Harminc évvel ezelőtt, amikor Kövér László még olyan országban akart élni, ahol a törvény nem csak a kólát védi, én is épp egyetemre jártam. Ezért aztán pontosan el tudom képzelni, mi történt volna, ha akkor a gaz pártállami hatalom (Kövér doktor szavajárása szerint: a kommunisták) megpróbált volna megszüntetni egy törvényesen működő egyetemet, vagy akár csak egyetlen szakot, amely szerte a művelt világban bevett eleme a társadalomtudományoknak.
Égszakadás, földindulás, valamint sírás és fogaknak csikorgatása.
Mert olyan nincs - mondták volna az akkori szilaj joghallgatók, teszem azt Orbán, Szájer és Deutsch urak -, hogy a kormányzó párt a maga vulgárideológiai kénye-kedve szerint szabja meg, mit lehet tanulni és mit nem. És elképzelhetetlen, hogy alapítványba szervezzen ki egy egyetemet, amely közpénzből működött, épült és bővült sok évtizeden át, csak hogy 1. pénzt kérhessen mindenkitől, aki ott akar tanulni, 2. összemoshassa a hagyományos közgazdászképzést Matolcsy György unortodox hagymázaival. És az is lehetetlen, hogy az állam kötözködő hintáslegény-stílben zeccöljön ki egy elismert intézményt Magyarországról, csak mert Soros.
De 1988-ban az sem fordulhatott volna elő, hogy mindezt különösebb ellenállás nélkül le lehet nyomni a társadalom torkán. A legrosszabb álmainkban sem képzett meg, hogy a CEU cinikus kivégzésébe kifárasztásos alapon simán beletörődik az ország. Nem gondoltuk volna, hogy senkinek egy szava se lesz, miközben az orra előtt kilopják a hátsó ajtón a közgazdasági egyetemet. És persze azt sem sejtettük, hogy egy boszorkányégetés - mint a gender szak esetében - csak annak fog fájni, aki alatt már ropog a tűz.
Harminc évvel ezelőtt szabadok voltunk. És hangosan röhögtünk volna, ha valaki elárulja, hogy ennek épp a torzonborz jogászhallgatók fognak véget vetni.