Nevezhetjük ismeretlen ismerősnek. Hiszen feltehetően a rendszeres tévénézőknek sem mond semmit Kamarás Norbert neve. Pedig színész, vagy inkább mondjuk úgy, szerepet alakít. Mi több, nemrég megnyert egy vetélkedőt is.
Ám ha ÉNB (Éjjel-Nappal Budapest) Lalit említjük, akkor mindenki kapcsol: ja, így már tudjuk, kiről van szó. Már önmagában az sem mindennapos, hogy egy ember nem a saját nevén, nem is felvett, vagy álnéven vesz részt egy műsorban, hanem a szerep nevét - s vele az alakját - ölti magára. Csak úgy - az összehasonlítás kedvéért - képzeljük el, ha egy színésznő Warrennéként mutatkozna be, miután eljátszotta G. B. Shaw darabjának címszerepét (hogy a mesterségéről most ne is beszéljünk). Viszont kétségkívül jellemzi az RTL Klub egész produkcióját a Lali-jelenség, meg az is, hogy a végén ő győzött.
A csatorna műsorai általában ízlésesek, szórakoztatók, nézhetők. A jelek szerint már szükségük volt egy kivételre. A Szenzációs Négyes címen több héten át vasárnap esténként látható program helyenként inkább ízlésficamot tükrözött, néha már kínos volt és nem is mindig nézhető. Legfeljebb azért ragadt ott az ember, mert nem hitt a szemének. Pedig az alapötlet már rég bevált a televíziózásban: népszerű emberek kilépnek a komfortzónájukból és mást próbálnak csinálni, mint amit megszoktunk tőlük. Még az is rendben volt, hogy négy korosztály versengett, négyfős csapatokkal. És voltak valóban remek produkciók, amelyekből kiderült, hogy a tehetséges művészek olyan területeken is jók, amikre eddig nem is gondoltunk. Csakhogy ezeket a számokat - és a színvonalat - lerontotta, amikor a szereplők jobb ügyhöz méltó buzgalommal múlták alul saját magukat és egymást.
A zsűrinek nevezett háromtagú - folyamatosan értékelő - csapatból is kizárólag Alföldi Róbertre volt érdemes figyelni. Ő legalább valóban őszinte volt és gyakran feszengett. A másik két tag - a stand-upos Ráskó Eszter, valamint Ganxsta Zolee - láthatóan jól érezte magát, de igazából nem nagyon tudták, mi lenne a dolguk. Sokatmondó részlet, hogy a műsor legnagyobb tapsát egy idős férfi aratta, aki adás közben ment be a színpadra takarítani. Bár elképzelhető, hogy ez is megrendezett jelenet volt, de legalább sikeres.
A Szenzációs Négyesnek már majdnem két hete vége van, nem is érdemelne több szót, ha nem általános jelenségről lenne szó. Egykor, amit nevezhetünk hőskornak is, a televízió többek között azért is vált népszerűvé, mert valódi értékeket közvetített. Ezek sorában előkelő helyet foglaltak el a vetélkedők. Vagyis azok a megmérettetések, amelyekbe a szereplők nem azért kerültek be, mert valamiért ismertek, netán népszerűek, esetleg celebek voltak. Többnyire igazi civilek versenyeztek és összemérték a tudásukat, műveltségüket, szellemi muníciójukat. A közönség is profitált ezekből az adásokból, hiszen szélesedett a látóköre, esetleg olyan ismereteket szerezhetett, amikre addig nem volt lehetősége.
A kereskedelmi tévék térhódításával azonban nagyjából véget ért a valódi vetélkedők kora. Napjainkban már csak a nézettség számít, valamint az, hogy a különböző műsorszámok között minél több reklámot lehessen eladni minél jobb áron. Általában nincs szükség a tudásra, a cél kizárólag a szórakoztatás (már a maguk módján). Tehát ismert embereket kell kiállítani, csili-vili környezetben. Pénz nem számít és a színvonal is csak addig, amíg nem árt a lényegnek (nézettség, hirdetés). Igaz, állítólag lesz megint Legyen ön is milliomos!, van még X-Faktor, ahová addig ismeretlenek is bejuthatnak, de ezek kivételnek számítanak, ráadásul az utóbbinál például a show azért még mindig a legfontosabb.
A versengés persze megmaradt: a tévék között. És emiatt kerülnek néha kínos helyzetekbe azok az ismert emberek, akik hajlandók - bizonyára olyan összegért, amiért már korpásodik a hajuk - részt venni ezekben a produkciókban. Ha az RTL Klubon van Nyerő Páros, néha észbontó feladatokkal, akkor a TV2 egyenesen Máltára viszi A legbátrabb páros szereplőit. Ott kell aztán olyan - még észbontóbb - feladatokat megoldaniuk, amiket persze Budapesten is megtehetnének. A Szenzációs Négyes nyilvánvalóan válasz akart lenni az egyelőre sikeres és újra futó Sztárban sztárra. Ha a TV2-n népszerű énekeseket utánoznak az indulók, akkor az RTL-en artistákká, akrobatákká, bűvészekké képezik át a jobb sorsra érdemes művészeket. Elképzelhető lenne, hogy mindez a nézők javát szolgálja, ám ez koránt sincs így. A néző csak kapcsoljon a műsorunkra, ragadjon ott, nézze meg a hirdetéseket és közben kap valamit, ami akár szórakoztató is lehet, de végül is tök mindegy.
Szerencsétlen Kamarás Norberten, vagyis Lalin kívül ezúttal más szereplőt nem említettünk név szerint és pontosan azért, mert nem a jobbára tehetséges, sokoldalú és valóban jót akaró embereket akartuk pellengérre állítani. Ők ugyanis, ha elvállalják, legjobb tudásuk szerint igyekeznek helytállni ezekben a műsorokban (az már más kérdés, mit kell elvállalni). Itt a műsorpolitika, de leginkább a nézettségért folytatott, egyre kíméletlenebb harc a lényeg. Nem hihetjük, hogy egy, vagy akár több jegyzet jobb belátásra térítené a tévéket. De legalább legyünk tisztában vele, hogy mi, nézők általában addig számítunk, amíg etethetnek bennünket. Lalival.
