A bohém életviteltől a lelki megváltásig: Liszt nyomában (videó)

Publikálás dátuma
2018.11.08 10:30

Thurzó Zoltán zongoraművész Liszt lemezét mutatja be pénteken Budapesten, a művész családja generációk óta jelen van Nagyvárad zenei életében.
Thurzó Zoltán sok tekintetben szerencsés helyzetben van, mert egy olyan történelmileg is ismert nagyváradi zenészcsaládból származik, amely generációk óta szervesen vesz részt a város zenei életében - mondta el a művész lapunknak. A Thurzó család minden tagja muzsikus volt a múltban és a jelenben is, emellett pontosan archiválták Nagyvárad zenei életét több évszázadra visszamenőleg. A művész nagyapja, Thurzó Sándor zenei helytörténész, muzikológus volt ennek a kezdeményezője, nagyanyja, Tyukodi Margit operaénekesnő, gobelinművésznő egy életen keresztül volt segítségére ebben a vállalkozásában. Így a család birtokában 270 évre visszanyúló zenetörténeti anyag van, valamint ők ismerik 430 évnyi zenetörténeti adathoz a források lelőhelyeit, amelyek segítségével a város zenei életét az éneklő kanonokoktól kezdődően a mai kortárszenei eseményekig nyomon lehet követni. Ezt az örökséget a művész édesanyával mind a mai napig kezeli.  
Thurzó Zoltán arról is mesélt, hogy előadóművészként abban a szerencsés helyzetben élheti az életét, hogy a hivatása egyben a hobbija is. Szerinte zenész családi fészekben felnőni hatalmas előnyt jelent, többet kaphat egy ilyen közegben az ember, mint a tanároktól, de természetesen hatottak rá világhírű előadóművészek is. A Költői és vallásos harmóniákat azért választotta a hatalmas Liszt-életműből, mert magyar, mert nehéz sorozat, és kevesen mernek hozzányúlni. A benne foglalt gondolatokat hittel kell szemlélni, mert szellemi tartalmuk nagyon mély alapokon nyugszik. A zene gondolatokat nyithat ki, belső világokat tárhat fel, érzelmeket fejezhet ki, a zene őrizheti meg legmélyebben az emlékeket. Liszt többször is említette leveleiben, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonít ennek a ciklusának, és ezt azzal is bebizonyította, hogy közel két évtizedet szánt a megírására és tökéletesítésére. Jelképe lehet ez Liszt mély átalakulásának is, aki a kereszténységben kereste és lelte meg a lelki megváltást a virtuóz és bohém életévei után.

Thurzó Zoltán Magyar Kultúra-díjas nagyváradi zongoraművész szakmai beszélgetéssel egybekötött lemezbemutatóját november 9-én 17 órakor tartja a Régi Zeneakadémia Kamaratermében. Az eseményen Liszt Ferenc Költői és vallásos harmóniák című művéből ad elő részleteket, a pódiumbeszélgetést a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont igazgatója, Dr. Domokos Zsuzsanna vezeti, résztvevői többek közt Eckhardt Mária, a múzeum alapítója, korábbi igazgatója, Rais W. István, a nagyváradi Bihari Napló főszerkesztője, illetve maga a zongoraművész.

Frissítve: 2018.11.08 10:30

Egy tenor is elég

Publikálás dátuma
2019.04.20 13:05

Fotó: AFP/ ROBIN UTRECHT
Ha van olyan szép hangja és tud úgy énekelni, mint Joseph Calleja, ugyan miért volna szükség háromra. Mert egyedül jött, énekelt, és győzött, bár nem vitt mindent a máltai sztártenor Joseph Calleja. Dolce, szól egy olasz zenei utasítás, gyakran látható kottákban, Böhm László Zenei műszótára szerint ilyenkor lágyan, gyöngéden kell játszani, énekelni. Eléggé ilyen volt, ahogyan Calleja megjelent és énekelni kezdte a herceg első áriáját a Rigolettóból. Nagyon szépen, ugyanakkor megfelelő erővel, teljes terjedelmében testesen szólt hangja, mindazonáltal egyfajta édesség (az olasz kifejezés eredetei jelentése) is jellemzője volt, hiányzott belőle minden bántó élesség. A következő szám Macduff jelenete volt, szintén Verditől, a Macbethből. Drámaian, keményebb hangon jelenítette meg a figurát, hallhatóan tudatosan építette fel a két karakter és a helyzetek közötti különbséget. Nota bene, amikor a herceg megjelenik, a történések elkövetkezendő sötét fordulatairól még nem kell tudnunk, a tenor azt próbálhatta érzékeltetni, itt még akár kedves csirkefogónak is vélhetnénk. Zavaró azonban egy ilyen apró mozaikokból felépülő est, olyan, mintha az énekesek portfóliójukat mutogatnák egy impresszáriónak: én mindezekre képes vagyok. Tudjuk persze, nem egyszerű egy ilyen kaliberű művészt akár csak egy teljes opera előadására is szerződtetni, marad az ária- és dalválogatás, bevett szokás ez. Jöttek tehát a tragikus olasz operai hősök, Cavaradossi természetesen, és egy francia is Werther Massenet-tól. És továbbra is minden elég erővel, a magasban is testesen szólt. Azt mindenesetre megállapíthattuk, Calleja akárhogyan is viszonyul a nagy elődökhöz való hasonlítgatásokhoz – lásd vele készült riportunkat –, valóban nem az új Pavarotti, legalább is, ami hangszínét illeti, biztosan nem az: az övé jóval puhábbnak tűnik, a nagy előd éles tenorját mindig is zavarónak éreztem. A második részben dalok jöttek, de nem a legkönnyedebb fajtából, még Tosti, Donaudy is meglehetős színvonalat képviselt, érdekes volt a máltai Vella huszadik századibb hangvétele, kicsit nyersebb harmóniái üdítőleg hatottak, a szépségesen szép hangok özönében. A siker meglehetős volt, de nem átütően nagy, ez azért is lehetett, mert énekesünk kerülte a bravúroskodást, és az énekkelt művekkel sem ment egy bizonyos színvonal alá. Valószínűleg Calleja egy teljes operában, jellemek felépítése során képes megmutatni, mit tud igazán, ha úgy érzi, megértett rá, és egyszer elénekli Otellót – erről is beszélt nekünk –, az minden figyelmet megérdemlő teljesítmény lehet tőle.

Joseph Calleja áriakoncertje

Verdi, Puccini, Massenet, Mascagni, Leoncavallo áriák és zenekari operarészletek, Csajkovszkij, Tosti, Donaudy, Vella, Leoncavallo zenekarkíséretes dalai Joseph Calleja tenor Magyar Állami Operaház Zenekara, karmester Pier Giorgio Morandi Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. április 19.

Frissítve: 2019.04.20 14:07

Elmosott határok - orosz képzőművészet a Mikve Galériában

Publikálás dátuma
2019.04.20 12:30
Katrin Nenasheva: 300. A művész munkáiban saját testét használja
Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Az orosz és magyar képzőművészet határátlépései, mindannyiunkat érintő provokatív kérdésfelvetései állnak a Mikve Galéria kiállításának középpontjában.
Szokatlan, meghökkentő és elgondolkodtató munkákat egyaránt láthatunk a Mikve Galéria időszaki kiállításán. A Nyomotokban - Inspiráló erők az orosz és a magyar kortárs képzőművészetben című kiállításon huszonkilenc művész, művészcsoport és művészeti szervezet mutatkozik be maradandó nyomokat hagyva a nézők emlékezetében. A Budapest Art Week keretében megnyílt tárlat egyúttal a Budapesti Tavaszi Fesztivál központi tematikájához is kapcsolódik, az orosz művészetet fókuszába állítva. Teszi ezt olyan könnyed módon, párhuzamot képezve a magyar alkotók munkáival, hogy a tárlatot szemlélve nem kizárólag egy budapesti, hanem egy minden pontján európai kiállítótérben találjuk magunkat. Világszerte ismert alkotók munkásságába is betekintést nyerhetünk, mint Andrei Monastyrsky, Anatoly Osmolovsky, vagy az ő műveik által is inspirált AES+F, a ChtoDelat, Oleg Kulik és a Blue Noses Group. Hozzájuk hasonlóan kiemelkedő magyar művészek alkotásai szerepelnek a tárlaton, mint Szűcs Attila, Szabó Dezső, vagy a nemrég elhunyt, páratlan életművet maga után hagyó Birkás Ákos, akiknek szemléletmódja szintén nagy hatást gyakorolt a következő generációkra. Galambos Áron, Tranker Kata, Kis Varsó, Mátyási Péter vagy Szabó Ádám alkotásai önmagukban is sajátos utakat és jelentéseket nyitnak meg a rendkívül izgalmas, labirintusszerű helyszínen.  
Míg időnként egyértelmű a kapcsolódás egyes alkotók között, máskor nekünk kell felfejtenünk az egyes művek között átívelő szálakat: Mátyási Péter miniatűr Rengetegétől az AES+F művészcsoport hősiességet tematizáló képeiig, a provokatív performanszairól elhíresült Blue Noses fotósorozatától Birkás Ákos Sérült képéig, vagy a Chto Delat (Mi a teendő?) művészcsoport politikai aktivizmust és művészetet összefogó projektjeitől az olyan hazai kezdeményezésekig, mint a Műtő vagy a Bartók-negyed. A provokáció, a társadalmi feszültségek és problémák megjelenítése, az állandó megkérdőjelezés, a dolgok sarkaiból való kifordítása szinte minden alkotásban jelen van, helyenként válaszlehetőségekkel, máskor a nézőnek szegezett kérdésekkel dolgozva. Egy-egy kép erejéig olyan egyéni és kollektív helyzetek villannak fel, amelyek nem ritkán a mindennapossá vált erőszakot, ambivalenciát és ellentmondásokat domborítják ki, elmosva valóság és művészet közti határokat. Egyes művek előtt állva könnyedén jöhetünk zavarba, esetleg érezhetjük magunkat egyre feszültebb, kényelmetlen helyzetben – ezek az érzetek azonban kivétel nélkül szükséges folyamatokat indíthatnak el bennünk. Olyan művészetkoncepció valósul meg a Mikve Galéria kiállításán, amely a kortárs alkotók munkái mentén nagyon aktuális létszemléletet tükröz. Nevezetesen azt, hogy valami nincs így rendben. Kérdés, hogy mit kezdünk ezzel.

Infó

Nyomotokban. Inspiráló erők az orosz és a magyar kortárs képzőművészetben, látogatható április 23-ig a Mikve Galériában. A kiállítás a Budapest Art Week és a Budapesti Tavaszi Fesztivál eseménysorozatának része. Kurátor: Vékony Délia 

Frissítve: 2019.04.20 12:30