Rövid ideig tartott Theresa May szerda este, a Downing Street 10. előtt villogtatott elégedettsége azután, hogy kormányával sikerült elfogadtatnia a Brüsszellel előző nap kialkudott Brexit-megállapodást. A konzervatív kormányfő már ebben az eufórikus hangulatban is elismerte, hogy “szenvedélyes vita után” sikerült eljutni a “kollektív döntéshez”. Azt hangoztatta, hogy az alternatíva a megállapodás nélküli kiválás, vagy a Brexit meghiúsulása lett volna.
A brit sajtóhoz kiszivárgott információk szerint a mintegy harminc tagú kabinet majdnem harmada ellenezte az alkut. A vaskos, 585 oldalas dokumentum kritikusai elsősorban Észak-Írországnak az Egyesült Királyság többi tartományáétől eltérő kezelését, az ún. backstop rendezést bírálták, ami ugyan elkerülhetővé teszi az ír-észak-ír határ helyreállítását, de a brit kormány nem tud majd egyoldalúan kihátrálni belőle. Nem sikerült kibújni az Európai Bíróság fennhatósága alól, és a halászati jogokról sem született brit szempontból megnyugtató határozat. Egyelőre bizonytalan, meddig hosszabbítható meg a kitűzött 2020. december 31-e után is az átmeneti brit tagság a vámunióra emlékeztető európai egységes vámrendszerben.
Katasztrofálisabban aligha indulhatott volna a csütörtök Theresa May számára. Mire 10.30-ra a parlament alsóházába érkezett, hogy tájékoztassa a képviselőket a megállapodásról, két kabinetminiszter, egy államtitkár és három kormányzati főtisztviselő lemondását kellett tudomásul vennie. Különösen érzékenyen érinthette Dominic Raab távozása, akit csak nemrégiben nevezett ki Brexit-ügyi miniszterré. A kormányfőhöz intézett levelében a politikus két okot nevezett meg, amiért nem tudja támogatni a megállapodást. Először is az Észak-Írországra vonatkozó szabályozási rendszerről gondolja azt, hogy az “tényleges veszélyt jelent” a szigetország egységére. Másrészt nem állhat ki a meghatározatlan idejű backstop szisztéma mellett, melyben az Európai Unió megvétózhatja az Egyesült Királyság kilépését. A befolyásos politikus a szerződés feltételeit nem tudja összeegyeztetni az országnak tett ígéretekkel. Raab lemondását többen méltatták, ám sokak véleményét fejezhette ki Anna Soubry, hangadó “mezei” képviselőnő, aki Twitter üzenetében úgy vélte, az ex-miniszter “szégyenletesen” bánt a kormányfővel.
Esther McVey munka- és nyugdíjügyi miniszter azzal indokolta távozását, hogy a megegyezés “nem tartja tiszteletben a népszavazás eredményét, illetve ellentmond a May által korábban megnevezett feltételeknek". Theresa May három órán át állta a sarat a parlamentben. Bevezető állásfoglalásában emlékeztette az alsóház tagjait: még mindig előfordulhat, hogy nem valósul meg a Brexit. Elismerte, hogy a folyamat “frusztráló”, de “megvan az esély egy jó Brexitre”. Saját frakciójának felszólaló tagjai közül is csak maroknyian támogatták, a Munkáspárt, a Liberális Demokraták, a Demokratikus Unionista Párt és a Skót Nacionalista Párt képviselői pedig egyformán elutasítóan nyilatkoztak a Brüsszelben elért eredményekről. Ám May “áttörést” emlegetett és megígérte, a decemberben esedékes “érdemi” szavazás pozitív kimenetele “egységbe forraszthatja az országot”.
A parlamenti vita egyik legélesebb kritikáját Jacob Rees-Mogg tory képviselő, az euroszkeptikus Európai Kutatócsoport vezetője gyakorolta a kormányfő felett. Rámutatott a korábbi ígéretek és a megállapodás közötti ellentétekre, s költői kérdést tett fel: nem kellene- e benyújtani a kormányfővel szembeni bizalmatlansági indítványát az illetékes 1922-es Bizottsághoz? Gyors döntést hozva ezt már a kora délutáni órákban megtette, arra hivatkozva, hogy a kilépési törvény a vártnál sokkal rosszabb, nem szolgálja a nemzet érdekeit. Az anakronisztikus megjelenésű politikus nem szánta puccsnak drámai lépését. May korábban közölte, hogy kész harcolni pozíciója megőrzéséért.
