Gumicsont

A Kormányzati Tájékoztatási Központ 2018. szeptember 3-i közleménye értelmében a kormány a vasárnapi boltzár ügyében nem tervez jogszabály-módosítást, nem tartja aktuálisnak a kérdést. A Magyar Idők című napilap október 30-i számából mégis azt tudhatjuk meg, hogy a Pénzügyminisztérium (PM) és az Innovációs és Technológia Minisztérium (ITM) államtitkári szinten eleget tesz a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete (KDFSZ) kérésének, és a közeli jövőben egyeztető tárgyalásokat kezdenek az üzletek nyitva tartási rendjéről. Bubenkó Csaba szakszervezeti vezető szerint mindenképpen üzenetértékű, hogy a kormány felkérte a szaktárcát a téma napi rendre vételére. A Magyar Idők értesülését és Bubenkó szavait a Kormányzati Tájékoztatási Központ még október 30-án cáfolta: „a vasárnapi munkavégzés tilalma lezárt ügy, a kormány nem kívánja újra megnyitni ezt a kérdést.” Erről ennyit.

A bolti kiskereskedelmi egységek vasárnapi zárva tartása gazdasági és társadalmi szempontból nem támogatható, politikai megközelítésből pedig teljességgel vállalhatatlan. A lakosság 70 százaléka nyitva tartás párti, több millió honfitársunk a hét utolsó napján is költeni akarja jövedelmét. Ezzel a szándékkal és gyakorlattal nem célszerű szembemenni, hiszen tudott, hogy a polgárok többsége büntetésként élte meg a 13 hónapig tartó boltzárat. Nem véletlen, hogy egy életrevaló népszavazási kezdeményezés hatására 2016 tavaszán a kormányzó pártok képviselői visszahozták a vasárnapi nyitva tartás lehetőségét. Hangsúlyozom: lehetőségét és nem kötelezettségét!

A Magyar Időknek adott KDFSZ elnöki nyilatkozatban azonban szerepel egy mondat, amely figyelmet érdemel: „Az aktuális kérdések konszenzusos megtárgyalására hivatott Kereskedelmi Ágazati Párbeszéd Bizottság évek óta nem ülésezett, nem tett semmit a megoldás érdekében, mert működése posztkommunista hangulatot idéz” – jelentette ki Bubenkó Csaba.

1. A KDFSZ nem tagja a Kereskedelmi Ágazati Párbeszéd Bizottságnak (KÁPB), hogy miért nem, azt nem tudjuk meg az elnökétől. Felmerülhet, hogy távollétüknek az az oka, hogy nem felelnek meg azoknak az alapvető normatív követelményeknek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy részt vehessenek a testület munkájában. Az is lehet, hogy csak kevés munkahelyen van alapszervezetük, és nagyon szerény a szakszervezeti taglétszám, ami a hiteles érdekképviselet szempontjából meghatározó jelentőségű.

2. Jó lenne tudni, hogy mit jelent az elnök megfogalmazásában a „posztkommunista hangulat”. A KÁPB működhet jól és rosszul, szervezetten és szervezetlenül, de az is lehetséges, hogy csak ritkán ül össze tanácskozni. A testület munkájában részt nem vevő Bubenkó elnök lazán „posztkommunistázza” a bizottsági légkört, nem törődve azzal, hogy az általa vezetett érdekképviseletnél sokkalta nagyobb és befolyásosabb munkavállalói és munkaadói szövetségeket sért, köztük az ország minden régiójában képviselettel rendelkező Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetét (KASZ). Ennyit a szakszervezeti szolidaritásról.

3. Nyilatkozatában Bubenkó Csaba azt is javasolja, hogy december 24-én a boltok nyitva tartását tovább korlátozzák, és a most hatályos 14 óra helyett 12 órakor kerüljön lakat az üzletek ajtajára. Erről persze lehet beszélgetni, de csak olyan fórumon, amelyen országos szintű és jelentős tagi háttérrel rendelkező munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek (reprezentatív szervezetek) a résztvevők. Az ilyen jellegű vitáknak ad teret a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma, amelynek közvetlen módon szintén nem tagja a KDFSZ.

Az ágazati részérdeket képviselő KDFSZ leszegett fejjel nyomul, sommásan minősít, de szava és súlya nem egyenértékű a széleskörű és stabil bázissal rendelkező szövetségekével. Elnök Úr! A téma lezárva, a boltok kinyitva.