Ki gondolta volna, hogy a köztulajdonban lévő gazdasági társaságok korrupciós veszélyeztetettsége attól függ, hogy mekkora a méretük és milyen gyakorisággal vesznek részt különböző közbeszerzési pályázatokon? Erre a következtetésre jutott az Állami Számvevőszék egyik magas rangú tisztviselője, s állítását aligha lehet cáfolni, hiszen több évtizedes tapasztalatot szerzett a közpénzekkel, illetve az állami és önkormányzati vagyonnal gazdálkodók ellenőrzésében.
Az igazgatóval egyet lehet érteni abban is, hogy "jelenleg nincsenek olyan jogszabályok, amelyek a magasabb veszélyeztetettségű társaságok számára szigorúbb kontrollok alkalmazását írnák elő." Az elvek tiszták, a gyakorlat kevésbé. Eljutottunk odáig, hogy a társadalom a mindennapok szerves részeként megtanult együtt élni azzal, hogy törvénytelenségek veszik körül. Mégpedig oly módon, hogy a közember nem is sejti, vagy csak hallomásból ismeri, hogy milyen törvénybe ütköző cselekedetek befolyásolják életfeltételeit. Alig hihető, pedig számos példa igazolja, hogy egyes településeken, ahol az Elios cég szerelte fel az esténként csak félhomályt nyújtó közvilágítást, ma is élnek olyanok, akik a korábban nem használt zseblámpájukkal a kezükben nem is sejtik, hogy egy az Európai Unió csalás elleni hivatala által is kifogásolt botrányos korrupció áldozatai. Botorkálásuk oka igen egyszerű: a pályázatnyertes cég szakmai felkészültségét és megbízhatóságát semmi sem garantálta. Főként nem az, hogy társaság meghatározó tulajdonosa a miniszterelnök egyik veje volt.
A korrupció szó latin eredetije romlást, rontást jelent, manapság pedig a jogosulatlan előnyhöz jutás (juttatás) szinonimája. Sajátos velejárója ez az olyan államoknak, ahol tömegeknek alacsony szintű a demokrácia iránti igényük, ami a politika és a piac erőteljes monopolizáltságát, egyúttal alacsony átláthatóságát eredményezi. Az ilyen országok ódzkodnak az integrációtól, vagy csak azt az együttműködést fogadják el, ahol saját maguk számára megpróbálják kialakítani a vezető szerepet. Ami közös bennük: mindenfajta kritikát elutasítanak. Bevett gyakorlatuk - hogy egy XXI. századi példával éljünk - az a Twitteren elterjedt felszólítás: "Töröld ki magad!" Ami annyit tesz: "Tűnj el a köreimből, mert lehetetlenné teszlek."
A mára lejárató szándékú listázásairól elhíresült Figyelő, amely egykoron valóban a gazdaság hűséges, nem egyszer kritikus krónikása volt, legutóbb - tessék megkapaszkodni! - a maffiaállam korruptjainak védelmére kelt. Arra ugyan nem vette a bátorságot a cikkíró, hogy törvényesnek kiáltsa ki a piaci folyamatokat megzavaró módszert, ehelyett megpróbálkozott azzal, hogy üldözőivel szemben gyanút keltsen. A Korrupciókutató Központ vezetőjéről bebizonyították, hogy "számos nemzetközi együttműködésben vett részt, melyeket az EU, a Világbank, az EBRD (...) támogatott." Sőt ezt tette a korábbi kormányok alatt a Miniszterelnöki Hivatal, az MNB és a PM is.
Milyen érdekes, hogy másutt a korrupciókutatók ezekre a támogatókra büszkék szoktak lenni.