A jobbszárny árulása

Nincsenek könnyű helyzetben Orbán Viktor európai szövetségesei. A magyar miniszterelnök ugyanis az ellenségeik szövetségese is. Ha háborús metaforával élünk, amilyenekkel ő szokott, képzeljünk el egy csatát, amelyben a mi jobbszárnyunkon a szemben álló hadsereg hőn szeretett cimborája helyezkedik el. Már fújják a kürtöket, a harci mének kapálnak a patájukkal, és még mindig nem lehet tudni, hogy kit fog megtámadni a jobbszárny: az ellent, avagy minket. Van itt pár dilemma. . Így aztán Weber kénytelen egyszer ezt mondani, máskor azt. Pedig ő is tudja, hogy a jobbszárny végül el fogja árulni a fősereget.

Az Európai Néppárt legesélyesebb "csúcsjelölt"-jelöltje, a bajor Manfred Weber egyrészt megszavazta a Sargentini-jelentést, és kijelentette, hogy az ő vitájukat Orbán Fideszével nem lehet összemosni a tömeges bevándorlás kérdésével. Egy idézet a szeptemberi Webertől: "Magyarországon jelenleg rendszerszintű veszély fenyegeti a jogállamiságot, és ezen uniós alapértékek tekintetében nem szabad kompromisszumot kötni." Az októberi Weber ellenben nem zárta ki az együttműködést a populista jobboldallal - pedig utóbbiak célja egyebek mellett éppen az Európai Néppárt leváltása.

Az odáig érthető, hogy Weber az Európai Parlamentben a mostani, mérsékelt pozícióból némileg jobbra tolná a néppárti frakciót, ám az nehezen elképzelhető, hogy szakadás nélkül egészen Orbán mai pozíciójáig el tudná vinni a képviselőcsoportot. No meg az sem zárható ki, hogy a magyar kormányfő időközben még messzebbre távolodik - elég, ha csak a CEU elüldözésére gondolunk. Weber erről azt mondta: "Követelni fogjuk, hogy engedje tovább működni az egyetemet. Nem tudom elfogadni, hogy bezárják az egyetemet." Ehhez képest most arról beszélt, hogy hidakat akar építeni, és nem akar különbséget tenni jó és rossz európaiak között.

Tekintsünk el egy pillanatra ez utóbbi kijelentés cinizmusától, és próbáljuk megérteni szegény Webert, illetve a néppárti logikát. A májusi választáson a Fidesz hozhat 14 vagy akár még több mandátumot, ami annál is fontosabb, mivel a Néppárt - meg valószínűleg a szocialista-demokrata szövetség is - a mostaninál sokkal kevesebb helyre számíthat. Új, sokkal kuszább és labilisabb Európai Parlament alakulhat, ahol megerősödnek az Európa szétverésén munkálkodó "populista nacionalisták". Orbánt ezért kell a kereszténydemokrata szövetségen belül tartani, amíg ez fizikailag lehetséges, különben azonnal csatlakozik a német, holland, olasz és egyéb félfasisztákhoz.

Vagyis a Néppárt és Weber ugyanazzal próbálkozik, mint Donald Trump lehetetlenre vállalkozó budapesti nagykövete, David Cornstein: elvtelen alkuval próbálja kiengesztelni Orbánt, hátha legalább a civilizációs minimumot ki lehet belőle csikarni. A kísérlet azonban kudarcra van ítélve. Orbán csak az orrba verésből ért, illetve már abból sem. Kiengedték a palackból, oda őt senki vissza nem kényszerítheti. Politikája azonban elfogadhatatlan az európai kereszténydemokrata szavazók többsége számára.