Szigorítás a börtönökben - Csak a webshopon keresztül lehet ételt küldeni a raboknak

Szigorúbb szabályok érvényesek a hazai börtönökben, emiatt viszont még embertelenebbek lettek a körülmények. Ételt például már csak az intézmények saját webshopján keresztül lehet küldeni, a levelek és a fényképek gyakran már csak fénymásolva jutnak be, a hozzátartozókkal pedig plexin keresztül lehet beszélgetni. A segítő civilek nagy részét ráadásul már egy éve nem engedik be az intézményekbe, így a rabok kiszolgáltatottsága tovább nőtt, miközben csökkent az esélyük a reintegrációra.

Az elmúlt években olyan szemléletváltás ment végbe a büntetés-végrehajtásban, amely a rabok reintegrációja helyett inkább a túlságosan szigorú szabályok megalkotására helyezi a hangsúlyt. Új belső előírások vonatkoznak például a csomagküldésre, a kapcsolattartásra, az ügyvédekkel való találkozókra, sőt, még arra is, hogy mi számít zsúfolt cellának.

Utóbbival kapcsolatban Fahidi Gergely ügyvéd, a Magyar Helsinki Bizottság keddi kerekasztal-beszélgetésén kifejtette, hogy korábban „mozgásteret” számoltak, az új szabályok szerint viszont már „szabad életteret”. A kettő közötti különbség az, hogy míg a mozgástér esetében kivonták a cella méretéből a bútorok méretét, addig az élettér esetében csak a mosdót és a WC-t vonják le. Az eltérés értelemszerűen négyzetméterekben mérhető, emiatt pedig úgy javultak jelentősen a zsúfoltságról szóló statisztikák, hogy a rabok valójában ugyanannyian vannak a zárkákban - mondta.

Ugyan a fogvatartottak létszáma 18 ezerről 16,5 ezerre csökkent, de ez elsősorban az előzetes letartóztatásban lévők számának apadása okozta. A kihasználtság ennek megfelelően már „csak” 117 százalékos, bár léteznek olyan börtönök is, ahol 150 százalékos. A legzsúfoltabb körülmények egyébként az előzetes letartóztatásban – az új törvényekben használt elnevezés szerint: letartóztatásban – lévőket várják, pedig esetükben még jogerős bírósági döntés sincs arról, hogy bűnösök.

A börtönéletet azonban nem csak ez teszi embertelenné, hanem az is, hogy a szigorúbb szabályokkal személytelenné teszik a fogvatartott és a hozzátartozó közötti kapcsolattartást. Az utóbbi években például a filmekből ismerős plexik választják el a beszélőn a rabokat és a családtagokat, így nem lehetséges a minimális testi érintkezés sem.

Ha a hozzátartozó élelmiszert küldene be, akkor ezt nyár óta már csak a börtön webshopján keresztül teheti meg: az erre szolgáló weblapon azonosító kódja megadásával tudja kiválasztani a termékeket, amelyekért kizárólag bankkártyával vagy banki átutalással fizethet. Ezzel azonban – Vig Dávid, a Helsinki Bizottság rendészeti programvezetőjének elmondása szerint – elveszíti a csomagküldés a személyes jellegét, a hozzátartozók ugyanis nem a hazai ízeket vagy a kedvenceket küldhetik be, hanem csak bizonyos ételek közül választhatnak. A 70 millió forintért fejlesztett webshop árai egyébként a Helsinki Bizottság tapasztalatai szerint nem lényegesen magasabbak, mint a kintiek, viszont sokaknak gondot okoz a bankkártyával való fizetés.

Az ügyvédekkel egyébként Fahidi Gergely elmondása szerint szintén csak plexifalon keresztül kommunikálhatnak a rabok. Szerinte emiatt lehetetlen bizalmas megbeszéléseket folytatni, mert a beszélők túlságosan közel vannak egymáshoz. – Iratot csak úgy tudok aláíratni az ügyfelemmel, hogy odaadom az őrnek, majd ő átviszi a túloldalra és vissza – fogalmazott.

Tarnai Dóra, a Helsinki Bizottság jogásza elmondta, hogy a hozzátartozókkal való telefonos kapcsolattartásra annak a rabnak van lehetősége, aki kifizeti a 35 ezer forintos kauciót azért a speciális mobiltelefonért, amely csak híváskezdeményezésre alkalmas, előre meghatározott számú percig lehet használni, valamint amellyel csak a kapcsolattartóként regisztrált hozzátartozót lehet felhívni. Korábban a Helsinki Bizottságot is lehetett így tárcsázni, egy évvel ezelőtt azonban több civil szervezethez hasonlóan velük is szerződést bontott a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BvOP), így a szervezetet már nem lehet hívni.

A Helsinki Bizottság tapasztalatai szerint egyébként a börtönőrökre – néhány kivételtől eltekintve – nem jellemző, hogy fizikai erőszakot alkalmaznának, sokkal gyakrabban fordul elő viszont a verbális agresszió vagy a nem megfelelő viselkedés. Oláh Attila - aki öt évvel ezelőtt szabadult az egyik büntetés-végrehajtási intézményből - példaként azt hozta fel, hogy a börtönőrök hetente kétszer-háromszor feldúlták a cellájukat tiltott tárgyak után kutatva, az egyik alkalommal pedig a gyerekeit ábrázoló fotó a földre került, amire rá is tapostak. Amikor ezt szóvá tette, büntetést kapott.

Tarnai Dóra szerint ezek a cselekedetek gyakran arra vezethetők vissza, hogy az őrök félnek a fogvatartottaktól. A létszámhiány miatt ugyanis – állítása szerint mintegy 1200 őrre lenne még szükség - gyakran előfordul, hogy kevesebb bv-s van a rabok társaságában, mint kellene, ezért „fitogtatják az erejüket”.

Eredeti fotót egyébként már nem is nagyon kaphatnak a rabok, a Helsinki Bizottság szerint ugyanis az az új gyakorlat, hogy a levelekben lévő papírokat lefénymásolják, és úgy adják át. A másolat minősége viszont nagyon rossz, így előfordul, hogy a fogvatartottak csak egy fekete pacát látnak a papíron. Ezt az eljárást eddig csak azoknál a raboknál alkalmazták, akik kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény miatt kerültek börtönbe, esetükben ugyanis fennállt a veszélye annak, hogy átitatják a papírt valamilyen droggal.

A rabok közti viszonyokról Oláh Attila elmondta, hogy a börtönhierarchia továbbra is meghatározza a fogvatartottak életét. Az erőszak pedig mindennapos. - Hat hónapig újonc vagy, folyamatosan ki kell állnod magadért, de azt is bevállalhatod, hogy csicska leszel, azaz főzöl, mosol, takarítasz. Kezdetben egyfolytában verekedsz, az őrök pedig nem csinálnak semmit. Persze van egy vészcsengő, de azt nem nyomod meg, mert akkor vamzer vagy (áruló a börtönszlengben - a szerk.), ráadásul az néha nem is működik. – fogalmazott. Azt is megjegyezte, hogy ő újoncként 12 fős cellába került, amely olyan kicsi volt, hogy a WC és az étkezőasztal egymás mellett voltak. Ebből gyakran konfliktusok is adódnak, azt ugyanis tiszteletlenségnek veszik, ha valakinek ki kell mennie miközben a másik eszik.

– A fegyelmit kapó rabokat gyakran beteszik egy büntető cellába, ahol „kannibálok” vannak. Amikor ott voltam, az egyik srác egy tűt forrósított fel, hogy mások körme alá nyomja. A többieket feltüzeltem, hogy ne hagyjuk, ebből persze óriási verekedés lett. Fél órája vertük egymást, amikor az egyik őr benézett az ajtó ablakán, de csak annyit mondott: halkabban fiúk! – idézte fel Oláh Attila. Elmondása szerint még egyszer benéztek így hozzájuk, és csak harmadjára léptek közbe, akkor viszont rohamrendőrökkel és kutyákkal jöttek.

A Helsinki Bizottság tapasztalatai szerint egyébként az őrök között igen gyakori a rasszizmus: ugyanazért a cselekményért kiszabott büntetések cigányok esetében jóval hosszabbak, mint nem cigányok esetében, és jutalmat is könnyebben kap egy nem roma, mint egy roma.

A rendpárti szemlélet terjedését és feleslegességét jól mutatja az a közérdekű adatigénylésből megismerhető nyári eset, amikor összehangolt razziát tartottak az összes börtönben tiltott tárgyak után kutatva. Ez a művelet csaknem négyezer ellenőrzőt és 20 ezer munkaórát igényelt, az eredménye viszont mindössze 87 jelentésköteles tárgy. A Helsinki Bizottság számításai szerint ez azt jelenti, hogy átlagosan 221 órát töltöttek el egy tárgy felkutatásával.

A civilek szerint egyébként igen komoly következménye lett annak, hogy tavaly a BvOP szerződést bontott velük és így kiszorultak a börtönökből. Korábban például rendszeresen végezhettek független börtönlátogatásokat, amelyeken felmérték a valós körülményeket és védelmet nyújthattak a raboknak a visszaélésekkel szemben. Jelenleg azonban a fogvatartottak csak lassabban, leveleken keresztül érik el őket, ezáltal az esetleges szabálysértések, erőszakos cselekmények bizonyítása is nehezebb. Pedig az nem csak a rabok és a civilek érdeke, hogy a törvények szerint és megfelelően működjenek a börtönök, hanem a BvOP-é és a társadalomé is - hangsúlyozták.