Zavarba ejtő a színésznő zaklatása

Publikálás dátuma
2018.10.29. 13:33

Fotó: Molnár Ádám
A színházról és a kiszolgáltatottságról szól Osztrovszkij A művésznő és rajongói című darabja a Radnóti Színházban és mélyen elgondolkodtató, hogy mennyire aktuális.
A Radnóti Színház új bemutatójának plakátján egy színésznő meghajol a színpadon és eközben a fedetlen hátába egy kéz bedug egy 2018-as feliratú bankkártyát. Aki azt hinné, hogy egy kortárs darab bemutatóját reklámozzák így, nagyon is téved. A művésznő és rajongóit, vagy ahogy nálunk korábban játszották, a Tehetségek és tisztelőket Osztrovszkij 1881-ben írta saját tapasztalatai alapján. Úgy látszik, hogy tényleg nincs új a nap alatt, bizonyos dolgok mindig ismétlődnek, vagy nem változnak. Jó, mondjuk Osztrovszkij korában a bankkártya még biztosan nem létezett. A mű alapközege egy színház, ahol egy fiatal színésznő bontogatja a szárnyait. Ezt a folyamatot azonban több férfi is ugrásra készen figyeli, a pénzesebbje fel is ajánlja magát szponzorként, persze azért meg is kéri a jussát. Valló Péter rendezése nem beszél mellé, bizonyos momentumokat pedig felerősít. Zavarba ejtőek például azok a jelenetek, amelyekben a férfiak zaklatják a színésznőt. A kiszolgáltatottságot, a tehetetlenséget vágják a képünkbe nyersen, és egyértelműen. És a közeg reakcióját, amikor még a színésznő édesanyja is úgy reagál az elutasítással végződő inzultusra, hogy lehettél volna ügyesebb, lányom. Mármint nem kellett volna azért összeveszni a lehetséges támogatóval. Rendkívül mai és érzékletes Morcsányi Géza új fordítása és nagyon erős a társulat. Lovas Rozi a címszerepben fokozatosan nyílik ki, képes a folyamatot megmutatni, hogy a tartásos, jóra és igazra vágyó fiatal nő, hogyan jut el odáig, hogy a jövője és a boldogulása érdekében hozzon végül egy az érzelmeivel ellentétes döntést. A színésznő édesanyját vendégként játszó Börcsök Enikő egészen rendkívüli. Úgy képes magánszámot csinálni egy-egy jelenetéből, hogy közben végig az előadást szolgálja. Minden mondata árnyalt, bölcs és magával ragadó. Egyszerre sugall rálátást és szenvedélyt. Martinovics Dorina a vetélytárs színésznő szerepében számító és mégis emberi. Kelemen József és Pál András bátran hozzák a helyzetüket kihasználó helyi befolyásos gazdag tisztségviselő és vállalkozó figuráját. Gátlástalanok, úgy hiszik és nagyjából így is van, hogy pénzért mindent megtehetnek, amit csak akarnak. Vehetnek színésznőt, művészetet és mindent. A gazdag cukorgyárost, Velikátovot alakító Rusznák András sem különbözik tőlük, csakhogy az eszközei mások és ezzel végül győz is. A színésznő szerelmét, az állástalan bölcsészt megformáló Porogi Ádám most is nagyszerű. A kedves és igaz örök vesztest látjuk, de közben végig neki drukkol az ember, bár sejtjük előre a mérkőzés végkimenetelét. Bálint András és Schneider Zoltán egy-egy karakter szerepben kiváló. Fel is nevet a közönség, amikor a kényszerből ügyelővé lett korábbi színházigazgatót játszó Bálint András azt mondja: ez a színház korábban az övé volt. Az előadás végén elhangzik ugyanaz a dal, amely az elején. Alexandra Nyegina egy koldussá lett színésznőről énekel, a végén már szép ruhában gazdagon. A dal végén sírva fakad és kirohan a színpadról. Érzi, hogy a magánéleti döntésével a művészi hitelét is eladta.    

Infó:

Osztrovszkij A művésznő és rajongói Radnóti Színház Rendezte: Valló Péter  

Szerző

Röhrig Géza pazar komikus is tud lenni

Publikálás dátuma
2018.10.29. 12:00

Figyelemreméltó, vicces, ugyanakkor elgondolkoztató Röhrig Géza főszereplésével készült To dust című film, amelynek magyarországi premierje a hétvégén zajló Limmud fesztiválon volt.
A Saul fia átütő sikere kapcsán sosem volt kérdés, hogy tekintélyes szerepet játszott-e benne Röhrig Géza. Mind az alakítás, mind a filmhez kapcsolódó beszélgetésekben, pódiumesteken. Az viszont egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy mit kezd Röhrig a helyzettel, ha szeretne egyáltalán színészi karrier lehetőségével bármit is kezdeni. Ismerve Hollywoodot és íratlan szabályait, simán előfordulhatott volna, hogy viszontlátjuk őt egy nagyköltségvetésű látványmoziban fura kosztümben, de ő nem ezt a verziót választotta. A kockázatosabb megoldást preferálta, elvállata egy indy, azaz független produkció, Shawn Snyder rendezte To Dust főszerepét. Jól tette: a mű jól sikerült és a New York-i Tribeca fesztiválon, ahol a világpremiert tartották, elnyerte a közönségdíjat. Hasonlóan, mint a Saul fia esetében, a siker nagyban Röhrig Gézán is múlt.  A To Dust (hivatalos magyar címe még nincs), noha magán hordozza az amerikai független filmek szinte minden kézjegyét, egyedire sikerült. Ennek egyik oka, hogy Snyder egyszerre akart szórakoztatni és mélyre menni. A mű hőse Shmuel, a haszid kántor (Röhrig Géza), aki fiatalon elveszti a feleségét. A mélyen vallásos férfi nem tudja feldolgozni párja halálát, pontosabban nem tudja elviselni, hogy a földbe eltemetve szenved – mivel az ortodox zsidó vallás szerint, amíg a test le nem bomlik teljesen (porrá nem válik újra), addig a lélek egy része nem tud távozni. Shmuelt nem hagyja nyugodni, hogy imádott hitvese lelke egy koporsóban gyötrődik, így szeretné megtudni, hogy mennyi ideig tart, míg lebomlik a teste. Nem rest ennek kapcsán bűnt – milyen bűnt, bűnök brutális sorozatát – elkövetni, így megkeres egy professzort, Albertet (Matthew Broderick), hogy tisztába tegye a tudását a bomlással és rothadással kapcsolatosan. Miközben pontosan tudjuk, hogy Albert nem tudós, hanem csak egy lüke iskolai tanár, de az összes hibája ellenére komolyan veszi a feladatot, Shmuel spirituális útját igyekszik megoldani. A felállás komoly, de ezután a rendező nagyon sokat lazít, és a buddy movie, azaz a két ember baráttá válását bemutató műfaj felé tereli a látottakat. És, ahogy a műfaj megköveteli, rengeteg humoros szituáció bontakozik ki. Köztük egy sertés rituális megölése, eltemetése, majd többszöri kiásása, de itt is a részletekben rejlik a lényeg – legyen elég annyi, hogy elképesztően humoros tud lenni a film. És amikor megtudják, hogy létezik egy farm, ahol tudósok emberi testek lebomlása kapcsán kísérleteznek..., de inkább nem folytatom. Ami pedig minket különösen izgat, az maga Röhrig Géza, aki minden körülmények között szuper: tud drámai lenni (ezt eddig is tudtuk), de pazar komikusi kvalitásai is vannak. Mindent tud: ha kell robban, máskor pedig spirituálisan messze jár és szinte csak pislákol. Ám karakterének talán legnagyobb erénye, hogy képes túllépni a vallási dogmákon, ezt pedig Röhrig abszolút hitelesen mutatja meg.  Shawn Snyder szerencsére nem elégedett meg a vígjátéki vonalvezetéssel, a film lezárásában visszatér a spirituális vonalhoz és képes egyedi módon, érvényes érzelmi és értelmi intelligenciával hozni a lezárást, amely után mi, nézők is nyugodtan elgondolkodhatunk a létezésről, és azon, hogy vajon mi lesz velünk evilági utazásunk végeztével.

Saul gyermekei

Röhrig Géza alakításának a Saul fiában egyik szimbolikus jelenete, amikor a kezében hordozza azt gyermeket, akit a fiának gondol. A gyermek jelképezi a százezer magyar fiatalkorút, akik meghaltak a második világháború során Auschwitzban. A Limmud fesztiválon tartott Saul gyermekei című előadás a Vági Zoltán történész, a film alkotói, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárral közösen indított programról szólt. Azt kívánják kutatni, hogy ki volt az a százezer magyar zsidó gyerek, akiket a haláltáborba hurcolt további négyszázezer magyar zsidóval együtt meggyilkoltak. Ahogy Vági fogalmazott: a holokauszt egyik hatalmas fehér foltja, hogy a gyerekekről azt sem tudjuk, hogy hívták őket. Elmesélte azt is, hogy amikor két évvel ezelőtt bejelentették a Saul gyermekei programot, akkor egy nyolcvanöt éves asszony fordult hozzájuk, hogy keressék meg a férjét, akit 1944-ben hurcoltak el. A választ nagyjából egy hete sikerült megtalálni, egészen véletlenül, mivel a férfi nevét teljesen másképpen írták le, mint amikor a haláltáborban regisztrálták.  

Frissítve: 2018.10.29. 12:40

„Terméketlen a diktátorozás és diktatúrázás”

Publikálás dátuma
2018.10.29. 11:00

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Molnár Péter, a Fidesz egyik alapító atyja nyerte meg az országos slam poetry bajnokságot lángoló politikai beszédével a főként szerelemről szavaló tinédzserek között. A fiatalok állva tapsoltak.
„Ha lehet, éjfélnél sokkal tovább nem szeretnék maradni” – ezt idézi szeretettel Molnár Pétertől az elnökségi üléseken maga Orbán Viktor. „Bár más mondatom lett volna rá ilyen hatással” – mondja az országos döntőben előadott slam poetry előadásában.  - Harminc évvel ezelőtt, az ELTE jogi karának Bibó István Szakkollégiumában ön is ott volt akkor éjjel, amikor fiatal egyetemisták és egyetemi oktatók megalapították a Fideszt. Mi az, amit elfelejtett a mostani miniszterelnök az akkori szándékok közül? - Azt, amit az angol forradalmárok, amikor hatalomra kerülve újra bevezették a cenzúrát, ami ellen harcoltak. Emiatt írta John Milton a híres iratát a cenzúra ellen. Most nincs általános cenzúra, de egyre szűkül a szabad sajtó tere, és ezzel gyengül a hatalom korlátozásának lehetősége. Pedig a Fidesz kezdeti célja éppen az volt, hogy a kormányzati hatalmi ágak olyan egymást korlátozó rendszerét hozza létre, ami kizárja azt, hogy bárkinek túlhatalma lehessen. Áprilisban a Diktatúra? című cikkemben megírtam, hogy méltánytalan és terméketlen a diktátorozás és diktatúrázás. Ehelyett a hatalomkorlátozás mindenkire vonatkozó rendszerét kell újraépíteni, annak tudatában, hogy a korlátozatlan hatalom azt is eltorzíthatja, aki az ilyen hatalmat ellenzékből bírálja. Ezt a sok történelmi példán alapuló tudást a Fidesz pontosan ismerte és képviselte. Abban a pártban, amit a Fidesz utódpártjának nevezek, ez a tudás és elkötelezettség hosszú ideje nem érvényesül. - Tartja-e, tartotta-e a kapcsolatot Orbán Viktorral? - Nagyon régen, egy jogi kari évfolyamtalálkozón találkoztunk, azóta nem. Egy-két rendezvényen láttam, de nem volt alkalmunk beszélni. - Szokott-e üzenni a Miniszterelnöknek? - Nem. A slam- vagy ahogy magyarul is javaslom nevezni, szóritmusoló videóim persze hozzá is eljuthatnak. - A választói emlékezet nagyon rövid. Új generáció is színre lépett ’89 óta, ezért nem árt felidézni, hogy mi történt ’93 végén, ami miatt többek között Ön is kilépett az alapítók közül. - Ahogy az OB döntős szövegemben elmondtam, „nem tudtuk megállítani az országban is szépen épülő hatalomközpontosítást.” ’92 végén javasoltam a többieknek, akikkel belső ellenzékben voltunk a Fidesz parlamenti frakciójában, hogy állítsuk meg ezt a folyamatot a párton belül. Bár sikerült volna. - Az SZDSZ-ből is hamar kiábrándult. A politikából vagy a liberalizmusból lett elege? - Egyikből sem. Mindig szükség van olyan emberekre, akik a közjó érdekében vállalják, hogy politikusok lesznek, és csodával határos módon nem torzítja el őket a hatalom. A szabadelvűség pedig nagyon fontos a politikában is. Nagyon szomorú, hogy sem a Fidesz, sem az SZDSZ nem tudott megmaradni. - Az azóta alakult pártok nem hívták? - Nem, és nem is szeretnék újra politikus lenni. Csaknem egy évtizede szóritmusoló/slammer lettem, a Keresők, avagy a lány neve című, jó tíz éve megjelent kisregényem folytatásán is dolgozom, és hét éve rendezek egy részvételi színházat az előítéletekről és a rájuk adható válaszokról a CEU-n. Hiszek a művészeti beszéd lehetségesen katartikus hatásában. Elsősorban így politizálok, ilyen módon veszek részt a közbeszélgetésben. 

A győztes produkció 3:01:00-tól:

- Az ős-Fidesz eszméivel ma népszerűvé tudna válni egy ismeretlen, fiatal párt? - Igen. A hatalomkorlátozás szükségességének elkötelezett, őszinte, hiteles képviseletével egy ismeretlen párt ma is népszerűvé válhat. Élete során mindenki tapasztal hatalommal való visszaélést, ami mindig ahhoz is vezet, hogy nem érhetnek meg termékeny vitában a lehető legjobb döntések. Mint a Fidesz története mutatja, a fiatalság önmagában nem véd meg a hatalom torzító hatásától. Attól csak nagyon tudatosan, közösen és jól kialakított hatalomkorlátozással védhetjük meg magunkat és egymást. Ezért ajánlotta Hosszúkarú Platánfa a Milla alternatív köztársasági elnöki kampányában, hogy ha ő lesz az elnök, akkor a hatalmasságok rendszeresen a törzséhez köttethetik magukat, mint Odüsszeusz a hajóárbochoz, és ő szívesen elbeszélget velük. - Harminc éve a szabadságjogok, főleg a szólás-, és sajtószabadság szakértője. Leverőek lehetnek a munkanapjai… Ugye abban egyetértünk, hogy a szabadságjogok ilyen rohamos leértékelődése nem varrható kizárólag a politikusok nyakába? - Igen, ez mindig az egész közösségen múlik. A szóritmusoló/slam poetry maga a megtestesült szólásszabadság, az estjeinken sok sor hangzik el a szólás-, és sajtószabadságról, többször is ez volt a megadott téma. Minden országban, minden politikai közösségben folyamatos feladat, hogy megvédje magát saját magától. Attól, hogy ha bárkinek, bármely csoportnak túlhatalma kezd kialakulni, akkor a többi hatalmi ág és a közösség egésze meg tudja állítani a hatalom központosítását. Szinte kivételes az, hogy akinek éppen hatalma van, az csak magától önkorlátozással éljen, ezért egymást kell korlátoznunk. A hatalomkorlátozás 1989 kitüntetett pillanatában létrehozott rendszerét alkotmányosan az védte, hogy önkorlátozás hiányában csak kétharmados többség változtathatott rajta. Bár négyötödös többséghez kötöttük volna a változtatást. Bár olyan közösséggé tudtunk volna válni, amelyik meg tudja védeni a túlhatalomtól azokat is, akik a saját túlhatalmukat építik. - A CEU-n gyűlöletbeszéd (Hate speech) előadásokat szervez a hallgatókkal. Ez pontosan mit jelent? - A „Hate Speech Monologues”, Gyűlöletbeszéd történetek című előadás egy történetmesélő részvételi színház az előítéletekről és a rájuk adható válaszokról. Mindannyian sokat tanulunk ezekből az előadásokból, november 22-én este 7 órától lesz a következő, mindenkit szeretettel várunk a CEU Nádor utca 15. alatti Auditóriumába. Sok országból érkező, sokféle kisebbséghez tartozó CEU-s diákok osztják meg személyes élményeiket párhuzamosan futó pár perces történetekben, slamben, dalban, általuk választott fotókat társítva saját szavaikhoz.
- Miközben beszélgettünk, a CEU rektora bejelentette, hogy akár át is települhetnek Bécsbe. Mit veszít az ország, ha elmegy innen a Közép-Európai Egyetem? - Az Osztrák-Magyar Monarchia idején Magyarország arra is törekedett, hogy Budapest jobb hely legyen, mint Bécs. Ezzel a hagyománnyal is szemben áll, ha a CEU nagy részét elveszítjük. Ez azért is lenne tragikus, mert a CEU alapítója magyar holokauszt túlélő, és Közép-Európában Budapest az egyetlen város, ami zsidó is maradt. Hogy lehetne konzervatív az a politika, ami mindezt nem tiszteli?      
- Egyedül én nem hívom a pártot Fidesznek, negyedszázada szűnt meg. - Ez így pontos. Az eredeti Fidesz már 25 éve nem létezik, mégis egyedül én kerülöm ennek a névnek a használatát.
- „Olyan demokráciát akartunk, amelyiknek csodájára jár a világ, meglett, csak nem úgy”, szavalja nagy hévvel a neten is megtekinthető döntőn. Mi a két rendszer közti különbség? - Minta-demokráciát akartunk, amiben a hatalom korlátozása, és a kisebbségeket is megillető egyenlő jogok érvényesülése példaszerű. Nagyon szomorú, hogy nem emiatt vetik sokan vigyázó szemüket Magyarországra, hanem azért, mert a hatalom korlátozásának a korlátozása folyik, és az ezt igazolni hivatott bűnbakképzés. 
- „Nem csak mondani, tényleg nem félni, főleg ha nincs mitől, csak a félelemtől” - mind a slam poetry világában, mind az egyetemeken fiatalok között van. Őket mire tanítja? Elég-e annyit mondani, hogy ne féljenek?  - A sok fiatal szóritmusoló/slammer, gimnazista, egyetemista barátommal sokat tanulunk egymástól. Egymás nézőpontját, szavakat, és azt is, hogy mit jelent magyarnak lenni Magyarországon, és határon túli magyar kisebbségek részeként.
- „Én ne lennék konzervatív?” ez az előadása utolsó mondata. Úgy gondolja, hogy a Fidesz konzervatív párt? - A Fidesz utódpártja nem konzervatív párt. A politikája tartalmában és stílusában hordozhat konzervatívnak is mondható elemeket. De többek között az 1848-as 12 pontunk elsőjében kiemelt sajtószabadság tiszteletben tartásának, óvásának a hiánya miatt lényegében nem konzervatív.

“Anyám a 83 éves slammer”

Az 1980-as években Chicago-ban indult slam poetry fantasztikus műfaj, Európában Magyarországon van a legtöbb településen rendszeres szóritmusoló esemény. Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban is elterjedt. Ez egy alulról szerveződő összmagyar mozgalom. Nem könnyű rá magyar szót találni, nekem egyelőre a szóritmusoló a javaslatom. Ez igazán demokratikus műfaj, bárki jelentkezhet, odaállhat a mikrofonhoz és elmondhatja a szövegét három percben. Erre mindenki képes. A magyar szóritmusolók legtöbbször felolvassák, amit írtak, de sokan meg is tanulják, és fejből mondják. Anyám, Molnár Lajosné, Gömöry Éva, aki egy 83. évében lévő varázslatos szókincsű és beszédű szóritmusoló, és akit bátyám, Molnár Lajos, a Kürt Alapítványi Gimnázium vezetője elhozott az OB döntőre (anyám, apám és egyik anyai dédapám is tanár volt), már a tüntetések kapcsán is mindig mondta, hogy a szónokoknak nem olvasni kéne a beszédet. Anyám mindig fejből beszélt. Az OB döntőn az első körben mondott szövegem korábbi változatában benne volt az a történet is, amikor egy tanártársa temetésén a művelődési osztály vezetője először azon döbbent meg, hogy egy nő mond beszédet, aztán pedig azon, hogy amikor kérdezte anyámat, hogy hol a szöveg, a válasz ez volt: „A szöveg? A szöveg a fejemben van.” Hosszú éveken át én is majdnem mindig olvastam a slamjeimet, körülbelül másfél éve kezdtem kísérletezni azzal, hogy akár teljesen fejben építsem fel a szöveget. Nagyon nagy szabadságot ad, ha nem kell leírt szöveghez kötődni. Vagy lehet leírt szöveg, de akkor eggyé kell válni a szöveggel ahhoz, hogy a szöveg ne gátolja a szóritmusoló szabadságát. Persze nyugodtan lehet olvasva is slammelni. Az is nagy lépés, hogy valaki veszi a bátorságot és kiáll a szövegével a mikrofonhoz, különösen versenyen. Nagyon fontos, hogy ne legyen magas belépési küszöb. A „Hate Speech” Monologues című előadást is ezért alakítottam úgy, hogy bárki szerepelhessen, aki a színpadról akarja megosztani a tapasztalatait másokkal. Az előadás a slamhez is kapcsolódik, CEU-s diák slammerek mellett fellépett már benne Horváth Kristóf és Mészáros Péter, és a szereplőkkel évek óta nemzetközi csapatokat szervezek az országos szóritmusoló csapatbajnokságra.   

Van egy álmom című slam/szóritmusoló, amivel Molnár Péter bejutott a döntőbe

Névjegy

(1964) Jogot és esztétikát tanult az ELTE-n, egyetemi évei során az ELTE Jogász Társadalomtudományi (1988-tól Bibó István) Szakkollégium tagja, 1987-1988-ban a szakkollégium egyik nevelőtanára. A Szakkollégiumi Értesítő egyik szerkesztője volt. 1988. márciusban a Fiatal Demokraták Szövetsége egyik alapító tagja volt, a Választmány tagja lett. Megszervezte a Fidesz Akadémiát, a Narancs Alapítványt és a Narancs Klub hálózatot. Ő képviselte a Fideszt a pártok jogi szabályozásáról folyó munkacsoportban az Ellenzéki Kerekasztalnál. 1990-től a párt országgyűlési képviselőjeként a Fidesz kulturális és média politikusa. 1993 áprilisában a Fidesz alelnökévé választották, november 15-én a párt politikai irányának és értékeinek megváltozása miatt lemondott minden tisztségéről, kilépett és visszaadta a mandátumát is. 1994-től 1998-ig az SZDSZ parlamenti képviselőjeként is a kulturális és a média politika felelőse. 1994-től oktat magyar és amerikai egyetemeken, 2004 óta a CEU-n szólásszabadság-kutató, a gyűlöletbeszédről szóló angol nyelvű tanulmányköteteket szerkeszt és részvételi színházat rendez. Keresők című kisregényéből rádiójáték, többszörös díjnyertes színdarab és képregény készült. 2013 óta a Tilos Rádió műsorkészítője, műsorának címe Gondolatbátorság, ami doktori értekezésének is a címe. 2010 óta a hazai slam poetry estek, köztük a Földalatti Slam egyik szerkesztője, szervezője és fellépője, ő az idei országos bajnok. 

Frissítve: 2018.10.29. 17:35