A Kék Ló esete

Működik az országos recept: ahol van kit gyűlölni, ott szorosan összezár a „polgárság”.
Nagyon nehéz egy fedél alatt élni olyan szórakozó helyekkel, amelyeknek a működési rendje nem éppen lakóbarát. Évtizedekig bosszantott oktogoni lakosként, hogy az akkor még ezerrel üzemelő Kékes étterem konyhai szellőzőjét a házunk udvarán át vezették ki a szabadba. Főleg nyáron, amikor ajtó-ablak nyitva volt a lakásunkban, már délelőtt éreztük a pörkölt alá vágott hagyma, a főni feltett káposzta szagát. Hiába leveleztünk a vendéglátó vállalat igazgatójával, válaszra sem méltatta a panaszainkat. Később a Pozsonyi útról az ablakunk alatt működő presszóban minden hétvégén összeverekedő részegek miatt álltunk tovább.
Innen nézve pontosan át tudom élni azoknak az erzsébetvárosi lakóknak a bánatát, akiknek már jó ideje teli a hócipője a romkocsmák balhézó, hányó, részeg, külföldi vendégeivel. Most a Józsefvárosban, a Déri Miksa utca polgárainak lett elegük a Kék Ló vendégköréből, amelyik korábban éppen a romkocsmák randalírozó vendégei elől menekült el a szomszédos városrészből. Pedig a Kék Ló ma is meglehetősen disztingvált vendéglátóhely, szolid, intelligens, kulturált a közönsége. Azt gondolom, a Kék Lóval semmi más bajuk nem lehetett a körülötte lakóknak, mint az, hogy akik oda járnak, fityiszt mutatnak a kispolgári ízlésvilágnak. A kocsma a hazai fiatal avantgárd-jazz fontos helyszíne lett az elmúlt években. Egyike az egyre kevesebb olyan belvárosi kisvendéglőnek, kocsmának, ahol a tulajdonos nem arra hajt, hogy a vendégei mielőbb lerészegedjenek. Finom a curry, jó a kávé, a sör meg a fröccs mellé színvonalas zenei műsort szolgálnak fel.
Az az érzésem, hogy a Kék Ló valójában az egyszeri állatorvosi ló: meglehet, hogy nem is annyira az ott lakók, sokkal inkább a meglehetősen vaskalapos kerületi önkormányzat szemét csípi a jelenlétük. Egy darabka szellemi szabadság szorult abba a pincébe, és ez nem illeszkedik bele a tágabb trendbe, amit a NER megálmodott ennek az országnak. Ahogyan a civilek függetlensége is vörös posztó a hatalom szemében, mára már a kultúra néhány tucat nézőt befogadó utolsó, független, kis kocsmái, alternatív koncerthelyei, színházai is terítékre kerültek. Pedig Budapestnek, a rebellis városnak, néhány éve még ezek adtak sajátos hangulatot. 
De ez a józsefvárosi vezetést a legkevésbé sem érdekli. A fideszes önkormányzat „rendpárti”. A „nyóckerből” tűnjenek el a narkósokat segítő civilek, a hajléktalanok vegyék a motyójukat, és keressenek maguknak fedelet ott, ahol befogadják őket. A Corvin negyed terjeszkedését is olyan irányba terelték, hogy lehetőleg a romák feje fölül bontsák el a házakat, és még véletlenül se az önkormányzat büdzséjéből kelljen költeni a Práter utca környéki romos épületek felújítására. Nem állítom, hogy az ilyen hozzáállásra nincs fogadókészség a kerületben. De egyelőre itt is működik az országos recept: ahol van kit gyűlölni – narkóst, romát, idegent, szabadon gondolkodót, avantgárd jazz kedvelőt -, ott szorosan összezár a „polgárság”.
Elég ehhez annyi is, hogy egy kocsma vendégserege másfajta zenét hallgasson.
2018.11.08 09:00
Frissítve: 2018.11.08 09:20

Árnyékpártok árnyékában

Harminc éve volt tegnap, hogy megalakult a Szabad Demokraták Szövetsége. A nagy rendszerváltó pártok egyike volt, heves antikommunizmusát még a Kádár-rendszerből hozta, tagjai szamizdatokon, repülő egyetemeken, rendőri megfigyelések közepette szocializálódtak, bukását előre vetítette a liberális érték-doktrinerség és a napi politikai mocsár kibékíthetetlen ellentéte.  
Az SZDSZ bukásának ősokát máig annak tulajdonítják, hogy 1994-ben kormánykoalícióra lépett a politikai karanténból szabaduló szocialistákkal. Pedig a „posztkommunisták” és az „áruló liberálisok” közötti szövetség nem volt természetellenes. A baloldali – ha tetszik munkásmozgalmi - értékek, célok nem értelmezhetőek a klasszikus liberalizmus értékei nélkül, és viszont. Mérhetetlen rövidlátás, hogy a liberalizmus szidalmazásában a mai Fidesznek társutasa némely baloldali politikus.
Az SZDSZ bukásának okai között elgondolkodhatunk John Lukacs amerikai-magyar történész meghökkentő állításán a politikai baloldal és a politikai liberalizmus végleges kihunyásáról: hogy céltalanná válnak, mert mindkettő céljait magáévá tette a liberális demokrácia jóléti állama, amely a fékek és ellensúlyok rendszerében a közösség által kellően ellenőrizhető, de kívánatos hatalommal is bír. Ez az állapot optimálisnak tűnhetett fel az 1990-es évek elején, amikor a történelem végeként a liberális demokráciák világgyőzelmét ünnepelték történészek. Az álmokat mára szertefoszlatta az újraébredő nacionalizmus. 
Eltűnt az SZDSZ és szinte nyomtalan a magyar politikai liberalizmus. Két rendszerváltó párt maradt, a Fidesz és az MSZP. Utóbbi erősen billegő talpon maradását sokan annak tudják be, hogy ők képviselik egyedül a társadalom veszteseit. A dolog inkább fordítva áll: azért maradhattak talpon, mert a társadalom nagy részében él még a vágy egy igazságosabb közösségi berendezkedésre. 
Ami pedig a jobboldalt illeti: a Magyar Demokrata Fórum antikommunista középutas konzervatív pártnak indult, de a Kádár-rendszer után a Csurka-szárnnyal túlságosan szélsőségesnek látszott. Taszító volt. Az MDF bukását ezzel együtt inkább az okozhatta, hogy nem tudta vállalt ideológiai hagyománya elrojtosodott fonalát felvenni. Ugyanez vonatkozik a kisgazdákra is, akiknek pártját végül az 1990-es önmagára sem hasonlító Fidesz verte szét, miközben bekebelezte a politikai kereszténydemokráciát is. 
A Fidesz lenyelte a konzervativizmust és a jobboldalt, ma pedig a politikai divatnak megfelelően nacionalista tekintélyuralmat hirdetve sikeresen áll a lábán, bár ideológiai gyökereit erőlködve keresi. Viszont három évtizeddel a rendszerváltozás után a választókorú népesség harmada politikai árva, politikai képviselet nélkül maradt, mert vagy el sem megy szavazni, vagy nem talál magának pártot, amelyre érdekképviseletét rábízná. A politikai elit Fidesz-ellenes fele frusztrált, mert nem találja a hatalom ellenszerét, a nemzet pedig a történelemben páratlan mértékben elszakadt a pártoktól, a parlamentarizmusnak álcázott romhalmaztól.
2018.11.14 09:00
Frissítve: 2018.11.14 09:37

Védtelen környezetvédelem

A közigazgatás modernizációja érdekében a környezetügyért felelős államtitkárság nagyjából 70 szakemberének 44 százalékát építik le. Ezt sokan a hazai környezet-,  illetve természetvédelem lefejezésének nevezik. Szerintem csak egy tíz éve tartó kivéreztetés újabb állomása. 
Korábban a természeti környezet védelmének felszámolása mellett az épített környezet védelmét is gyakorlatilag lenullázta az Orbán rezsim. Ki emlékszik már arra, hogy valaha létezett egy Országos Műemlékvédelmi Hivatal, sőt a legelső Fidesz-kormány által létrehozott óriási vízfej, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is? A műemlékvédelem és a régészet hatósági feladatai már 2011-ben a kormányhivatalokhoz kerültek, a szakmai munkát végző maradék intézményt pedig 2012-ben megszüntették. Helyette létrehoztak egy Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központot, amely 2017-ig élt. Feladatait aztán a Miniszterelnökség vette át. Ma már aligha beszélhetünk Magyarországon rendszerszintű műemlékvédelemről.
A környezet és természetvédelem is nagyjából ezeket a stációkat járta végig. Az első Orbán-kormány alatt még minisztériuma volt a környezet- és természetvédelemnek. A 2010-es Fidesz győzelem után már csak államtitkárságként működött az agrártárcánál Illés Zoltán vezetésével. Ez az újabb kétharmadot követően főosztállyá lefokozva nem sok vizet zavart. Végül a környezet- és természetvédelem is a kormányhivataloknál landolt.
A szándék egyértelmű. A műemlékvédelmi és természetvédelmi szakemberek okvetetlenkedése valamelyest hátráltatta, zavarta az Orbán família és oligarchái akadálytalan tollasodását, illetve egyes multik terjeszkedését. Ma már viszont gond nélkül adhat át az állam Natura 2000-es védett területet akár egy autógyár bővítésének is, és nincs, aki megakadályozhatná a budai Várban a múlthamisító építkezések egész sorát.
És mintha senkinek sem hiányoznának a Magyarországról lassan eltűnő fecskék, vagy épp az útépítés miatt betemetett Árpád-kori falu, templom romjai.
2018.11.14 09:00
Frissítve: 2018.11.14 09:38