Halottak napja körül felmerül, hogyan emlékszünk a közvetlenül a szeretteink halálát követő időszakra. Arról az időszakról beszélek, amikor az orvosoknak, az ápolóknak a sokkban lévő hozzátartozók mellé kellene állni. A hideg és rideg táviraton, a telefonhíváson, a pár szavas „részvétem, jöjjön be az irodába” közlésen túl kellene egy hely, egy nyugalmas szoba a hozzátartozóknak. Ahol leülhetnek a személyzettel, és az orvos megfelelő módon bejelentheti a szomorú eseményt. Tájékoztatja őket a halál előtti történésekről. Mert az emberek szeretnék tudni a halál okát. Sokszor azt is, hogy hasonló dolog megtörténhet-e a családban egy másik személlyel is. Meg akarják érteni, mi történt.
Hogyan éljük meg a halál körüli eseményeket? Ami lehet, hogy várt pillanat, de talán derült égből érkezik a hívás a kórházból, a rendőrségtől. Amikor az ember fel sem fogja, mi történt. Pedig valamikor el kell búcsúzni, és meg kell tenni az utolsó gesztust a halott felé. De hol tudunk búcsúzni? Utoljára megérinteni azt, akit szeretünk? Sírni, zokogni? A betegágy mellett, a többi beteg tekintete előtt? A folyosón? A nővér vagy orvosi szobában? Leülhetünk legalább, míg várunk a papírokra?
A palliatív (nem heroikus) kezelést és gondoskodó szolgáltatást nyújtó intézményben, a hospice-ban a személyzet a halál körüli időszakban a haldoklónak és hozzátartozóinak fizikai, pszichológiai, szociális és spirituális ellátást nyújt. Ami magába foglalja az elbúcsúzás lehetőségét. Együtt maradni a halottal, az aktív kórházi osztályoknál sokkal nagyobb térrel, idővel, empátiával.
De a halál leggyakrabban a kórházi osztályokon következik be. Ezért jöttek létre a világ erre érzékenyebb országaiban a kegyelet kifejezésére és megélésére a kegyeleti vagy búcsúztató szobák. Az ápolók ide tolják át az általuk felkészített megboldogultat közvetlenül a halál után. A szekrényekben a kulturális, vallási és kegyeleti sokféleségnek megfelelő kellékek állnak rendelkezésre. Nincs előírt rituálé és forgatókönyv, csak amit a család akar, vagy a hagyomány megkíván, akármelyik kultúrából érkeznek is. Ez nem a pénzért kapható kegyelet világa, ez egy szent tér. Itt nem nézik ki, szólják meg a muszlimokat, ortodox zsidókat, katolikusokat vagy romákat, senkit, akinek a kultúrájában a gyász legfontosabb szerepe az, hogy kifejezze a közösség tiszteletét az elhalt felé. Mindaz megtörténhet, ami a közösség otthonában megengedett, mint a romáknál a hangos jajveszékelés, a tömeges jelenlét. Ami a szigorú kórházi szabályok között ma pánikot idéz elő.
Kegyeleti szobák egyes kórházakban 2008 körül Magyarországon is megjelentek, kapcsolódva az akkori felújításokhoz. A kisebb kórtermek kialakításával párhuzamosan az új szárnyakban szintenként egy-egy szoba biztosította, hogy a hozzátartozók ne egy zsúfolt kórteremben éljék meg a fájdalmat. A proszektúrákon azonban ezt a lehetőséget nem alakították ki. Az még ma is a kórház hátsó részében van, ajtaja elrejtett, környezete nem parkosított. A halottak azonosítására kijelölt hely csak a hivatalos ügyintézésre ad lehetőséget. A kopott fehér csempék, a beázott falak és a tudat, hogy a közelben halottak vannak, csak félelmet keltenek. Sehol egy kiírás, egy támogató szó.
2018-ban az Állami Egészségügyi Ellátó Központ összesen 182,6 millió forintért rendelt építészeti felújítást 16 magyarországi kórházban. „A kórházak patológiai osztályain belül a jelenlegi felújítás keretében elsősorban a kegyeleti helyiségek, a bonctermek és az ehhez kapcsolódó egyéb kiszolgálóhelyiségek átalakítási és felújítási munkái kerülnek elvégzésre. Elsősorban festés és burkolás munkanemek tekintetében, ill. ha ehhez kapcsolódóan szükséges, egyéb műszaki felújításokat is el kell végezni” – uniós pénzből. A kegyeleti helyiségek felújítása különösen megragadta a figyelmemet. Vajon mit ért az ÁEEK megrendelése a kegyeleti helyiség alatt? Azt, ahol elbúcsúzhatunk szeretteinktől? Vagy felcsempézik a falat, túlárazott pályázati pénzből, és minden marad a régiben?
Látni szeretném, hogy miképpen működik a gondolat a tervekben. Az orvosok és ápolók által írt belső protokollokban, amelyet a hozzátartozók támogatására készítenek. Tudni akarom, mit gondolnak az Állami Egészségügyi Ellátó Központban a halál méltóságáról, a kegyeletről, az emberi méltóságról, a tiszteletről. Hogy a felújított kegyeleti helyiségek megfelelnek-e a kórházban elhunytak, méltóságteljes búcsúztatásra ma, Magyarországon.