Patkányfronton Budapest jobban teljesít

Publikálás dátuma
2018.10.26 06:30

Fotó: Chanawat Phadwichit
Hosszú, fertőzésmentes évtizedek után újra növekedőben van a főváros rágcsálópopulációja. Az okok egyike a hulladékkezelés összeomlása lehet.
"Nagy patkányszámláló" néven Facebook-oldalt indított a közelmúltban a Párbeszéd képviselője, V. Naszályi Márta, ahová a képviselő elmondása szerint folyamatosan, tucatszámra érkeznek be a lakossági bejelentések a patkányokról. Újabban vidékről is kapnak bejelentéseket, hogy ott is romlóban a helyzet. Hogy ténylegesen mennyivel ugrott meg a fővárosban a rágcsálók száma, az egyelőre kérdéses, az általunk megkérdezett szakértők ugyanis felhívták rá a figyelmet, hogy a „látott” patkány nem feltétlenül jelzi pontosan egy adott terület fertőzöttségének a szintjét. A patkány rendkívül óvatos, félénk jószág, lehetőleg kerüli a rivaldafényt. Így paradox módon sokszor éppen a patkányirtások idején kerülnek nagyobb számban a szem elé, amikor a patkányméregből fogyasztott állatok elveszítik a félelemérzetüket, és a csatornából előtántorognak a járókelők közé. Hiába több az észlelés, egyelőre még nem robbant be a „patkánybomba”, azaz a magyar fővárosban még nem alakult ki több százezres patkánypopuláció. Az adatok lassú emelkedésre utalnak, ami - figyelembe véve a patkány rendkívüli szaporaságát - ugyanakkor azzal fenyeget, hogy rendkívül gyorsan változhat a helyzet. Míg a fővárosi önkormányzat hallgat a kérdésről – a helyhatóság csütörtök estig nem válaszolt nekünk -, lapunk információi szerint a budapesti kormányhivatal belső vizsgálatai azt mutatják, hogy már nem tekinthető patkánymentesnek a magyar főváros (gyakorlatilag lehetetlen az elképesztő túlélőképességgel rendelkező állatokat teljes mértékben kiirtani – a patkánymentesség annyit jelent, hogy egy adott kerületben az épületeknek mindössze 2 ezrelékében érzékelik a rágcsálók jelenlétét). Ezt jelenleg a hivatal járványügyi főosztálya ellenőrzi havonta egy-egy véletlenszerűen kiválasztott kerület felmérésével. Úgy tudjuk, hogy a tavaly augusztusi-szeptemberi felmérésen során a XV. kerületben még hibahatár körüli, három ezreléket mértek, a VI. kerületben viszont már akkor is az épületek kilenc ezrelékében regisztrálták a patkányok jelenlétét. Az idei őszre pedig mind a két vizsgált területen jócskán határérték feletti lett az eredmény, így augusztusban Zuglóban az épületek öt ezrelékénél érzékeltek patkányt, míg a hatodik kerületben hét ezrelékes volt az eredmény. Reisinger Mátyás a fővárosi patkányirtással július óta megbízott RNBH konzorcium vezetője lapunknak elmondta: hozzávetőleges becslése szerint néhány tízezer patkány élhet a fővárosban ám erről biztosat mondani nem lehet, a patkánypopulációt elsődlegesen nem is egyedszámmal, hanem a fertőzött objektumok - jellemzően: épületek - számával szokták jellemezni. Ez Budapest esetében ideális esetben nagyjából 200 objektum lenne, ám Reisinger Mátyás szerint jelenleg havi szinten ezer objektum számít a fővárosban fertőzöttnek. A legtöbb ilyen patkányfertőzött objektum a XI., XIV., XVII. és XVIII. kerületekben található, de arányaiban a VI., VII. és VIII. kerületek, tehát a belvárosiak a leginkább érintettek. A patkányállomány növekedése azonban szerinte nem ma kezdődött. "A rendelkezésünkre álló adatok szerint 2012. évtől folyamatos a populáció növekedése, évről-évre növekedett a fertőzött objektumok száma" - fogalmazott a szakember. Ugyanakkor a mostani, őszi növekedésnek két közvetlen oka lehet. Az egyik: a patkányok populációja egyébként is mindig ősszel van a csúcson. Az idei évben a csapadékmentes nyár végi, őszi idő is jócskán rásegített erre. A fővárosi csatornahálózat – ami a legjelentősebb élettere a patkányoknak – a korábbi nagyobb ivóvíz fogyasztásra van méretezve. Manapság a viszont a 30 évvel ezelőtti mértékhez képest nagyjából egyharmad a vízfogyasztás. Ennek köszönhetően a csatornában kevés a víz, így a hálózat kiváló életteret jelent a patkányok számára. Ha pedig sokáig nincs csapadék - mint az idén nyáron - úgy nincs, ami átmossa a rendszert. Ráadásul sajnálatos módon rengeteg ételmaradék kerül a csatornahálózatba, ami így folyamatos táplálékot jelent a patkányok számára. Arra a kérdésre, hogy a korább, patkánymentes állapot mikor állítható vissza Reisinger Mátyás úgy látta: az általa vezetett konzorcium júliusban vette át a fővárosi patkányirtási feladatokat, szerinte eleve az átvételkor magas volt az állatok egyedszáma, ráadásul az őszi, szezonális növekedés sem tesz lehetővé gyors, látványos javulást. Szerinte az eddigi adatokból megállapítható, hogy a populáció további növekedését sikerült megállítani – azaz az első teljes havi, augusztusi fertőzöttség szintje nagyjából megegyezik a szeptember-októberi adatokkal, ugyanakkor az érzékelhető csökkenéshez biztosan jóval több idő szükséges. Szakmai vélekedések szerint az idei őszön tapasztalható invázióhoz a hulladékkezelés anomáliái mellett az is hozzájárulhatott, hogy az irtást korábban végző Bábolna Bio szerződésének a lejárta és a RMBK konzorcium tevékenységének a megkezdése között három héten át kimaradt a patkányirtás. Reisinger Mátyás szerint ez utóbbi nem helytálló feltételezés: a patkányok vemhességi ideje 21-22 nap, az ivarérett kor eléréséhez pedig 2 hónap szükséges, azaz szerinte nyilvánvaló, hogy nem a júliusi szolgáltatóváltás miatt következett be a növekmény. Lapunk elérte Bajomi Dánielt, a Magyar Kártevőirtók Országos Szövetségének elnökét, aki szerint a nemzetközi tapasztalatok alapján a patkányállomány növekedésének leggyakrabban a nem megfelelő technológiájú vagy gyakoriságú irtás az oka. A patkányok elszaporodásában elvileg szerepet játszhat az is, hogy a használt irtószerekkel szemben rezisztencia alakul ki a rágcsálókban, ezt azonban csak megfelelő laboratóriumi etetéses vizsgálattal vagy DNS-teszttel lehet megállapítani. A rezisztencia nem azt jelenti, hogy ilyenkor a méreg teljesen hatástalan, csupán azt, hogy a hatás lassúbb, több irtószer elfogyasztása esetén jelentkezik. „Ez a rezisztencia egy-egy kisebb területen alakul ki, így elég ott fellépni ellene gyakoribb, más szerrel történő irtással. Amennyiben sikerül kiirtani a rezisztens patkányokat, akkor vissza kell térni a normál esetben használt szerhez” - fejtette ki lapunk kérdésére Bajomi Dániel.
Témák
patkány
Frissítve: 2018.10.26 06:30

Bevándorlók érkezésének állítanak hajó formájú emlékművet Baján

Publikálás dátuma
2019.02.23 17:40

Fotó: Wikipedia
A tervek szerint még idén elkészül a németek betelepülésének emlékét őrző ulmi dereglye.
A bajai német nemzetiségi szervezetek az eredeti méretben készülő dereglyével főként a dél- és középnémet területekről, illetve a Rajna vidékéről a 18. században Magyarországra érkező telepesek előtt tisztelegnének - nyilatkozta az emlékmű-állítás projektvezetője, Manz Alfréd. Őseik ugyanis többnyire ilyen hajókkal érkeztek a török idők után elnéptelenedett vidékekre, így a Bácskába is.
A német nevén Ulmer Schachtelt kulturális attrakciónak is szánják, hiszen bár létezik néhány kisebb mása, de eredeti méretű még nem készült Magyarországon. A tervek szerint a hajó fedélzetén kialakított faház oktatási célokat is szolgálna a magyarországi németek történelmével, kultúrájával és nyelvével kapcsolatos interaktív kiállítások formájában.
Az emlékműhöz kapcsolódva az Országos Német Önkormányzat egy nemzetiségi tanösvényt is létesít Baján a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központja területén, amelynek első állomása a betelepítés körülményeit mutatja majd be a hajón szemléltetve. A további hét állomás a magyarországi németek kultúrájába és közösségi életébe nyújt majd betekintést.
A projektvezető az eredeti ulmi tervek alapján készülő, 21 méter hosszú, 4 és fél méter széles dereglyéről elmondta: a történelmileg korhű hajó vörösfenyőből készül. Az emlékmű alapozása már megtörtént, jelenleg a famunkálatokat végzik.
Manz Alfréd emlékeztetett arra, hogy a Duna-menti svábok 18. századi kivándorlásának szimbólumává vált lapos folyami hajó nevét egy korabeli stuttgarti képviselőről kapta, aki az Ulmban gyártott dunai hajókat egyszerű felépítésük miatt doboznak, Schachtelnek nevezte. Az ulmiakat gúnyolták is a kis kereskedőhajók, mert "ezeket csak annyira eszkábálták össze, hogy kibírják a 2-3 hetes utat Ulm és Bécs között" - fogalmazott a projekt vezetője.
A korábban bort és különféle árukat szállító hajókat csak egy irányba, a folyón lefelé használták. Érkezésüket követően a járműveket szétszedték, a fát pedig eladták vagy házépítéshez használták fel. A dereglye építési módjára jellemző volt még, hogy a hajópadlón és a hajófalon a deszkák közötti réseket hosszúszálú mohával tömték ki, "schoppenelték". A tevékenység nyomán nevezték el az ulmi hajóépítőket Schoppereknek.
A dereglyék hajófala nagyjából egy méter magas volt, lapos padlózatukkal közvetlenül a partig lehetett velük haladni. Nagyságuk és alakjuk folyton változott, idővel elérték a 15-22 méteres hosszúságot és a 2-5 méteres szélességet is. A hajó közepén állt egy fakunyhó. A járművet nem hajtotta semmi, csak a sodrás, a hajóorrban és a hajófarban elhelyezett 2-2 rúddal, evezővel csak irányították. Jellemzője volt továbbá a hajótörzsön látható ferde fekete-fehér csíkozás, amely nem Ulm szimbóluma, hanem a világos fenyőből készült hajón a jobb láthatóságot szolgálta.
A hajó formájú emlékműhöz szükseges pénzt "folyami kilométerjegyek" értékesítéséből és adományokból, valamint pályázati forrásokból teremtik meg. A gyűjtéshez bárki hozzájárulhat, így kaptak már támogatást számos nemzetiségi önkormányzattól, állami szervezetektől, kitelepített német családok leszármazottjaitól Németországból, de még a tengerentúlról is. A műtárgy a Bajai Német Önkormányzat, a Bácskai Németekért Közalapítvány és a Bácska Német Kulturális Egyesület együttműködésében, a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjának (MNÁMK) partnerségével épül meg az MNÁMK főépülete előtt.

Szigetvári Zsolt hegymászó halt meg pénteken a Tátrában

Publikálás dátuma
2019.02.23 17:35

Fotó: Shutterstock
A férfi hegymászó edzőként végzett a Testnevelési Egyetemen.
Szigetvári Zsoltról a mászócsapata emlékezett meg a közösségi oldalán. Lapunk is megírta: egy magyar turistacsoportot elsodort a lavina kétezer méteren a Magas-Tátrában, a kis-tarpataki-völgyben, a hótömeg két embert temetett maga alá, egyikük életét pedig már nem lehetett megmenteni. 
A 48 évesen elhunyt férfi 2001-ben csatlakozott az Excelsior nevű csapathoz. A tanfolyamok elvégzése után 2004-től vált alapfokú segédoktatóvá. Később kijárva az oktatói lépcsőket és elvégezve a Testnevelési Egyetem hegymászó sportedző szakát, vált az egyesület alpesi oktatójává - idézte a megemlékező sorokat a hvg.hu.