Aki álomgyári mélységet akar, az nagyon boldog lesz a Queen-filmmel

Nem egy tényfeltáró dokumentumfilm, de cserébe Rami Malek mindent tud, egy kis grimasszal is képes megidézni Freddie Mercuryt.

Elképesztően nagy vállalás Freddie Mercury életéről filmet készíteni. A világ egyik leghíresebb frontemberének zsenialitása, egyedisége, botrányai, popkulturális szerepe miatt szinte mindenkinek van róla véleménye, prekoncepciója. Mozis feldolgozásnál azonban célközönségek vannak, hiszen az álomgyári producerek csakis limitált modellekben tudnak gondolkodni – így a Bohém rapszódia esetében sem igyekeztek mindenkit meggyőzni. Élménymozit hoztak létre a zenekar és Mercury örök és fanatikus rajongóinak.

A háttérben irányító, még életben lévő Queen-tagok, de közülük elsősorban Brian May által dédelgetett produkció sokáig problémákkal küzdött, filmes szakújságíróként immunissá váltam a projekttel kapcsolatos újabb és újabb hírekre, de akkor azért megemeltem a szemöldököm, amikor az volt a szenzáció, hogy Sacha Baron Cohen fogja alakítani Mercury-t. Aztán meg akkor, amikor kiderült, hogy mégsem. Az, hogy Bryan Singer rendező lelépett a forgatásról, annyira nem hatott meg, mivel Hollywoodban igen gyakori, hogy a stúdió lecseréli a rendezőt, csak ezeknek zöme sosem derül ki. Singer egyébként azért tűnt el, mert megtudta, hogy abúzussal fogják megvádolni. Az utolsó két hetet Dexter Fletcher dirigálta, de az amerikai szabályok szerint az egyedüli rendezői kredit Singeré.

Noha érdekes lett volna Cohen a szerepben, mindenképpen ellopta volna a show-t, ezt May-ék nyilván nem akarták. Rábukkantak viszont Rami Malekre – akit a nézők a Mr. Robot című sorozatból ismerhetnek – aki zseniális alakítást nyújt a Bohém rapszódiában. Tényleg képes volt megszemélyesíteni Freddie-t, még a legkisebb grimaszai is működnek. Az énekhangja, mely részben az övé, részben pedig eredeti felvételek mixe, tökéletesen működik a moziban. Ha csak rekonstruált koncertjelenetek lettek volna, akkor mindenki boldog lenne.

A Queen-tagok azonban egy felemelkedés-történetet szerettek volna bemutatni, így látjuk a kezdeteket, az első sikereket és csúcspontot, amikor a Live Aid-en léptek fel Mercury-ék 1985-ben. Nincs is ezzel semmi gond, a kritikusok zöme azonban nem így gondolkodik: a legtöbbször elhangzott panasz, hogy semmi pluszt nem tudtak meg Freddie Mercury-ról. Mások a filmben látható csúsztatásokra világítottak rá: jelesül, hogy Mercury mikor árulta el a többi Queen-tagnak, hogy elkapta a végzetes AIDS betegséget. Voltak, akik a fájdalmasan sablonos dialógusokat kérték ki maguknak.

Ezt a sok kifogást meg lehet érteni – nem a legacélosabb műve a Bohém rapszódia a filmtörténetnek. Azonban, amit a film dedikáltan vállal – álomgyári „mélységben” bemutatni Mercury és a Queen megszületését, illetve jó néhány dal rekonstruálását –, azt hozza. Ha valaki ennél többet nem vár el a műtől, boldog lesz a látottakkal. Különösen azzal a jelenettel, amelyben Queen stúdióba vonul, hogy megalkossák a Bohém rapszódia című dalt. Hogy nem tudunk meg többet a bandán belüli feszültségekről, Mercury botrányairól, nos ez pestiesen szólva, kit izgat. A Mamma Mia! című ABBA musicalből sem derült ki semmi a zenészek intim titkairól, mégis megnézte még a sarki fűszeres is.

Infó:

Bohém rapszódia

Forgalmazza a Fórum Hungary