Előfizetés

A "migránselutasító" legendagyártás erősíti a félelmeket

Ungár Tamás írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2018.11.05. 06:00

Fotó: ELVIS BARUKCIC / AFP
Bosznia-Hercegovinában is hatottak a rémhírek: tudósítónk szerint a helyiek agresszív menekültektől tartanak, pedig még senki sem tapasztalt bevándorlók által elkövetett bűncselekményt.
- Kijárnak a városba, isznak, nőznek, verekednek, lopnak, rabolnak, és történt egy gyilkosság is – ezt mondja Anel, a boszniai Velika Kladusán élő 27 esztendős gépész, amikor déltájt a város nyüzsgőéletű centrumában arról faggatom, hogy mit tud a település melletti menekülttábor lakóiról. Az angolul folyékonyan beszélő Anel magas, kiegyensúlyozott férfinak tűnik, amikor azonban megkérdezem, hogy van-e valamilyen személyes története a menekültek törvénysértő vagy ellenszenves magatartásáról, izzadság gyöngyözik homlokán, és beismeri, hogy közvetlenül sem őt, sem rokonait vagy barátait nem inzultálták a migránsok, sőt még tanúja sem volt ilyen esetnek.  Kicsit odébb az egyik benzinkút kezelőjével, a 28 éves férfival hasonlóan járok. Ő is elsorolja, hogy a kladusaiak szerint a migránsok milyen bűncselekményeket követnek el, és viselkedésükkel gyakran megbotránkoztatják a helybélieket, ám ő neki sincs tudása arról, hogy ezek az esetek hol és mikor történtek, és kik a sértettjei. Tucatnyi hasonló beszélgetést részese lehettem a – magyarok által egykor Nagykladusának hívott – Északnyugat-boszniai városban. Sokan nem kívántak válaszolni a kérdéseimre, de aki igen, az mind a migránsok bűneiről városszerte terjedő híreket ismételte, ugyanakkor a gyakorlatban senki sem tapasztalt olyan bántó vagy zavaró eseményt, amit a menekültek követtek el. Velika Kladusa határátkelőhely Boszniából Horvátországba, s amióta Magyarország déli határán megépült a kerítés, a Balkánt átszelő menekültek errefelé igyekeznek eljutni Nyugat-Európába. A 2015-ös mértékű menekültáradatról azonban szó sincs, a Balkán-félszigeten átvonuló migránsok létszáma a három évvel ezelőttinek alig 1-2 százaléka (Boszniában például az év első tíz hónapjában 20 ezer menekültet regisztráltak, 2015-ben a magyar határt két-háromnaponta átléptek ennyien). Ennek ellenére a nagykladusaiak nagyobb része tart a migránsoktól. Félelmeiket erősíti néhány sajtóhír. Az egyik szerint még júniusban két algériai menekült megölt egy marokkóit. A másik hír arról szólt, hogy július 25-én verekedés tört ki a kladusai táborban, s abban többen megsérültek. Az utolsó hír arról szólt, hogy október 23-án mintegy félszáz, nyugatra tartó menekült megpróbált áttörni a határon, a rendőrök azonban meggátolták ezt. Bár a migránsok ellen hangulatot keltő sajtóban jelentek meg arról hírek, hogy milyen sok bűncselekmény történt az utóbbi hónapokban Kladusán és környékén, ám hogy azokból mennyit követtek el a migránsok, a cikkből nem derült ki. Olyan újsághírt, ami arról szólna, hogy a menekültek a helybéliek ellen követtek el valamilyen bűncselekményt, nem találtunk. A kladusai rendőrségen nem nyilatkoznak az ügyben, így nem tudtuk meg, hogy a migránsok valójában mennyi bűncselekményt követtek el a járásban, vagy másutt az országban. A kladusai menekülttábor felé haladva, a város szélén egy mecset előtt kell ráfordulni egy keskeny útra, ami pár száz méterrel odébb burkolat nélkülivé egyszerűsödik. Nem sokkal később egy kutyamenhely látható, a kerítés mögött több száz kutya, az úton pedig még vagy negyven. A bentiek ugatnak, a kintiek várakozón kószálnak a kocsi körül, miattuk csak lépésben lehet haladni. 
A szerző felvétele
Innen mindössze két percre található a tábor. A szemerkélő esőben éppen ebédosztáshoz készülnek, a kondérhoz járuló sor elején rendőrök posztolnak, a tábort övező bokrok előtt apró kutyák várják a maradékot. Krumplileves, kefir és kenyér a mai ebéd. Az ételt osztó önkénteseket hiába kérdezzük, ők se nyilatkozhatnak, csak annyit árulnak el, hogy a sátrakban 2-300-an lehetnek. A menekültek viszont beszélhetnek, és szívesen meg is szólalnak. A 28 éves, marokkói Zuher és a nála hét évvel fiatalabb, szír Hamed a táborban barátkozott össze, a két, vékony, mosolygós férfi Angliába, illetve Németországba szeretne eljutni. Mindkettőjüknek vannak ott már ismerőseik, tőlük várnak segítséget. Zuher sofőrnek, Hamed szerelőnek mondja magát. Arra a kérdésre, hogy ha eljutnak a célországba, milyen munkát vállalnának, mindketten azt ismételgetik, hogy "mindent, mindent". Később egy 25 éves bangladesi férfi csatlakozik hozzánk, bevallja, hogy nincs szakmája, ő Olaszországba igyekszik, s ő is bármit elvállal majd ott. Az általam kérdezett menekültek státuszában és válaszaiban sok a visszatérő elem. Valamennyien huszonéves férfiak, egyedül vágtak neki az útnak, s akinek van már párja és gyermeke, az szeretné, ha később a családja is követné őt. Sokuknak nincs semmilyen szakmai tudása, ezért is nincs olyan munka, amit elutasítanának. A megkérdezettek mindegyike gazdasági menekültnek tűnik, az otthoni nélkülözések és a külföldön jól boldoguló ismerősök biztatása ösztönözte őket a kockázatos útra. Egyik táborlakó se beszélt arról, hogy háború vagy etnikai konfliktus játszott volna közvetlen szerepet elhatározásában. Volt köztük olyan, aki pár napja, s volt, aki négy hónapja érkezett. A boszniai ellátással elégedettek, egyedül azért panaszkodnak, hogy nem tudják, menekültkérelmükről mennyi idő alatt döntenek. Ez teszi türelmetlenné őket. És – persze – tartanak attól, hogy visszaküldik őket a hazájukba, ám hogy akkor mi lesz velük, arra gondolni sem akarnak. A kladusaiak többen is állították, hogy 60 kilométerrel odébb, Bihacon még több probléma van a menekültekkel, a táborlakók ottani számát sokan tízezerre becsülték. Az Árpád-korban a Magyarországhoz tartozó, 45 ezer lelkes Bihács központjában tényleg sok a migráns. Ők vásárolnak a boltokban, az ő hajukat vágják a fodrászüzletben, az éttermek teraszán is sok az ázsiai és afrikai vendég, s az utcán mindenfelé ők sétálnak, beszélgetnek. Kérdezve a bihácsiakat, ugyanazokat a válaszokat kapom, mint Kladusán. A Floor12 nevet viselő kávézóban öt, divatosan öltözött fiatal ül egy asztalnál. Azt mondják, sajnálják a menekülteket, de sok rosszat hallanak róluk, jelesül azt, hogy a táborból kijárva bemennek a helybéliek házaiba, lopnak, rabolnak. Ám amikor arról érdeklődöm, hogy van-e személyes rossz élményük róluk, vagy van-e olyan ismerősük, rokonuk, aki megtapasztalta a migránsok törvénysértő cselekedeteit akkor azt felelik, hogy nincs, és az előbbieket a városban hallottakra építik. A társaság – ahogy a városban mások is – úgy tudja, hogy a bihácsi táborban 6-7 ezer menekült lehet. A tábor a városi stadionnal szemközti domboldalban található. Azt képtelenségnek érzem, hogy a száznál alig több 2-4 személyes sátorban több ezren lennének. A körém gyülekező menekültek is erősítik ezt a kételyemet, szerintük ötszázan lakhatnak itt. Amúgy a sátrak túlnyomó többsége üres, napközben a migránsok a városban időznek (a helybéliek – vélhetően – ezért is saccolják azt, hogy több ezer lakója lehet a tábornak). - Mit csináljunk itt? – mutat körbe a kilátástalan megjelenésű sátorsoron egy 25 éves, pakisztáni férfi, aki a bokszlegenda, Muhamed Ali nevét viseli, és Spanyolországot vette célba. – Bemegyünk a városba, így gyorsabban múlik az idő. Egyetértőn bólogat a férfit hallgató hét migráns, ők ugyancsak Pakisztánból és Bangladesből érkeztek. A tábor és a stadion közötti kosárpályán hatan fociznak, tízen nézik őket. Tőlük is azt hallom, hogy így gyorsabban megy az idő. Egyébként a bihácsi táborban válaszoló migránsok is a szegénység elől menekülnének Európába, üldöztetésről egyikük sem ejtett szót. Az elmúlt hetekben a magyar kormányhoz közel álló hazai média gyakran adott arról hírt, hogy a boszniaiak tarthatatlannak érzik a migránshelyzetet. Ebben van igazság, ám számos jele van annak is, hogy a boszniaiak szorongását egyfajta migránselutasító legendagyártás fokozza. S noha a boszniaiak tartanak a menekültektől, a megkérdezettek többsége sajnálja őket és együtt érez velük.

Ne ijedjen meg! Országszerte szirénapróba lesz hétfőn

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2018.11.04. 21:46
A kép illusztráció
Fotó: Shutterstock
A rendszer segítségével 440 ezer ember riasztható, 11-től lesz a „morgató” próba.
Országszerte szirénapróbát tartanak hétfőn: a lakossági riasztó rendszer (MoLaRi) csökkentett üzemű, úgynevezett „morgató” próbáját délelőtt 11 órától tartják – közölte Facebook-oldalán az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF).
Az OKF azt írja, a MoLaRi veszélyes vegyi ipari üzemek körzetében telepített lakossági riasztórendszer, amit Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Fejér, Heves, Komárom-Esztergom, Pest, Tolna, Veszprém, Zala megyében és Budapesten építettek ki. A rendszer segítségével mintegy 440 ezer ember riasztható. A „morgató” próbánál a következő szöveget, illetve jelzést adják le: „Figyelem ez próba, Figyelem ez próba! Most a csökkentett üzemű próba jelét hallják! Most a csökkentett üzemű próba jelét hallják!” Ezután következik a szirénajelzés lesugárzása, a próba során alkalmazott jelzés első részében rövid ideig (6 másodperces időtartamban) mély tónusú felfutó hangjelzést adnak le, majd a jel lefutása jön. Végül „A próbának vége! A próbának vége!” szöveg következik.

Elhunyt Magyarország legidősebb polgára

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2018.11.04. 21:25

Fotó: Shutterstock
Bélik Jánosné életének 111. évében halt meg.
Életének 111. évében elhunyt Magyarország legidősebb polgára. A Piliscsabán élt Bélik Jánosné (Piláth Katalin) november 3-án éjjel halt meg – közölte a Facebook-oldalán a város alpolgármestere, Bácskai Beáta. A hvg.hu felidézi: Bélik Jánosné 1907-ben született, még az Osztrák-Magyar Monarciában. Annak idején termelőszövetkezetben és erdőgazdaságban is dolgozott, 70 évesen ment nyugdíjba. Három gyereke, hét unokája, tizennégy dédunokája és öt ükunokája született. Férje már nem él. „Gyermekeinek, rokonainak, barátainak és mindenkinek, aki ismerte és szerette, osztozunk fájdalmában. Temetéséről a család kérésére később adunk tájékoztatást, hogy együtt kísérhessük utolsó útjára Kati nénit! Nyugodjék békében!” – írta az alpolgármester.