Magyar kegyelet uniós pénzből

A halál leggyakrabban a kórházi osztályokon következik be. Ezért jöttek létre a világ érzékenyebb országaiban a búcsúztató szobák.
Halottak napja körül felmerül, hogyan emlékszünk a közvetlenül a szeretteink halálát követő időszakra. Arról az időszakról beszélek, amikor az orvosoknak, az ápolóknak a sokkban lévő hozzátartozók mellé kellene állni. A hideg és rideg táviraton, a telefonhíváson, a pár szavas „részvétem, jöjjön be az irodába” közlésen túl kellene egy hely, egy nyugalmas szoba a hozzátartozóknak. Ahol leülhetnek a személyzettel, és az orvos megfelelő módon bejelentheti a szomorú eseményt. Tájékoztatja őket a halál előtti történésekről. Mert az emberek szeretnék tudni a halál okát. Sokszor azt is, hogy hasonló dolog megtörténhet-e a családban egy másik személlyel is. Meg akarják érteni, mi történt.
Hogyan éljük meg a halál körüli eseményeket? Ami lehet, hogy várt pillanat, de talán derült égből érkezik a hívás a kórházból, a rendőrségtől. Amikor az ember fel sem fogja, mi történt. Pedig valamikor el kell búcsúzni, és meg kell tenni az utolsó gesztust a halott felé. De hol tudunk búcsúzni? Utoljára megérinteni azt, akit szeretünk? Sírni, zokogni? A betegágy mellett, a többi beteg tekintete előtt? A folyosón? A nővér vagy orvosi szobában? Leülhetünk legalább, míg várunk a papírokra?
A palliatív (nem heroikus) kezelést és gondoskodó szolgáltatást nyújtó intézményben, a hospice-ban a személyzet a halál körüli időszakban a haldoklónak és hozzátartozóinak fizikai, pszichológiai, szociális és spirituális ellátást nyújt. Ami magába foglalja az elbúcsúzás lehetőségét. Együtt maradni a halottal, az aktív kórházi osztályoknál sokkal nagyobb térrel, idővel, empátiával.
De a halál leggyakrabban a kórházi osztályokon következik be. Ezért jöttek létre a világ erre érzékenyebb országaiban a kegyelet kifejezésére és megélésére a kegyeleti vagy búcsúztató szobák. Az ápolók ide tolják át az általuk felkészített megboldogultat közvetlenül a halál után. A szekrényekben a kulturális, vallási és kegyeleti sokféleségnek megfelelő kellékek állnak rendelkezésre. Nincs előírt rituálé és forgatókönyv, csak amit a család akar, vagy a hagyomány megkíván, akármelyik kultúrából érkeznek is. Ez nem a pénzért kapható kegyelet világa, ez egy szent tér. Itt nem nézik ki, szólják meg a muszlimokat, ortodox zsidókat, katolikusokat vagy romákat, senkit, akinek a kultúrájában a gyász legfontosabb szerepe az, hogy kifejezze a közösség tiszteletét az elhalt felé. Mindaz megtörténhet, ami a közösség otthonában megengedett, mint a romáknál a hangos jajveszékelés, a tömeges jelenlét. Ami a szigorú kórházi szabályok között ma pánikot idéz elő.  
Kegyeleti szobák egyes kórházakban 2008 körül Magyarországon is megjelentek, kapcsolódva az akkori felújításokhoz. A kisebb kórtermek kialakításával párhuzamosan az új szárnyakban szintenként egy-egy szoba biztosította, hogy a hozzátartozók ne egy zsúfolt kórteremben éljék meg a fájdalmat. A proszektúrákon azonban ezt a lehetőséget nem alakították ki. Az még ma is a kórház hátsó részében van, ajtaja elrejtett, környezete nem parkosított. A halottak azonosítására kijelölt hely csak a hivatalos ügyintézésre ad lehetőséget. A kopott fehér csempék, a beázott falak és a tudat, hogy a közelben halottak vannak, csak félelmet keltenek. Sehol egy kiírás, egy támogató szó.
2018-ban az Állami Egészségügyi Ellátó Központ összesen 182,6 millió forintért rendelt építészeti felújítást 16 magyarországi kórházban. „A kórházak patológiai osztályain belül a jelenlegi felújítás keretében elsősorban a kegyeleti helyiségek, a bonctermek és az ehhez kapcsolódó egyéb kiszolgálóhelyiségek átalakítási és felújítási munkái kerülnek elvégzésre. Elsősorban festés és burkolás munkanemek tekintetében, ill. ha ehhez kapcsolódóan szükséges, egyéb műszaki felújításokat is el kell végezni” – uniós pénzből. A kegyeleti helyiségek felújítása különösen megragadta a figyelmemet. Vajon mit ért az ÁEEK megrendelése a kegyeleti helyiség alatt? Azt, ahol elbúcsúzhatunk szeretteinktől? Vagy felcsempézik a falat, túlárazott pályázati pénzből, és minden marad a régiben?
Látni szeretném, hogy miképpen működik a gondolat a tervekben. Az orvosok és ápolók által írt belső protokollokban, amelyet a hozzátartozók támogatására készítenek. Tudni akarom, mit gondolnak az Állami Egészségügyi Ellátó Központban a halál méltóságáról, a kegyeletről, az emberi méltóságról, a tiszteletről. Hogy a felújított kegyeleti helyiségek megfelelnek-e a kórházban elhunytak, méltóságteljes búcsúztatásra ma, Magyarországon.
2018.11.08 09:00
Frissítve: 2018.11.08 09:21

Árnyékpártok árnyékában

Harminc éve volt tegnap, hogy megalakult a Szabad Demokraták Szövetsége. A nagy rendszerváltó pártok egyike volt, heves antikommunizmusát még a Kádár-rendszerből hozta, tagjai szamizdatokon, repülő egyetemeken, rendőri megfigyelések közepette szocializálódtak, bukását előre vetítette a liberális érték-doktrinerség és a napi politikai mocsár kibékíthetetlen ellentéte.  
Az SZDSZ bukásának ősokát máig annak tulajdonítják, hogy 1994-ben kormánykoalícióra lépett a politikai karanténból szabaduló szocialistákkal. Pedig a „posztkommunisták” és az „áruló liberálisok” közötti szövetség nem volt természetellenes. A baloldali – ha tetszik munkásmozgalmi - értékek, célok nem értelmezhetőek a klasszikus liberalizmus értékei nélkül, és viszont. Mérhetetlen rövidlátás, hogy a liberalizmus szidalmazásában a mai Fidesznek társutasa némely baloldali politikus.
Az SZDSZ bukásának okai között elgondolkodhatunk John Lukacs amerikai-magyar történész meghökkentő állításán a politikai baloldal és a politikai liberalizmus végleges kihunyásáról: hogy céltalanná válnak, mert mindkettő céljait magáévá tette a liberális demokrácia jóléti állama, amely a fékek és ellensúlyok rendszerében a közösség által kellően ellenőrizhető, de kívánatos hatalommal is bír. Ez az állapot optimálisnak tűnhetett fel az 1990-es évek elején, amikor a történelem végeként a liberális demokráciák világgyőzelmét ünnepelték történészek. Az álmokat mára szertefoszlatta az újraébredő nacionalizmus. 
Eltűnt az SZDSZ és szinte nyomtalan a magyar politikai liberalizmus. Két rendszerváltó párt maradt, a Fidesz és az MSZP. Utóbbi erősen billegő talpon maradását sokan annak tudják be, hogy ők képviselik egyedül a társadalom veszteseit. A dolog inkább fordítva áll: azért maradhattak talpon, mert a társadalom nagy részében él még a vágy egy igazságosabb közösségi berendezkedésre. 
Ami pedig a jobboldalt illeti: a Magyar Demokrata Fórum antikommunista középutas konzervatív pártnak indult, de a Kádár-rendszer után a Csurka-szárnnyal túlságosan szélsőségesnek látszott. Taszító volt. Az MDF bukását ezzel együtt inkább az okozhatta, hogy nem tudta vállalt ideológiai hagyománya elrojtosodott fonalát felvenni. Ugyanez vonatkozik a kisgazdákra is, akiknek pártját végül az 1990-es önmagára sem hasonlító Fidesz verte szét, miközben bekebelezte a politikai kereszténydemokráciát is. 
A Fidesz lenyelte a konzervativizmust és a jobboldalt, ma pedig a politikai divatnak megfelelően nacionalista tekintélyuralmat hirdetve sikeresen áll a lábán, bár ideológiai gyökereit erőlködve keresi. Viszont három évtizeddel a rendszerváltozás után a választókorú népesség harmada politikai árva, politikai képviselet nélkül maradt, mert vagy el sem megy szavazni, vagy nem talál magának pártot, amelyre érdekképviseletét rábízná. A politikai elit Fidesz-ellenes fele frusztrált, mert nem találja a hatalom ellenszerét, a nemzet pedig a történelemben páratlan mértékben elszakadt a pártoktól, a parlamentarizmusnak álcázott romhalmaztól.
2018.11.14 09:00
Frissítve: 2018.11.14 09:37

Védtelen környezetvédelem

A közigazgatás modernizációja érdekében a környezetügyért felelős államtitkárság nagyjából 70 szakemberének 44 százalékát építik le. Ezt sokan a hazai környezet-,  illetve természetvédelem lefejezésének nevezik. Szerintem csak egy tíz éve tartó kivéreztetés újabb állomása. 
Korábban a természeti környezet védelmének felszámolása mellett az épített környezet védelmét is gyakorlatilag lenullázta az Orbán rezsim. Ki emlékszik már arra, hogy valaha létezett egy Országos Műemlékvédelmi Hivatal, sőt a legelső Fidesz-kormány által létrehozott óriási vízfej, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is? A műemlékvédelem és a régészet hatósági feladatai már 2011-ben a kormányhivatalokhoz kerültek, a szakmai munkát végző maradék intézményt pedig 2012-ben megszüntették. Helyette létrehoztak egy Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központot, amely 2017-ig élt. Feladatait aztán a Miniszterelnökség vette át. Ma már aligha beszélhetünk Magyarországon rendszerszintű műemlékvédelemről.
A környezet és természetvédelem is nagyjából ezeket a stációkat járta végig. Az első Orbán-kormány alatt még minisztériuma volt a környezet- és természetvédelemnek. A 2010-es Fidesz győzelem után már csak államtitkárságként működött az agrártárcánál Illés Zoltán vezetésével. Ez az újabb kétharmadot követően főosztállyá lefokozva nem sok vizet zavart. Végül a környezet- és természetvédelem is a kormányhivataloknál landolt.
A szándék egyértelmű. A műemlékvédelmi és természetvédelmi szakemberek okvetetlenkedése valamelyest hátráltatta, zavarta az Orbán família és oligarchái akadálytalan tollasodását, illetve egyes multik terjeszkedését. Ma már viszont gond nélkül adhat át az állam Natura 2000-es védett területet akár egy autógyár bővítésének is, és nincs, aki megakadályozhatná a budai Várban a múlthamisító építkezések egész sorát.
És mintha senkinek sem hiányoznának a Magyarországról lassan eltűnő fecskék, vagy épp az útépítés miatt betemetett Árpád-kori falu, templom romjai.
2018.11.14 09:00
Frissítve: 2018.11.14 09:38