Többet árt, mint használ a gyerekkori mandulaműtét

Publikálás dátuma
2018.11.07 21:50
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Legtöbbször felesleges a gyerekkori mandulaműtét - állapította meg a Birminghami Egyetem kutatóinak nagyszabású új tanulmánya.
A tudósok több mint 1,6 millió gyerek adatait elemezték a brit elektronikus orvosi adatbázisból, információik a 2005 és 2016 közötti időszakból, több mint 700 háziorvosi praxisból származtak.     Megállapították, hogy a 18 271 gyerek közül, akinek ebben az időszakban kivették a manduláját, csak 2144-nek (11,7 százaléknak) volt elég súlyos és gyakori torokgyulladása ahhoz, hogy indokolja az operációt - írta az MTI a Medicalxpress.com a British Journal of General Practice című szaklap aktuális számában megjelent tanulmány alapján.
Az egyetem Alkalmazott Egészségkutatási Intézetének munkatársai szerint évente 32 500 gyereken végeznek feleslegesen mandulaműtétet Nagy-Britanniában, ennek költsége 36,9 millió font (13,6 milliárd forint). Azt is megállapították, hogy sok gyereknek javára válna a mandulaműtét, mégsem operálják meg őket: 15 764-nek volt elég sok és elég súlyos torokgyulladása ahhoz, hogy kivegyék a manduláját, de csak 2144-nek (13,6 százaléknak) távolították el.
A tudományos tényeken alapuló brit egészségügyi irányelvek szerint ahhoz, hogy egy gyerek számára előnyös legyen a műtét, egy év alatt hétnél több, vagy két egymást követő évben évente öt, vagy három egymást követő évben évente három dokumentált, kivizsgált torokgyulladáson kell átesnie. Ezzel szemben az elemzésből az derült ki, hogy a megműtött gyerekek 12,4 százalékának volt évente 5-6 torokgyulladása, 44,7 százalékának évente 2-4, 9,9 százalékának évente csak egy.
"Azoknak a gyerekeknek, akiknek az irányelvekben előírtnál kevesebb torokgyulladása van évente, nem jelent előnyt a mandulaműtét, mivel a torokgyulladások maguktól is ritkábbá válnak a későbbi években"
- mondta Tom Marshall, az egyetem professzora.
 Másfelől azoknak a gyerekeknek a többségét, akik elég sokszor szenvednek súlyos torokgyulladástól, nem operálják meg, hogy kivegyék a manduláját. A vizsgált 12 év alatt az arányok nem sokat változtak.  
"A gyerekeknek talán többet árt, mint használ a mandula kivétele. Azt találtuk, hogy még a súlyos torokgyulladásoktól gyakran szenvedő gyerekeknek is csak töredéke esik át mandulaműtéten, kétséges tehát, hogy az operáció valóban használt-e valaha a gyerekeknek"
- mutatott rá Marshall.
Frissítve: 2018.11.07 21:51

Babacsillagok százainak otthona az “Űrpillangó”

Publikálás dátuma
2019.04.22 13:13

Fotó: NASA/JPL-Caltech
Több száz babacsillag bölcsődéje a NASA Spitzer űrtávcsövének felvételén látható vörös pillangó. Az ábra két szárnya két forró csillagközi gázzal teli buborék, amelyet környékének legnagyobb csillagai hoztak létre.
A hivatalosan Westerhout 40 (W40) jelzésű vöröses pillangó egy gázból és porból álló felhő. A pillangószárnyak hatalmas gázbuborékok, amelyeket nagy tömegű csillagok fújnak ki magukból. A hatalmas csillagközi gáz- és porfelhőkben a tömegvonzás sűrű csomókba húzza össze az anyagot. Amikor ezek elérnek egy kritikus sűrűséget, a magjukban csillagok alakulnak ki - írta korábban a Csillagászat.hu.
A felhőkben található legnagyobb csillagok sugárzása és a felrobbanásukkor belőlük kiáradó részecskék néha olyan buborékokat képeznek, mint amilyenek a W40-nél is láthatóak. Ezek a folyamatok végül szétoszlatják a gázt és a port, a sűrű csomók felbomlanak, és ez lelassítja vagy akár meg is állíthatja a csillagképződést -
A W40 nagyjából 1400 fényévre van a Naptól, hasonló távolságra, mint az Orion-köd. Ez a két, hozzánk legközelebbi olyan régió, ahol nagy méretű, a Napnál akár tízszer nagyobb csillagokat lehetett megfigyelni kialakulásuk közben.
  
Frissítve: 2019.04.22 13:13

Hamarosan népbetegséggé válhat a Parkinson-kór

Publikálás dátuma
2019.04.21 12:12
Illusztráció
Fotó: AFP
A társadalom fokozatos öregedésével nő az időskori leépülés következtében jelentkező betegségek, elsősorban a Parkinson-kór elterjedése.
 2040-re világszerte olyan mértékben megnő a különböző időskori degeneratív idegrendszeri betegségekkel diagnosztizált páciensek száma, hogy az az orvostudomány, a társadalom és az egészségügy számára is súlyos következményekkel jár – vázolta az aggasztó jövőt Patrik Brundin, a Journal of Parkinson’s Disease szakfolyóirat főszerkesztője a Science Alert által idézett cikkében, amelyet még korábban a Dívány ismertetett.
Az egyre inkább elöregedő nyugati társadalmakra nemcsak a Parkinson-, hanem az Alzheimer-kór és a hasonló, demenciával járó betegségek egyre nagyobb méreteket öltő terjedése is nagy veszélyt jelent. Ezen betegségek kezelésének legfőbb akadálya, hogy még mindig nagyon keveset tudni arról, miért is alakulnak ki. 
A szaknyelven „reszkető bénulásnak” nevezett kór, amelyet először 1817-ben írt le James Parkinson angol orvos, a tudomány jelenlegi állása szerint agyunk dopaminszintjének csökkenése, illetve a finomabb mozgásokat irányító törzsdúcok elhasználódása és tönkremenése következtében jelentkezik, de az, hogy ezek hátterében mi áll, továbbra is rejtély.
A statisztikák szerint világszerte mintegy 6,1 millió, Parkinson-kórral diagnosztizált ember él, ez több mint duplája az 1990-es évtizedben megfigyeltnek. Általánosságban 7-14 évvel rövidíti meg életet a betegség, amelynek következtében évente kétszázezren halnak meg korábban. Az előrejelzések szerint a demográfiai változások, vagyis az idősek egyre növekvő társadalmi arányának következtében húsz év múlva már 12 millió körül járhat az érintettek száma. Ez a szám a negatív környezeti hatások miatt még nagyobb is lehet, amelyek szintén hajlamosíthatnak a kór kialakulására.
A tudósok már több mint ötven éve megállapították, hogy a dohányosok immunisabbak a Parkinson-kórra, a kortárs kutatások pedig azt mutatják, hogy azok esetében, akik évtizedeken keresztül rendszeresen cigarettáztak, 40 százalékkal kevesebb az esély a betegség kialakulására. Az elmúlt évtizedek során, köszönhetően az egészséges életmódot hirdető kampányoknak, a dohányzás fokozatosan veszített népszerűségéből, amely szintén növelheti a Parkinsonnal diagnosztizált esetek számát, amelyet a legpesszimistább becslések a 2030-as évek végére 17 millióra becsülnek.
Ray Dorsey, a New York állambeli Rochester Egyetem idegtudományi professzora szerint ezek az erőjelzések arra intenek, hogy sürgősen akcióba kell lépnünk a Parkinson-kór és egyéb időskori betegségek megelőzésének és minél sikeresebb kezelésének érdekében.
Frissítve: 2019.04.21 12:12