Idestova húsz éve már, hogy Orbán Viktor megelégelte a mindenbe belekotnyeleskedő budapesti önkormányzatok véleményterrorját, és úgy döntött, a pályázatnyertes Bán Ferenc helyett majd épít neki Nemzeti Színházat Siklós Mária. Szépít, díszeset, állami telken, a Közvágóhíddal átellenben. Bán színháza pedig maradjon csak Gödör.
A folytatást ismerjük, a Nemzeti átadása óta eltelt tizennyolc évben pedig elfogyott az összes egykori expótelek. A sorban utolsót - ahol már soha nem lesz a Demján Sándor által megálmodott konferenciaközpont - épp most építik be egy újabb irodaházzal. E hosszú idő alatt csak egy dolog nem változott a a Soroksári út mentén: a HÉV, amely ott zötyög-csattog két bánatos drótháló kerítés között a milliárdokból megépült luxus iroda- és lakóházak, meg a négyzetméterárat megduplázó Duna között.
Arra persze már csak a hozzám hasonló mániákusok emlékeznek, miként is alakult ez így. Hogy a Nemzeti átadása után Demján Sándornak elege lett, és jelezte, érvényes rendezési terv ide vagy oda, a HÉV eltüntetése nincs benne az államnak nyújtott, igen kedvezményes építési csomagban. Hogy az állam ekkor vállat vont, és közölte, akkor majd a főváros megoldja. S hogy a főváros természetesen nem oldotta meg.
Mindez csak arról jutott eszembe, hogy a Tarlós újraválasztására irányuló kampány egyik kulcseleme az a fejlesztési csomag, amelyben - a kormánylap szíves közlése szerint - 62 már folyó vagy épp megkezdésre váró "gigaberuházás" szerepel. Csupa-csupa az államnak fontos, a klienseknek évtizedekre elég építeni valót biztosító dologról van itt szó, nem utolsó sorban olyasmikről, amik most még másnak látszanak, de majd jó szolgálatot tesznek például egy olimpia idején.
És ahogy önöket ismerem, már kitalálták: a Duna-parti HÉV eltüntetése a jelek szerint pont nincs rajta azon a listán.