Sebes György: eligazítás és/vagy műsor

Tisztelt nézőink! Egyáltalán nem kétséges, hogy önök tájékozatlanok, egyszersmind nagyon befolyásolhatók. Ezért szeretett vezérünk beszéde előtt és után is eligazítjuk önöket. Politológus barátaink segítségével előbb elmondjuk, hogy mit fognak hallani és mire kell különösképpen figyelniük.

A beszéd után pedig kitérünk arra is, hogy mennyire igazunk volt és milyen nagyszerű dolog, hogy közösen lehettünk részesei a történelmi eseménynek. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy szeretett vezérünk minden megszólalása világpolitikai jelentőségű, miképpen az is, hogy önök nélkülünk nem értenék a lényeget. De szerencsére mi itt vagyunk és segítünk, hogy továbbra is hívők lehessenek.

Ilyen bevezetőt talán akkor sem mondana egyetlen tévés műsorvezető sem, ha valamilyen csoda folytán egy bűvös szék kerülne a stúdióba, vagy hirtelen őszinteségi rohama lenne. Pedig nyilvánvalóan erről van szó. Az teljesen természetes, hogy a különböző csatornák kötelességüknek tartják Orbán Viktor beszédeinek élő közvetítését. Végül is Magyarország első számú politikai vezetőjéről, a miniszterelnökről van szó, s az sem legenda, hanem valóság, hogy lényegében minden rajta múlik. Ha tehát megszólal - nemzeti ünnepen, a parlamentben, vagy évértékelései alkalmával -, akkor a közönségnek joga van azonnal látni és hallani, a tájékoztatásra felesküdött tévéknek pedig kötelességük ezt lehetővé tenni.

Nincs is ezzel semmi baj. A probléma abból adódik, hogy a tévék úgy érzik, nekik még pluszfeladataik vannak egy ilyen beszéddel. Megtehetnék - és az lenne a természetes -, hogy a helyszínre kapcsolnak, kameráikkal és mikrofonjaikkal korrekt módon követik az eseményeket, aztán tovább lépnek, jöhetnek az újabb hírek, tudósítások. De nem. A tévék többsége műsort kanyarít Orbán Viktor beszédei köré. Feltehetően úgy gondolkodnak, hogy mégsem hagyhatják csak úgy a pusztába kiáltani a fontos ember még fontosabb szavait. Talán benne van a megfelelési kényszer, talán az is, hogy kiskorúnak tekintik a közönséget, amelynek el kell magyarázni a lényeget, különben esetleg meg sem értené. Így aztán ott ülnek a stúdiókban a megmondóemberek, akik eligazítanak. Persze a csatorna, amelyben beszélnek és a maguk szempontjai szerint. Így az sem meglepő, hogy ha mondjuk összehasonlítjuk az ATV, vagy az M1 műsorát, olyan érzésünk támad, mintha nem is ugyanazt a beszédet boncolgatnák. Mindenesetre látszik, magyarázat van elég és néha egyetlen mondatot, vagy tényt is lehet egészen eltérően értékelni.

Műsort csinálni persze nem könnyű. Ám vannak helyzetek, amikor nem is kellene. És ne mentsük fel a politikát és képviselőit magyarázókat, mondván: ők csak jót akarnak. Hiszen az sem biztos, hogy tényleg. Emellett azonban hagyhatnák a nézőt, hogy kialakítsa saját véleményét. Ami viszont kétségkívül azzal fenyeget, hogy az eredmény netán nem felel meg a propagandisták várakozásának. Veszélyes, ha a néző elkezd gondolkozni. Biztonságosabb tehát időben irányítani és eligazítani. S ha ennek az az ára, hogy műsort kell csinálni, hát legyen. Ehhez nem kell sok ötlet, lelemény, elég egy jól felszerelt stúdió, meg pár ember, tehát viszonylag olcsó is.

Ötlet és lelemény a drága produkciókhoz szükséges, például egy szappanoperához. Az utóbbi hetekben többször is foglalkoztunk a Barátok közt évfordulójával, de még nem tudhattuk, mit tartogat a nagy reklámmal beharangozott jubileumi - dupla - adás. Nem derült ki előre, hogyan akarják visszahozni a régen kiírt, a történet szerint meghalt karaktereket. Nos, el kell ismerni, hogy egészen bravúros megoldást találtak ki. A véletlenül meglőtt Berényi Miklós ugyanis időlegesen a másvilágra kerül és ott találkozik az egykori szereplőkkel. Az epizód egészen hihetőnek látszott, s egy pillanatig sem volt kínos. Nyilván köszönhetően a kitűnő színészeknek, mindenekelőtt a Magdi nénit játszó Fodor Zsókának és a Ludwigot megszemélyesítő Zubornyák Zoltánnak. De jó volt látni a többieket, Dósa Mátyást, Nagy Sándort, Pásztor Tibort, Csórics Balázst és Kővári Tamást is. Bizonyára az sem volt véletlen, hogy ezt a részt az a Kinizsi Ottó rendezte - egyébként biztos kézzel -, aki hosszú éveken át szereplője volt a sorozatnak, s miután szerepe megszűnt, átkerült a kamera másik oldalára. Valóban leleményesen és ötletesen kanyarították úgy a történetet, hogy néhány régi, kedvelt figura (és színész) ismét megjelenhessen.

Mindezt elsősorban a kontraszt kedvéért említettük. Így is lehet - pontosabban: így kell és érdemes - műsort csinálni. Igaz, a mindennapi valóságot és a kitalált történeteket nem szabad összekeverni. Ha Orbán Viktor beszédet mond, az kihathat egész életünkre, vagy Magyarország sorsára is. A Barátok közt, meg a hozzá hasonló sorozatok akkor is csak fikciók, ha úgy látszanak, mintha itt és most, velünk történnének. De - az ellentétek dacára - valami még közös bennük. Az etetés. A miniszterelnöki szózatok, különösen a hozzá fűzött kommentárok egyik fő célja pontosan ez. A nézők - a választópolgárok - minél erőteljesebb befolyásolása. A szappanoperákkal is etetnek. Egy elképzelt világba röpítenek, ahol - a gonoszságok ellenére is - jó élni. De legalább nem akarnak félrevezetni, vagy eligazítani.

Bár a bevezetőben leírt monológ a képzelet szüleménye, azért jobb, ha tudjuk, ezt gondol(hat)ják rólunk.