A két szankcióktól szorongatott állam - a korábban amerikai bírálatok össztűzébe került - Indiával összefogva dolgozik a nagyszabású terv megvalósításán. Ennek nyilvánvalóan messzemenő politikai és gazdasági következményei is lesznek.
A 7200 kilométeres nemzetközi útvonal az Indiai óceánt és a Perzsa-öbölt köti majd össze, Iránt Oroszországgal és Észak Európával. Az árut Indiából indítanák útnak a tengeren a Perzsa-öbölbeli Bandar-Abbász dél-iráni kikötővárosba. Ez stratégiai szempontból is fontos kikötő. Ott van az iráni haditengerészet fő bázisa. A következő állomás a Kaszpi tengeri Bender-Enzeli iráni kikötő, ahonnan az Európa és Ázsia határán fekvő orosz Asztrahánba érkezik az Európának szánt áru, amelynek egy részét vasúton szállítják tovább.
A Szuezi csatorna helyettesítésével Mumbaiból Moszkvába 20 nappal csökken az áruszállítás időtartalma, és ugyanakkor 30-40 százalékkal olcsóbb is. Arra számítanak, hogy évente 20-30 millió tonna továbbítására lesznek képesek. Az orosz delegáció tárgyalásai az indiai kereskedelmi és ipari miniszterrel nem hagytak kétséget a felől, hogy a tervezett háromoldalú találkozón már a megvalósítás gyakorlati terve és az építkezés felgyorsítása kerül napirendre.
A múlt év végén Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök aláírta a Kaszpi-medence kikötői fejlesztési stratégiáját, a vasúti és az úthálózat kiépítésének terveit. Nemcsak a közlekedési csomópontról rendelkezett, hanem a térség védelmi képességének biztosításáról is. Az elképzelés illeszkedik az északi tengeri útvonal meghódításához. Az Északi Sarkvidéken a globális felmelegedés következtében bekövetkezett olvadás a korábbinál hosszabb időre lehetővé teszi a hajózást. Az Európából Ázsiába és Amerikába irányuló szállítás költségei drasztikusan csökkennek. Egy Dél-Koreából Németországba tartó hajó feleannyi idő alatt teheti meg az utat, mint a Szuezi csatornán keresztül. Arról nem beszélve, hogy itt nem kell számítaniuk kalóztámadásokra.
Moszkva nagyszabású katonai fejlesztésekkel is nyomatékot ad Északi-sarki jelenlétének. Még Medvegyev elnöksége idején szentesítették, hogy Oroszország stratégiai tartalékaként tekint a térségre. Sarkvidéki parancsnokságot létesítettek, alá rendelték az Északi flottát. A zord körülményekhez alkalmazkodni képes rendszereket fejlesztettek ki. Repülőterek, kikötők és nem utolsó sorban a negyven jégtörőből álló flotta teszi szilárddá az orosz jelenlétet. A szentpétervári gyárban most három univerzális atomjégtörő hajó építésén dolgoznak. Az Artika elnevezésűt jövő évben, a Szibériát és az Uralt 2021-ig átadják.
Szergej Sojgu védelmi miniszter tavaly decemberben jelentette, hogy gyakorlatilag befejezték a katonai építkezést az Északi-sarkon. Joggal említette, hogy a történelemben ilyen mennyiségű objektumot, ilyen felszereltséggel és fegyverzettel egyetlen ország sem hozott itt még létre.
Washington viszont aggodalommal követi nyomon a történteket. Nemcsak azért, mert Moszkva saját
„Szuezi csatornához” jut. Ennél is lényegesebb, hogy Oroszország ellenőrzést szerez a stratégiailag fontos új kereskedelmi útvonalak felett.
