Elgépiesedés és virtuális világ - túltolt valóság

A valóság kezd extrém irányba elmenni – vallja Horváth Márk és Lovász Ádám filozófus, akik a társadalmi változások legújabb tendenciáit kutatják.

Megy-e a technológia által előrébb az emberiség, a virtualitás összehoz vagy eltávolít, mennyiben marad a jövőben ember az ember – többek között ezekre a dilemmákra kérdez rá két fiatal filozófus, a huszonkilenc éves Horváth Márk és a huszonhat éves Lovász Ádám. Az ELTE Bölcsésztudományi Karának két doktorandusza ugyanis nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy a legfrissebb társadalmi tendenciák okainak és lehetséges következményeinek jár utána. A téma iránti érdeklődésüket jól példázza, hogy mindketten termékeny szerzők: Horváth már hat, Lovász pedig nyolc kötetet adott ki, melyekben többek között a virtualitásnak a valóságra gyakorolt hatását, az egyre gyorsuló társadalmi mozgásokat és az emberi huszonegyedik századi elidegenedését vizsgálták.

A két kutató még az ELTE Társadalomtudományi Karának szociológia alapszakán ismerte meg egymást egy könyvnek köszönhetően. – Az egyik óránkra Ortega y Gasset A tömegek lázadása című művét kellett elolvasnunk, melynek kapcsán kiderült, hogy több ugyanazon téma érdekel mindkettőnket – meséli Horváth. A két egyetemista ekkor határozta el, hogy érdemes lenne publikálniuk olyan szociofilozófiai jelenségekről, melyek kötődnek a társadalom, a modern világ és a technológia kapcsolatához, miközben olyan, a nyugat-európai diskurzusban jelenlévő témáról, szerzőről írnának, melyek átformálhatják a magyar tudományos gondolkodást.

Felvetéseik a poszthumanizmus elméletébe sorolhatók, melynek egyik gondolati sarokköve, hogy a technológia által egy olyan új valóság jön létre, mely középpontjában már nem az ember áll, ehelyett az emberek jövőjét a gépekkel való összeolvadás, egyesülés, hibridizáció határozza meg. Az elképzelés a nagyközönség számára sem ismeretlen, hiszen hasonló témák már számos tudományos-fantasztikus filmben, többek között a Csillagok háborúja-sorozatban, a Mad Max- vagy a Terminátor-filmekben is fontos szerepet kaptak, ha más nem, pár jelenet erejéig. De persze mindez nem teljesen sci-fi, hiszen a mára a számítógépes szerepjátékok, az önvezető járművek, a testbe ültethető mikrochipek és végtagprotézisek elterjedésével a technicizált, „szép, új világ” már be is köszöntött.

Az ifjú gondolkodók szerint kérdés persze, hogy az egyre elgépiesedő valóság hogyan hat majd a család, az emberi kapcsolatok és az intimitás alakulására. Vajon a társkereső oldalak és a villámrandik világában ténylegesen megtaláljuk-e életünk párját, és a közösségi oldalakon való folyamatos megosztással teljesebb életet tudunk-e élni, vagy az emberi lét veszít bensőséges minőségéből. Lovász szerint a technológiai és virtuális változás az együttélési formákat folyamatosan alakítja és töredezettebbé teszi, így az emberek nem éveken vagy életen át tartó viszonyokra, hanem a sűrűbb tapasztalásra vágynak, melyet a virtualitás csak felerősít, miközben új, eddig nem ismert vágyakat is teremt.

A poszthumán elméletek azonban nemcsak a hétköznapok valóságához, de a globális tendenciákhoz is kötődnek, úgymint az ökológiai válsághoz, az állat- és növényvilág pusztulásához vagy egy lehetséges klímakatasztrófához is. – A poszthumán logika azzal a gondolattal játszik el, hogy az emberiség megszűnése után milyen lenne a világ – mondja Horváth. A két szerző tanulmányai és kötetei is hasonlóan spekulatívak, vagyis egy-egy gondolati kísérlet kapcsán beszélnek az emberi társadalmak lehetséges jövőképeiről, melyek között a disztópikus víziók képezik a többséget. A folyamat azonban visszafordíthatatlan, a múltba, egy kevésbé komplex valóságba már nem lehet visszatérni. – A modernitás szellemét kiengedtük a palackból, így a valóság kezd extrém irányba elmenni – mondják a kutatók.

De vajon mikor kezdődött el ez a megállíthatatlan folyamat? A két szerző Nemes Z. Márió esztétával már dolgozik egy köteten, melyben felfejti majd a poszthumán tendenciák kezdetét, végighaladva a huszadik század gondolkodóinak művein, de szó fog esni kibernetikáról, az ökológiai válságról, valamint képzőművészeti és szépirodalmi példákról is. Hogy pontosan milyen lesz a kötet, az 2019 tavaszán kiderül, de egy valami egészen biztos: Horváth és Lovász már a jövőben járnak.