Magyar kegyelet uniós pénzből

A halál leggyakrabban a kórházi osztályokon következik be. Ezért jöttek létre a világ érzékenyebb országaiban a búcsúztató szobák.
Halottak napja körül felmerül, hogyan emlékszünk a közvetlenül a szeretteink halálát követő időszakra. Arról az időszakról beszélek, amikor az orvosoknak, az ápolóknak a sokkban lévő hozzátartozók mellé kellene állni. A hideg és rideg táviraton, a telefonhíváson, a pár szavas „részvétem, jöjjön be az irodába” közlésen túl kellene egy hely, egy nyugalmas szoba a hozzátartozóknak. Ahol leülhetnek a személyzettel, és az orvos megfelelő módon bejelentheti a szomorú eseményt. Tájékoztatja őket a halál előtti történésekről. Mert az emberek szeretnék tudni a halál okát. Sokszor azt is, hogy hasonló dolog megtörténhet-e a családban egy másik személlyel is. Meg akarják érteni, mi történt.
Hogyan éljük meg a halál körüli eseményeket? Ami lehet, hogy várt pillanat, de talán derült égből érkezik a hívás a kórházból, a rendőrségtől. Amikor az ember fel sem fogja, mi történt. Pedig valamikor el kell búcsúzni, és meg kell tenni az utolsó gesztust a halott felé. De hol tudunk búcsúzni? Utoljára megérinteni azt, akit szeretünk? Sírni, zokogni? A betegágy mellett, a többi beteg tekintete előtt? A folyosón? A nővér vagy orvosi szobában? Leülhetünk legalább, míg várunk a papírokra?
A palliatív (nem heroikus) kezelést és gondoskodó szolgáltatást nyújtó intézményben, a hospice-ban a személyzet a halál körüli időszakban a haldoklónak és hozzátartozóinak fizikai, pszichológiai, szociális és spirituális ellátást nyújt. Ami magába foglalja az elbúcsúzás lehetőségét. Együtt maradni a halottal, az aktív kórházi osztályoknál sokkal nagyobb térrel, idővel, empátiával.
De a halál leggyakrabban a kórházi osztályokon következik be. Ezért jöttek létre a világ erre érzékenyebb országaiban a kegyelet kifejezésére és megélésére a kegyeleti vagy búcsúztató szobák. Az ápolók ide tolják át az általuk felkészített megboldogultat közvetlenül a halál után. A szekrényekben a kulturális, vallási és kegyeleti sokféleségnek megfelelő kellékek állnak rendelkezésre. Nincs előírt rituálé és forgatókönyv, csak amit a család akar, vagy a hagyomány megkíván, akármelyik kultúrából érkeznek is. Ez nem a pénzért kapható kegyelet világa, ez egy szent tér. Itt nem nézik ki, szólják meg a muszlimokat, ortodox zsidókat, katolikusokat vagy romákat, senkit, akinek a kultúrájában a gyász legfontosabb szerepe az, hogy kifejezze a közösség tiszteletét az elhalt felé. Mindaz megtörténhet, ami a közösség otthonában megengedett, mint a romáknál a hangos jajveszékelés, a tömeges jelenlét. Ami a szigorú kórházi szabályok között ma pánikot idéz elő.  
Kegyeleti szobák egyes kórházakban 2008 körül Magyarországon is megjelentek, kapcsolódva az akkori felújításokhoz. A kisebb kórtermek kialakításával párhuzamosan az új szárnyakban szintenként egy-egy szoba biztosította, hogy a hozzátartozók ne egy zsúfolt kórteremben éljék meg a fájdalmat. A proszektúrákon azonban ezt a lehetőséget nem alakították ki. Az még ma is a kórház hátsó részében van, ajtaja elrejtett, környezete nem parkosított. A halottak azonosítására kijelölt hely csak a hivatalos ügyintézésre ad lehetőséget. A kopott fehér csempék, a beázott falak és a tudat, hogy a közelben halottak vannak, csak félelmet keltenek. Sehol egy kiírás, egy támogató szó.
2018-ban az Állami Egészségügyi Ellátó Központ összesen 182,6 millió forintért rendelt építészeti felújítást 16 magyarországi kórházban. „A kórházak patológiai osztályain belül a jelenlegi felújítás keretében elsősorban a kegyeleti helyiségek, a bonctermek és az ehhez kapcsolódó egyéb kiszolgálóhelyiségek átalakítási és felújítási munkái kerülnek elvégzésre. Elsősorban festés és burkolás munkanemek tekintetében, ill. ha ehhez kapcsolódóan szükséges, egyéb műszaki felújításokat is el kell végezni” – uniós pénzből. A kegyeleti helyiségek felújítása különösen megragadta a figyelmemet. Vajon mit ért az ÁEEK megrendelése a kegyeleti helyiség alatt? Azt, ahol elbúcsúzhatunk szeretteinktől? Vagy felcsempézik a falat, túlárazott pályázati pénzből, és minden marad a régiben?
Látni szeretném, hogy miképpen működik a gondolat a tervekben. Az orvosok és ápolók által írt belső protokollokban, amelyet a hozzátartozók támogatására készítenek. Tudni akarom, mit gondolnak az Állami Egészségügyi Ellátó Központban a halál méltóságáról, a kegyeletről, az emberi méltóságról, a tiszteletről. Hogy a felújított kegyeleti helyiségek megfelelnek-e a kórházban elhunytak, méltóságteljes búcsúztatásra ma, Magyarországon.
Frissítve: 2018.11.08. 09:21

Bazi nagy amerikai patt

Óriási pattot eredményeztek a magasra törő szenvedélyek, és ez egyszer talán jobb is így. A két elnökválasztás közötti "félidős" voksoláson az amerikaiak úgy döntöttek, hogy vissza kell fogni Donald Trump elnököt, de az elmúlt években mutatott teljesítményével a Demokrata Párt sem érdemelt elsöprő győzelmet. Úgy általában, az elsöprés nem jó ötlet, hiszen a választói hangulat ingadozásaiból olykor szélsőséges eredmények születnek, amelyeket aztán már hiába bán a többség. Tudnánk mesélni. Az Egyesült Államok alapító atyái sokat gondolkoztak azon, hogy miképpen tudnák kizárni az egyeduralom - akkoriban leginkább a gyűlölt monarchia - kialakulásának lehetőségét. Az alkotmányos rendbe ezért egy sor biztosítékot építettek be, és megpróbálták kiegyensúlyozni a különböző hatalmi ágakat. Elég jól sikerült, eddig egy elnök sem tudta korlátozások nélkül gyakorolni a végrehajtói jogkört, pedig 1789 óta sokan sokféleképpen próbáltak megszabadulni a törvényhozási vagy bírói béklyóktól. A törekvés Trump esetében is megfigyelhető - elég, ha arra az utóbbi hetekben bedobott ötletére utalunk, miszerint ő majd elnöki rendelettel felülírja az alkotmány azon pontját, amely állampolgárságot ad a nem állampolgárok amerikai földön született gyermekeinek. Hát nem fogja. Ez eddig is elég biztos volt, de most már teljesen az. A januártól felálló új törvényhozásban az eddiginél is kevesebb lesz a mérsékelt politikus, ellenben több lesz a nő. Most majd kiderül, igaz-e, hogy utóbbiak jelenléte önmagában is csillapító, feszültségenyhítő hatással van vérmesebb kollégáikra. Az is, hogy a női politikusok könnyebben találnak-e közös megoldásokat az ország problémáira. Az alsóházi többség vezetőjeként Nancy Pelosi vezető szerepet játszik majd a Szenátussal és a Fehér Házzal való alkudozásban. Ő speciel kőkemény politikus és rettenthetetlen asszony, nem véletlen, hogy a republikánusok már hosszú évek óta próbálják levadászni. A nemcsak megőrzött, de meg is növelt szenátusi többség birtokában Trump folytathatja a konzervatívok által lelkesen fogadott bírói kinevezéseket és gyakorolhatja az elnök egyéb hagyományos jogköreit is, így szinte szabad keze lesz a külpolitikában. Amit nem úszhat meg, az egyrészt a törvényjavaslatok egyeztetése, másrészt a személye elleni vizsgálatok és macerák sora. Az eddig fogatlan ellenzéknek januártól agyarai nőnek: markában tartja majd a költségvetést, vizsgálatokat kezdeményezhet, tanúkat idézhet be és iratokat kérhet ki. Kezdésnek mindjárt a milliárdos elnök évekre visszamenő adóbevallásait. Ezeket Trump aligha véletlenül titkolja. A világ azonban nincs kint a vízből azzal, hogy az amerikaiak ilyen remekül megoldották maguknak a kiegyensúlyozást. Ugyanis továbbra sincs válasz arra, hogy mit lehet kezdeni a Trump által képviselt jobboldali populizmussal. Ha az amerikai választásnak van ebből a szempontból tanulsága, az éppen az, hogy a trumpizmus nem véletlen és nem átmeneti jelenség. 2020 még 2018-nál is izgalmasabb lesz.

Három H

Tizennyolc évvel ezelőtt, emlékszem, elborzadtam attól a szemforgató gesztustól, hogy a legelső Orbán-kormány a rémes küllemű új Nemzeti Színháza mellé létrehozott egy kiemelt nyugdíjkategóriát is, felállítván a Nemzeti Színészei testületet. Elképzeltem, milyen kellemes lehet egy ilyen kihalásos alapon működő klubban üldögélni, s elviselni közben a pályatársak irigységét, akiknek havonta pont félmillióval kevesebbet hoz a postás. 
Nem kétséges, ha egy állam a kiemelkedő művészi teljesítményt akarja honorálni, tekintetbe véve, hogy a tehetség nem mindig kvadrál a járulékfizetéssel, szíve joga külön alapot nyitni az erre érdemeseknek - tán még Magyarországon sem állná ennek útját a néplélekbe mélyen beivódott SI-faktor. Más kérdés, hogy az ilyesmit lehet elegánsan is csinálni, mondjuk bizonyos elismerések, teljesítmények után járó automatizmusként, mellőzve a "nemzeti" jelzőt. 
Hazánk azonban nem a méltó megoldások hona, itt a hatalom előszeretettel kéri meg triplán az árát annak, amit a köz vagyonából valakinek odaad. Két évtized alatt  a színészek mellé felsorakoztak a filmesek, a sportolók, majd a mindenféle alkotóművészek is, a területenként tucatnyi kiemelt nyugdíj (pardon: Nemzet Akármije cím) mellett pedig megszületett a Magyar Művészeti Akadémia, a grandiózus kifizetőhely, amelynek első és legfőbb célja lábhoz szoktatni a magyar értelmiséget. A hatalom ugyanis a pénzért - sokak esetében: a nyers megélhetésért - cserébe nem holmi alkotást, hanem a három H betartását várja el. Jó esetben legyen a művész hithű elkötelezett; de legalább hálás; és legfőképpen: hallgasson.  
Hogy ez így túlzás? Próbáljanak csak felidézni egy alkalmat az elmúlt évtizedből, amikor a Nemzet Színészei bármilyen ügyben hallattak magukról, leszámítva az új tag megnevezését. Na ugye. Az emberekkel lényegében bármit meg lehet csinálni - ez a Fidesz nagy felismerése.
Szerző
N. Kósa Judit
Frissítve: 2018.11.07. 10:08