A Nemzet Orrszarvúja

Azért az elég snassz, hogy eddig nem volt nemzeti címerállatunk. A németeknek bezzeg ott van a sas, más országoknak oroszlán, griffmadár, miegyéb. Most viszont végre esély mutatkozik e méltatlan helyzet megváltoztatására. A lehetséges címerállatok versenyében sokáig a turul látszott nyerőnek, hiszen 2012-ben a legmagasabb helyről hangzott el a sűrűn idézett mondat: „a turul a magyarok ősképe, melybe mindenki beleszületik”. Az is, akinek nem sok kedve volt hozzá, mert nem bírta elfelejteni a Horthy korszak fajvédő, zsidóverő Turul Szövetségét. A turul sanszait tovább növelte, hogy a rá következő évben az egyik online lap közzétette Orbán egy rajongójának felfedezését: a kormányfő homlokán a ráncok kiterjesztett szárnyú turult formáznak.

A versenyt csak azért nem fújták le, mert a szürkemarha és a ló sem mutatkozott esélytelennek. A szürkemarhát Nagy István agrárminiszter protezsálta: ez az állat „megtestesíti mindazt, ami a magyarokat jellemzi: konok, szikár, küzd a túlélésért és győz. Van múltja, jelene, és benne van a jövő.” Ez a szép gondolat – a marháké a jövő - kiutat mutatott azoknak, akik nem akartak a turulba beleszületni. Beleszülethetnek éppen marhába is.

Az előző agrárminiszter 2013-ban még a ló felé kacsintgatott. Megelőlegezve Orbán későbbi állítását a magyar lovasnemzetről, kimondta: nálunk „a kutya az ember legjobb barátja, de a ló írja a történelmet”. Ez végre megmagyarázza a történelmet átfesteni törekvő politikai megnyilatkozásokat: ló írta őket.

Kézenfekvő volna persze az Árpád-háziak címerállatát: az oroszlánt választani. Csak sajnos az oroszlán volt Juda törzsének jelvénye is, és akkor mégse. De most dübörgő lépteivel berontott a pályára az új sztár: az orrszarvú. Nem szép ugyan, nem is nagyon körültekintő (a látása tompa, ezért is támad meg a biztonság kedvéért minden közelébe kerülőt), de piszok erős, és ugyebár ez a legfőbb érték manapság. Ha valaki (valami), hát ő méltán lesz a NER címerállata! Kár is lenne az eddig beléfektetett politikai tőkét veszni hagyni.

A dolog tulajdonképpen aranyosan kezdődött. Nyíregyházán igazi szenzációként született egy rinocérosz-bébi, és az állatkert vezetői az eseményhez méltó keresztapát kerestek. Mivel a miniszterelnök pár éve történetesen megismerkedett a boldog apával (meggyőződhetett tehát arról, hogy más hazai orrszarvúkkal ellentétben a bébi nem migráns, már az apja is magyar), ezért hozzá fordultak. Én ugyan a helyében óvatosabb lennék a „keresztapa” cím hivatalos elfogadásával, de ő talán nem olvasta a maffiaállamról szóló köteteteket.

Az akció beindult, a PR-osok ráharaptak. Orbán fb-oldalán valóságos nemzeti konzultációt indítottak arról, mi legyen a neve az újszülöttnek. Maga a miniszterelnök szólalt meg videón a Parlament erkélyéről – mögötte nemzeti színű zászló lobog -, közvetlen stílusban: „Sok nehéz kormányzati munka mellé most végre itt egy könnyebb meló”. Öt nevet ajánl választásra, és kikacsint az ő népére: „Most nem kell kétharmad.” Mivel nem akar ünneprontó lenni, nem részletezi a „nehéz kormányzati munkát”: a napokban kilőtték a lakástakarék pénztárakat, rendőrökkel hurcoltattak el pár hajléktalant, kiutálták a CEU-t, pár hónappal a szavazás előtt átszabják az EP-választásról szóló törvényt, meglengették, hogy aki után nem róttak le TB-járulékot, azzal kifizettetik az orvosi kezelés és műtétek árát. Tényleg strapás hét volt.

A posztot félmillióan nézték meg, húszezren lájkolták, a végeredményhez (a „Csülök” név győzött, naná, hogy kétharmaddal) több mint háromezren szóltak hozzá. Az orrszarvú nemzeti ügy lett – soha jobb címerállatot! Annál is inkább, mert a kommentelők leképezik a közvélemény politikai megoszlását: ők, mondhatni, maga az ország. A hívek lelkesednek: „Éljen Orbán Viktor humoros kedve sokáig!”, „Éljen Csülök! Hajrá, magyarok!”, illetve javasolják, hogy a kissé rusnya állatot Sargentini után Juditnak, avagy legalább Sorosnak kellene nevezni. Az „ellenzék” keresztapa és keresztgyerek vastag bőréről ízetlenkedik, kételkedik a szavazás tisztaságában, egy ismert publicista ahelyett, hogy örvendene a sikeres névadásnak, szemtelenkedik: „Jó, és akkor most nevezzük át Széll Kálmánnak!” A politizálásban kevésbé jártasak naiv kérdéseket tesznek fel: „Miért kell neki keresztapa? Fix, hogy keresztény?”, „Ettől olcsóbb lesz a csülök?”

Az orrszarvú azért is alkalmas, mert magán viseli a NER karakterjegyeit. Nagyon korán saját lábra áll, mint nálunk a jobb családok gyermekei. Féltékenyen őrzi saját területét, oda ugyan senki más nem teheti be a lábát – épp, mint a levajazott közbeszerzésekbe, a trafikmutyiba, földárverésekre. Igaz, ő a territóriumát saját ürülékével jelöli meg (teheti, van belőle naponta több kiló), ezt a kurzuslovagoktól mégsem lehet elvárni, vannak erre finomabb módszerek is. A keresztgyerek pláne a „páncélos rinocéroszok” fajtájába tartozik, ez is klappol, tekintve a rendszer első emberének sajátos vonzalmát a katonai járművek iránt.

Szóval egyértelmű: megvan a címerállatunk! Ha már a szarka nem lehet.