Szennyáradat

Tipikus fideszes tempó. Valós problémák beteges felnagyítása, rosszhiszemű, számító, buta, trehány, korrupt, ergo sikertelen megoldási kísérletek, a propaganda-gépezet bevetése a nyilvánvaló kudarc eltagadására, az elkerülhetetlen összeomlás felelősségének áthárítására és a figyelem elterelésére, hogy aztán ámokfutásuk nyomán egy újabb, jobb sorsra érdemes terület is lerohadt, elhagyott, háború utáni pusztasággá váljék.
A szemétszállítás ügye egyre bűzösebb fellegeket ereget. Nem állítom, hogy a kukások sose számoltak el felesleges költségeket. Hogy hatékonyságjavítással ne lehetne díjaikat mérsékelni. Hogy korábban szinte csak az önkormányzati ügyintézőt kellett "meggyőzni": itt a terv, ennyivel tessék emelni. Hogy ez joggal borzolta a kedélyeket, amit az MSZP-SZDSZ elmismásolt.
Aztán jött a Fidesz. Végezhettek volna gyors vizsgálatot, fülön csípve a trükköket, hatékonyságjavítási kényszerrel lenyomva a tarifákat, a tényleges költségeket viszont elfogadva. Ehelyett először kitiltották a magáncégeket, majd befagyasztották a díjakat, azokat tizedével lenyesték, végül pedig az összes pénzt elvették: a kukaürítés ellenértékét ma már az erre létrehozott NHKV hivatott beszedni - feltéve, ha a haveroktól milliárdokért beszerzett számlázás helyes csekket állít ki. 
De azt ígérték, így a kukacégek tényleg csak érdemük szerint kapnak forrást. A jelek szerint viszont a Fidesz ezzel csak a korrupciót központosította: már nem a polginál, hanem fővárosi Fidesz-kádereknél kell gazsulálni azért, hogy a végek ne fulladjanak szemétbe. De hiába: még a legalapvetőbb költségeket se állják. Sőt leginkább nem reagálnak semmire. 
Miközben többmilliárdnyi közpénzt is benyeltek, még tavalyi mérlegüket se adták le, törvénytelenül, bűncselekményt sejtetve. A cég akkori vezére, Weingartner Balázs, aki ma már a szakmai felügyeletet ellátó államtitkár, a kérdéseket finoman eltolja magától. Pedig még azt se tudni, ki követte a vezérigazgatói székben. Minisztériuma szerint minden a legnagyobb rendben, nincs itt semmi látnivaló. Másnap a miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely viszont már több tízmilliárdos hiányt és vizsgálatokat emleget.
Míg ők elkávézgatnak, ma, hétfőn éppenséggel nem tudni, elviszik-e 110 ezer Pest és Nógrád megyei ház elől a szemetet. Ott évek óta kongatják a vészharangot, de az ország nagy részén összeomlás-közeli a helyzet. A zöldhulladékot már szinte mindenütt el kell égetni - vijjognak is a szmogjelzők. Péntek este a katasztrófavédelem irodájában tartottak a témáról egy hosszú és eredménytelen veszekedést. Hogy ki mit mondott, titok, de talán mindegy is. 
Az állapotokat pontosan leírja, hogy a hazai hulladékhelyzet átkerült a katasztrófavédelemhez. Miközben se háború, se járvány, se árvíz, se aszály, se fagy, se semmilyen más külső átok nem sújtott le. Csak megjelent a Fidesz és tízmilliárdokat kilopott a szemétszállításból. A szemétszállításból! 
Így rohad szét Orbán Viktor alatt szép lassan, de biztosan ez a jobb sorsra érdemes kis ország.
Szerző
Marnitz István
Frissítve: 2018.10.29. 09:09

Bojkottáljunk együtt!

Nagy utat tettünk meg azóta, hogy a magyar sajtó jobbik fele igyekezett bojkottálni, karanténba zárni a Jobbikot. Ma elfogadott, legitim szereplője a nyilvánosságnak, legalábbis annak, amelyet az imént a sajtó jobbik felének neveztem. Hogy aztán ki adott fel többet az elveiből, a szélsőséges megnyilatkozásokra, nyílt színi zsidózásra, EU-zászló égetésre érzékeny média, vagy a közép felé araszoló párt, azt ki-ki döntse el maga. 
Mindenesetre ma ott tartunk, hogy épp a Jobbik jelentett be bojkottot az úgynevezett köztelevízió ellen, amivel viszont a legcsekélyebb mértékben sem bünteti a kormány szolgálatában álló intézményt. Sőt megkockáztatom: ott, a Kunigunda utcában kifejezetten örülnek az elhatározásnak, őket a legcsekélyebb mértékben sem érdekli vagy befolyásolja, hogy egy parlamenti pártról van szó. Ettől még a jobbikosok megfelelő percszámban fognak szerepelni a képernyőn, no persze nem úgy, hogy meg is szólalnak - a politikai élet mindenkori negatív státusza lesz az övék. 
Ráadásul ennek a tévé-féleségnek a munkatársai jól tudják - de ha nem tudnák, vezénylő tábornokaik felvilágosítanák őket -, hogy a párt szélsőjobbos megítélése okán nem lesz senki, aki megvédené a képviselőit, netán kiállna mellettük. (Szó, ami szó, furcsa lesz majd újra és újra látni, hogy a tévészékház előtti tüntetésen, október 23-án, ott lengedeztek az Árpád-sávos zászlók is. Ajándék ez a műsorkészítőknek.) 
De itt és most nem a Jobbikról, vagy annak – egyébként indokolt – lépéséről akartam szólni. Sokkal inkább arról, hogy vajon van-e értelme egyáltalán egy ilyen bojkottnak. Tudom, valamit kell tenni, mégsem hagyható, hogy közpénzből közel százmilliárdot szórjon el egy intézmény olyan munkára, amely semmiben sem felel meg az alapfeladatának, és akkor még egy szót sem szóltunk a demokratikus követelményekről. Tehát kellene valamit tenni, hogy ez ne így legyen. 
Bojkottálni? Odaállni a Jobbik mellé? És ha a többi párt is odaáll, akkor mi van? Hozna egy ilyen akció bármilyen változást? És: a közös bojkott jelentene-e a szolidaritást, vagy bárminemű közösséget a radikálisokkal? Nehezen megválaszolható kérdések ezek, ám lehet, hogy nem innen kellene közelíteni. Sokkal inkább onnan, hogy mi okoz nagyobb kárt a demokráciában: egy szélsőséges párt létezése, vagy milliárdok elszórása egy ország becsapására, manipulációjára? És ha a válaszunk az, hogy ez utóbbi – mert hiszem, hogy így van -, akkor már megszűnik az a dilemma is, hogy lehet-e – ebben – közös utat választani a Jobbikkal. 
Meglehet: egy ilyen kezdeményezésnek, az általános bojkottnak sem lenne semmilyen hatása az Orbán-kormányra, hiszen éppen azt akarja elérni, hogy abból a dobozból csak ő, ők szólhassanak, ám mégiscsak ki kéne próbálni. Hátha a nemzetközi szégyen oly erős lenne, hogy az végre nyilvánvalóvá tenné: Magyarországon nincs egyenlőség, nem tiszta a szólásszabadság, a közpénzt a kormány és pártjai önmagukra, önmaguk propagandájára fordítják. Vagyis ellopják az adófizetőktől.
Igaz, ma ebben az országban, bizonyos körök számára, törvényes a lopás.

Bojkottálni? Odaállni a Jobbik mellé? Hozna ez bármilyen változást?

Szerző
Németh Péter
Frissítve: 2018.10.27. 09:18

Kilátás

Téglákon álló kanapé, asztal hifitoronnyal és tévével: ennyi fért Kovács József és párja, Ágnes két és fél négyzetméteres, deszkákból, raklapokból és farostlemezekből eszkábált bódéjába. A férfi áprilisban három hét alatt építette otthonukat a Határ út melletti kiserdőben, ahová a későbbiekben kis faházat álmodott veteményessel, virágágyással, kúttal. Egy új életet. Otthont. 
Amikor arról kérdeztük, nem fél-e, hogy elzavarják, hiszen a terület a Pilisi Parkerdő Zrt.-é, a korábban Németországban programozóként dolgozó József állította, az állami cégnél tudnak róla, hogy ott élnek. Még fizet is a területért: tizenkétezer forintot mondott, amit havonta egy mérnök vett át tőle.
A hosszú hétvégén kiderült, kidobott pénzt volt az utolsó forintig, hiszen az erdészet dolgozói nyolc kunyhót romboltak le a kiserdőben. Minden előzetes bejelentés nélkül: a várost mindennapi betevőjükért járó otthontalanok arra érkeztek – bocsánat az oximoronért – haza, hogy ezúttal valóban fedél nélkül maradtak. Úgy kéttucatnyi hajléktalan, akik nemcsak a sátorlap-furnér-deszka tetőt veszítették el a fejük fölül, de többségük a holmiját – akadtak, akik még a gyógyszereiket – is. Melyek talán értéktelen vackok voltak – nem véletlen végezték valamelyik lomtalanításnál az utcán -, a kiserdőben élőknek viszont az utolsó kapcsolatot jelentették a való világhoz. Az övék volt, a vagyonuk, a tulajdonuk - utóbbi kifejezést akkor tudja igazán megbecsülni valaki, ha éppen semmije sincsen. Mint a kiserdőből az embertelen törvényt vakbuzgón alkalmazó-betartó állami cég által kiűzötteknek.
Pedig nekik volt, ha kevéske is, és éppen ezzel tudták megkülönböztetni magukat a klasszikus utcán élőktől, az életüket egy reklámszatyorba pakoló, kapualjakban, aluljárókban, pinceablakokban éjszakázóktól. Ahonnét ők valahogyan kikecmeregtek, volt erejük, igényük megtenni az első lépést, még ha az csak a kiserdő széléig volt is elegendő. De onnan, a bokrok közül legalább valamennyire látszott az utca túloldala. A kertek, a házak, a virágágyások. 
A veteményes.

Volt erejük, igényük megtenni az első lépést, még ha az csak a kiserdő széléig volt is elegendő

Szerző
Vas András
Frissítve: 2018.10.27. 09:18