Kurtág és Beckett a Scala-ban: két szenvedély találkozása

Publikálás dátuma
2018.11.15. 18:47

Kurtág György első, Samuel Beckett darabjából készült operáját mutatják be a milánói Scala-ban. A premiert az olasz közrádió is közvetíti. A mű a teátrum meghatározása szerint: jelenetek és monológok, opera egy felvonásban.
Kurtág György, a kilencvenkét éves zeneszerző első operáját rögtön a világ egyik, ha nem "A" leghíresebb operaháza, a milánói Scala mutatja. Mint azt a zeneszerző egy interjúban elmondta, két szenvedélye találkozik, a kimondott szó és az énekhang. Inspirációkeresés közben egészen Monteverdi Orfeójáig, az első operák egyikéig jutott, amelyben a szó és a zene egyenlő partnerek. „A szöveg nem húzódik a háttérbe a zene kedvéért” – jegyezte meg. Bár a milánói Teatro alla Scala konzervatív műsorpolitikájáról ismert, az elmúlt évtizedekben több kortárs opera világpremierjét is ott tartották, a nyolcvanas években három Stockhausen alkotást is színpadra állítottak. Kurtág első operáját november 15. és 25 között. ötször adják elő az évadban. A premiert Markus Stenz vezényeli, az operát a Hollandiában évtizedeken át tevékenykedő francia-libanoni rendező, Pierre Audi állította színpadra. A négy énekes szerepben Frode Olsen, Leigh Melrose, Hilary Summers és Leonardo Cortellazzi lép fel. Magyarul Végjáték címmel volt eddig ismert Samuel Beckett drámája, A játszma vége, amely az abszurd színház és az antidráma egyik alapműve. Kurtág nem változtatott Beckett szövegén. A halál pillanata egy felvonás hosszúságúra tágul, a dráma hosszan kitartott zokogás, amely akkor kezdődik, amikor s az ember születésekor felsír, okkal, mert attól a pillanattól kezdve ott függ a feje fölött a halálos ítélet, és elkezdődik a végjáték. Hét éve lehet tudni, hogy Kurtág elszánta magát első operája megírására. A művet a Salzburgi Fesztivál rendelte tőle, de 2012-ben a bemutatót két évvel későbbre halasztották. Ezután a premier Milánóba helyeződött át, és 2016-ban a Scala úgy tűzte ki a bemutató napját, hogy a mű még nem készült el. A magyar komponista első párizsi tartózkodása idején látta először Beckett darabját, Ligeti György ajánlotta figyelmébe, amikor mély depresszióba került az 56-os események hatására. Ezután Beckett művészete egész életén végigkísérte, Mi is a szó címmel utolsó írását zenésítette meg. Zeneszerzési módszeréről egy interjúban azt vallotta: „Úgy kell elképzelni az életünket, hogy ülünk egymás mellett egy-egy karosszékben a pianínó előtt, és komponálok. Ha valami a fejemben elkészül, eljátszom magamnak, majd neki is, és ő megmondja, hogy jó, vagy nem jó. Ő az első szűrő, akin át kell mennie minden zenémnek. Bárki másnak csak azután mutatom meg, ha az ő tetszését már elnyerte. Márta jobban érti a komponálást, mint én”.

Kurtág György

1926-ban született Lugoson, Romániában. Öt éves korában kezdett zongorázni, felsőfokú zenei tanulmányait Temesváron kezdte, 1946-ban lett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola növendéke. 1947-ben vette feleségül Mártát, aki szintén zongorista. 1951-ben szerezte meg zongoraművészi és kamarazenei, négy évvel később zeneszerzés diplomáját. Tanárai közt a Bartók-tanítvány temesvári zongorapedagógus, Kardos Magdától kezdve olyan nagyságokat találni, mint Ádám Jenő, Kadosa Pál, Kodály Zoltán, Weiner Leó vagy Szabolcsi Bence. 1957-1958 között egy évet Párizsban töltött, ahol Marianne Stein tanítványa volt, és rendszeresen látogatta Darius Milhaud és Olivier Messiaen óráit is. 1967-ben a Zeneakadémia zongora-, majd kamarazene-tanára lett. Többek között olyan előadóművészek voltak a tanítványai, mint Kocsis Zoltán, Szenthelyi Miklós vagy Schiff András. 1981-ben komponált, A boldogult R. V. Truszova üzenetei című művével tört be a nemzetközi zenei köztudatba. 

Szerző
Témák
Kurtág György

Hogy élje túl a költözést egy törékeny, intarziás, borzasztóan drága asztalka?

Publikálás dátuma
2018.11.15. 16:15

Fotó: Vajda József
Elkezdték áttelepíteni az Iparművészeti Múzeum tárgyait.
Több mint hatvanezer műtárgyat kell becsomagolni és elszállítani az Iparművészeti Múzeum felújítása miatt zajló költözés során – hangzott el a mai sajtónyilvános műtárgy-csomagoláson. Ez a szám ténylegesen azonban több százezret is jelenthet, ugyanis egy hatvannyolc részes étkészlet darabjait is egyesével kell előkészíteni a X. kerületi raktárépületbe való szállításra – ismertette a részleteket Koren Zsolt, az intézmény sajtófőnöke. Bár a költözés jó ütemben halad, mivel a csomagolás olyan mint egy szertartás – gondos, aprólékos folyamat –, körülbelül két hónap múlva viszik el az épületből az összes műtárgyat, s azt követően kezdődhet a belső rekonstrukció. A nagy méretű búrokat bélelt műtárgyládákban színpadi süllyesztő berendezés segítségével juttatják el az emeletről a földszintre, majd szállítják a raktárbázisra. A darabokat a raktárban kicsomagolva kell tárolni a rekonstrukció – tervezett három éve – idején, s azt követően a jelenlegihez hasonló módon buborékfóliába, és speciális védőanyagokba csomagolva szállítják majd vissza a múzeumba.  
Szerző

Szenvedély a lencse túloldalán - „Weegee, a híres” a Mai Manó Házban

Publikálás dátuma
2018.11.15. 11:00
Weegee szembesített a magánnyal, de megmutatta a szépség és a boldogság pillanatait is
Fotó: Illyés Tibor / MTI
A fotográfia és a hétköznapok jelentősége az egyik leghíresebb sajtófotós, Weegee képeit bemutató kiállításon
Képzeljünk el egy világot, amelyben nem létezik fénykép. Nem tudjuk előkapni az okostelefonunkat, és megörökíteni gyermekünk első születésnapját, az állatkerti kirándulást, a ballagást, vagy a diplomaosztót és nincs hivatalos fényképész az esküvőn. Nem szabad többé elfelejtenünk múltbeli emlékeket, arcokat, eseményeket – hisz nem őrzi nyomukat fénykép. Fotográfia nélkül valóban más lenne a világ – hogy jobb vagy rosszabb, azt ki-ki döntse el maga - nehezebb lenni dokumentálni életünket. Ezt bizonyítja az olyan alkotók munkássága is, mint Arthur Fellig, akinek képei a Weegee - A híres, 1935-1960 című kiállításon a Mai Manó Házban láthatóak. Weegee – ahogy Arthur Felliget művésznevén ismerjük – a harmincas-negyvenes évek New Yorkját és az ottani városi élet sokszínű pillanatait örökítette meg. A zsidó bevándorlók gyermekeként Ukrajnában született, majd családjával 1910-ben New Yorkba emigrált Weegee tanulmányait korán félbehagyta, kezdetben alkalmi munkákból élt meg. Egy ilyen munka során ismerkedett meg a fotográfiával, s azt követően segédlaboránsként dolgozott egy hírlapnál. Szabadúszó sajtófotográfusi karrierjét 1935-ben indította éjszakai fotózásra specializálódva. Különösen vonzották a bűntények – melyek iránt a bulvárlapok is előszeretettel érdeklődtek. Sajtófotósként elsőként kapott engedélyt arra, hogy autójába – ahol a gyorsaság érdekében egy sötétkamra is volt – rendőrségi rádió adóvevőt telepítsen.
BŰNÖS HÉTKÖZNAPOK - Weegee: A rabszállítóban, 1942. január 27.
Fotó: Vajda József / Népszava
Képei azonban nem csak témájuk miatt váltak ismertté, a megjelenített drámai hatások és hangsúlyok is kiemelték őket a hétköznapi fotók világából. “Weegee egy depresszióval és gazdasági válsággal küzdő társadalomban szembesítette nézőit a magánnyal, a szegénységgel, és a bűnözéssel. Ugyanakkor megmutatta a szépség és a boldogság pillanatait is, mert ez is hozzátartozott a New York-i Lower East Side életéhez, Harlemhez, Boweryhez” – írja Baki Péter kurátor a több mint száz fotót felvonultató tárlatról. A kiállított képek nem kizárólag a modern városi élet dokumentációját adják, alkotójuk látásmódját, karakterét is mutatják. Ráadásul a Weegee-ről készült képekből is válogatást láthatunk. A fekete-fehér fényképek sokszínű érdeklődésről tanúskodnak: színházi előadásoktól, és ünnepi eseményektől a Yankees meccsig, tűzesetektől és bűntényektől a cirkuszi fellépésekig végtelennek tűnik a fotós kíváncsisága. Amely épp úgy kiterjedt a hétköznapi emberekre – árusok a hóviharban, csavargók, vagy épp virgonc gyerekek –, mint a Bette Davishez, Louis Armstronghoz vagy Marilyn Monroehoz hasonló hírességekre. Nem különböztette meg alanyait; egy jó szög, egy érdekes arcvonás, egy vissza nem térő helyzet éppúgy lehetett lencsére érdemes, ahogy egy fájdalmas érzés, egy kíváncsi tekintet, vagy egy tünékeny mosoly. Weegee képeiről olyan alkotói elszántság és szenvedély tükröződik, amely könnyedén érthetővé teszi számunkra, mit veszítenénk, ha nem létezne fotográfia. Infó: WEEGEE - A HÍRES, 1935-1960 Mai Manó Ház  Nyitva: január 20-ig. A kiállítás a Fotóhónap 2018 fesztivál része.

Fotópályázat az éjszakáról

Weegee éjszakája címmel fotópályázatot hirdet a Mai Manó Ház és a Blog.hu. A téma az éjszaka, amelyet szabadon értelmezhetnek a jelentkezők. Minden pályázó csak egy, 2012. december 31. után készített sorozatot (minimum 3 - maximum 5 db képet) küldhet be. A részletes pályázati kiírás elérhető a Mai Manó Ház weboldalán. A képek leadási határideje: november 22. 

Szerző