Véget ért egy korszak

Idén már csak egy fontosabb választás van hátra a világban: jövő kedden az amerikai félidős voksolás. A világpolitika szempontjából kellemetlen év zárul le ezzel. Olaszországban populista kormány alakult, Matteo Salvini, a szélsőjobboldali Liga elnöke azóta minden fellépését uszításra, tombolásra használja fel. Brazíliában most vasárnap a szélsőjobboldali Jair Bolsonarót választották meg államfőnek, aki hajmeresztő kijelentésekkel hangolta a közvéleményt a társadalom kirekesztettjei ellen. Donald Trump amerikai elnök is folytathatta ámokfutását.

A mi szempontunkból azonban a német kormány sorsa a legfontosabb, s bizony e tekintetben minden korábbinál nagyobb a bizonytalanság. Angela Merkel tegnap bejelentette, nem jelölteti magát ismét a CDU elnökének a kereszténydemokraták decemberben esedékes tisztújító kongresszusán. A kancellár bizonyította: nem olyan politikus, aki váltig ragaszkodik a hatalomhoz, hanem képes félreállni akkor, amikor úgy látja, ez szolgálja legjobban országa és pártja érdekeit. A két héttel ezelőtti bajorországi és a vasárnapi hesseni választás után belátta, már nem tud új lendületet adni a kormánynak. Ilyen önkritikára valóban csak a legnagyobbak képesek - nem sok példát találunk hasonlóra.

Egy korszak biztosan véget ér az európai politikában. Bár ez még nem jelenti a kancellári tisztségből való távozását, az biztos, hogy 2021-ben - ha valóban csak akkor rendezik a következő német választást – nem ő lesz a kereszténydemokraták listavezetője.

A húzás két célt szolgál. Egyrészt nagyon rossz üzenete lenne annak, hogy ha Merkelt történelmien alacsony arányban választanák újra a párt elnökének. Ez még jobban elmélyítené az uniópártok válságát, ami a nagykoalíció szinte biztos bukását vetítené előre. Másrészt a voksolásig hátralévő időszak elegendő lehet arra, hogy felépítse utóda imázsát. Az ugyanis valószínűsíthető, hogy olyan személyt választanak meg pártelnöknek, aki Merkel irányvonalát követi.

Merkel egy ízben úgy nyilatkozott, sosem lett jó vége annak, ha egy politikus előre döntött saját utódlásáról, de azért valami beleszólása biztosan lesz abba, hogy ki jelöltesse magát a tisztségre. Annál is inkább, mivel nehéz lenne elképzelni egy olyan CDU-t, melynek élén egy Merkel kormányzati politikáját kevéssé támogató politikus áll. A legesélyesebbnek Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU főtitkára tűnik a tisztségre, bár nem biztos, hogy ő maga ambicionálja a nagy ugrást. A liberális gazdasági szárny pedig a liberális Friedrich Merzet támogatná.

Merkel visszalépése ráadásul még nehezebb helyzetbe hozza az amúgy is ezer sebből vérző nagykoalíciós partnert, a szociáldemokratákat: ha Merkel lemondott, nekik nem kell-e távozniuk? Az azonban még nagyobb kérdés, hogy mi lesz, ha a pártban a nagykoalíció felmondását szorgalmazók kerülnek többségbe.

Felettébb szerencsétlen, hogy a populisták tombolása közepette vált ilyen kiszámíthatatlanná a német politikai jövő. Az azonban senkinek sem állhat érdekében, hogy Berlint a bizonytalanság uralja.