáltal a feltétlenül szükséges többletforrást kész biztosítani - tette hozzá. - A BM OKF részéről vonatkozó kérdéseinkre annyit szögeztek le, hogy szükség esetén a hulladékszállítás biztosítása érdekében a jogszabályok szerint járnak el. Az ügy kapcsán az ITM, ha szükséges, megteszi jogszabálymódosító javaslatait – zárta rövidre más témájú sajtótájékoztatóin kérdésünkre Weingartner Balázs, az ITM területért felelős államtitkára. Szerinte felvetéseink jórészt a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter asztalára tartoznak, aki szintén tagja a most alakult bizottságnak. (Utóbbit ugyanakkor Gulyás Gergely nem említette.) Megjegyzendő: tavaly még Weingartner Balázs irányította a – pénzügyi teljesítményét azóta is titkoló - NHKV-t.

Szerző

Hasogdzsi-ügy: csapdát állít vagy blöfföl Törökország?

Publikálás dátuma
2018.10.24. 07:30

Fotó: OZAN KOSE / AFP
A törököknek nem érdekük, hogy megromoljon a viszonyuk Szaúd-Arábiával, az esetet viszont felhasználhatják pozícióik javításához.
Több mint három hete már annak, hogy Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságírót megölték Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán. Hiába azonban a nyomozás, az állítólagos felvételek a gyilkosságról, és a legalábbis részleges szaúdi beismerés, még mindig sok a homályos részlet a történtek körül. Recep Tayyip Erdogan török elnök ugyan azt ígérte, hogy kedden „tiszta vizet önt a pohárba”, de beszédében nem sok újdonsággal szolgált. A gyilkosság részleteit illetően legalábbis nem mutatott fel új bizonyítékokat, és szóba sem hozta a fent említett perdöntő felvételt. Azt nem lehet mondani, hogy a török elnök finomkodott vagy meghátrált volna, például tartotta magát ahhoz, hogy az újságíró meggyilkolását előre megtervezték. Ugyanakkor nem is rontott rá a szaúdiakra. Továbbra is egyetlen dolog biztos: Dzsamál Hasogdzsi október 2-án bement a konzulátusra, de ki már nem jött élve. Hogy odabent mi történt, miért és hogyan kellett meghalnia, azt egyelőre biztosan nem tudni. És talán soha nem is fog kiderülni.
A bal oldali alak Dzsamál Hasogdzsi, ahogy bemegy az épületbe, a jobb oldali képen viszont már nem ő jön ki
Fotó: AFP
Miközben a politikai színtéren óvatosan manővereznek a felek, a médiában nem kímélik egymást. Az elmúlt hetekben számos pletyka kapott szárnyra, és míg néhány értesülés igaznak bizonyult, a legtöbbet megcáfolták vagy sosem bizonyítottak. A török sajtóban felmerült például, hogy az újságíró okosórájával rögzítette a veszekedést, amit aztán elküldött kint várakozó menyasszonyának. Később azonban kiderült, hogy internet híján ezt technikailag egyszerűen lehetetlen lett volna megcsinálni. Sokat hallani egy (vagy több) rejtélyes felvétel létezéséről is, amely minden kétséget kizáróan bizonyítja a gyilkosságot. Ilyet azonban egyelőre nem hoztak nyilvánosságra, és amennyire tudni lehet, az amerikai titkosszolgálatoknak sem mutatták meg. Egyes török újságok ugyan brutális részleteket is közöltek kínzásról és a holttest feldarabolásáról, utóbb azonban beismerték, az információk nem első kézből származtak. Ettől a felvétel még létezhet, de eddig hitelt érdemlő forrás nem látta. Hasonló ködösítés zajlik a szaúdi médiában is, hogy mást ne is említsünk a felháborodott tagadástól végül csak eljutottak a részleges beismerésig.
Mohammed bin Szalmán herceg
Fotó: AFP
Az ügyet nemzetközileg is óriási figyelem kíséri, az információk forrásai viszont elsősorban törökök vagy szaúdiak, ami nagyon nehézzé teszi az eligazodást a hírek és álhírek, szivárogtatások és pletykák között. Az információs háború ráadásul nem merül ki a Hasogdzsi-ügy körüli adok-kapokban, de egyre inkább politikai dimenziót is kap. A szaúdi sajtó például felemlegeti Törökország kötődését Katarhoz, közben a másik oldalon meg a koronaherceg, Mohammed bin Szalmán „sötét oldalát” bemutató lejárató cikk terjed.    Az egyik fő nézeteltérés Ankara és Rijád között Katar ügyében van. Közel másfél évvel ezelőtt a szaúdiak vezetésével több arab állam blokádot hirdetett meg Katar ellen, mert azzal vádolják Dohát, hogy terrorista szervezeteket támogatnak és együttműködnek Iránnal. Ezek után Törökország volt az első, amely a segítségükre sietett, a katari polcok például csakhamar török árukkal teltek meg. Hogy a diplomáciai nyomást véletlenül se kövesse katonai, újabb török csapatokat is vezényeltek az országba. De „más lóra tettek” az úgynevezett arab tavasz 2011-es kirobbanása után is. Míg Recep Tayyip Erdogan alapvetően üdvözölte a változásokat és támogatta a Muszlim Testvériséget, addig Rijádban az instabilitást látták bennük. A szembenállás azután élesedett ki, hogy Mohammad Morszi 2012-ben megnyerte az egyiptomi választásokat, majd rá egy évre a hadsereg eltávolította őt a hatalomból. Erdogan élesen elítélte a történteket, menedéket nyújtott a terrorszervezetté nyilvánított Muszlim Testvériség egyes tagjainak, közben viszont Szaúd-Arábia komoly összegekkel stabilizálta Fatah esz-Sziszi egyiptomi elnök pozícióját. A rossz viszony 2014-ben odáig fajult, hogy állítólag Szaúd-Arábia és Egyiptom fúrta meg, hogy Törökországot válasszák az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagjai közé.
Recep Tayyip Erdogan alapvetően üdvözölte a változásokat és támogatta a Muszlim Testvériséget
Fotó: MURAT KAYNAK / ANADOLU AGENCY
Szíriában ugyanakkor azonos oldalon állnak, mindketten Bassár al-Aszad elnök megbuktatását szeretnék elérni, még ha más érdekek mentén is. A szunnita királyságban az a legfontosabb, hogy útját állják a térségbeli nagy riválisnak, Iránnak, hogy ne tudja kialakítani az úgynevezett síita félholdat. Azt ugyan Ankara sem szeretné, ha Teherán túl nagy befolyást szerezne, de viszonyuk sokkal pragmatikusabb a perzsa állammal. Szíriával szomszédos országként a törökök fő célja mára inkább a kurdok kordában tartása, a biztonsági helyzet rendezése.  Közben az is okozhat némi feszültséget, hogy a térség középhatalmaiként mindketten vezető szerepet szeretnének betölteni, nem csak politikailag, de kulturálisan is. Mivel Szaúd-Arábiában található az iszlám két legszentebb városa, Mekka és Medina, az ország kiemelkedően fontos az iszlám közösségnek, az ummának. De Rijád ezen felül is például vallási oktatással, külföldi mecsetek támogatásával, több milliárd dolláros segélyezési programmal próbálja növelni befolyását világszerte. Ugyanakkor mintha Erdogan is hasonló babérokra törne. Például az egész iszlám világon belül talán ő emelte fel a leghangosabban a hangját az ellen, hogy az amerikaiak Jeruzsálembe költöztették az izraeli nagykövetségüket, vagy a Mianmarból elűzött muszlim rohingyák védelmében.
Rohingya menekültek
Fotó: Dominique Faget / AFP
Az utóbbi időszakban a helyzet geopolitikailag is átrendeződött. Törökország NATO-tag, és a katonai szervezet második legnagyobb létszámú hadseregével büszkélkedhet, ám Rijád is elképesztő ütemben fejleszti haderejét. Különösen Donald Trump megválasztása óta Ankara viszonya viszont megromlott az Egyesült Államokkal, miközben az új amerikai elnök nem is titkolja, hogy Szaúd-Arábiára tekint az egyik legfőbb szövetségeseként a térségben. A Hasogdzsi-esetet kihasználva azonban elképzelgető, hogy Erdogan megpróbál változtatni ezen. Aligha véletlen, hogy a törökök éppen mostanra időzítették a terrorizmus gyanújával letartóztatott amerikai lelkipásztor, Andrew Brunson szabadon bocsátását, amitől azt remélik, hogy rendeződik a viszony Washingtonnal.  A török elnök azt ígérte, hogy a szaúdi újságíró halálának végére járnak, és nem hajlandók fedezni semmilyen gyilkosságot. A tét azonban nagy. Hiszen ha valóban a török sajtóban megjelent forgatókönyv az igazság, akkor végleg sarokba szoríthatják Szaúd-Arábiát. Ez viszont nem biztos, hogy az érdekükben áll. A rejtélyes felvétel létezésének bedobása ugyanakkor önmagában is bizonyítja, hogy Törökország máris játszmát játszik. Elvégre ha van ilyen, akkor rejtegetése halálos csapda, amibe a szaúdiak belesétáltak. Ha viszont nincs, akkor ügyes blöff, amivel javítani akarják pozíciójukat a térségben és az Egyesült Államokkal szemben is.

Egymásra vannak utalva

Az mára mégis egyértelműen kiderült, hogy a felek nem akarják egymásra borítani az asztalt, és az eseményeket országok közötti konfliktussá szélesíteni. Az összeveszés jelenleg egyiküknek sem érdeke, amit jól jelez a látványos együttműködés a nyomozásban. Szaúd-Arábia és Törökország kapcsolatai az utóbbi évtizedekben egyébként is hullámvasútra kerültek: bizonyos ügyekben azonosak az érdekeik, másokban élesen szemben állnak egymással. A legfontosabbak természetesen a „piszkos anyagiak”. Márpedig a török líra mélyrepülése és a gazdasági növekedés lassulása közepette Ankara nem engedheti meg magának, hogy még a szaúdi pénzt is elveszítse. Sőt, nem is csak azt, hiszen Rijádnak óriási befolyása van az Öböl Menti Együttműködési Tanácsra (GCC) és más arab államokra is, így még több forog kockán. Török becslések szerint a GCC-ből összesen 19 milliárd dollár áramlott Törökországba, ezzel a britek és hollandok után ők a harmadik legnagyobb külföldi befektetők. Közben a tőzsde 5-7 százaléka van a kezükben (ebből szaúdi 2), az ingatlanpiac jelentős részét uralják, évi 750 ezer turistát küldenek, a termékforgalmuk pedig már két éve is elérte a 16 milliárd dollárt (ebből Szaúd-Arábiával 5). Igaz, a GCC tagja Katar is, amely különutas politikát folytat, és nemrégiben éppen 15 milliárd dolláros befektetéseket ígért. Ám ha az apró államot ki is vesszük a képletből, Törökország akkor sem engedheti meg magának a „szakítást”.  

Bagoly mondja verébnek

Nincs is abban semmi meglepő, hogy a médiagépezet teljes fordulaton járatja a propagandát. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) sajtószabadságot értékelő rangsorolása alapján Szaúd-Arábia 169. a 180 ország közül, azaz lényegében nem létezik az államtól független sajtó. Nem sokkal teljesít jobban Törökország sem, amely a 157., úgy, hogy az ország nem abszolút monarchia, hanem demokratikus köztársaság. 

Szerző
Frissítve: 2018.10.24. 08:05