Szerző (életközépi) válságban

Publikálás dátuma
2018.11.07 13:03

Fotó: /
Bridget Jones, a kilencvenes évek szingli hőse egyik értelmes pillanatában fontos döntést hoz: kidobja az összes önsegítő és életmód-tanácsadó könyvét a kukába. Ez jutott eszembe, amikor végre sikerült átrágnom magam Pamela Druckerman: Bonjour Madame című könyvén. Pedig az alaphelyzet nem érdektelen: egy amerikai nő Párizsban élve tapasztalja meg a két földrészen élő „átlagos” nők élete közötti különbözőségeket. És a nő, az idő múlásával szemben mindenütt vívott a küzdelmét. A cím arra a tényre utal, hogy a franciák a köszönést megszólítással egészítik ki, ezzel rögvest azonosítva a belépőt. Főhősünk, Pamela pedig meglepetten veszi észre, hogy negyvenes éveihez érve Mademoiselle-ből hirtelen Madame-má lett. De hát nem minden negyvenes, igazolványt felmutatni nem tudó nőnek adatik meg, hogy kiküldjék egy dohányboltból... A „Tudhatod, hogy a negyvenes éveidet taposod...” típusú, frappánsnak szánt mondatai és a „Hogyan” kérdést ismétlő fejezetcímek után következnek a véget alig érő történetek ruhavásárlásokról, gyereknevelési problémákról, társasági életről, kommunikációról és házasságról. Míg egyszer csak elérkezünk a szerző rákbetegségéhez. Amiről nagyjából ugyanazzal a kicsit közömbös és nagyon felszínes módon és terjedelemben ír, mint a megereszkedett szemhéjról. Nem jelenik meg másképp a világot megbénító hír sem: a Bataclan színházban és más párizsi helyszíneken elkövetett, százharminc halálos áldozatot követelő terrortámadás-sorozat ugyanakkora hangsúlyt és teret kap, mint a farmerméretek; és a minszki zsidó elődök második világháborúban zajlott története sem érdemel többet a férjnek születésnapra ajándékozott hármas szexnél. Ha mindezt legalább csillogó humorral, öniróniával vagy pergő stílussal tudná feledtetni a könyv, akkor talán nem az aránytalanságokra figyelne az olvasó. De nem, a Bonjour Madame még egy középkategóriás osztálytalálkozó oldottságát sem képes előidézni. Van azonban valami, ami miatt érdemes elolvasni Pamela Druckerman könyvét. A felismerés, hogy aki huszonévesen felszínes, negyvenesként sem képes mélyenszántó gondolatok megfogalmazására; aki fiatalon empátia nélkül él, az középkorúként sem lesz érzékeny; és aki az ifjúság hamvasságával fedi tudatlanságát, az éretten is csak tapasztaltabb lesz, nem bölcsebb.   

Infó:

Pamela Druckerman: Bonjour Madame Kortalan nők kézikönyve Libri 357 oldal

Témák
könyv
2018.11.07 13:03
Frissítve: 2018.11.07 16:57

MNB-képvásárlás: elég indok, hogy a tulajdonos magyar állampolgár volt

Publikálás dátuma
2019.01.22 18:00
Jan Van Der Heyden: Városlátkép, avagy Tér sétáló alakokkal
Fotó: /
Bár Jan Van Der Heyden Városlátképe sosem volt magyarországi gyűjtemény része, az MNB Értéktár programja szerint az egykori tulajdonos, Heinrich Thyssen magyar állampolgársága miatt került „haza” a festmény.
„Magyar érintettség miatt, a Bornemisza-gyűjtemény okán volt fontos a festmény hazakerülése” – válaszolta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kommunikációs osztálya lapunk levelére, amelyben arra szerettünk volna választ kapni: mi indokolta, hogy az MNB Értéktár programja 400 ezer euróért megvásárolta Jan Van Der Heyden holland barokk festő Városlátkép, avagy Tér sétáló alakokkal című képét. Az Értéktár program deklarált célja ugyanis, hogy „külföldre vagy külföldi tulajdonba került” műkincseket szerezzen vissza Magyarországnak, ám ez a kép mindez idáig sosem volt Magyarországon, vagy magyarországi gyűjteményben. Heinrich Thyssen-Bornemisza báró 1920-ban vásárolta meg az alkotást, és az akkor már Ausztriához tartozó rohonci birtokára került mintegy tíz évre. Ezt az MNB nem is kérdőjelezte meg, mégis, a „festmény hazakerülését” most azzal indokolta: a német báró magyar állampolgár (is) volt – miután első felesége, Bornemisza Margit apja adoptálta. A gyűjteményt egyébként 1993 óta önálló múzeumban mutatják be Madridban.
„A festmény a XIX. század első fele óta ismert a művészettörténeti szakirodalomban, ritkaságértékét pedig növeli az a tény, hogy története szinte keletkezéséig visszakövethető. Ebben a történetben fontos, és a magyar gyűjtéstörténet szempontjából is jelentős állomás volt a Thyssen-Bornemisza család gyűjteményében eltöltött idő” – idézte az MNB az igazságügyi szakértő tanulmányát. Az MNB lapunkhoz eljuttatott válaszából kiderül: a festményre a Szépművészeti Múzeum szakemberei hívták fel az MNB Értéktár program Tanácsadó Testületének figyelmét. (A Népszava úgy tudja: a Szépművészetinek letétbe adott festmény már meg is érkezett a budapesti múzeumba, az állandó kiállítás része lesz.) A festmény megvásárlásáról a végső szót az MNB Igazgatósága mondta ki a Tanácsadó Testület ajánlása és értékbecslése alapján. „Fontos hangsúlyozni, hogy az MNB Értéktár programban megvalósult vásárlásokat minden esetben teljes körű értékbecslés előzte meg” – írták, feltehetően korábbi cikkünk azon felvetésére, hogy a londoni Sotheby's 2005 decemberi árverésén 250-350 ezer font közé – akkori árfolyamon számolva ár 276 ezer euróra – becsülték a festmény értékét. Az akkori katalógus szerint egyébként a mű 1660–65 körül készülhetett, míg az MNB Értéktár program honlapja szerint 1684 körül. Nem feltétlenül, de egy-egy festmény értékét befolyásolhatja, hogy készítőjének korai vagy érett alkotói korszakában keletkezett-e. A most Budapestre került festményhez hasonlóan Jan Van Der Heyden több kölni városlátképet festett: azokat a képeket a londoni Nemzeti Galériában és a müncheni Alte Pinakothekban 1665 körülire datálták.

Reagált a Szépművészeti

A Szépművészeti Múzeum a következő választ adta lapunknak: „A múzeum az alapító okiratában foglalt feladatainak ellátásakor (gyűjtőköréhez tartozó műtárgyak kutatása, gyűjteménygyarapítás stb.) mindig is a történeti Magyarországot vette alapul, nem pedig az ország jelenlegi határait. (Gondoljunk csak a Nemzeti Galéria felvidéki oltáraira.) Ezen túlmenően a Thyssen-Bornemisza gyűjtemény és a család magyar vonatkozásai természetszerűleg nem szűntek meg a trianoni határok után sem. A Heyden-mű ráadásul egy fontos hiányt pótol a Régi Képtár gyűjteményében. Heyden a városlátkép festészeti műfajának megteremtője és legjelesebb művelője volt a XVII. századi Hollandiában, és múzeumunk csupán egy csendéletet őriz tőle. Heyden művészetét éppen városlátképei miatt tartják olyan nagyra, ezek közül azonban egy sem került a Szépművészeti gyűjteményébe, sőt hazai magángyűjteményeinkbe sem. Ami pedig a datálást illeti, a kép előtörténetéből kiderül, hogy volt egy párdarabja is, amellyel képünk egészen 1802-ig együtt mozgott, majd útjaik szétváltak. A párdarab 1870-ben a londoni Wallace Collection-be került, ma is ott őrzik, és ezt jelenleg 1684-re datálják.”
A múzeum válaszához megjegyzendő: Heyden festménye nem Trianon után „került külföldre”. A kép vásárlásának történetét nem a múzeum alapító okiratával, hanem az Értéktár program céljával vetettük össze, amely a „külföldre vagy külföldi tulajdonba került” műkincsek visszaszerzését irányozta elő.
2019.01.22 18:00
Frissítve: 2019.01.22 20:32

Oscar-jelölések: nincs magyar résztvevő

Publikálás dátuma
2019.01.22 16:04

Fotó: Shutterstock/
Három év után először fordul elő, hogy nem tudunk magyar filmnek szurkolni az Oscar-díjátadón.
Magyar idő szerint kedd kora délután bejelentették a 91. Oscar-díj jelöltjeit. Magyar szempontból rossz hír: a várakozásainkkal ellentétben sem a Tóth Barna rendezte Susotázs című etűd, sem a Milorad Krstic jegyezte Ruben Brant, a gyűjtő című animációs film nem jutott végső jelöltek közé. Ezzel egy páratlan sikersorozat szakad meg, mivel három év után először fordul elő, hogy nem tudunk magyar produkciónak szurkolni. Csak emlékeztetőül: 2016-ban a Saul fia, 2017-ben a Mindenki című rövidfilm kapott Oscar-díjat, 2018-ban pedig a Testről és lélekről című dráma jutott el a jelölésig.
 
De mely filmek lesznek a 2019-is Oscar-gála főszereplői? Igazából nincsenek nagy meglepetések. Amikor a díjakról döntő Akadémia bejelentette a terveit, hogy a jövőben a „szórakoztató” művek nagyobb figyelmet kapnak, egyértelmű volt, hogy A fekete párduc kiemelése volt a cél – ott is van a film a legjobb kategóriában. Az sem túl meglepő ma már, hogy ugyan Cannes-ban nem tartották igazi filmnek, a Netflix nevű streaming szolgáltató által forgalmazott Alfonsó Cuarón rendezte Roma az Oscaron simán a legnagyobb nyertes lehet, hiszen még a teljesen ismeretlen szereplőknek is jutott színész jelölés. (A film összesen tíz kategóriában esélyes a díjra.)
 
A Netflix egyébként ünnepelhet, hiszen a Coen testvérek által jegyzett Buster Scruggs balladája is feltűnt, két kisebb (jelmez, dal), és egy nagyobb (adaptált forgatókönyv) díjnál. Az európai filmművészet is erősen jelenlétet mondhat magáénak, hiszen Pawel Pawlikowski Hidegháborúja kvázi erején felül teljesített: nemcsak a legjobb film és a legjobb idegen nyelvű film kategóriában kapott egyszerre nominációt (ez igen ritka precedens), hanem a rendezői és operatőri mezőnyben is. A görög Jorgosz Lanthimosz is az öreg kontinens statisztikáját erősíti: A kedvenc című abszurd komédiája, a Rómához hasonlóan tíz kategóriában kapott jelölést.
 
Az idegen nyelvű film kategória kakukktojása egyébként a Florian Henckel von Donnersmarck Mű szerző nélkül című, mintegy háromórás drámája, amelynek senki sem várta a jelölését. Mint ahogy azt sem, hogy a bukmékerek szerint legnagyobb befutónak tartott Zöld könyv rendezője, Peter Farelly bukta a nominációt, csakúgy, mint ahogy a Csillag születik direktora, Bradley Cooper is. Viszont, azt is elmondhatjuk: Lady Gaga Oscar-jelölt színésznő. Ki gondolta volna ezt még néhány hónappal ezelőtt?
2019.01.22 16:04
Frissítve: 2019.01.22 16:11