Kramarz pénteki nyilatkozata után nem kérdéses, hogy az északmagyarországi megyékbe betört cseh csapatok rendes, reguláris csapatok. A kérdés lényege azonban nem azon fordul, hogy reguláris vagy irreguláris csapatok, hanem hogy erőszakosan akarnak elfoglalni magyar területeket.
A fegyveres erőszak, akárhonnan jön, akármelyik idegen terület ellen irányul: beleütközik a népek szabad önrendelkező jogának elvébe, Wilson elnök sarkalatos fölfogásába, A kormány tehát helyesen teszi, ha az idegen csapatok, illetve a körülöttünk keletkező új államok jogtalan törekvései ellen a nemzetközi békekonferenciához föllebbez, ahhoz a fórumhoz, amelynek hivatása lett, hogy a területi kérdéseket Wilson elveinek tiszta szellemében, a népek önrendelkező joga alapján megoldja.
A csehek és a románok olyan területeket is uralmuk alá akarnak venni, ahol a magyarság kétségkívül többségben van. Ez nyilvánvalóan hódító törekvés és a magyar nép önrendelkező jogának megsértése.
Mi nem érintjük a tótok és a románok önrendelkező jogát; az igazságosság nevében megkövetelhetjük, hogy ők ne akadályoznák a mi önrendelkező jogunk érvényesítését. A kormány megkísérelte, hogy a románokkal békés megegyezésre jusson. Nem sikerült; a románság vezetői mereven ragaszkodnak jogtalan követeléseikhez is. Megkísérelte a kormány a tót nemzeti tanáccsal való megegyezést is; a tárgyalások még nem szakadtak meg, de Jászi miniszter úgy látja — alább közölt nyilatkozatában be is jelenti —, hogy a megegyezésre való kilátás itt is csekély. A cseh-szlovák és a román nép vezetőitől tehát nem remélhetünk megértést és igazságosságot.
Bízunk benne, hogy az ántánt-államok demokrata politikusai és szociáldemokratái nem engedik meghamisítani Wilson elveit és igazságot fognak követelni a magyar nép számára is.
Népszava 1918. november 17.
