Farkastörvény

Ha minden a kormánypártoknak kedvezően alakul, 2019-ben kilenc hónapon keresztül úgy lesz majd egy szervezetnek megválasztott elnöke, hogy a szervezet maga nem is létezik. Csak az elnök, akinek ráadásul az a feladata háromnegyed évig, hogy a szervezet létrejöttét a törvénynek megfelelően előkészítse. S ebben még kétfős titkárság, illetve megfelelő javadalmazás is segíti. 
Hogy ki lesz ez az elnök, még nem tudni, de a köztársasági elnök talán már sejti. Áder János feladata ugyanis, hogy 2019. február 28-ig megtegye javaslatát a Közigazgatási Felsőbíróság első elnökének személyére, akit aztán az Országgyűlésnek kétharmados többséggel meg kell választania március 31-ig. Innentől kezdődik az ominózus kilenc hónap, mert az önálló közigazgatási bíróságok - így a Közigazgatási Felsőbíróság is - csak 2020. január 1-től kezdenek el működni. Patyi Andrásnak, vagy ha Áder esetleg máshogy dönt, akkor az általa választott bírónak még ítélkeznie sem kell ezen időszak alatt. A Közigazgatási Felsőbíróság elnöke kilencéves elnöki megbízatása előtt tehát még épp kilenc hónap ráadást élvezhet, a „megválasztott elnök” cím birtokában.
Lassan, de megszoktuk, hogy a fideszessé vált parlamentben egy törvényjavaslat átlagos átfutási ideje 1-2 napra csökkent: ma mindössze ennyi idő elegendő, hogy egy javaslatból törvény legyen. Itt azonban olyan jogszabály(ok)ról van szó, amelyeket vélhetően még az idén elfogadnak a képviselők, legfontosabb részletei azonban mégis csak több mint egy évvel ezután lépnek hatályba. Mi történt vajon a kormánnyal, hogy ilyen cizellált törvényt alkot, csak nem tért vissza jogállamiság útjára?
Nos, egy törvény fontosságának nem minden esetben esik áldozatául a pontossága. Trócsányi László igazságügyi miniszter pontosan tisztában van azzal, hogy az Orbán-kormány jogállamiságot érintő lépéseire milyen figyelem irányul a Sargentini-jelentés elfogadása után. Egy új bírósági rendszer létrehozása kitüntetett módon ilyen lépés, ráadásul a közelmúltban a bírósági jogszabályok átírásában Orbánék rendre visszakozásra kényszerültek. Persze, mindig csak utólag, s csak részben. De mégis.
A kormány házi bíróságaiként is emlegetett önálló közigazgatási bíróságok megteremtése mögött az a szándék húzódik meg - ebben szinte mindenki egyetért -, hogy az állam és a polgárai közötti pereket ezekre az új bíróságokra tereljék át. Ehhez az új szervezet bírói posztjainak egy részét a közigazgatásból töltik fel. 80:20 arányban veszik majd figyelembe a bírói pályázatoknál a közigazgatási, illetve a bírói tapasztalatot. Sok bíró az államigazgatásból érkezik majd, miközben épp államigazgatási ügyekben kell döntenie. A tervezet ezt azzal indokolja, hogy a közigazgatási jogviták elbírálása különleges szakismeretet igényel, amely képes megvédeni az állampolgárt az erőfölényben lévő hatósággal szemben. 
Azért bízzák tehát farkasokra a bárányok és a farkasok közötti viták eldöntését, mert a farkasok tudják csak megvédeni a bárányokat a farkasoktól. Ennél cizelláltabban ezt nem is lehet megfogalmazni.
2018.11.02 09:00
Frissítve: 2018.11.02 09:15

Árnyékpártok árnyékában

Harminc éve volt tegnap, hogy megalakult a Szabad Demokraták Szövetsége. A nagy rendszerváltó pártok egyike volt, heves antikommunizmusát még a Kádár-rendszerből hozta, tagjai szamizdatokon, repülő egyetemeken, rendőri megfigyelések közepette szocializálódtak, bukását előre vetítette a liberális érték-doktrinerség és a napi politikai mocsár kibékíthetetlen ellentéte.  
Az SZDSZ bukásának ősokát máig annak tulajdonítják, hogy 1994-ben kormánykoalícióra lépett a politikai karanténból szabaduló szocialistákkal. Pedig a „posztkommunisták” és az „áruló liberálisok” közötti szövetség nem volt természetellenes. A baloldali – ha tetszik munkásmozgalmi - értékek, célok nem értelmezhetőek a klasszikus liberalizmus értékei nélkül, és viszont. Mérhetetlen rövidlátás, hogy a liberalizmus szidalmazásában a mai Fidesznek társutasa némely baloldali politikus.
Az SZDSZ bukásának okai között elgondolkodhatunk John Lukacs amerikai-magyar történész meghökkentő állításán a politikai baloldal és a politikai liberalizmus végleges kihunyásáról: hogy céltalanná válnak, mert mindkettő céljait magáévá tette a liberális demokrácia jóléti állama, amely a fékek és ellensúlyok rendszerében a közösség által kellően ellenőrizhető, de kívánatos hatalommal is bír. Ez az állapot optimálisnak tűnhetett fel az 1990-es évek elején, amikor a történelem végeként a liberális demokráciák világgyőzelmét ünnepelték történészek. Az álmokat mára szertefoszlatta az újraébredő nacionalizmus. 
Eltűnt az SZDSZ és szinte nyomtalan a magyar politikai liberalizmus. Két rendszerváltó párt maradt, a Fidesz és az MSZP. Utóbbi erősen billegő talpon maradását sokan annak tudják be, hogy ők képviselik egyedül a társadalom veszteseit. A dolog inkább fordítva áll: azért maradhattak talpon, mert a társadalom nagy részében él még a vágy egy igazságosabb közösségi berendezkedésre. 
Ami pedig a jobboldalt illeti: a Magyar Demokrata Fórum antikommunista középutas konzervatív pártnak indult, de a Kádár-rendszer után a Csurka-szárnnyal túlságosan szélsőségesnek látszott. Taszító volt. Az MDF bukását ezzel együtt inkább az okozhatta, hogy nem tudta vállalt ideológiai hagyománya elrojtosodott fonalát felvenni. Ugyanez vonatkozik a kisgazdákra is, akiknek pártját végül az 1990-es önmagára sem hasonlító Fidesz verte szét, miközben bekebelezte a politikai kereszténydemokráciát is. 
A Fidesz lenyelte a konzervativizmust és a jobboldalt, ma pedig a politikai divatnak megfelelően nacionalista tekintélyuralmat hirdetve sikeresen áll a lábán, bár ideológiai gyökereit erőlködve keresi. Viszont három évtizeddel a rendszerváltozás után a választókorú népesség harmada politikai árva, politikai képviselet nélkül maradt, mert vagy el sem megy szavazni, vagy nem talál magának pártot, amelyre érdekképviseletét rábízná. A politikai elit Fidesz-ellenes fele frusztrált, mert nem találja a hatalom ellenszerét, a nemzet pedig a történelemben páratlan mértékben elszakadt a pártoktól, a parlamentarizmusnak álcázott romhalmaztól.
2018.11.14 09:00
Frissítve: 2018.11.14 09:37

Védtelen környezetvédelem

A közigazgatás modernizációja érdekében a környezetügyért felelős államtitkárság nagyjából 70 szakemberének 44 százalékát építik le. Ezt sokan a hazai környezet-,  illetve természetvédelem lefejezésének nevezik. Szerintem csak egy tíz éve tartó kivéreztetés újabb állomása. 
Korábban a természeti környezet védelmének felszámolása mellett az épített környezet védelmét is gyakorlatilag lenullázta az Orbán rezsim. Ki emlékszik már arra, hogy valaha létezett egy Országos Műemlékvédelmi Hivatal, sőt a legelső Fidesz-kormány által létrehozott óriási vízfej, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is? A műemlékvédelem és a régészet hatósági feladatai már 2011-ben a kormányhivatalokhoz kerültek, a szakmai munkát végző maradék intézményt pedig 2012-ben megszüntették. Helyette létrehoztak egy Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központot, amely 2017-ig élt. Feladatait aztán a Miniszterelnökség vette át. Ma már aligha beszélhetünk Magyarországon rendszerszintű műemlékvédelemről.
A környezet és természetvédelem is nagyjából ezeket a stációkat járta végig. Az első Orbán-kormány alatt még minisztériuma volt a környezet- és természetvédelemnek. A 2010-es Fidesz győzelem után már csak államtitkárságként működött az agrártárcánál Illés Zoltán vezetésével. Ez az újabb kétharmadot követően főosztállyá lefokozva nem sok vizet zavart. Végül a környezet- és természetvédelem is a kormányhivataloknál landolt.
A szándék egyértelmű. A műemlékvédelmi és természetvédelmi szakemberek okvetetlenkedése valamelyest hátráltatta, zavarta az Orbán família és oligarchái akadálytalan tollasodását, illetve egyes multik terjeszkedését. Ma már viszont gond nélkül adhat át az állam Natura 2000-es védett területet akár egy autógyár bővítésének is, és nincs, aki megakadályozhatná a budai Várban a múlthamisító építkezések egész sorát.
És mintha senkinek sem hiányoznának a Magyarországról lassan eltűnő fecskék, vagy épp az útépítés miatt betemetett Árpád-kori falu, templom romjai.
2018.11.14 09:00
Frissítve: 2018.11.14 09:38