Lezáratlan ügyek a feje tetejére állt Budapesten

Ujj Mészáros Károly filmje mintha skandináv krimi lenne, de a lezárása a hatvanas években méltán népszerű politikai thriller műfaja előtt tiszteleg.

Számonkérni a valóságot. Ez a gondolat jár folyamatosan a fejemben Ujj Mészáros Károly vadonatúj filmje, az X – A rendszerből törölve megtekintése után. Mert, ugyebár lehet azt mondani, hogy a Balsai Móni zseniális alakításával fémjelzett produkció egy honosított skandináv krimi, melynek irodalmi alapjai Stieg Larsson (A tetovált lány) és Jo Nesbø (Hóember) művei lehettek. De sorolhattam volna mozgóképes előzményeket, mint A híd vagy a Wallander című sorozatokat – nem szégyen az hommage, elvégre az atmoszférát alkalmazták már amerikai tévék is: gondoljunk csak a Gyilkosság – The Killing című szériára. Mondhatjuk, hogy valaki végre eredményesen tudod Magyarországon is skandináv krimit forgatni. Lehet ünnepelni. A forma szimpla alkalmazásánál azonban sokkal érdekesebb Ujj Mészáros Károly személyes lázálmainak elemzése.

A rendező már a sokkal könnyebben befogadható első egészestés művében, a Liza, a rókatündérben megmutatta, hogy szeret alternatív valóságba mesélni fiktív történeteket. Olyan ez kicsit, mint amikor Wes Craven a Sikoly szériában kicsavarta a műfaji kereteket: karakterek mondták a kamerába bámulva, hogy „mi szokott” ilyenkor történni. Bár sokan elsiklottak felette, már a Lizában is egy alternatív Magyarországot láttunk, és azzal a gondolattal játszott el, mi lett volna, ha marad a kommunizmus és szocreál vadkapitalizmusban élünk. Ennek oka lehet, hogy Ujj Mészáros reklámfilmesként is ismert és nem tudott vagy direkt nem akart elszakadni a hamis(?) életérzések atmoszférájától.

Az X esetében tovább léptünk a totalitárius társadalmi berendezkedés irányába, a budapesti mindennapok egy aktív diktatúrában játszódnak. A sokak által nem egyszer hangoztatott rendőrállam fogalmát kapjuk meg, ahol tisztességes ember nemigen tud talpon maradni: vannak itt a „háttérben” folyamatos tüntetések – mit tüntetések, inkább zendülések – és rendőri retorziók is bőven, miközben az események a nemsokára bekövetkező demokratikus választások irányába vezetnek. A fő esélyes egy olyan fickó, akit mintha Kádár János és Orbán Viktor közös hasonmása lenne. Egészen vakmerő alkotói interpretáció.

Sajnos nem hibátlan. Az X fő vizuális motívuma, melyet már a főcímnél egyértelművé tesznek, hogy itt most minden a feje tetejére állt: Budapestet fejjel lefelé mutatják. Nem túl finom parafrázis ez, különösen, hogy a filmben végig ezzel próbálnak művészieskedni. Nem lett volna rá semmi szükség, a kevesebb több szabálya itt abszolút érvényét nyeri.

Ezek után triviális, hogy Ujj Mészáros és Hegedűs Bálint által írt forgatókönyv sokkal több, mint az alapsztori sejtet: hogy adott Éva (Balsai), az idegileg kikészült rendőrnyomozó, akinek a szintén rendőr férje rejtélyes körülmények között öngyilkos lett. Aztán rájön, hogy van itt sok egyéb öngyilkosság, amiről ő azt véli, hogy szándékosan kitervelt gyilkosságok. De, mivel őt alkalmatlannak nyilvánították, félresöprik a férfiak – vagy kihasználják. (Az X MeToo kampányfilmnek sem lenne utolsó.) Miközben Éva hetedik érzékkel, látomásokkal, ám brutális pánikrohamokkal is küzdő zseni. Ezt sokszor tudatosítják velünk, a játékidő komoly része Éva agóniáját stilizálja és exponálja, már persze, ha nem épp a fejjel lefelé mutatott háztetőket mutatnak. De mivel az X esetében legalább olyan fontos a szélsőséges társadalompolitikai háttér, mint a skandináv atmoszféra, ne csodálkozzunk, ha a film lezárása a hatvanak években méltán népszerű politikai thriller műfaja előtt tiszteleg.

Arról, persze lehet vitát nyitni, hogy melyik a fontosabb: a lezáratlan múlt, vagy a felfoghatatlan jelen. De jelen esetben ezt spoilerek nélkül nem tudnánk megválaszolni. Annyit azonban muszáj megjegyeznem, hogy a lezárásban szerepet játszik a képzeletbeli magyar sajtó: a nagy igazságot egy olyan újság írja meg, mely formájában a pontosan úgy néz ki, mint a Ripost. Nem mindenben tartunk ott, amit Ujj Mészáros prognosztizál, de ebben az esetben bájosan mellényúlt. Vagy ez irónia akart lenni?

Nem lehet szó nélkül elmenni viszont a kortárs magyar film egy szépen körvonalazódó trendje mellett: egyre erélyesebben jelenik meg a korrupció a fikciós művekben. Talán nem véletlen, hogy Mundruczó Kornél a Jupiter holdjában egy militarista diktatúrába helyezte a cselekményt – ebben sok rokonságot mutat az X-szel. De hozhatnám példának az Aranyélet most futó harmadik évadát is, amely egy velejéig romlott, gengszterekkel és idegengyűlölettel teletűzdelt politikai pókhálót igyekszik felvázolni.