Megtalálhatták a mohácsi csata helyszíneit

Publikálás dátuma
2018.11.17. 10:10
Illusztráció
Fotó: AFP
Az 1526-os mohácsi csata helyszíneinek pontos meghatározását lehetővé tévő, mára már feltöltődött ősi Duna-medret fedeztek fel a környezetrekonstrukció módszerével a szigetvári Szulejmán-sírkomplexumot feltáró szakemberek.
Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) történeti földrajz professzora, a kutatócsoport vezetője az MTI-nek elmondta, hogy a tudósok 1889 óta keresik a mohácsi csata pontos helyszínét, a táborokat, az összeütközés centrumát és azt, hogy a Mohácson elpusztult jóval több mint 20 ezer katonát hova temették.
A Mohácsi síkon az egykori széles, folyó menti mocsártól nyugatra fekvő, újonnan felfedezett, mintegy öt kilométer hosszúságú, északnyugat-délkeleti irányú egykori folyóvölgy, árok kapcsolja szerkezeti egységbe az ütközet ismert jelenségeit: a már feltárt tömegsírokat Sátorhelynél, az egykori eszék-budai hadiutat, az oszmán győzelmi emlékművet, valamint a csata néphagyomány által megőrzött helyszíneit - mutatott rá a felfedezés jelentőségére a kutatásvezető.
Pap Norbert szerint a korábban alkalmazott megközelítésekkel szakítva, kutatócsoportjuk írott források, régi térképek, távérzékelés, a természeti-földrajzi sajátosságok értelmezése, valamint régészeti adattár és térinformatikai eszközök felhasználásával modellezte a korabeli térség környezeti viszonyait, és határozta meg a csata helyének főbb jellemzőit. 
"Ennek kulcsa a vízrendszer vizsgálata volt"

- jegyezte meg.

Pap Norbert felidézte, hogy a mohácsi csata kutatásának 130 éves történetében az első évtizedekben Sátorhely és a Törökdomb környezetét vélték az ütközet centrumterületének. Az 1926-os megemlékezésekre készülve a korszak meghatározó kutatói elvetették ezt, és a Borza-patakon túl, a nyugati teleplépcsőn keresték a mohácsi csata történetének magyar krónikása, Brodarics István püspök leírásában Földvárként megjelölt települést. Pap Norbert szerint azonban döntő bizonyíték nem került elő arról, hogy a Földvár Majs térségében, vagy attól délkeletre lett volna. Az új modell cáfolja ezt az utóbbi, napjainkig élő koncepciót, és részlegesen rehabilitálja a Mohács-kutatás 19. századi úttörőinek elképzelését a csata helyéről.
Pap Norbert kiemelte, hogy eredményeik szerint a Majsnál vizsgált terület nem volt része a csatatérnek, mert attól elválasztotta a hadiesemények idején megáradt Borza-patak. A Majsról előkerült hadirégészeti leletmennyiség ráadásul két nagyságrenddel ritkább előfordulású, "mint amit a csatatértől elvárnánk". Majs mellett hektáronként csupán három késő középkori lelet került elő, míg az összehasonlításul szolgáló, a korszakhoz kötődő lützeni csata hasonlóan megkutatott helyszínén ez az érték száz darab feletti.
A korabeli Földvár település a modellezés alapjául szolgáló írott források szerint a Borza-pataktól keletre, a most azonosított ároktól délre található - hangsúlyozta Pap Norbert, hozzátéve, hogy a Brodarics leírásában említett "színházi nézőtér forma" kiemelkedés Majs helyett a sátorhelyi hát északi részén azonosítható. A szemtanú püspök szerint itt volt az oszmán sereg tüzérsége, mögötte pedig a tábora.
Az I. Szulejmán szultán és Ibrahim nagyvezír irányítása alatt álló, mintegy 60-80 ezer fős oszmán sereg 1526. augusztus 29-én ért a mohácsi harcmezőre. A Jagelló-házból származó II. Lajos magyar és cseh király, valamint a Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György vezette keresztény (magyar, cseh, horvát, lengyel és más közép-európai nemzeteket felvonultató), 25-27 ezres hadsereg megütközött az oszmánokkal, és bár bátran helytállt, az egyenlőtlen harcban végül vereséget szenvedett. Az ütközet megpecsételte a középkori Magyar Királyság sorsát és jelentősen átalakította Közép-Európa történetét.
Témák
Mohácsi vész

"Nem hülyék, gyerekek" - Igazolták, hogy már a háromévesek is képesek dönteni

Publikálás dátuma
2018.11.16. 16:16
Illusztráció
Fotó: Pixabay
A kisgyermekek a felnőttekhez hasonlóan figyelembe veszik a kontextust, a múlt eseményeit, és más személyek tudását is a társas helyzetekre vonatkozó döntéseik meghozásakor - derül ki az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a Közép-Európai Egyetem (CEU) tudósainak közös kutatásából, amelynek eredményeit az amerikai tudományos akadémia folyóirata közölte.
Az ELTE és a CEU kutatói a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban megjelent tanulmányban arra keresték a választ, hogy a kisgyermekek képesek-e kikövetkeztetni a feléjük érkező kérések valódi tartalmát, figyelembe véve a másik szándékát és vélekedéseit, valamint saját korábbi tapasztalataikat. 
"Képzeljünk el egy hétköznapi szituációt: kávézás közben egy barátunk rámutat a sótartóra, és megkér minket, hogy nyújtsuk oda neki a cukrot. Ez a kérés egyáltalán nem fog minket zavarba hozni, egyszerűen odanyújtjuk a cukrot, feltételezvén, hogy csak összetévesztette a sótartót a cukortartóval. De vajon hasonlóan egyértelmű lenne ez a helyzet egy gyermek számára is?"

- idézi az MTI a CEU közleményéből Kovács Ágnes Melindát, a kutatás egyik résztvevőjét.

A kutatás az ELTE Babalaborjában zajlott 18 és 36 hónapos gyerekek bevonásával. A vizsgálat első fázisában a gyerekek azt látták, ahogy egy kísérletvezető elhelyez két tárgyat egy-egy dobozban. Ezután egy második kísérletvezető kicserélte a dobozok tartalmát. A csere alatt az első kísérletvezető egy napszemüveget viselt, amelyről utólag kiderült, hogy nem lehet rajta átlátni. A gyerekek nem kaptak további segítséget, hogy ezt az információt hogyan használják fel a döntéseikhez. A teszthelyzetben a korábban szemüveget viselő kísérletvezető rámutatott az egyik dobozra és a gyereket kérte, hogy adja oda a benne található tárgyat.
A korábbi kutatási eredményeket megerősítve mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztály képes volt figyelembe venni a kísérletvezető tudását a kérés teljesítésekor, akkor is, ha a kísérletvezető történetesen rosszul tudta, hogy az általa kért tárgy az adott pillanatban melyik dobozban volt. 
Emellett a 36 hónaposok arra is képesek voltak, hogy felidézzenek korábbi, a kérés szempontjából releváns eseményeket, és ezáltal rugalmasan felül tudták írni saját elképzeléseiket a másik tudására vonatkozóan, és viselkedésüket ennek megfelelően alakították. Azaz amikor rájöttek, hogy a kísérletvezető rosszul tudja, hogy hol van a kért tárgy, nem azt adták neki oda, amire mutatott, hanem a másikat, pontosan, ahogyan a felnőttek is tettek volna.
A hároméves gyerekek tehát már képesek a később érkező információt integrálni a korábban kialakított elképzeléseikkel, így pontosan ki tudták következtetni, hogy a kísérletvezető téves vélekedésekkel rendelkezik, hiszen nem láthatta a cserét.
Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a gyerekek már egészen fiatal korban rendelkeznek olyan mechanizmusokkal, amelyek nem csupán abban segítenek, hogy kövessék, ki milyen információ birtokában van, hanem arra is képessé teszik őket, hogy korábbi benyomásaikat felülírják, és ezáltal hatékonyan tájékozódjanak a rendkívül összetett társas helyzetekben - írja a közlemény.

A hőhullámok terméketlenné tehetik a rovarokat, sőt akár az embereket is

Publikálás dátuma
2018.11.16. 11:11
Illusztráció
Fotó: AFP
Az éghajlatváltozással összefüggő hőhullámok károsíthatják a rovarok spermáját és csaknem teljesen terméketlenné tehetik őket - állítják a Kelet-angliai Egyetem kutatói.
A Nature Communications című folyóiratban publikált tanulmány szerint az öt napig tartó hőhullámnak kitett kukorica-kislisztbogarak (Tribolium castaneum) spermatermelése 75 százalékkal csökkent, míg a nőstény egyedekre hatástalan volt a laboratóriumban végzett kísérlet.
Az első hőhullám nyomán felére csökkent a hímek által nemzett utódok száma, majd egy második - tíz nappal későbbi - hőhullám gyakorlatilag sterilizálta a rovarokat - írta az MTI a BBC News alapján.
"A vizsgálatunk azt mutatja, hogy a hőhullámok felére csökkentik a hímek reprodukciós képességét"

- mondta Kirs Sales, a tanulmány egyik készítője.

A szakemberek szerint a hőhullámnak kitett hímek hím utódai rövidebb ideig éltek, és nem jeleskedtek az utódnemzésben. A kutatók szerint további vizsgálatokra lesz szükség annak megállapításához, hogy a klímaváltozás szerepet játszhat-e a rovarpopulációk hanyatlásában.
A szakemberek azért választották vizsgálatuk alanyául a bogarakat, mert 400 ezer fajukkal azok nagyjából az egynegyedét teszik ki a világon ma ismert állatfajoknak, vagyis a rovarpopulációk drasztikus hanyatlásának jelentős hatásai lehetnek a környezetre. Egy 2017-es tanulmány szerint az elmúlt csaknem 30 évben több mint 75 százalékkal csökkentek a repülő rovarok populációi a németországi természetvédelmi területeken és hasonlóan aggasztó a helyzet Puerto Rico esőerdejében. 
Noha a lisztben tanyázó rovarok számának csökkenése jó hírnek tűnhet, az már kevésbé, hogy a náluk észlelt tendencia a tápláléklánc felsőbb szintjein is érvényes lehet, vagyis akár az ember esetében is.
"Évszázadok óta tudjuk, hogy a hímek nemzőképessége érzékeny a hőre" - mondta Matt Gage, a Kelet-angliai Egyetem biológusa, hozzátéve, hogy a "nemzedékeken átívelő hatás azonban nagyon megdöbbentő. Gyakorlatilag felmelegítjük a bolygót, ami megakadályoz bennünket a szaporodásban"

- fűzte hozzá a kutató.

Egy a Demography című folyóiratban idén publikált tanulmány szerint a fogantatások száma már most alacsonyabb a hőhullámok idején, és ennek nem az az oka, hogy a hőség hatására "megváltozik az emberek szexuális magatartása". Gage szerint sokkal inkább arról lehet szó, hogy a sperma károsodik a forróságban, ami genetikai károsodáshoz vezethet és csökkenti a sikeres terhesség esélyét. Az éghajlatváltozás hatására a hőhullámok várhatóan egyre gyakoribbá válnak, aminek jelentős következményei lesznek az emberek és az állatok egészségére egyaránt.
Frissítve: 2018.11.16. 11:12