Pető Iván: drámainak látom a jövőt

Publikálás dátuma
2018.11.17. 09:00

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
A leginkább kézben tartott diktatúrák is kipukkannak valahogy. Addig is folyton jelezni kell, hogy nem tetszik, ami az országban zajlik – mondja Pető Iván, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) volt elnöke.
Gyertyát gyújtott? Megivott egy pohár bort? Egyáltalán eszébe jutott, hogy a már megszűnt SZDSZ, amelynek alapítója és meghatározó politikusa volt, harminc évvel ezelőtt jött létre? Magamtól nem szoktam minden év november 13-án megemlékezni az SZDSZ alapításáról, de a kerek évforduló alkalmából most meghívást kaptam egy összejövetelre. A bulinegyed egyik szórakozóhelyén találkoztunk, az alapítók közül Kis János, Magyar Bálint, Mécs Imre, Kőszeg Ferenc, Haraszti Miklós, Horváth Aladár és sokan mások, elég sokan vidékiek is megjelentek.

Búsongtak? Szidták a rendszert?
Kellemes találkozás volt régi ismerősökkel, a mostani állapotokról kevés szó esett. Nem volt szervezett ünnepi rítus, Kis János, az SZDSZ első elnöke mondott néhány mondatot. Annak külön örültem, hogy a párt egykori alkalmazottai közül is sokan eljöttek. Ami nekünk a hősi múlt volt, nekik a munkahelyük. Mégis, úgy látszik, jó szívvel gondolnak az SZDSZ-re, ránk.

Ön két évtizedig volt parlamenti képviselő. Mit érez, amikor a Kossuth téren sétál?
Nem fáj a szívem. Jó előre eldöntöttem, hogy 2010-ben befejezem a képviselőséget. Akkor is így tettem volna, ha máshogyan alakul az SZDSZ története. Húsz év bőven elég volt. Kifejezetten jó érzés, hogy már nem odabent ülök. Kínos lenne eljátszani a biodíszlet szerepét a kormánnyal szemben. Ez nem az ellenzéki politikusok hibája, hanem a helyzet következménye. Emlékszem, már az is kellemetlen volt, amikor a MIÉP bekerült a parlamentbe. Nem nagyon tudtuk, mit kezdjünk a vállalhatatlan szövegeikkel. Az se jó, ha szó nélkül hagyjuk, de az se, ha mindenre ugrunk. Pedig a MIÉP-nek távolról sem volt akkora támogatottsága, mint a Jobbiknak, pláne a Fidesznek.

Törvényszerű volt az SZDSZ eltűnése?
A hasonló szerveződések hasonló sorsra jutottak az összes volt szocialista országban. A demokratikus ellenzékből kinőtt pártok mindenhol fölszámolódtak. Ennyiben akár igen lehetne a válasz. Nem akarom azonban ezzel felmenteni magunkat a tévedéseink és baklövéseink alól. Egészében mégis azt hiszem, hogy az SZDSZ eltűnése is szükségszerű volt. Az értelmiségi, morális alapon politizálni kezdő emberek eleve másfajta attitűddel érkeztek a hivatásos politikusságba, mint azok, akik szerint a hatalmat szeretni és mindenáron akarni kell.

Demokratikus ellenzékiként melyik korszakot tartja nyomasztóbbnak: a késő kádárizmus hanyatló diktatúráját, vagy a mai lebomló jogállamot?
Erre elég egyértelmű a válaszom. A kádári diktatúrának ugyan nem láttuk a végét, de azt jól érzékeltük, hogy folyamatosan gyöngül és forgácsolódik. Megélhetőbb világ volt, mint egy kiépülő autokratikus rendszer, amely cseppet sem úgy néz ki, mintha gyöngülne. Annak idején a szabadságjogokból egyre többet sikerült kivívni, most pont az ellenkezője történik. Ráadásul a Kádár-korszak politikai berendezkedéséhez nem volt semmi közöm, a rendszer ellenzékéhez tartoztam. A mai kormányra viszont nem tudok máshogyan tekinteni, mint egy olyan képződményre, ami 1989-ből nőtt ki. Márpedig a rendszerváltásnak én is részese és alakítója voltam.

Mekkora felelőssége van az SZDSZ-nek – és személy szerint önnek – abban, hogy a Fidesz rátenyerelhetett az országra? Az SZDSZ volt az a párt – egyébként pont az akkori Fidesz mellett –, amely leginkább azonosult a rendszerváltással. A piacgazdaság szociálisan kontrollált formáját szerettük volna megteremteni (ennek ellenére ránk sütötték a „neoliberális” bélyeget), parlamenti demokráciát akartunk. Ha valaki akkor azt mondja, hogy egyszer majd nyugatellenes propagandával komoly politikai sikereket lehet elérni Magyarországon, mindenki körberöhögte volna. Aztán kiderült, hogy a magyar társadalom jóval kisebb fogékonyságot mutat a nyugati típusú demokrácia iránt, mint azt korábban hittük.

A közvélemény alakítható. Nem éppen a liberálisok feladata lett volna, hogy vonzóvá tegyék a demokráciát?
Nem annyira egyszerű ez. Megint visszatérek a volt szocialista országokhoz: bár vannak fokozatbeli különbségek, az egész térségben hasonló folyamatok zajlottak le. Még a gyakran irigyelt Csehországot se merném követendő példaként említeni.
Utólag sem gondolja, hogy az SZDSZ magára hagyta a vidéki Magyarországot? Nem igaz, hogy elhanyagoltuk volna a vidéket. Más kérdés, hogy a liberális politizálás lehetőségeinek megvoltak a maga korlátai: jelentős különbség van a nagyobb városok és a falvak politikai orientáltsága között. Az előbb pártja tévedéseiről és baklövéseiről beszélt. Az MSZP-vel kötött koalíció már lerágott csont. Mi volt még? Nem tudok egyetlen olyan konkrét ügyet mondani, amiből önmagában következett volna a vég, ami végképp elindította az SZDSZ-t a lejtőn. Sok apró hibás lépés történt, ami lassú méregként hatott, de döntő szerepe volt annak, hogy a társadalom jelentős hányada szembefordult a piacgazdasággal, érdektelenné vált a jogállami normák, az emberi jogok ügyeiben. Nem szeretnék lajstromot készíteni. Az se múlt el nyomtalanul, hogy a liberalizmust, akárcsak a két világháború között, szitokszóként kezdték használni, hogy „lezsidózták” az SZDSZ-t. Nem kizárólag az evidens ellenfeleink, hanem az MSZP-ben, akkor is, amikor koalícióban voltunk, komoly erők az SZDSZ-t tekintették ellenfélnek. Ebből nem következik, hogy minden rossz döntésünk a „külső romboló erők” hatására történt. Mit szól az utódokhoz, a Fodor Gábor-féle liberálisokhoz? Vagy a Momentumhoz, amelyet nemrég vettek fel a liberálisok európai pártcsaládjába? Fodor Gábor szót sem érdemel, a körülötte lévő, pártnak csak erős fenntartásokkal nevezhető csoportosulást nem mérném össze a Momentum Mozgalommal. Nem mintha a Momentumot az SZDSZ folytatásának tartanám. Úgy veszem észre, hogy korán kezdtek túl komoly ambíciókat táplálni. Kezdetben drukkoltam nekik, de azt a mentalitást már az LMP-nél se szerettem, hogy az „előttünk lévők mind hülyék és gazemberek voltak, mi majd mások leszünk”. A magyar történelemből kihez hasonlítaná Orbán Viktort? Nem kedvelem a történelmi analógiákat, mert félrevezetők. Megáll ő magában is. Minek tulajdonítja a sikerét? Orbán Viktort nemcsak azokban az időkben tartottam tehetségesnek, amikor a nézeteink még közel álltak egymáshoz. Mindig vitatkozom azokkal az ismerőseimmel, akik Orbánt elmebeteg, pszichésen súlyosan sérült emberként jellemzik. Én rendkívül tudatos, erkölcstelen politikusnak tartom. Talán nem kell magyaráznom, mi a különbség a politikus és az államférfi között. Az erkölcstelen helyett, persze, keményebb jelzőket is használhatnék rá. Ezzel együtt jó érzéke van ahhoz, hogy eltalálja, mit akar hallani a lakosság, és kellő bátorsága ahhoz, hogy politikai hazardírozásba fogjon. Elsőként talált rá a migránsügyre, amiről kevesen gondolták volna, hogy a politikai haszonszerzés szempontjából ennyire nyerő húzás lehet. Külföldi terepen ügyesen alkalmazza azt a technikát, amit saját maga nevezett el pávatáncnak. Kívülről okosabb az ember: mit kellene csinálnia az ellenzéknek? Orbán egy normális demokráciában napok alatt megbukna a pökhendiségével. Csak a focimeccsekre röpködése elegendő lenne ahhoz, hogy ne maradhasson talpon. Ehhez képest szemrebbenés nélkül közli, hogy ez így volt és így is marad – a népszerűsége pedig nem csökken. Ilyen körülmények között nagyon nehéz dolga van az ellenzéknek. Lehet csodafegyverként az összefogásban hinni, de a demokrácia természetéből az következne, hogy a sokféle politikai nézetet külön induló pártok jelenítsék meg. Az ellenzék összefogása nélkül legyőzhető a Fidesz? A baj az, hogy az átírt választójogi törvény miatt technikailag nem nagyon van más mód, csak az összefogás. Ennek megvalósulását azonban elképzelhetetlennek tartom olyan pártok között, amelyek – finoman szólva – nem kedvelik egymást. Ha netán mégis létrejönne legalább a demokrácia elkötelezettjeinek összefogása, a mai felállásban az ellenzék akkor se lenne képes működőképes kormányt alakítani. A Fidesz összeomlása tudna új helyzetet kitermelni. A Fidesz összeomlása nem a gazdaság összeomlásának lenne a következménye? Vagy egy radikális politikai megrázkódtatásnak. Ezért látom drámainak a jövőt. Nincs pozitív forgatókönyve? A leginkább kézben tartott diktatúrák is kipukkannak valahogy. Addig is folyton jelezni kell, hogy nem tetszik, ami az országban zajlik. Minden egyes tiltakozásnak, aláírásgyűjtésnek és demonstrációnak van értelme.

Névjegy

1946-ban született Budapesten. Egerben végezte a gimnáziumot, az ELTE bölcsészkarának magyar-történelem szakán szerzett diplomát. A demokratikus ellenzék tagjaként szerzője volt a szamizdat Beszélőnek. 1988-ban részt vett a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az SZDSZ megalapításában, később az Ellenzéki Kerekasztal munkájában. 1990-től 2010-ig az SZDSZ parlamenti képviselője volt, 1992 és 1997 között a párt elnöke. Az SZDSZ hivatalosan 2014-ben szűnt meg.

Szerző

Kifogásokkal, de a parlament elé küldik a köztisztviselőket szolgasorba taszító törvényeket

Publikálás dátuma
2018.11.17. 06:30

Fotó: Vajda József / Népszava
A kormány nem véletlenül nem akarta, hogy a szakszervezeteknek legyen idejük átbogarászni az új tisztviselői jogállási törvények passzusait, olyan sok kérdésben akarja a mostaninál hátrányosabb, még kiszolgáltatottabb helyzetbe hozni az állami pénzen fenntartott hivatalok alkalmazottait. A kancellária péntek délutánra, utolsó pillanatban hívta össze az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) és a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum (KÉF) összevont ülését. Az egyik javaslat – ahogyan arról lapunk tegnap elsőként beszámolt – eltörli a mindössze két éves állami tisztviselőkről szóló törvényt, helyette a kormányzati tisztviselőkről szóló jogszabályt akarja bevezetni. Bár az indoklás szerint erre „a közszolgálat és a családi élet összeegyeztethetőségének elősegítése érdekében” van szükség, sem kiszámíthatóbb, sem könnyebb nem lesz a hivatalok munkatársainak élete. Valahol a törvénytervezet közepén eldugva ezt meg is magyarázzák a szöveg készítői: 
„A kormánytisztviselőket különös kötelezettségek terhelik. Munkaerejüket a köz szolgálatába kötelesek állítani, feladataikat a köz érdekében teljesítik. Ebből fakad, hogy szoros engedelmességi kötelezettség hárul rájuk, az általánosnál súlyosabb fegyelmi és kártérítési felelősséggel tartoznak.”

A szakszervezetek jelentős része azt gondolja, hogy a javaslat szakmailag elfogadhatatlan, nem teszi kiszámíthatóvá a központi igazgatásban dolgozók életét, viszont sok ponton az eddig rájuk vonatkozó szabályoknál rosszabb helyzetet teremt az alkalmazottaknak. Nem tartják kizártnak, hogy mindkét érintett kör szabadságainak durva megnyirbálása alaptörvénybe ütköző lépés a kormány részéről és erősen kifogásolják a napi 12 órás munkavégzés bevezetését, a túlórák ingyenességét is. A legtöbb érdekvédelmi vezető szerint az új jogviszonyra nem lehet egy hónap alatt átállítani a hivatali rendszert. A minisztériumok és központi hivatalok alkalmazottai mellett életpálya-törvényt kapnak a rendvédelmi szervek jelenleg még közalkalmazotti vagy kormánytisztviselői minőségben dolgozó munkatársai is. Ők jövő februártól egységesen rendvédelmi alkalmazottak lesznek, szerződéseiket átminősítik rendvédelmi igazgatási jogviszonnyá. A Belügyi, Rendvédelmi és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (BRDSZ) főtitkára azonban úgy látja, hogy többen nem kérnek majd az alapvető jogaikat korlátozó kötöttségekből, a kiszámíthatatlan bérekből és máshol keresnek munkát. Bárdos Judit tegnap a Népszavának úgy nyilatkozott, a kormány javaslata egyetlen tollvonással megszünteti a jelenlegi kollektív megállapodásokat, s cserébe nem kínál semmilyen plusz juttatást. Az OKÉT ülésén derült ki, hogy ezzel a kérdéssel nem is foglalkoztak a törvényjavaslat készítői, egyszerűen kiment a fejükből. A kormányzati tisztviselők és a rendvédelmi alkalmazottak életpálya törvénye sem rendezi megnyugtatóan a béreket – figyelmeztetnek az érdekvédők. A nagyon tág határok között mozgó egyes kategóriák és a munkahelyi vezető ezen belül javasolt szubjektív mérlegelési szabadsága akár olyan szélsőséges esetet is lehetővé tesz, hogy az egyik évben még félmilliót kereső dolgozó a következő évben csak ennek az összegnek a felét kapja ugyanazért a munkáért. Az érdekvédők írásos összefoglalót készítenek a javaslatokról, jövő szerdán vagy csütörtökön pedig ismét tárgyalnak a kancellária képviselőivel.

Dolgozókat hátrányosan érintő passzusok

Ha elfogadják a tervezetet, akkor egyebek mellett a rendőrség, a Nemzeti Védelmi Szolgálat, a Terrorelhárítási Központ, a nemzetbiztonsági szolgálatok, és a szakszolgálat, a katasztrófavédelem, a büntetés-végrehajtás, valamint a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal alacsony végzettségű, de nagyon sok fontos technikai háttérmunkát végző alkalmazottai átkerülnek a Munkatörvénykönyve általános szabályai alá, ami hátrányosabb helyzetbe hozza őket. A tervezet szerint napi munkaidejük nem lehetne több 12 óránál, heti munkaidejük 48 óránál. A túlmunka kifizetéséről viszont nem esik szó, ráadásul a munkáltató kettéoszthatja a napi munkát, amivel végképp elveszi a dolgozó egész napját. A munkáltatók durván korlátozhatnák a rendvédelmi alkalmazottak alapjogait: bármikor lehallgathatják őket, számítógépeiket megfigyelhetik, vagy "technikai ellenőrzés" alá vethetik őket.

Frissítve: 2018.11.17. 06:35

DK: Rendkívüli ülést tart a Néppárt vezetősége a Gruevszki-ügy miatt

Publikálás dátuma
2018.11.16. 21:58

Fotó: MARKKU ULANDER / LEHTIKUVA / AFP
A tervezett ülésről Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció EP-képviselője beszélt, szerinte a konzervatív pártcsaládban betelt a pohár, amiért Orbán Putyint próbálja utánozni macedón kollégája befogadásával.
Rendkívüli ülésre összehívják a Gruevszki-ügy miatt az Európai Néppárt elnökségét- közölte az ATV Egyenes beszéd című műsorban Molnár Csaba. A DK EP-képviselője szerint azért ül össze a Fideszt is soraiban tudó pártcsalád vezetése, mert „van egy olyan renitens közöttük, megint Orbán Viktor, aki nem hajlandó elkötelezni magát az európai értékek mellett”. Az ellenzéki politikus arról is beszámolt a műsorban, hogy a héten, Strasbourgban szinte csak emiatt az ügy miatt állították meg azok, akik a magyar helyzettel kapcsolatban érdeklődtek – olvasható a csatorna honlapján.
Molnár szerint a magyar miniszterelnök ugyanazt próbálja tenni, mint Vlagyimir Putyin, aki sok balkáni vezetővel jóban került, és megígérte nekik, ha bajba kerülnek, majd mehetnek hozzá Oroszországba, így például Macedóniából is vannak ott egykori politikusok.
A DK politikusa úgy véli, ha nem lenne ez az egész történet „mélységesen lelombozó és egész Magyarországra nézve szégyent borító, nevetni lehetne rajta”, mivel szerinte a magyar kormány James Bond-filmekbe illő akciók próbált végrehajtani, csak közben folyamatosan lebuktak.  Elmondta, miközben egyik diplomata adta a másik kezére a menekülő volt macedón miniszterelnököt, aki előtte még a bankszámláit is kiürítette hazájában, az albán és macedón sajtó az egész összeesküvést 24 óra alatt leleplezte. Molnár szerint ez körülbelül a szittya Moszad-színvonal. „Bénán csinálják azt is, amit csinálnak”- fűzte hozzá. 
 Hozzátette: azok alapján, ahogy az elmúlt napokban a kormányközeli média az ügyet kezeli, biztosra veszi, hogy menedékjogot fognak adni Nikola Gruevszkinek. „Miért vennének részt egy nettó embercsempészetben, ha az lenne a vége, hogy utána hazaküldik?”- tette fel a kérdést.
Szerző
Frissítve: 2018.11.16. 22:06