Képes történelem fekete-fehérben

Publikálás dátuma
2018.11.07 13:43
’56 Pollack Mihály tér, szemben a Bródy Sándor utca és a Puskin utca kereszteződése, balra a Múzeumkert kerítése
Fotó: Fortepan/ Klausz Ádám
A név egy több mint 100 ezer fotóból álló, zömmel fekete-fehér on-line archívumot takar, amelynek születéséről, céljairól beszélgettünk az egyik alapítóval, Tamási Miklóssal.
- Hogyan lesz a lomtalanításból százeres fotóarchívum? - Szepessy Ákos barátommal, aki osztálytársam volt a Kaffka Margit gimnáziumban, a 80-as évek közepétől a mai napig rendszeresen járunk lomtalanításokra. Mindenféle marhaságok mellett kidobott fotókat is elkezdtünk gyűjteni, és gyűjteményünk egyre szaporodott. Egy idő után kijártunk az Ecseri Piacra is. Én nem mellékesen 1999-ben a CEU-ra kerültem, ahol az OSA-archívumban dolgoztam 16 éven át. A 20. századdal foglalkoztam, jórészt történeti kiállításokat építettem, és ezáltal folyamatosan kapcsolatban voltam az archív fotókkal. 2009 elején javasoltam Ákosnak, hogy szkenneljük be a képeinket, mappákba csoportosítva őket. Így választottunk ki 5000 képet. Feltehettük volna őket egy fotómegosztó oldalra, de végül úgy döntöttünk, hogy csinálunk hozzá egy egyszerű kis site-ot. Mi tarthat össze 5000, zömmel a „szemétből” jött képet? Az idő az, ami elrendezi a dolgokat, és amelytől e képek egymás mellett értelmezhetővé válnak. Így támadt az az ötletünk, hogy egy „idővonalra” tettük rá a fotókat. Az első képek a 19. század harmadik harmadából származnak az utolsók a rendszerváltás körüli hónapokból. Évente 10-15 ezer fotót publikálunk a honlapon, ennek többszörösét nézzük át, részben digitalizáljuk. - A szabad felhasználású oldal 2010 augusztusában indult el. - Ez sokakat meglepett, de nekünk természetes, hogy mindaz, amink van, legyen másé is. Még azon az őszön megkerestek bennünket olyanok, akik fotókat ajánlottak az oldalra – így kezdtünk el adományozókkal foglalkozni – és tőlünk függetlenül elindult „Fortepan-megfejtések” néven egy fórum, ahol a hozzászólók különböző nick-ek alatt elkezdték magyarázni, hogy mit látunk az egyes képeken, hol készültek, hogy helyes-e a megadott évszám. Azóta is rendszeresen „esnek be” újabb és újabb hagyatékok, és a fórumozók is megtalálják egymást. Lehet, hogy szerencsés pillanatban jött létre az oldal. Valahogy benne van még a Kádár-korszak töredezettsége, kesze-kuszasága is. Az emlékezet szétforgácsolódik, a viharos 20. század megviselte a családi archívumokat. Sokan őriznek olyan képanyagot, amivel nincsen közvetlen kapcsolatuk és ilyenkor megkérnek bennünket, hogy nézzük át együtt a hagyatékot. Az utóbbi években nagyon sokan fordultak hozzánk a családi negatívjaikkal, amelyekkel nem tudtak mit kezdeni, mi ezeket ingyen beszkenneljük nekik. Ez által az egész brandnek pozitív kicsengése van. Évente mintegy 15 ezer új kép kerül fel az oldalra, jelenleg 106 ezernél tartunk. - Értékmentést végeznek a „privát történelemben”. - Számunkra kezdettől fogva fontos volt, hogy a hétköznapi hús-vér magyar embereket mutassuk be. Még akkor is, ha a magyarok nagyon sokfélék. 
- Történészek, kutatók keresik önöket? - Bár nem állunk velük személyes kapcsolatban, de minden bizonnyal nézik az oldalunkat, mert fotóink feltűnnek cikkekben, filmekben egyaránt, és ez jó dolog. Folyamatosan kerülnek elő kutatók számára is érdekes fotók, ugyanakkor a 20. magyar történelemnek vannak olyan eseményei, amelyekhez igen kevés a jó, felhasználható fotó. Ez az egyik küldetésünk, hogy ezeket a sötét foltokat valahogy kitöltögessük. Akadnak néha olyanok, amelyek valóban a reveláció erejével hatnak. Csak az a kérdés, hogy egy adott képet hogyan, mi által tudunk beazonosítani. Egy kép sokszor önmagában nem elég, kell hozzá családi emlékezet, a kép hátán egy felirat, vagy egy sorozat, amelybe beilleszthető. A Fortepan.hu számára a hitelesség igazolása nagyon fontos, erre szolgál a Fórum állandó kontrollja. Az ott feltett „találós kérdések” egyfajta játékot is jelentenek, de egyúttal a honlap megbízhatóságát, szavahihetőségét garantálja. Nem véletlen viszont, hogy kommentelni nem lehet az oldalon, nem célunk, hogy hosszú-hosszú, érzelmektől túlfűtött kommenterdőkbe fulladjanak a fotók. - Van kapcsolatuk külföldön élő magyarokkal? - A határon túli magyarokkal könnyebb a helyzet, mert ilyen-olyan nyomorúságok között is megőrződhettek családi archívumok. Ráadásul a bécsi döntések idején, 1938-40 körül tömegével jártak budapesti amatőr fotósok Erdélyben, Felvidéken és ezekből sok hozzánk is eljutott. Az emigráció esetében viszont halmozódik a szétszóratottság. Számunkra a célközönséget elsősorban az 56-as emigránsok gyerekei, unokái jelentik, de velük nagyon nehéz, mert a harmadik-negyedik generációnál már nincsenek meg az erős érzelmi szálak. Azt látjuk a Google-térképen, hogy kinyitják a Fortepan.hu-t Észak-Amerikától Dél-Afrikáig, de nagyon ritkán kapunk a magyar emigráció kinti életéről fotókat. Fontolgatjuk, hogy kampányt indítunk ennek erősítésére, hiszen ők is a magyarság 20. századi történetének részei. - Milyen korosztályhoz tartoznak a látogatói? - Bár pontos adataink nincsenek, az e-mailekből, az előadásaink fogadtatásából kiindulva azt mondhatjuk, hogy a 20 év alatti érdeklődők inkább magával a fotográfiával ismerkednek. A 30-40 évesek többsége most örökölt meg valamit az elhunyt szülőktől, nagyszülőktől és ehhez kérnek segítséget tőlünk. Az 50-60 évesek aktív fortepanozók, nekik vannak személyes élményeik a Kádár-korszakról, amelyről bőséges a tartalom. Ők is hozzá tudnak tenni valamit, akár képet, akár adatot. És vannak a 70-80 évesek, akik a saját életüket szeretnék „védetté” tenni, mert úgy érzik, hogy az örökösök úgyis kidobnák ezeket a régi képeket. Épp a minap írt nekünk egy 93 éves bácsi. Persze egyáltalán nem biztos, hogy a mai, „felületesnek” hitt ifjúságot egyszer nem fogják érdekelni a régi szekrény titkai. - Milyen újításokat terveznek? - Két-három év óta szerzői hagyatékok, hivatásos fotósok életművei is eljutnak hozzánk. Nagyon megtisztelő volt számunkra, hogy Szalay Zoltán özvegye megkeresett minket, mert úgy gondolja, hogy nálunk jó helyen lesznek a férje képei. 2010-es indulásunkkor elég hihetetlenül hangzott volna egy ilyen kérés, de ez is egy fontos szál lett. Egyébként pedig nem szeretnénk „nagyobbak lenni”. Nem biztos, hogy állami támogatással, tíz fős stábbal pozitív irányban változnánk. Ez az én személyes életutam, de nem biztos, hogy szeretnék ebből valami üzemszerűt, vagy „kettes számú fotómúzeumot” csinálni. Nagy örömmel tölt el, hogy vadidegem emberek emlékeit nézhetem, válogathatom.

Hagyaték

Hofi Géza talán legismertebb partnere Koós János volt. Nemcsak a kabaréban voltak felejthetetlenek, ők adták a Megalkuvó macskák hangjait is. A rajzfilmet Nepp József rendezte, a forgatókönyvet Hofi és Szenes Iván jegyezte, a zenét Malek Miklós szerezte. Szalay Zoltán az ötvenes évek végétől fotózott a Rádió Bródy Sándor utcai Stúdióiban színészeket, zenészeket, szerkesztőket és hírolvasókat. A most közölt válogatás húsz év több száz riportjából mutatja be a legérdekesebb képeket. 1400 fotó a Rádió aranykorából, művészekkel és technikusokkal, légszomjjal és szabadsággal. A képek alatt most még nincsenek nevek, műsorcímek, darabok. Jó lenne, ha idővel minden fotóról megtudnánk ki áll a mikrofon mögött, vagy a zenekar előtt? Ki instruálja a művészeket a Stúdió üvegfalán át és ki nevetteti a Rádiókabaré közönségét? És kiderülhetnek a műszakiak, "rádiósok" nevei is, akik nélkül nem lett volna adás, hajnali fél 5 és éjfél között, középhullámon az 540 kHerzen. 

Témák
Fortepan
2018.11.07 13:43
Frissítve: 2018.11.07 14:04

Minden sejtben ott lapul egy rákgyilkos kód

Publikálás dátuma
2018.11.15 12:45
Fotó: Thinkstock
Fotó: /
A chicagói Northwestern Egyetem Rákkutató Központjának kutatásai szerint a daganatokat maguk a sejtek képesek likvidálni.
Minden sejtben kódolva van egy önpusztító program, amelynek feladata megölni magát a sejtet, ha rákossá válik. Amikor a sejt belső testőrei jelzik, rákos mutálódás történt, bekapcsolják a gyilkoló kódot is, hogy likvidálják a sejtet. A kód a ribonukleinsavban és kis ribonukleinsavban - mikro-RNS - helyezkedik el, ezek bonyolult egyszálú fehérjelánc molekulák. A mikro-RNS azért is hatásos, mert a rák nem tud adaptálódni, vagy rezisztenssé válni ellene, és így leküzdhetetlen ellenfél lehet, ha a kezeléshez sikerül a kódot szintetikusan előállítani. „Most, hogy megismertük a gyilkos kódot, kemoterápia nélkül be tudjuk kapcsolni, és nem kell belenyúlnunk a genomba, az az a szervezet génkészletébe. A mikro-RNS-eket közvetlenül bejuttathatjuk a sejtekbe, hogy elfordítsák a pusztítás kapcsolóját” - mondta Marcus Peter, a felfedezésről szóló tanulmány vezető szerzője. A mikro-RNS molekulákat – amelyek 800 millió éve alakultak ki a rákos sejtek eltüntetése érdekében - kemoterápiával már eddig is működésre késztették, de mint ismert, a kezelésnek számos, súlyos mellékhatása van, másodlagos rákot is tud okozni, mert megtámadja és megváltoztatja a genomot. Egy 2017-ben közzétett tanulmányban Peter bemutatta, hogy a rákos sejtek elhalnak, ha bizonyos mikro-RNS mulekulákat juttat beléjük. Azt is felfedezte, a sejtek sohasem válnak rezisztensé az RNS molekulákkal szemben, mert azok azokat a géneket is eltüntetik, amelyekre a túlélésükhöz lenne szükségük. „Olyan, mint ha egy öngyilkos mérget venne be, szíven szúrná magát és leugrana a tizedikről” - jellemezte a helyeztet a tudós, aki nem új mesterséges mérget akart alkotni, hanem a természet által kifejlesztett mechanizmust hasznosítani. Tanulmányozták a mikro-RNS-ek molekuláris felépítését, és most már tudnak olyanokat is tervezni, amelyek sokkal hatékonyabbak, mint azok, amelyeket maga a természet állított elő. A következő lépés, hogy a megszerzett tudásukat egy újfajta terápiává fejlesszék, de ez még évekig tarthat. 

Támadásban az immunsejtek

Az idei Nobel-díjasok is molekuláris szinten közelítettek a rákos sejtek elpusztításához. A két díjazott arra koncentrált, hogy egyes fékek feloldásával az immunrendszer sejtjei képesek megtámadni a rákos sejteket. Egyikük, James Allison a CTLA-4 nevű fehérjemolekulát tanulmányozta és megfigyelte, hogy az fékezi az immunsejteket azért, hogy ne támadják meg a szervezet egészséges sejtjeit. Megalkotott egy antitestet, amely képes volt gátolni a CTLA-4 működését. Kollégáival látványos eredményeket értek el: egereknél gyógyítani tudták a rákot az antitest segítségével. 2010-ben egy klinikai kísérletben embereknél is jó eredményeket értek el előrehaladott melanomás - bőrrákos – betegeknél, több résztvevőnél is eltűntek a rák tünetei. Hondzso Taszuku, a Kiotói Egyetem kutatója 1992-ben fedezte fel a PD-1 nevű fehérjemolekulát, amely szintén az immunsejteken (T-sejteken) fejeződik ki. Rájött, hogy a PD-1 is fékként működik, mechanizmusa azonban eltérő. Klinikai kísérleteket követően 2012-ben egy tanulmány igazolta a japán tudós által kifejlesztett terápia hatékonyságát a rák különböző fajtáiban szenvedőknél, olyanoknál is, akiknek betegségét korábban gyógyíthatatlannak tartották.   

Szerző
2018.11.15 12:45
Frissítve: 2018.11.15 12:46

Egyszerű és halálos üzenetek: Nyomod-e a gázt a saját utcádban, ahol a gyereked játszik?

Publikálás dátuma
2018.11.15 08:37

Fotó: /
Sokat romlottak az idén a baleseti statisztikák, falunyi ember veszett oda az utakon, ezért újszerű közlekedésbiztonsági akciót indított az Autós Nagykoalíció nevű szervezet.
Az idén szeptemberig 3,2 százalékkal több halálos kimenetelű közlekedési baleset történt az ország útjain, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Még sokkolóbb adat az, hogy az év első kilenc hónapjában 463-an vesztették életüket, ami 2017 azonos időszakához képest bő 7 százalékos növekedés. Novemberig pedig már 513-ra nőtt a balesetben elhunytak száma. A megrázó számsorok miatt újra „akcióba lépett” a járműipar meghatározó tagjait tömörítő Autós Nagykoalíció, amely az alapítása eltelt bő kilenc év alatt megannyi baleset-megelőzési programot hirdetett már. A szeptemberben indított, egy éven át tartó új kampánysorozat azonban más mint a többi, mert rendhagyó eszközökkel igyekszik megszólítani az autósokat. Nyugat-Európában már nem egyszer használt, itthon viszont még ritkán alkalmazott módszert vetettek be: észérvek, tények, számok felsorakoztatása, a szabályok sulykolása, vagyis a meggyőzés helyett inkább az érzelmekre próbálnak hatni. Egyszerű és hatásos üzenetekkel éltek a kampányban: aligha akad autós, aki száguldozna saját utcájában, ahol a gyereke is játszik, és bármikor kiszaladhat az úttestre. Senki nem előzne kanyarban, ha tudja, hogy a szerelme jön vele szembe, és mindenki lassít, ha az látja, hogy a barátai akarnak átkelni a zebrán. Ha viszont ezt megtesszük a gyerekünkért, szerelmünkért, barátainkért, akkor egymásért miért nem? „Közlekedj úgy, mintha a körülötted sétálók, biciklizők, motorozók és autózók a saját szeretteid, családtagjaid, barátaid, ismerőseid lennének!” – szól a szervezet üzenete. – A tudomány már régóta tudja, hogy döntéseinket az esetek túlnyomó többségében nem tényszerűen, hanem érzelmi alapon hozzuk meg. Ezért alapoztuk erre kampánynyitó akciónkat – magyarázta Knezsik István, az Autós Nagykoalíció elnöke. A kampány következő, a napokban bemutatott része is az érzelmekre épít, hiszen a gyermekeiket féltő szülőket célozza meg azzal a felütéssel: „Mikor engedd el a kezét?” – Felnőttként feladatunk, felelősségünk, hogy jó példát mutassunk gyermekeinknek, és megtanítsuk nekik az életkoruknak megfelelően a közlekedés alapvető szabályait – fogalmazott Knezsik István. Ezért a kampány gondolkodásra ösztönzi a szülőket: megtettek-e mindent azért, hogy biztonságosan közlekedjen a barátaival bringázni induló kisiskolás, az első robogóját próbálgató kamaszfiú vagy épp a friss jogsis kamaszlány, aki először kapja meg a családi kocsi kulcsát? A kampányban egyebek mellett ilyen kérdésekkel igyekeznek felrázni a szülőket: „Meddig tart a felelősségünk szülőként, és ki a hibás, ha nem tanítjuk meg a következő generációnak a biztonságos közlekedés alapjait, a KRESZ alapvető gyalogos és kerékpáros szabályait? Ki a hibás, ha hiányos tudásuk miatt balesetet szenvednek gyermekeink?”
Szerző
2018.11.15 08:37
Frissítve: 2018.11.15 08:48