Nagy utat tettünk meg azóta, hogy a magyar sajtó jobbik fele igyekezett bojkottálni, karanténba zárni a Jobbikot. Ma elfogadott, legitim szereplője a nyilvánosságnak, legalábbis annak, amelyet az imént a sajtó jobbik felének neveztem. Hogy aztán ki adott fel többet az elveiből, a szélsőséges megnyilatkozásokra, nyílt színi zsidózásra, EU-zászló égetésre érzékeny média, vagy a közép felé araszoló párt, azt ki-ki döntse el maga.
Mindenesetre ma ott tartunk, hogy épp a Jobbik jelentett be bojkottot az úgynevezett köztelevízió ellen, amivel viszont a legcsekélyebb mértékben sem bünteti a kormány szolgálatában álló intézményt. Sőt megkockáztatom: ott, a Kunigunda utcában kifejezetten örülnek az elhatározásnak, őket a legcsekélyebb mértékben sem érdekli vagy befolyásolja, hogy egy parlamenti pártról van szó. Ettől még a jobbikosok megfelelő percszámban fognak szerepelni a képernyőn, no persze nem úgy, hogy meg is szólalnak - a politikai élet mindenkori negatív státusza lesz az övék.
Ráadásul ennek a tévé-féleségnek a munkatársai jól tudják - de ha nem tudnák, vezénylő tábornokaik felvilágosítanák őket -, hogy a párt szélsőjobbos megítélése okán nem lesz senki, aki megvédené a képviselőit, netán kiállna mellettük. (Szó, ami szó, furcsa lesz majd újra és újra látni, hogy a tévészékház előtti tüntetésen, október 23-án, ott lengedeztek az Árpád-sávos zászlók is. Ajándék ez a műsorkészítőknek.)
De itt és most nem a Jobbikról, vagy annak – egyébként indokolt – lépéséről akartam szólni. Sokkal inkább arról, hogy vajon van-e értelme egyáltalán egy ilyen bojkottnak. Tudom, valamit kell tenni, mégsem hagyható, hogy közpénzből közel százmilliárdot szórjon el egy intézmény olyan munkára, amely semmiben sem felel meg az alapfeladatának, és akkor még egy szót sem szóltunk a demokratikus követelményekről. Tehát kellene valamit tenni, hogy ez ne így legyen.
Bojkottálni? Odaállni a Jobbik mellé? És ha a többi párt is odaáll, akkor mi van? Hozna egy ilyen akció bármilyen változást? És: a közös bojkott jelentene-e a szolidaritást, vagy bárminemű közösséget a radikálisokkal? Nehezen megválaszolható kérdések ezek, ám lehet, hogy nem innen kellene közelíteni. Sokkal inkább onnan, hogy mi okoz nagyobb kárt a demokráciában: egy szélsőséges párt létezése, vagy milliárdok elszórása egy ország becsapására, manipulációjára? És ha a válaszunk az, hogy ez utóbbi – mert hiszem, hogy így van -, akkor már megszűnik az a dilemma is, hogy lehet-e – ebben – közös utat választani a Jobbikkal.
Meglehet: egy ilyen kezdeményezésnek, az általános bojkottnak sem lenne semmilyen hatása az Orbán-kormányra, hiszen éppen azt akarja elérni, hogy abból a dobozból csak ő, ők szólhassanak, ám mégiscsak ki kéne próbálni. Hátha a nemzetközi szégyen oly erős lenne, hogy az végre nyilvánvalóvá tenné: Magyarországon nincs egyenlőség, nem tiszta a szólásszabadság, a közpénzt a kormány és pártjai önmagukra, önmaguk propagandájára fordítják. Vagyis ellopják az adófizetőktől.
Igaz, ma ebben az országban, bizonyos körök számára, törvényes a lopás.