Amerikai hírszerzők: majdnem tuti, hogy a trónörökös végeztette ki az újságírót

Publikálás dátuma
2018.11.13. 10:28

Fotó: FAYEZ NURELDINE / AFP
Igyekeznek tompítani az Egyesült Államok kormányzati forrásai a hírszerzők állítását, miszerint erős bizonyíték szól arról, hogy a szaúdi koronaherceg kezén szárad Hasogdzsi vére.
Újabb nyom köti össze Mohammed bin Szalmán szaúd-arábiai trónörököst Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságíró meggyilkolásával, írta a The New York Times. A Hasogdzsi meggyilkolásával megbízott, 15 fős halálosztag egyik tagja, Maher Abdulazíz Mutreb a török hírszerzés által összegyűjtött hangfelvételek egyikén telefonon arabul azt mondja feljebbvalójának: "mondd meg a főnöködnek", hogy végrehajtottuk a megbízást - árulták el a felvételt ismerő források az amerikai lapnak. Amerikai hírszerzők úgy vélik, hogy a "főnök" elnevezés a szaúdi trónörököst, Mohammed bin Szalmánt takarhatja. Szakértők szerint eddig ez az egyik legkomolyabb bizonyíték, amely összekapcsolja a koronaherceget a Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán elkövetett gyilkossággal. Török hírszerzők szerint a Mohammed bin Szalmán oldalán gyakran felbukkanó Mutreb a trónörökös egyik bizalmasával beszélhetett. A felvételt többek között Gina Haspellel, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatójával is megosztották a török illetékesek. Bruce O. Riedel korábbi CIA-tiszt meglehetősen terhelő bizonyítéknak nevezte a hanganyagot, de amerikai hírszerzési és kormányzati tisztségviselők jelezték: az nem kezelhető perdöntő bizonyítékként. Amellett, hogy Szalmánt nem említették név szerint, előfordulhat, Mutreb tévesen hitte azt, hogy tőle érkezett a parancs Hasogdzsi kivégzésére - hívták fel a figyelmet. Egy hétfői közleményben szaúdi tisztségviselők tagadták, hogy Mohammed bin Szalmán bármit is tudott volna az újságíró meggyilkolásáról. Hangsúlyozták, hogy a szaúdi titkosszolgálat tagjai is meghallgathattak a török fél birtokában lévő hangfelvételeket, de azokban nem hangzott el az idézett mondat. A törökök birtokában több hangfelvétel lehet, és előfordulhat, hogy nem mindegyiket osztották meg mindenkivel - mutatott rá a NYT. Az Egyesült Államokba költözött, 59 éves Dzsamál Hasogdzsit, aki egyebek mellett a The Washington Post című amerikai napilap munkatársa is volt, október 2-án gyilkolták meg Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán, ahová azért ment, hogy a török menyasszonyával tervezett házasságkötéséhez szükséges iratokat beszerezze. Az isztambuli főügyészség szerint Hasogdzsit előre kitervelt módon azonnal megfojtották, mihelyt belépett a külképviselet épületébe. Az újságíró holttestét - szintén előre megfontoltan - a gyilkosságot követően feldarabolták, majd megsemmisítették. 
Szerző

Brexit-patt Londonban

Publikálás dátuma
2018.11.13. 10:00
KÜLÜGYI TANÁCSÜLÉS - Tegnap Michel Barnier uniós főtárgyalót hallgatták meg a tárgyalások állásáról
Fotó: JOHN THYS / AFP
Miközben három európai kormányfő is egy második népszavazás mellett foglalt állást, Boris Johnson volt külügyminiszter lázadásra szólította fel a kormány tagjait.
A múlt heti kulcsfontosságúnak nevezett kormányülés után Theresa May kormányfő azt remélte, áttörés történhet, így még megvalósulhatott volna egy november végi, a megállapodást elfogadó uniós csúcs. A kormányfőnek azonban be kellett látnia: konzervatív ellenlábasai nem értenek egyet azzal, hogy az Egyesült Királyság ne befolyásolhassa, mikor hagyhatja el a 2019. március 29-i kilépést követő, úgynevezett „backstop” rendezést, az egész szigetországra vonatkozó közös átmeneti vámövezetet. Az Európai Unió elutasítja, hogy a britek kizárólagosan dönthessenek és azt szeretné, ha a határozathozatalban az Európai Bíróság is szerepet kapna, amennyiben a két fél képviselőiből felállítandó „közös bizottság” nem jutna dűlőre. Az idő sürgetése ellenére döcögősen haladó kilépési megbeszélések miatt felerősödtek a népszavazás megismétlését sürgető hangok. A befolyásos Politico portál úgy tudja, az Európai Unió immár egy harmadik kormányfője állt ki egy új referendum mellett. A máltai Joseph Muscat és a cseh Andrej Babis után a spanyol miniszterelnök, Pedro Sánchez szólított fel egy újabb voks kiírására. „Ha én lennék Theresa May, biztosan az urnák elé járulnék egy második népszavazásra” – jelentette ki. Hozzátette, az „Egyesült Királyság pozitívan befolyásolta Európát”. Az Európai Unió vezetői rendszeresen kifejtették az elmúlt több mint két évben a Brexittel kapcsolatos csalódottságukat, de a tárgyalások során a huszonhetek teljes egységben léptek fel. A brit szavazópolgárok újabb megkérdezése hosszú ideig tabutémának számított a szigetországban. Theresa May kategorikusan visszautasította a lehetőséget, de ellenzéki politikusok is rendre azt hangoztatták: a nép döntött és azt nem szabad megkérdőjelezni. A spanyol kormányfő megszólalásának súlyát növeli, hogy Nagy-Britannia kilépése mind az EU-ból az országba tartó évi közel 19 millió brit turistát, mind az ott letelepedett legalább 240 ezer brit bevándorlót érinti. A második referendumot követelő 700 ezres októberi tüntetés sokakat elgondolkoztatott, nem jött- e el egy újabb referendum ideje? Erre szólított fel múlt pénteki, tisztségéről lemondó levelében Jo Johnson közlekedési miniszter is. A bátyjával, Boris Johnsonnal ellentétben maradáspárti politikus szerint Theresa May a „csatlósság és a káosz közötti választás lehetőségét nyújtja az országnak”, így a „demokratikus megoldás az lenne, ha a lakosság mondhatná ki a végső szót”. A Brexit mostanra minden oldalról össztűz alá került. Boris Johnson a The Daily Telegraph konzervatív napilapban megjelent hétfői publicisztikájában felszólította volt kollégáit, lázadjanak fel May koncepciója ellen. A volt külügyminiszter úgy érzi, a kormányfő „feltétel nélkül megadja magát” Brüsszel előtt ”. Nincs összhang a Munkáspárt vezetésében sem. Miközben a Der Spiegel német hetilapnak adott interjújában Jeremy Corbyn, a párt vezetője kifejtette, a Brexitet “már nem lehet leállítani”, árnyék-külügyminisztere, Emily Thornberry és kilépési szóvivője, Sir Keith Starmer másként látjuk: abban az esetben készek egy második népszavazás mellett érvelni, ha a parlament nem fogadná el a Brexitről szóló törvényjavaslatot és a kormány nem írna ki új parlamenti választást.

Orbánról jót vagy semmit

Publikálás dátuma
2018.11.13. 08:00

Fotó: SZECSŐDI BALÁZS / MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA
Az RMDSZ és a Fidesz összeborulásának egyik legtragikusabb eredménye az erdélyi magyar nyilvánosság "kivégzése" lett. Az „ingyenpénznek” komoly ára van.
Egyik napról a másikra szüntette meg a bukaresti rádió magyar adása Magyari Nándor László kolozsvári szociológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatójának szerződését. Magyari évek óta keddenként jelentkezett heti jegyzettel a közrádióban. A szerződésbontás formálisan rendben van, a  történet mégis igen súlyos, mérföldkőnek számít a romániai magyar médiatérben. Hogy miért? Azért, mert az utóbbi években Magyarországról szinte irigykedve figyeltük, hogy Romániában a közmédia (viszonylag) szabad maradt. Miközben a romániai magyar médiát egészében kezdte lenyelni a Fidesz, a román közszolgálati rádiók és televíziók magyar adásai a román és a magyar kormányt, illetve az RMDSZ-t érő bírálatoknak, a velük szemben kritikus véleményformálóknak változatlanul teret adtak. (Az erdélyi magyar médiatermékek többsége Fidesz közeli cégek és magyar állami támogatásból működő alapítványok tulajdonába került. Az RMDSZ alapítványa, a Progress az RMDSZ-Fidesz végső összeborulás eredményeképpen gazdasági okokra hivatkozva megszüntette 2017. januárjától a liberális szemléletű, az Orbán-kormány illiberalizmusával szemben kritikus Erdélyi Riport hetilapot és menesztette a legolvasottabb magyar portál, a maszol.ro véleményrovatának minden „balliberális” publicistáját.) Magyari műsorának kiebrudálására október 30-i, „Egy ámokfutás utolsó lépései” című jegyzete után került sor. A román és magyar kormánnyal szemben egyaránt következetesen kritikus szerző jegyzetében ugyanis azt a kérdést teszi fel (nem először), hogy „vajon a rommagyar formációk (már az egyéni haszonszerzésen túl) nem csupán a Fidesz sugallatára/utasítására maradnak az illiberális irányba haladó hatalmi pártok mellett? Annál is sürgetőbb a kérdés megválaszolása, mert úgy tűnik, hogy szinte tökéletes csapda, amibe belesétáltak, és ha Dragnea bukik ez biza hosszú távra fogja esélyeiket szinte lenullázni.” Az egy nappal korábbi Kelemen Hunor – Orbán Viktor budapesti találkozó kapcsán pedig azt állította, hogy a két magyar vezetőről készült fénykép „jól mutatja az itteni (és az ottani) főnök helyzetét. A kényszeredett mosoly, mely Kelemen Hunor arcán ül, a meglepett tekintet és mimika, a megalázkodó testtartás, a kardotnyelt Orbán Viktor mellett, semmi jót nem ígér. A rommagyar vezér, minden bizonnyal nem kapott engedélyt a Dragnea-tól való elszakadásra, menetelni kell az illiberális úton, egyébként oda a magyarországi pénzek, és kegyvesztetté válik a vezér. Semmi más nem számít”. Ezek után a Liviu Dragnea vezette kormányzó román Szociáldemokrata Párt volt szenátorából lett rádióvezér Magyari nyelvezetére hivatkozva bontotta fel azonnali hatállyal szerződését. Tény, hogy Magyari „nyelvezetével” mindig is voltak gondok, nem egyszer közölt személyeskedésbe átcsapó jegyzetet, de mindeddig azt senki sem kifogásolta a rádió vezetéséből, a román közszolgálati rádióban pedig eddig szabadon lehetett bírálni mind a román politikai elitet, mind az RMDSZ-t, mind az Orbán-kormányt. A Fidesz irányította RMDSZ keze azonban már elért a román közmédiáig, legalábbis annak bukaresti szerkesztőségéig. A múlt héten Bukarestben és Kolozsváron is tárgyaló Szijjártó Péter készségesen meg is ígérte román kollégájának, hogy „Magyarország sem fog semmilyen politikai alapon, elfogult nem kormányzati szervezetek véleménye alapján elindított politikai támadást támogatni Románia ellen”. (A román jogállamiság kérdése épp ma kerül újra terítékre az Európai Parlamentben.) A magyar külügy első embere az RMDSZ-hez sem érkezett üres kézzel, Kolozsváron azt jelentette be, hogy Székelyföldre is kiterjeszti Magyarország azt a gazdaságfejlesztési programot, mely Erdélyben eddig Maros megye mezőségi részén nyújtott támogatásokat gazdálkodóknak és kisvállalatoknak. Egyszerűsítve úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Fidesz lenyelte Erdélyt, befolyása Bukarestben is egyre jelentősebb. Az RMDSZ, amely több mint két évtizeden át a Kárpát-medencei magyarság legerősebb és mindvégig önálló politikai ereje volt, mára kettős kiszolgáltatottságba került, Budapesttől való függősége pedig immár romániai pozícióit fenyegeti. Merthogy, amint Magyari fogalmazott egyik jegyzetében, „ingyenebéd a korrupciós láncolatban sincs”. Az erdélyi magyar média tehetetlen, ugyanis az vagy direkt magyarországi Fidesz- és kormányközeli tulajdonban van, vagy RMDSZ alapítványi tulajdonban, a néhány még létező független médiatermék pedig a román állami támogatásokat kezelő RMDSZ alapítvány, a Communitas, vagy magyar állam támogatása nélkül nem tud létezni. Főképp nem úgy, hogy az Orbán-kormány milliárdokból fejleszti saját erdélyi médiabirodalmát.  

Parászka Boróka: nem kell kompromisszumot kötni

Valóban változik-e a helyzet, érezhető-e politikai nyomás a szerkesztőségen? - kérdeztük Parászka Borókától, a marosvásárhelyi közrádió magyar adásának szerkesztőjétől, az egyik legismertebb erdélyi médiaszereplőtől. Parászka szerint az erdélyi magyar média tere pontosan olyan ritmusban szűkül, mint a magyarországi, és a sajtószabadságot nagyon hasonló módon korlátozza a hatalom, amit eufemisztikusan „tulajdonosi körnek” szoktak nevezni. A román közmédia hosszú időn át nagyon szerencsés helyzetben volt, mert a „tulajdonosi kör” maga a rádió és tévéilletéket fizető állampolgár volt, biztosított volt az anyagi és tartalmi függetlensége. A rádióilletéket néhány éve eltörölték, a közmédia függővé vált a költségvetéstől. „Ezzel együtt a közmédiának abban a részében, ahol én dolgozom, a tartalomgyártás eddig zavartalanul, hatalomgyakorlás nélkül, szabadon működik. Ez pedig a szerkesztőség stratégiai döntésének, a szerkesztőségen belüli szolidaritásnak, a szakmai szervezetek támogatásának köszönhető. Engem háromszor jelentettek fel csak az idén, immár a legmagasabb, média ellenőrző hatóságnál, az Audiovizuális Tanácsnál. A korábbi években is gyakoriak volt a feljelentések, a mobbing, a fenyegetések. Az idei eljárás hasonló volt ahhoz, ami tavaly a Pátria Rádió munkatársát, Gazdag Józsefet érintette. Őt a szlovák frekvenciatanács, névtelen feljelentés alapján lefolytatott eljárás után, figyelmeztetésben részesítette egy műsor miatt, amelyben a CEU körüli vitákról volt szó, illetve elhangzott egy Bődöcs Tibor -féle Orbán paródia is. Az én műsoromat is azért jelentették fel – többek között – mert kritikus az Orbán-kormánnyal, illetve mert ellenzéki meghívottjaim voltak (az egyik kifogásolt meghívott Szalai Erzsébet, a másik Hont András illetve Böröcz József volt). A román audiovizuális tanács bekérette a hanganyagokat, azok fordítását, kielemezték a tartalmakat. Több hónapon át folyt az eljárás, de nem találtak kifogásolni valót.” A marosvásárhelyi újságíró elmondta, az ő műsoraiban is rendszeresen felmerülnek romániai, magyarországi ellenzéki témák, megszólalnak ellenzékiek. És nem csak az általa vezetett Értsünk Szót adásában, de a rádió többi műsorában is folyamatosan figyelemmel kísérik a legvitatottabb kérdéseket (így a CEU-t is, a menekültválság eseményeit, a közép-kelet európai korrupciós ügyeket, az újságírókat és a médiaszabadságot fenyegető atrocitásokat). Igaz, tette hozzá Parászka, hogy a „nyomásgyakorlás, a fenyegetések, a lejárató kampányok nem enyhülnek, sőt fokozódnak. Erre számítok a továbbiakban is, erre készülök”. Értékelése szerint azonban tartósabbnak bizonyul a szakmai elkötelezettség, a minőség. Ma a Marosvásárhelyi Rádió közmédiaként működik, olyan védett térként, ahol máshol el nem hangzó ügyekkel, témákkal szembesül a székelyföldi hallgató, és „ez egy olyan felelősség, amellyel kapcsolatban nem lehet, és nem kell kompromisszumot kötni”. (G.M)

Az erdélyi magyar sajtónak is vége

Az Erdélyi Riport felszámolása és a maszol.ro véleményrovatának megtisztítása kapcsán Tamás Gáspár Miklós 2017. január 3-án a hvg-ben azt a következtetést vonta le, hogy „az erdélyi magyar sajtónak is vége”. Az azóta történtek őt igazolták. TGM akkor úgy vélte, “Az erdélyi magyar értelmiség persze majd a hivatalos médiaszerkezeten kívül is valahogy majd megszervezi önmagát, de az RMDSZ-szel folytatott gyöngéd viszonyának alighanem vége. Így is túl sokáig tartott, és a kölcsönös tolerancia záloga – a hallgatás és a mellébeszélés – már nem áll, mert nem állhat fönn. ”A romániai magyar médiatérből kiszorított értelmiségi réteg azonban máig keresi az önszerveződés lehetőségeit, de a közösségi médián túlmenően egyelőre nem sok sikerrel. És távlatilag sem körvonalazódik semmi, TGM közel két éve megfogalmazott helyzetértékelése máig helytálló: „Egyelőre azonban nincs olyan gazdaságilag és politikailag önálló része a Duna-medencei magyar életnek, amelyben ne Orbán miniszterelnök úr hatalma lenne a döntőbíró. Kikerülni már nem lehet. Szembeszállni vele azonban még mindig lehetséges". 

Szerző