rokkantsági ellátás;

200 ezer embert károsítottak meg - Havi ötmilliárdot ért a jogi trükk

200 ezer embert károsított meg hét éven át a kormány a rokkantsági ellátás alkotmányellenes csökkentésével – állítja egy szakértő.

A törvény 2012-es bevezetése és az Alkotmánybíróság (Ab) múlt heti döntése között eltelt szűk hét esztendőben havonta nagyjából ötmilliárd, azaz összesen több százmilliárd forinttal károsította meg a kormány a megváltozott munkaképességűeket. Az Ab által – a Kúria kezdeményezése nyomán – megsemmisített, a rokkantsági ellátás drasztikus csökkenését eredményező szabály 200 ezer valamilyen fogyatékkal élőt érintett. Az összesen negyedmillió ellátásban részesülőt alapulvéve átlagosan havi húszezer forinttal csökkent a járandóságuk.

Hegedüs Lajos ügyvéd, a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesületének elnöke, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) korábbi vezetője jutott ilyen összesítésekre számításai nyomán. A szakértő a most elbukott törvény bevezetésétől – 2015-ig a MEOSZ- elnökeként – folyamatosan tiltakozott az érintettek számára nemcsak anyagilag káros, de megalázó át-és újraminősítési eljárás ellen.

- Protestáltunk a kormánynál, a parlamentnél, az Alkotmánybíróságnál, s a strasbourgi bíróság előtt, eljárásokat kezdeményeztünk, demonstrációt szerveztünk, szakmai javaslatokat készítettünk, s egészen mostanáig úgy tűnt, hiába – mondta Hegedüs Lajos. – Ugyanis nyilvánosan, tévéműsorokban, parlamenti bizottsági üléseken és mindenütt máshol is, az illetékes kormányképviselők hazugsággal, politikai hangulatkeltéssel vádoltak, amikor rámutattunk, hogy a propagandagépezetükben szajkózott érveik hazugságok.

A MEOSZ korábbi elnöke szerint a nagyjából 250 ezer megváltozott munkaképességű nyolcvan százalékát érintette az átminősítés, melynek hatására a 2011-es, átlagosan 72 ezer forintos ellátás 2014-re 52 ezerre csökkent.

- Amúgy is meglehetősen alacsony összegekről beszéltünk, így ezek megkurtítása rengeteg családnak napi szintű megélhetési nehézséget okozott, az anyagi helyzet megromlása nemegyszer tragédiába torkollott – jegyezte meg Hegedüs Lajos. – Voltak, aki nem tudták tovább fizetni a törlesztő-részletüket, s így az utcára kerültek, mások, hogy ezt elkerüljék, öngyilkosok lettek. Csak mert a jogszabály szerinti rokkantság felülvizsgálatok azt mutatták, hogy a világtrenddel ellentétben Magyarországon a kora előrehaladtával mindenkinek javul az egészségi és fizikai állapota. Mint például az általam képviselt betegnek, akit 30 év folyamatos munkaviszony és járulékfizetés után, gégerák miatti teljes gégefő-kiirtást követően beszédképtelenül a korábbi jogszabály véglegesen II. csoportos rokkantnak minősített. Ezután súlyos halláskárosodás és látásromlás lépett fel nála, a tavalyi felülvizsgálatokon mégis visszaminősítették 68 százalékos rokkantnak, s a korábbinál 13 ezer forinttal kevesebb ellátást állapítottak meg számára.

A somogyi mozgáskorlátozott egyesület elnöke szerint, ahogy védence, úgy a többi érintett sem fogja visszakapni az évek során elvett milliókat, bár megjegyezte, mostantól azért küzd majd, hogy valamilyen kárpótlást kapjanak a rokkantsági ellátásban részesülők.

- Ne feledjük, azzal, hogy az AB megsemmisítette a törvényt, még ugyanazt az összeget kapják az érintettek, mint eddig, hiszen új jogszabályt kell hoznia a parlamentnek – tette hozzá. – Csak remélni tudom, hogy a képviselők érdemben leszűrik és felhasználják az AB-határozatot, bár jelzésértékű, hogy az AB kormánypárti tagjai csatolt különvéleményükben mind azt vallották, hogy megfelelő az eddigi szabályozás. Jövő március végéig kell meghozni az új törvényt, s kérdés, a kormánytöbbség szavazógépként működik majd, vagy átérzi korábbi felelősségét, s érdemi, pozitív változást hoz a fogyatékkal élők életébe.

Elmeszelt jogszabályAz Alkotmánybíróság (Ab) – mint arról korábban beszámoltunk –  a múlt pénteken közzétett határozatában kimondta: A rokkantsági ellátások felülvizsgálatakor érdemben kell vizsgálni a rokkant állapotának megváltozását. Az Ab alkotmányos követelményként rögzítette: állapotjavulás alatt nem egyszerűen a jogalkotó által meghatározott és bármikor megváltoztatható százalékos mértéket, hanem az egyén élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapot kedvező változását kell érteni. Ennek vizsgálata pedig minden esetben az eljáró hatóságok, illetőleg bíróságok kötelezettsége.