Sütiföld két generáció olvasatában

Egy könyv – két recenzió: Keresztesi József verses meséjét a tizenhat éves Solymosi Máté és a Népszava újságírója is elolvasta. Az egymástól független, mégis közös tanulság: a meggyötört kiflivég kalandjai gyereknek és felnőttnek is érdekesek.

Egy elszabadult papagájjal kezdődik Keresztesi József édességalapú gyerekkönyve, a Csücsök, avagy a nagy pudinghajsza: az elbeszélő beszámol a kíváncsi sárga lény eltűnéséről, majd pár versszak után elérünk Sütiföldre, ahol elkezdődik a cselekmény. Szerencsétlen Császármorzsa, Sütiföld uralkodója nagy bánatban van. Éppen egy éve, hogy a Vérpuding elrabolta lányát, a csodálatos Csokisminyont. Sok bátor vitéz próbálta őt visszahozni, ám senki sem járt sikerrel. Mikor a király már feladná a reményt, toppan a színre Csücsök, a meggyötört kiflivég, aki nagy lelkesen indul megkeresni a lányt. Társként hozzá szegődik Csárli, a meggy, később Marcipánegér is barátjukká (és segítségükre) válik. Ez az alapvetés, innen indul a kiszámítható, mégis lebilincselő és végtelenül aranyos történet, amelynek különböző kanyarjait és rejtélyeit nem fedem fel a lehetséges olvasók előtt.

A szöveg rímbe szedett, izgalmas képlettel: a 14 soros versszakokban négyféle rímelés is megtalálható.Kreatív szójátékok, izgalmas versszakok, vicces karakterek, és minden oldalon csodálatos stílusú rajzok, amelyekre öröm ránézni minden lapozásnál.

A könyv végtelenül aranyos, ami a szülőknek is képes élvezetet nyújtani remek szójátékaival és izgalmas rímeivel, még egy tinédzsert is képes volt elszórakoztatni. Aki szereti a játékos verselést, a klasszikus mesetörténetek felfrissítését, kiforgatását, annak nyugodt szívvel tudom ajánlani Csücsök és társainak történetét.

(Solymosi Máté)

Ne játssz az étellel! – hallottuk sokan gyerekkorunkban, amikor a reggeli ropogós kiflijének morzsái bálon táncoltak, paprikakirály salátalevél palástba burkolózott, és a sajtszeletből mindig lehetett csillagot, virágot vagy szívet formázni. Pedig volt étvágytalan időszak, amikor csak az segíthetett a szülőknek, akik a mélyről hirtelen előbukkanó fantáziával játékká varázsolták az annyira utált étkezést. A rendszerint kontyos nőktől hallott felszólítás később végigkísérte az iskolai menzák soha véget nem érőnek tűnő perceit és a nyári táborok kötelező hangár-étkezéseit is. Azt csak sejteni lehet, hogy a gyerek Keresztesi József valami hasonlót hallhatott, de a Csücsök, avagy a nagy pudinghajsza című kötetet akár ennek bizonyítékaként is értékelhetjük. És soha rosszabb dacreakciót a felnőttek józan, vagy inkább kijózanító, szabályosan színtelen világával szemben.

Keresztesi József verses meséjében a király, kiszabadítandó leánya és a jelentkezők kalandjainak megszokott meséje a szereplők és a XXI. századi hétköznapi világ által válik különlegessé. A gonosz Vérpuding fogságába eső Csokisminyont Csücsök, a kiflivég menti meg, történetünk helyszíne Sütiország, ahol korántsem olyan idilli az élet, ahogy azt először gondolná az édességrajongó.

És nem azért, mert Sütiország itt van. A kisiskolások, akik leginkább olvasói lehetnek a verses mesének, felfedezhetik mindennapjaik tereit, plázákat és hosszú sztrádákat, ismerősként gondolhatnak a hírekből elkapott érthetetlennek tűnő szóra: pályázat. Mert Sütiország királya nem kidoboltat, hanem pályáztat. Vágyhatnak a szürke valóságból átmenetként először igazi távoli helyekre: Srí Lankába, Borneóba és Jávára, majd szabadon engedve képzelőerejüket a térképen nem található titkos világokba. Ha viszont valaki túlságosan modernnek találná a szöveget, vagy a magyar nyelv gazdagságát hiányolná, érdemes elgondolkodnia azon, vajon mikor használta utoljára szót: bikfic.

Császármorzsa, Csücsök, Csokisminyon, Csárli Meggy és Vérpuding kalandjai szabályos strófákban zajlanak, és ha mindez még nem lenne elég ahhoz, hogy egy felnőtt is kezébe vegye a kötetet, érdemes megkeresni a Gogol-, Tandori Dezső-, Bereményi Géza-utalásokat és észrevenni az elvarratlan szálat. Mert az abszolút boldog vég csupán remény.

(Hompola Krisztina)