A Radnóti Színház új bemutatójának plakátján egy színésznő meghajol a színpadon és eközben a fedetlen hátába egy kéz bedug egy 2018-as feliratú bankkártyát. Aki azt hinné, hogy egy kortárs darab bemutatóját reklámozzák így, nagyon is téved. A művésznő és rajongóit, vagy ahogy nálunk korábban játszották, a Tehetségek és tisztelőket Osztrovszkij 1881-ben írta saját tapasztalatai alapján. Úgy látszik, hogy tényleg nincs új a nap alatt, bizonyos dolgok mindig ismétlődnek, vagy nem változnak. Jó, mondjuk Osztrovszkij korában a bankkártya még biztosan nem létezett.
A mű alapközege egy színház, ahol egy fiatal színésznő bontogatja a szárnyait. Ezt a folyamatot azonban több férfi is ugrásra készen figyeli, a pénzesebbje fel is ajánlja magát szponzorként, persze azért meg is kéri a jussát. Valló Péter rendezése nem beszél mellé, bizonyos momentumokat pedig felerősít. Zavarba ejtőek például azok a jelenetek, amelyekben a férfiak zaklatják a színésznőt. A kiszolgáltatottságot, a tehetetlenséget vágják a képünkbe nyersen, és egyértelműen. És a közeg reakcióját, amikor még a színésznő édesanyja is úgy reagál az elutasítással végződő inzultusra, hogy lehettél volna ügyesebb, lányom. Mármint nem kellett volna azért összeveszni a lehetséges támogatóval.
Rendkívül mai és érzékletes Morcsányi Géza új fordítása és nagyon erős a társulat. Lovas Rozi a címszerepben fokozatosan nyílik ki, képes a folyamatot megmutatni, hogy a tartásos, jóra és igazra vágyó fiatal nő, hogyan jut el odáig, hogy a jövője és a boldogulása érdekében hozzon végül egy az érzelmeivel ellentétes döntést. A színésznő édesanyját vendégként játszó Börcsök Enikő egészen rendkívüli. Úgy képes magánszámot csinálni egy-egy jelenetéből, hogy közben végig az előadást szolgálja. Minden mondata árnyalt, bölcs és magával ragadó. Egyszerre sugall rálátást és szenvedélyt. Martinovics Dorina a vetélytárs színésznő szerepében számító és mégis emberi. Kelemen József és Pál András bátran hozzák a helyzetüket kihasználó helyi befolyásos gazdag tisztségviselő és vállalkozó figuráját. Gátlástalanok, úgy hiszik és nagyjából így is van, hogy pénzért mindent megtehetnek, amit csak akarnak. Vehetnek színésznőt, művészetet és mindent. A gazdag cukorgyárost, Velikátovot alakító Rusznák András sem különbözik tőlük, csakhogy az eszközei mások és ezzel végül győz is. A színésznő szerelmét, az állástalan bölcsészt megformáló Porogi Ádám most is nagyszerű. A kedves és igaz örök vesztest látjuk, de közben végig neki drukkol az ember, bár sejtjük előre a mérkőzés végkimenetelét. Bálint András és Schneider Zoltán egy-egy karakter szerepben kiváló. Fel is nevet a közönség, amikor a kényszerből ügyelővé lett korábbi színházigazgatót játszó Bálint András azt mondja: ez a színház korábban az övé volt.
Az előadás végén elhangzik ugyanaz a dal, amely az elején. Alexandra Nyegina egy koldussá lett színésznőről énekel, a végén már szép ruhában gazdagon. A dal végén sírva fakad és kirohan a színpadról. Érzi, hogy a magánéleti döntésével a művészi hitelét is eladta.
