Az iskolának ennél több kéne

Elkészült a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint az Innovációs és Technológiai Minisztérium korábbi javaslatait is figyelembe vevő munkaanyag, amely alapján a Pénzügyminisztérium konkrét intézkedésekre tesz javaslatot Magyarország versenyképességének javítására. A három elképzelés közül az MNB 180 pontja a legátfogóbb, legismertebb, legelismertebb. A kérdés - aminek megválaszolásából következtetni tudunk a PM javaslatainak helyességére - az, hogy tartalmazza-e ez a tervezet a fejlődéshez igazán szükséges reformlépéseket. 
Magyarország problémái elmaradottságából erednek, abból, hogy nem áll rendelkezésünkre annyi forrás, amennyiből kielégíthetők lennének az állampolgárok elvárásai. Hiába szervezzük át, optimalizáljuk például az egészségügy működését, számottevő javulást csak a finanszírozására fordított összegek jelentős növelésétől várhatunk. Ugyanígy az infrastruktúra terén is akkor léphetnénk igazán előre, ha több pénzt tudnánk áldozni rá. Külső segítségre egyre kevésbé számíthatunk, fejlődnünk kell, méghozzá minél gyorsabb ütemben, hogy növekedjenek az állam jóléti kiadásokra fordítható bevételei. A csomag minősítéséhez elegendő tehát azokat a javaslatokat megvizsgálni, amelyek ezzel kapcsolatosak. 
A társadalom által elvárt ütemű fenntartható fejlődés - ez kiolvasható az anyagból is - kizárólag az innováció, a vállalkozások erősítésével érhető el, aminek legfőbb feltétele a megfelelően képzett emberi erőforrás. Az MNB elképzelései szerint átalakítandó oktatás - akárcsak a mostani - produktív, innovatív vállalkozói réteg létrehozására teljességgel alkalmatlan, mert továbbra sem biztosítaná a kreativitás, a vállalkozószellem fejlesztését. A tetejében sok tekintetben még rontana is a fennálló állapotokon. 
Nem is olyan rég a diákok azért vonultak az utcákra, hogy túlterheltség megszüntetését, a feleslegesen elsajátítandó ismeretek elhagyását követeljék. A tervezet számos pontja mindkettővel szembemegy, például az újabb kötelező természettudományos érettségi vizsgatárgy, vagy az alapvető jogi, gazdasági, társadalmi és pszichológiai ismeretek elsajátítását szolgáló új kötelező tantárgy bevezetésének ötletével. Ezeken a pontokon érvekkel, tényekkel alá nem támasztott elvárásoknak próbál megfelelni. A nyelvi, informatikai képzés általános - mindenkire vonatkozó - erősítése is csak a terhek növekedését eredményezné, haszon nélkül.
Mindezt a versenyképesség növelésének feltételeiként említik, de nem magyarázzák meg, hogyan is befolyásolják azt. Nem is tudnák! Azt szajkózzák, amit az Unió és az OECD mond. (A 180 lépés oktatási része egyszerűen az EU irányelveinek átvétele, adaptálása.) A pontok összeállítói nemcsak hogy nem ismerik fel a magyar közoktatás alapproblémáját - azt, hogy a diákok nem azt kapják az iskolákban, amire nekik, az országnak szüksége van -, de ezekhez is rossz gyógymódot is választanak, miközben  másodrendű és álproblémákat próbálnak orvosolni. 
Ilyen például a digitális felhasználói szintű képességek általános elsajátításának kérdése. A programozás integrálása a matematika tantárgy anyagába éppenséggel nem a felhasználói szintű képességek erősítését szolgálná, hiszen nem tartozik azok közé. Arról nem is szólva, hogy ez utóbbi tudást majd' mindenki ma már az iskolától függetlenül is megszerzi. 
A PISA-vizsgálatok eredményei nyilvánvalóan értékelendő mutatók, de korántsem adnak pontos képet az oktatás állapotáról. A legfontosabb célok közé kitűzni ezek javulását - ahelyett, hogy a gondolkozás, a problémamegoldó képesség fejlesztésére tennénk a hangsúlyt - abszolút félreértése a helyzetnek. (Ez ugyanis lényegi változtatások nélkül, a teszteken rosszul szereplő egyharmad teljesítményének a kétharmadéhoz közelítésével elérhető.) 
A 0. évfolyam igény szerinti bevezetésének terve is abszolút hibás elképzelés. Nem az alsó tagozat a magyar oktatás Achilles-sarka (a PIRLS-teszteken mindig is jól szerepeltünk). Az igazi bajok a felső tagozatban és a középiskolai képzésben vannak. Az a szerkezetváltás, amelyik nem érinti a felső tagozatos, középiskolai szakaszt, eleve elvetendő rossz megoldás.
Mi tehát a teendő? Alapvető javulást az oktatásban csakis a szerkezetváltással egybekötött tartalomváltás hozhat! A 10+3 (6+4+3, illetve szakképzésben 6+4+szakmánként kellő számú év) szerkezetre való átállás, és a gondolkozás, a kreativitás, a vállalkozószellem fejlesztésének középpontba állítása. A terv csak így tudna megfelelni a XXI. századi követelményeinek, csak így jeleníthetők meg benne új, szükséges tartalmak. Így oldható meg a tanulók, a pedagógusok terheinek csökkentése - az ugyanis a jelenlegi keretek közt nem léphető meg a diákok legalább egy részének érdeksérelme nélkül -, így valósítható meg a személyre szabott oktatás, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A 180 pont összeállítói egy szót sem ejtenek az utóbbiról - javasolt lépéseik pedig egyenesen ellentmondanak annak -, pedig az a korszerű oktatás legfontosabb kritériuma.
Az MNB javaslatai nem alkalmasak a magyar oktatás korszerűsítésére, az ország fejlődésének megalapozására. Mivel a munkaanyag elkészítéséhez felhasznált másik két forrás sem ad megfelelő választ erre, egyértelműen kijelenthetjük: a PM nemzeti versenyképességi stratégiája bármi lehet, csak mesterterv nem.

Állománygyűlés

Egy szeptemberi vihar során M. város tűzoltóságának egyik emeleti ablaka betört. A helyreállítási munkálatokat központilag kellett engedélyeztetni, szerencsére a Katasztrófavédelem Raktárbázis és Logisztikai Központja rugalmasan kezelte az ügyet. Bár a HR alkalmazott és egy bérszámfejtő hölgy hat hétig pufidzsekiben végezte dolgát, ez inkább javította a munkahelyi légkört. 
A munkálatok során váratlan probléma is felmerült, de a közeli Matyó Múzeumból sikerült létrát szerezni. 
Az átadásra október utolsó napján, rendkívüli állománygyűlés keretében került sor. Elsőként F. Z., a város polgármestere szólalt fel. Mint kifejtette, a fejlesztés összértéke meghaladja a 23 ezer forintot, de a műtárgy évekig biztosítja majd a Tűzoltó Parancsnokság szabályszerű ki- és beszellőzését.
– A magyar kormány az elmúlt három évben városunknak a műfüves focipályát és a jegyző úr által lakott panziót is beszámítva összesen 2 milliárd forint támogatást adott. A nyugdíjasotthonban is megnyílt az élménycsúszda. Szeretnék ezért köszönetet mondani a kormánynak, valamint a mellettem álló T. A. kép­viselő úrnak – jelentette ki. Hozzátette, az elkövetkezendő 3–4 hónapban a szerzett tapasztalatokról konzultációsorozatot tartanak. 
A térség országgyűlési képviselője lépett a mikrofonhoz. Divatosan buggyos nadrágjába bele-belekapott a szél.
– Korábban azt a célt fogalmaztuk meg, hogy M. az évtized végére XXI. századi európai kisváros legyen. Azt gondolom, a valóság túlszárnyalta képzeletünket. A tűzoltóságon rendezett az infrastruktúra, és amerre tekintek, folyamatos a fejlődés. A lakosok közérzete is napról napra javul – szögezte le.
Váratlanul zúgás támadt, a szónok fölkapta a fejét. Repülőgép szállt el az állománygyűlés fölött. A szokásosnál alacsonyabban repült, szárnyát vidáman ide-oda billegtette. A törzs alján olvasható felirat szerint Bombardier Global 6000-es típusú gép volt. A tájékozottabbak áhítatosan emelték magasba arcukat. A nyűtt arcú tűzoltók is kigöngyölítették fecskendőiket, a két kürtösből álló zenekar tust húzott.
Ebben a pillanatban éktelen csörömpölés hallatszott. A frissen felújított ablak zuhant a betonra. F. Z. elsápadt, képviselő úr vonásai azonban meg sem rezdültek. Feljebb ráncigálta nadrágját, és a távozó gép zaját túlkiáltva sorolni kezdte:
- Kedves bajtársak! Nemcsak a sport-, és közintézmények újultak meg, de jövő évben átadjuk a Tűzoltómúzeumot is. Ez a látogatókat az országban egyedülálló módon hozza közelebb a lánglovagok izgalmas világához. A létesítmény a virtuális valóság minden eszközét felhasználja majd, hogy teljes élményben részesítse a helyieket mind tűz, mind pedig hőség és füstszag vonatkozásában. A projekt elemei közé tartozik egy külső tűzoltócsúszda, valamint az igazgatói irodában hatszemélyes, lángoló élménykamra, sodrófolyosó és két gerincmasszírozó kabin. A beruházást Brüsszel finanszírozza, hogy rohadjanak meg.

Az ünnep margójára

Nem keresünk, s nem is vélünk felfedezni megváltókat. Amit keresgélünk, az a némi emóciót sem nélkülöző, de higgadt elemzés, amit értenünk kell ahhoz, hogy kedvünk maradjon élni egy - morálisan is - mind élhetetlenebbé tett országban.
Lemondtunk már róla, hogy október 23-án az ország politikai vezetőjétől ne hazugságok sorát halljuk, hogy azon mélázzunk, a „Viktor, Viktor!”-t skandálók elgondolkodnak-e: vajon a kormányfő nemzetkarakterológiai fejtegetései, a „pesti srácok” emlegetése nem mond-e ellent a Nagy Imre-szobor eltávolításának, hogy a kommunizmust hirdető szovjet birodalom elleni hősiesség hogyan illeszkedik Vlagyimir Putyin Unió-bomlasztó barátságához. Hogy a hatalmat ünneplő fél ország fejében megfordul-e Lázár János kijelentése, miszerint a dohányzás nem alapvető emberi jog, vagy hogy a belügyminiszter éppen most terjeszti be: egyetlen központban összesítsék valamennyi térfigyelő kamera felvételeit. Talán elirigyelte a kínai modellt.
Ez volna jelen, amely a jövőt szüli. Azt a jövőt, amelyre „Viktor, Viktor!” is hosszasan kitért a Terror Háza előtt, mondván: „Brüsszelt ma azok uralják, akik a szabad nemzetek szövetsége helyére európai birodalmat kívánnak, akik kivétel nélkül mind bevándorláspártiak. Akik szándékosan nem éltek a hatalmas rendőri és katonai erejükkel, szándékosan nem védték meg Európát a migránsok tömegeitől. Ha mi képesek voltunk, ők is azok lehettek volna”.
Egyetlen szava sem igaz. Minden szava hazugság.
Kutakodni kell kicsit, amíg emberi szóra lelünk. Mondjuk Bajnai Gordon mondataira a HVG-ben: „Az Európa többsége ellen folytatott háborúnak csak háromféle kimenetele lehet: Európa orbanizálódik, Magyarország európai útra tér, vagy az utak szétválnak… Az uniót (2008 óta) hullámokban elérő válságokat a részt vevő kormányok egy része megoldani, egy másik része pedig csak kihasználni akarja. 2010 óta a magyar kormány az utóbbi táborba tartozik. Az Orbán-rendszer az Unió jelenlegi keretei között hosszú távon nem maradhat meg, mert e kettő alapvető elveiben és céljaiban ütközik egymással.”
Kényelmetlen jövő. Még ha kicsi is, de megvan annak az esélye, hogy Európa a jövő májusi EP-választások után orbanizálódik, s akkor a büszke nemzetállamok nacionalista autonómiája szétszaggatja a közösség nagy részét. Annak az esélye sem veszett még végleg el, hogy Magyarország az európai utat választja, ha a magyar ellenzék észhez tér, és az 1956-ban lyukassá lett zászlóba az Unió lobogóját varrja, s a magyar nép – hirtelen? – felismeri, jövője csak abban az Európában van, amit Orbán elutasít. Bejöhet még a harmadik lehetőség is: az Unió – saját érdekében - kitaszítja Magyarországot, s akkor kipróbálhatjuk, élhetünk-e Európa közepén zárványként, egy putyini Oroszország nyomasztó árnyékában.
A döntés a magyar nemzet kezében van. Azokéban, akik a Bem téren és azokéban, akik a Terror Háza előtt tapsoltak kedden. Boross Péter volt miniszterelnök amúgy igazat mondott az ünnepen: 1956 egy vérig sértett nemzet dühkitörése volt. 
Honnan tudja, hogy az volt az utolsó?
Szerző
Friss Róbert
Frissítve: 2018.10.25. 09:08