Az iskolának ennél több kéne

Elkészült a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint az Innovációs és Technológiai Minisztérium korábbi javaslatait is figyelembe vevő munkaanyag, amely alapján a Pénzügyminisztérium konkrét intézkedésekre tesz javaslatot Magyarország versenyképességének javítására. A három elképzelés közül az MNB 180 pontja a legátfogóbb, legismertebb, legelismertebb. A kérdés - aminek megválaszolásából következtetni tudunk a PM javaslatainak helyességére - az, hogy tartalmazza-e ez a tervezet a fejlődéshez igazán szükséges reformlépéseket.

Magyarország problémái elmaradottságából erednek, abból, hogy nem áll rendelkezésünkre annyi forrás, amennyiből kielégíthetők lennének az állampolgárok elvárásai. Hiába szervezzük át, optimalizáljuk például az egészségügy működését, számottevő javulást csak a finanszírozására fordított összegek jelentős növelésétől várhatunk. Ugyanígy az infrastruktúra terén is akkor léphetnénk igazán előre, ha több pénzt tudnánk áldozni rá. Külső segítségre egyre kevésbé számíthatunk, fejlődnünk kell, méghozzá minél gyorsabb ütemben, hogy növekedjenek az állam jóléti kiadásokra fordítható bevételei. A csomag minősítéséhez elegendő tehát azokat a javaslatokat megvizsgálni, amelyek ezzel kapcsolatosak.

A társadalom által elvárt ütemű fenntartható fejlődés - ez kiolvasható az anyagból is - kizárólag az innováció, a vállalkozások erősítésével érhető el, aminek legfőbb feltétele a megfelelően képzett emberi erőforrás. Az MNB elképzelései szerint átalakítandó oktatás - akárcsak a mostani - produktív, innovatív vállalkozói réteg létrehozására teljességgel alkalmatlan, mert továbbra sem biztosítaná a kreativitás, a vállalkozószellem fejlesztését. A tetejében sok tekintetben még rontana is a fennálló állapotokon.

Nem is olyan rég a diákok azért vonultak az utcákra, hogy túlterheltség megszüntetését, a feleslegesen elsajátítandó ismeretek elhagyását követeljék. A tervezet számos pontja mindkettővel szembemegy, például az újabb kötelező természettudományos érettségi vizsgatárgy, vagy az alapvető jogi, gazdasági, társadalmi és pszichológiai ismeretek elsajátítását szolgáló új kötelező tantárgy bevezetésének ötletével. Ezeken a pontokon érvekkel, tényekkel alá nem támasztott elvárásoknak próbál megfelelni. A nyelvi, informatikai képzés általános - mindenkire vonatkozó - erősítése is csak a terhek növekedését eredményezné, haszon nélkül.

Mindezt a versenyképesség növelésének feltételeiként említik, de nem magyarázzák meg, hogyan is befolyásolják azt. Nem is tudnák! Azt szajkózzák, amit az Unió és az OECD mond. (A 180 lépés oktatási része egyszerűen az EU irányelveinek átvétele, adaptálása.) A pontok összeállítói nemcsak hogy nem ismerik fel a magyar közoktatás alapproblémáját - azt, hogy a diákok nem azt kapják az iskolákban, amire nekik, az országnak szüksége van -, de ezekhez is rossz gyógymódot is választanak, miközben másodrendű és álproblémákat próbálnak orvosolni.

Ilyen például a digitális felhasználói szintű képességek általános elsajátításának kérdése. A programozás integrálása a matematika tantárgy anyagába éppenséggel nem a felhasználói szintű képességek erősítését szolgálná, hiszen nem tartozik azok közé. Arról nem is szólva, hogy ez utóbbi tudást majd' mindenki ma már az iskolától függetlenül is megszerzi.

A PISA-vizsgálatok eredményei nyilvánvalóan értékelendő mutatók, de korántsem adnak pontos képet az oktatás állapotáról. A legfontosabb célok közé kitűzni ezek javulását - ahelyett, hogy a gondolkozás, a problémamegoldó képesség fejlesztésére tennénk a hangsúlyt - abszolút félreértése a helyzetnek. (Ez ugyanis lényegi változtatások nélkül, a teszteken rosszul szereplő egyharmad teljesítményének a kétharmadéhoz közelítésével elérhető.)

A 0. évfolyam igény szerinti bevezetésének terve is abszolút hibás elképzelés. Nem az alsó tagozat a magyar oktatás Achilles-sarka (a PIRLS-teszteken mindig is jól szerepeltünk). Az igazi bajok a felső tagozatban és a középiskolai képzésben vannak. Az a szerkezetváltás, amelyik nem érinti a felső tagozatos, középiskolai szakaszt, eleve elvetendő rossz megoldás.

Mi tehát a teendő? Alapvető javulást az oktatásban csakis a szerkezetváltással egybekötött tartalomváltás hozhat! A 10+3 (6+4+3, illetve szakképzésben 6+4+szakmánként kellő számú év) szerkezetre való átállás, és a gondolkozás, a kreativitás, a vállalkozószellem fejlesztésének középpontba állítása. A terv csak így tudna megfelelni a XXI. századi követelményeinek, csak így jeleníthetők meg benne új, szükséges tartalmak. Így oldható meg a tanulók, a pedagógusok terheinek csökkentése - az ugyanis a jelenlegi keretek közt nem léphető meg a diákok legalább egy részének érdeksérelme nélkül -, így valósítható meg a személyre szabott oktatás, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A 180 pont összeállítói egy szót sem ejtenek az utóbbiról - javasolt lépéseik pedig egyenesen ellentmondanak annak -, pedig az a korszerű oktatás legfontosabb kritériuma.

Az MNB javaslatai nem alkalmasak a magyar oktatás korszerűsítésére, az ország fejlődésének megalapozására. Mivel a munkaanyag elkészítéséhez felhasznált másik két forrás sem ad megfelelő választ erre, egyértelműen kijelenthetjük: a PM nemzeti versenyképességi stratégiája bármi lehet, csak mesterterv nem.