Itt a budapestiek beszélnek

A 2019-es budapesti főpolgármester Orbán 2022-es kihívója és legyőzője kell legyen.
Az Orbánban boldogult Népszabadságnak még a régi nagy átkosban volt egy ilyen rovata. Legalább pitiáner ügyekben megszólalhattak a főváros … majdnem azt írtam, „polgárai”, de hát akkor csak Budapest dolgozó népe létezett. Mármint hivatalosan. 
Budapest mint város, nota bene mint európai világváros hivatalosan nem létezett. A Magyar Népköztársaság dolgos munkásosztályának és haladó értelmiségének volt munka- és élőhelye. Továbbá és főleg, ezek bölcs vezetőinek. A vidék, a dolgozó parasztság vendégeskedni járt ide. Szórakozni, tanulni, gyógyulni, esetleg fölvonulni május elsején. A vörös lepel alatt persze élt a metropolis: pompás művészeti és tudományos élet, meg mindenfajta „félvilági élet” is. Természetesen voltak ellentétek, néhol gyűlölködés is, de úgy általában és igazán nem voltunk (Sándor György ideillő szavával) „összeuszulva”. Hát most vagyunk, nem kicsit, hanem félelmetesen. Budapest ma a feszítő ellentétek és a konfliktusok városa. 
Ha valaki veszi magának a bátorságot, hogy Budapestnek ilyen-olyan szinten városvezetője legyen, csak a béke és a nyugalom megteremtését tűzheti ki célul. Az alapkonfliktust az ország jelenlegi vezetőjének a fővároshoz való viszonya jelenti. Kormányfőnk falusi gyereknek született, kisvárosi diákként folytatta. Hiába végzett egyetemet, szerencsétlenségünkre nem volt képes értelmiségivé integrálódni.
Világlátása Háry Jánoséhoz hasonló. Palotát építtet magának Budán, ahonnan úgy fog lebámulni a városra, mint az obsitos (a saját hazug meséjében) a Világ végén a nixbe! Semmi köze sincsen Magyarország egyetlen metropolisához. Itt mindenkit különbnek érez magánál, frusztrációja nőttön nő. Ezért a maga képére akarja formálni a várost, és ez rettenetes. Megállíthatatlannak látszik, de nem az. 
Az új budapesti városvezetésnek kell őt megállítani. Helyre kell állítani a főváros önkormányzati autonómiáját, ha másképpen nem megy, a fővárosi funkciók visszautasításával. Az elherdált állami pénzek töredékéből kacsalábon forgó kormányzati negyed épülhet Felcsúton, a fatornyos stadion mellé. Kisvasút már van, repülőtér is lesz. Akár elköltözik a kormányzat, akár marad, a forrás-elosztás arányát meg kell fordítani. Az uniós fejlesztési pénzekhez is vissza kell adni a középső régió hozzáférési lehetőségét. Minden négyzetcentiméternyi beruházásról egyedül döntsön a főváros. Kormányzati építkezésekre nincs itt szükség. De ez természetesen csak akkor megy, ha a budapestiek nagy többsége számára Orbán valóban persona non grata. Minden felmérés és az idei választás ezt mutatta. A 2019-es budapesti főpolgármester Orbán 2022-es kihívója és legyőzője kell legyen.
Ezután lehet hozzálátni Budapest élhető várossá tételéhez, illetve kulturális fővárosi rangjának visszaszerzéséhez. A megtriplázódó források segítségével, a korrupció kormányzati részének kiküszöbölésével 3-4 éven belül kitűnő állami egészségügyet és iskolákat lehet indítani és működtetni. Hozzáértés még van, és Európa sincs messze. Önkormányzati tulajdonú bérlakások és szociális célú lakások építése és kezelése nélkül nincs társadalmi mobilitás, van viszont munkaerőhiány, egekbe szökő lakbérek és hajléktalanság. A hangulatrontásban élenjáró közlekedés ügyében is lehet minden fél (autósok, gyalogosok, kerékpárosok) számára elfogadható megoldást találni. Akár még a sétáló város is lehet létező cél: romkocsmákkal, turistákkal, úgy, hogy ne keletkezzék konfliktus a lakossággal.
2018.11.08 09:00
Frissítve: 2018.11.08 09:56

Felhőben

Közeledik az önkormányzati választás, az állam is szelídebb arcát próbálja mutatni a települési hivatalokkal szemben. Már azt üzente lapunkon keresztül a Kincstár, hogy nem is kap büntetést minden önkormányzat, amelyik nem tudta feltölteni határidőre a zárszámadását a híres-hírhedt ASP rendszerbe, pedig eddig nem volt kegyelem a mulasztóknak. 
Csendben lapozhatnánk is, ha az engedmény nem a folyamatos hibákat akarná elfedni, és a hangos tiltakozásoknak elejét venni. Mert ez a felhő alapú központi adatbázis, amihez idén januártól minden magyar településnek csatlakozni kellett, talán még soha, egyetlen napig sem működött zökkenőmentesen az egész országban: azok a közszolgák, akiknek 2008 óta egy fillér béremelést nem adott a mi adóforintjainkból a kormány, csakis éjszaka és hétvégén tudják normális sebességgel feltölteni az elvárt anyagokat.
Szakszervezeti nyomásra szerencsére azt megengedi az állam, hogy saját iparűzési adóbevételeikből a helyhatóságok valamennyit emeljenek a hivatali dolgozók fizetésén, de ki tudja meddig. Az ASP rálát minden fillér befizetésre és kiadásra, már nincs a települések életének olyan szelete, ahol nem azt mondja a kormány: fizesd saját zsebből, ha tudod. Megnézem a könyvelésed, és azt látom, a költségvetésed 13. során még lehetne kicsit faragni. Oldd meg valahogy, és mindjárt kisebb kiegészítést kell adnom a központi keretből. Senki nem tudja, mikor jön el a pillanat, amikor egy tollvonással harmadolja, megfelezi az állami pénzből fizetett hivatalnoki létszámot a belügyi tárca, s ha nem tetszik, le lehet húzni a rolót. 
Minden polgármester agyában kitörölhetetlen nyomot hagyott a 2016 februári, „Hatékony helyi közigazgatás” címet viselő, szerző nélküli háttértanulmány, amely a kétezer fő alatti kistelepülések hivatalait egyszerűen meg akarta szüntetni. Az ASP rendszer körüli mostani botrány és minden késlekedés alapot is szolgáltathat a döntéshozóknak a lépéshez. S akkor megnyugodva hátradőlhet a Főfőfő Hivatalnok: a csórók nem mehetnek majd panaszra sehová.
2019.03.22 09:00
Frissítve: 2019.03.22 09:23

Hűlt testvériség

Nincs kényelmesebb megoldás, mint közhellyel kezdeni egy írást – a start ugyan lapos, cserébe viszont nem terheli sem az olvasó asszociációs képességeit, sem a szerző szürkeállományát. Csábító lenne azzal nyitni – lengyel témáról lévén szó – miszerint: „Lengyel, magyar, két testvér, együtt iszik, együtt harcol”. (Eredetiben: Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.) Mondom, csábító lenne, de nem lehet. A közhely kimúlt. Legfeljebb protokoll-eseményeken recitálják, vagy vodka-túlnyomás esetén – elismerésképp, ha egy magyar lengyelül szólal meg, a nyelven, amelyben több mint 60 százalék a rendhagyó formulák aránya.
A korábban rongyosra citált mondás sírját Putyin (orosz elnök) ásta meg, és Orbán (magyar miniszterelnök) temette el. A pacalleveses ember a Novy Sviaton, a tar taxis úton a reptér felé, és a galambősz teremőr-néni a zsidó múzeumban elszánt arccal magyarázza, hogy az oroszokkal nem, nem, soha. Mert azok még a második világháború poklában is a legrosszabbak voltak. A felhúzott szemöldökre, illetve az „És a németek?” közbevetésre csak legyintés a válasz, meg a megfoghatatlan mondás, hogy „azok legalább úriemberek voltak”.
A megjegyzésre, hogy azért az orosz-ellenességet felülírja a két jobboldali rezsim közös érdeke, egyaránt kerekedik a pacalos és a taxis szeme (előbbi a lengyel kormánypárt, a PIS szavazója, az utóbbi a „polák Jobbik”, a KORWIN szimpatiánsa). „Jobb-ol-da-li?” – tagolja a személyfuvarozó kisiparos. „Posztkommunista! Állampárti!” – vágja oda dühösen.
„Akkor miért szekundált Orbán Viktornak március 15-én Budapesten a lengyel kormányfő?”. „Az politika, nem barátság” – mosolyognak. És kétségtelen: esti hírműsoraikban a lengyel tévék szót sem vesztegettek arra, hogy Mateusz Morawiecki Orbánnal parolázott a magyarok nemzeti ünnepén.
2019.03.22 09:00
Frissítve: 2019.03.22 09:24