Körvadászat polgármesterekre

Vadásznemzet vagyunk, nem kétséges. Kezdődött a csodaszarvast űző Hunorral és Magyarral, tart egészen Semjén szarvasáig. „Száll a madár, ágrul ágra,/ Száll az ének, szájrul szájra”, nálunk mindig vadásznak valamire, valakire. Változó sikerrel, mert a lúzer Hunor és Magyar a szarvasnak bottal ütötte a nyomát, és nem elég, hogy eltévedtek, még meg is kellett nősülniük. Bezzeg Semjén! Igaz, ő jobban fel volt szerelkezve: esetében egy egész helikopter szállt ágrul ágra.
Most nagyszabású, országos körvadászat indul. Ezúttal ellenzéki polgármesterekre. A barázdásbálnák és a hegyi gorillák úgyis lekerültek nemrég a kihalással fenyegetett fajok listájáról, megürült helyükre majd odaírják a magyar ellenzéki polgármestereket. Eddig se voltak népszerűek kormánykörökben, de valahogy elviselték, hogy ilyen állatfaj is van. Arról azért gondoskodtak, nehogy túlszaporodjanak. Most stratégiaváltás van: ki akarják irtani őket.
A körvadászat nemcsak az önkormányzati kampány előjátéka. Többről van szó. Az ellenzéki polgármester folyamatos veszélyt jelent. Különösen szúrja a szemet vidéken, amit a Fidesz saját hitbizományának tekint. Morognak a fideszes településvezetők is: az önkormányzati vagyont és intézményeket elrabolták, az egykori autonómia romokban, a lakosok mégis az ő fülüket rágják, ha nincs szaktanár az iskolában, altatóorvos a kórházban. Kezd elegük lenni. Még az kéne, hogy összedugják a fejüket szókimondóbb ellenzéki kollégáikkal! 
A polgármestereket mintha nem is sújtaná annyira a politikusokat övező általános bizalmatlanság. Megjelent a várakozás: hátha ezek fognának össze valami országos kezdeményezésben, ha már a pártoknak nemigen sikerült. Van abban új Messiás-várás, de némi valódi lehetőség is, hogy sokan remélik: majd Márki-Zay, Botka, Gémesi, Wittinghof meg a többiek, a pestiek is, együtt zászlót bonthatnak egy demokratikus mozgalomban, amelyben a pártok is önfeladás nélkül helyet találnak.„Összenő, ami összetartozik?”- riadozik a kormánylap, Botka és Márki-Zay találkozásának hírére. A Magyar Idők – bevált embervadászati szaklap - már augusztusban felírta a receptet. Botkára mondta, de a többire is értendő: „jobboldali szakértők szerint előbb akciót kell indítani Botka ellen – meg kell akadályozni, hogy polgármesterjelölt lehessen”.
És indul a körvadászat. Megint Arany szavaival: „Minden zugot megüldöznek,/ Minden bokrot átaldöfnek”. Nagy hallalival kezdődik, a mameluk sajtó szó szerint ugyanazokat a szövegeket rikoltja. Márki-Zay migráns- és cigánysimogató. Gémesi a felelős a szemétbotrányért, lehet, hogy éjszaka titkon kukákat is borogat. Botka a nemzetellenes parkolási világösszeesküvés része, mert apparátusa ingyen parkolóhelyet adott az önkormányzatban, a hatóságoknál dolgozóknak. 
Ha már imígyen felverték a vadat, a hajtók – a helyi Fidesz-aktivisták - szűkülő körben megpróbálják fárasztani és bekeríteni. Minden napra jut rágalmazó szórólap, aláírásgyűjtés, („Akarja-e Ön, hogy Botka László segítségével közvetlen környezetébe migránsokat telepítsenek?”), „monnyonle” sajtótájékoztató, balhé a testületben. Aztán jönnek az igazi vadászok – a nagypolitika emberei, kormányhivatalok, hatóságok -, és lőnek.
Mindegy, hogy mivel. Ha ezzel nem találnak, akkor majd amazzal. Botka esetében inkább Münchhausen báró meséjét követik, aki egyszer valódi töltény híján cseresznyemagokkal lődözött a puskájából. Ez a parkolási sztori még csak cseresznyemagnyi sincs, minden városban hasonló a gyakorlat, de első fokon a bíróság mégis felfüggesztett börtönre ítélte a jegyzőt és az alpolgármestert. Ahol vadásznak, ott lőnek is. Nem tudom, túl sok, vagy túl kevés parkolóbérletet osztottak-e (öt év alatt 300-at, tehát évi 60-at), de hogy az Elios országában épp a maffiaállam képviselői maffiázzák le emiatt a teljes szegedi vezetést, az azért arcpirító. Főleg, hogy hang nélkül átvette és használta a bérletét a később vádat emelő ügyészség, a rendőrség, a bíróság, rendszeresen két tucat fideszes és KDNP-s politikus, köztük a helyi Fidesz-szervezet elnöke. Aki tavaly kénytelen volt elismerni, hogy a kormányhivatal vezetőjeként sem látott ebben semmi szabálytalant. Na jó, de akkor még nem volt nála a vadászpuskája!
Gémesit egyenesen a kormány bűnével vádolják. Nem ő, hanem az állam hozta létre a szemétügyi KLIK-et: a nagy állami kuka-holdingot, centralizálási mániától hajtva és üzletet szimatolva. Amely aztán még az ombudsman hivatalos jelentése szerint is képtelen volt feladatát ellátni, a szemétdíjat sem számlázta rendesen, így aztán adósa maradt az önkormányzati szemétszállítóknak. A Pest és Nógrád megyében működő ettől be is csődölt (nem egyedül), nem volt pénze munkabérre és üzemanyagra sem. És ki a hibás? Naná, hogy Gémesi. Mint nyilatkozták, bizonyosan „politikai érdekből leállította a szemétszállítást”.
Az urak vadásznak. Könnyen jön a vadászbaleset. A fél ország betévedt a golyózáporba. Nem tudta, hogy vadászterületen él. Azt hitte, ez a hazája. Már késő kimenekülni. A hajtók figyelmeztetően sziszegnek: Fel ne állj! Ki ne dugd a fejed!
2018.11.17 08:16
Frissítve: 2018.11.18 09:04

Tiszteletkör

Alighanem tét nélküli kört futnak ellenzéki képviselők azzal, hogy a Jobbiktól a DK-ig egységesen a rabszolgatörvény megsemmisítését várják az Alkotmánybíróságtól (Ab). A felvetés jogos és ésszerű, a módszer kevésbé.
Pedig érvek bőven vannak amellett, hogy miért kellett az Ab-hez fordulni, miután a parlament emlékezetes, december közepi ülésnapján önmaga paródiájába fordult át a törvénygyár. Latorcai János nem a pulpitusról, hanem a képviselői padsorokból vezette az ülést, a folyamatot Orbán Viktor és más fideszesek testükkel „biztosították”, és szavazókártyák nélkül is lehetett voksolni, így csak az nem nyomott más helyett gombot, aki nem akart. A törvényszöveg kapcsán is lehetne sorolni az alapjogok, például a pihenéshez való jog sérelmét, azt, hogy a munkavállalókat  kizsákmányolhatják – persze tudjuk, szigorúan „önkéntes” alapon.
Több mint 50-en (ennyi képviselő kell az utólagos normakontrollhoz) attól a testülettől várnak mielőbb választ, amelyik mindent tesz, csak gyorsan nem reagál. Majdnem két éve, hogy a tüntetéseket és felháborodást kiváltó lex CEU az Ab elé került. Döntés nincs, az egyetem nagy része költözik, az Ab meg felfüggesztette az eljárást az Európai Bíróságon indult kötelezettségszegési eljárások lezárásáig. Pontosan ugyanez a helyzet a civiltörvénnyel. A plakáttörvénynél „csak” másfél évet kellett várni, amíg elhajtották az ellenzékieket a beadványukkal együtt.
A politikailag kényes kérdésekben rendre előkerül a nagy trükk: az Ab-t utólagos normakontrollnál nem köti semmilyen határidő, szemben azzal, ha az államfő kér előzetes kontrollt (akkor 30 napon belül dönteni kell). Áder János hozta a formáját, aláírta a túlóratörvényt. Most az Ab-n a sor. A túlóratörvény pedig – az ellenzékiek beadványával együtt – feliratkozhat a várakozók hosszú listájára.
2019.01.16 09:16

Drága hazánk

Nekünk olyan ügyes kormányunk van, amely hajszálpontosan megsaccolta, hogy a tavalyi infláció 2,7 százalékos lesz - és lám, jóslata be is vált. Éppen ennyit romlott a forint 2018-ban, és a nyugdíjasok közül azok a szerencsések, akik a Magyar Államkincstár rakoncátlankodó informatikai rendszere dacára már hozzájutottak januári járadékukhoz, tapasztalhatták, hogy pontosan ennyivel több pénz jelent meg a számlájukon az előző hónaphoz képest. 
Az persze merőben talányos, hogy milyen képességek szükségeltetnek ehhez a fantasztikus telitalálathoz, de ha a mindennapi tapasztalatainkat összehasonlítjuk a KSH keddi inflációs adataival, akkor sajnos nemigen találunk közös pontokat. Mint tudjuk, a fogyasztói árindex alakulásának kiszámíthatónak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. Látszólag a hazai pénzromlás ütemének alakulása mindenben megfelel ennek a kritériumnak. De csak látszólag!
A hazai infláció rejtelmeiben kutakodók felfigyeltek például egy érdekes jelenségre. Hosszú évek óta látjuk, hogy a magyarok öltözködésének alapelemévé váltak a Távol-Keletről származó ruházati termékek, kevésbé szépségük, mint inkább alacsony áruk miatt. De mivel az úgynevezett kínai piacok, áruházak, boltok valódi forgalmáról csak közelítő becsléseink voltak, így tényleges árszínvonalukat alig-alig lehetett nyomon követni. Az online pénztárgépek megjelenése némi rendet teremtett ebben a kusza világban, viszont mintha az árakat meghatározó néhány nagykereskedő a vevőkön kívánt volna bosszút állni az adófegyelem megjelenéséért: drasztikus áremelést hajtottak végre. Ez azonban nem, vagy csak részben jelent meg az inflációs statisztikában. Mondanunk sem kell, hogy erre is lehet szakmainak tűnő magyarázatot adni, miként a létminimumszámítás elhagyására is.
Ennél azonban keményebb dió, hogy miért vezetnek be újabb és újabb fogalmakat a jegybank háza táján - annak érdekében, hogy a lassan három esztendeje szunnyadó, 0,9 százalékos, ma már nevetségesnek mondható alapkamaton a világért ne kelljen emelni. Először a kőbe vésettnek tekintett 3 százalékos inflációs küszöböt - azt az értéket, ahol már emelni kellett volna - tolták ki négy százalékosra. Ezt követte a maginfláció figyelembe vételének havi bevezetése. (Ennél a mutatónál az üzemanyagok, az energia és a gyógyszerárak változását figyelmen kívül hagyják.) Most pedig feltűnt egy - jegyezzük meg: szintúgy követhetetlen - újabb mutató: a volatilis (változékony) áralakulásoktól megtisztított.
A statisztikai adatokkal is az történik, mint Arany János balladájának Ágnes asszonyával, aki a patakban "régi rongyát" igyekszik fehérre mosni, de sikertelenül. A fogyasztó azt tapasztalja, hogy az emelkedő bérekre tekintettel a termelők és szolgáltatók már nem elégedettek az elmúlt öt esztendőben alig-alig növekvő áraikkal. Ezért egyre többet hárítanak át megnövekedett költségeikből a fogyasztókra. Jól érzékelhető például, hogy az alapvető élelmiszerekért egyre többet és többet kell fizetni. És ezt a maszatot még Ágnes asszony sem tudja rólunk lesikálni.
2019.01.16 09:00
Frissítve: 2019.01.16 09:05