Bazi nagy amerikai patt

Óriási pattot eredményeztek a magasra törő szenvedélyek, és ez egyszer talán jobb is így. A két elnökválasztás közötti "félidős" voksoláson az amerikaiak úgy döntöttek, hogy vissza kell fogni Donald Trump elnököt, de az elmúlt években mutatott teljesítményével a Demokrata Párt sem érdemelt elsöprő győzelmet. Úgy általában, az elsöprés nem jó ötlet, hiszen a választói hangulat ingadozásaiból olykor szélsőséges eredmények születnek, amelyeket aztán már hiába bán a többség. Tudnánk mesélni. Az Egyesült Államok alapító atyái sokat gondolkoztak azon, hogy miképpen tudnák kizárni az egyeduralom - akkoriban leginkább a gyűlölt monarchia - kialakulásának lehetőségét. Az alkotmányos rendbe ezért egy sor biztosítékot építettek be, és megpróbálták kiegyensúlyozni a különböző hatalmi ágakat. Elég jól sikerült, eddig egy elnök sem tudta korlátozások nélkül gyakorolni a végrehajtói jogkört, pedig 1789 óta sokan sokféleképpen próbáltak megszabadulni a törvényhozási vagy bírói béklyóktól. A törekvés Trump esetében is megfigyelhető - elég, ha arra az utóbbi hetekben bedobott ötletére utalunk, miszerint ő majd elnöki rendelettel felülírja az alkotmány azon pontját, amely állampolgárságot ad a nem állampolgárok amerikai földön született gyermekeinek. Hát nem fogja. Ez eddig is elég biztos volt, de most már teljesen az. A januártól felálló új törvényhozásban az eddiginél is kevesebb lesz a mérsékelt politikus, ellenben több lesz a nő. Most majd kiderül, igaz-e, hogy utóbbiak jelenléte önmagában is csillapító, feszültségenyhítő hatással van vérmesebb kollégáikra. Az is, hogy a női politikusok könnyebben találnak-e közös megoldásokat az ország problémáira. Az alsóházi többség vezetőjeként Nancy Pelosi vezető szerepet játszik majd a Szenátussal és a Fehér Házzal való alkudozásban. Ő speciel kőkemény politikus és rettenthetetlen asszony, nem véletlen, hogy a republikánusok már hosszú évek óta próbálják levadászni. A nemcsak megőrzött, de meg is növelt szenátusi többség birtokában Trump folytathatja a konzervatívok által lelkesen fogadott bírói kinevezéseket és gyakorolhatja az elnök egyéb hagyományos jogköreit is, így szinte szabad keze lesz a külpolitikában. Amit nem úszhat meg, az egyrészt a törvényjavaslatok egyeztetése, másrészt a személye elleni vizsgálatok és macerák sora. Az eddig fogatlan ellenzéknek januártól agyarai nőnek: markában tartja majd a költségvetést, vizsgálatokat kezdeményezhet, tanúkat idézhet be és iratokat kérhet ki. Kezdésnek mindjárt a milliárdos elnök évekre visszamenő adóbevallásait. Ezeket Trump aligha véletlenül titkolja. A világ azonban nincs kint a vízből azzal, hogy az amerikaiak ilyen remekül megoldották maguknak a kiegyensúlyozást. Ugyanis továbbra sincs válasz arra, hogy mit lehet kezdeni a Trump által képviselt jobboldali populizmussal. Ha az amerikai választásnak van ebből a szempontból tanulsága, az éppen az, hogy a trumpizmus nem véletlen és nem átmeneti jelenség. 2020 még 2018-nál is izgalmasabb lesz.
2018.11.07 11:29

Az ördög neve: vámtérség

Lehet, hogy most tévedett a Financial Times, de az is lehet, hogy mégsem. A londoni City mellett a brüsszeli uniós apparátus körében is mindennapi kötelező olvasmánynak számító, rózsaszín papírra nyomott lap szerdai számában megjelent kommentár, amely a Brexit-tárgyalásokon elért áttörés előző esti bejelentéséről szólt, tartalmazott egy olyan kitételt, hogy Dominic Raab kiválásügyi minisztert kell figyelni, mert ha az ő kemény feje befogadja az alku tartalmát, akkor az jó eséllyel keresztülpasszírozható a brit döntéshozatali gépezeten. Ha viszont Raab tiltakozásul lemond, akkor valószínűleg magával rántja a mélybe egyfelől az unióból való rendezett, megállapodáson nyugvó brit távozás lehetőségét, másfelől pedig megpecsételi Theresa May miniszterelnök politikai sorsát.
Dominic Raab tegnap lemondott. Jelen pillanatban még nem szakadt le az ég, de - mint tudjuk - Nagy-Britanniának nincs állandó éghajlata, csak pillanatnyi időjárása. Szerda este a maratoni kormányülésen Maynek még sikerült leszuszakolnia a többség torkán a tervezetet, de ha valóban Raab a lakmuszpapír, akkor a miniszterelnöknek van oka aggódva várni a december elejét, amikor már a parlamentben is szavazásra kell bocsátani a kérdést. Előtte, november végére még beterveztek egy rendkívüli, Brexit-ügyi EU-csúcsot, amelynek egyik nyilvánvaló célja, hogy hangzatos ígéretekkel kápráztassa el a radikális kilépéspárti brit törvényhozókat.
Raab azzal indokolta lemondását, hogy nem tudja támogatni a tervezet Észak-Írországra vonatkozó részét. Arról van szó, hogy az ír szigeten az EU-ban maradó Ír Köztársaság és az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország (Ulster) között nem akarnak újra vámhatárt létrehozni, mert az ellentmondana a korábban Észak-Írországban polgárháborús állapotokat is előidéző helyzet rendezésének, a nehezen megvalósított megbékélésnek. De nem akarnak vámhatárt Ulster és Nagy-Britannia közé sem, mert az kikezdené az Egyesült Királyság egyesült voltát.  
A gordiuszi csomót úgy vágták át, hogy a megállapodástervezet értelmében végdátum nélkül lépne életbe szükség esetén az egységes vámügyi szabályozás az Európai Unió és az EU-ból kilépő Egyesült Királyság között. Raab szerint ez azt jelenti, hogy az EU megvétózhatná, ha London e szabályozási rendszerből ki akarna lépni.
A kecske tehát csak akkor lakhat jól a káposzta épségben maradása mellett, ha britek úgy lépnek ki az unióból, hogy bennmaradnak az egységes vámtérségben. Ettől a ponttól az ügy megítélése már szubjektív: mindenkinek el kell eldöntenie, hogy ennyi szuverenitásra szavazott-e a 2016-os népszavazáson a résztvevők szűk 52 százaléka. Mert ennél többet nem kapnak. Abszolút szuverenitás természetesen nincs, csak a megrögzött demagógok szótárában. Egymásra utaltság van a világban mindenütt. Az Egyesült Királyság és "a maradék Európa" ("the rest of Europe") között úgyszintén. 
Az angolok feltalálták a Brexit nevű társasjátékot, amelyben mindenki veszít valamennyit, csak az arányok kérdésesek.
2018.11.16 09:00
Frissítve: 2018.11.16 09:17

Kárpótlás

Hat és fél éven keresztül úgy tűnt, az Orbán-kormány valamiféle fordított Potemkin-egészségügyet épít: miközben látszatra hagyja teljesen szétrohadni az intézményrendszert, a világ egyik legbravúrosabb gyógyulási statisztikáit produkálja, méghozzá alig néhány hónap alatt. 
A gyermekparalízis ugyanis – ahogyan a világon másutt is – idehaza évtizedeken keresztül súlyos fogyatékosságnak számított, a betegségben szenvedők ennek megfelelően kapták járandóságukat az államtól. A fogyatékkal élők 2012-ben kezdődött felülvizsgálata során aztán hirtelen 60 százalékosra módosult rokkantsági fokozatuk, ami a korábbi gyógyíthatatlanság ismeretében igencsak jelentős, az orvostudomány jövőjét is meghatározó fejlődés, mely feltétlenül Nobel-díjért kiált. Az már csak az állandó ellenzékiek, mint ne mondjak, migránssimogató Soros-bérencek kekeckedése, hogy a javulás csak az új adminisztrációs eljárásnak és szabályrendszernek volt betudható.
A szűk hét éve életbe lépett – s az Alkotmánybíróság által végül a múlt héten elmeszelt – új minősítési rendszert egyetlen cél hozta létre: igazolni a kormány állítását, hogy az ellátást kapó fogyatékkal élők jelentős része csaló. Ezen elv alapján úgy 200 ezer ember életét változtatták meg drasztikusan, az azóta eltelt időben átlagosan több mint 1,5 millió forintot kivéve az érintettek zsebéből. Olyanokéból, akik addig is havi 50-80 ezer forintból szűkölködtek. Sokuk élete annyira kisiklott az elmúlt években, hogy az egyösszegű kárpótlás sem segítene rajtuk. Azokon pedig pláne nem, akik otthonukat veszítették, vagy éppen az öngyilkosságba menekültek kilátástalanságukban. 
A kormány végül kapott egy fülest az Alkotmánybíróságtól, meg persze fél évet, hogy orvosolja a törvénysértést. Vagyis nem kell kapkodniuk. A ráérősség a kommunikációban is megmutatkozik, hiszen a bocsánatkéréssel sem sietnek, pedig gesztusnak megtenné, ha kiállna valaki, s azt mondaná: elnézést, szívtelen, erkölcstelen gyökerek voltunk.
Bár ezt mondani sem kell.
2018.11.16 09:00
Frissítve: 2018.11.16 09:18