Körvadászat polgármesterekre

Vadásznemzet vagyunk, nem kétséges. Kezdődött a csodaszarvast űző Hunorral és Magyarral, tart egészen Semjén szarvasáig. „Száll a madár, ágrul ágra,/ Száll az ének, szájrul szájra”, nálunk mindig vadásznak valamire, valakire. Változó sikerrel, mert a lúzer Hunor és Magyar a szarvasnak bottal ütötte a nyomát, és nem elég, hogy eltévedtek, még meg is kellett nősülniük. Bezzeg Semjén! Igaz, ő jobban fel volt szerelkezve: esetében egy egész helikopter szállt ágrul ágra.
Most nagyszabású, országos körvadászat indul. Ezúttal ellenzéki polgármesterekre. A barázdásbálnák és a hegyi gorillák úgyis lekerültek nemrég a kihalással fenyegetett fajok listájáról, megürült helyükre majd odaírják a magyar ellenzéki polgármestereket. Eddig se voltak népszerűek kormánykörökben, de valahogy elviselték, hogy ilyen állatfaj is van. Arról azért gondoskodtak, nehogy túlszaporodjanak. Most stratégiaváltás van: ki akarják irtani őket.
A körvadászat nemcsak az önkormányzati kampány előjátéka. Többről van szó. Az ellenzéki polgármester folyamatos veszélyt jelent. Különösen szúrja a szemet vidéken, amit a Fidesz saját hitbizományának tekint. Morognak a fideszes településvezetők is: az önkormányzati vagyont és intézményeket elrabolták, az egykori autonómia romokban, a lakosok mégis az ő fülüket rágják, ha nincs szaktanár az iskolában, altatóorvos a kórházban. Kezd elegük lenni. Még az kéne, hogy összedugják a fejüket szókimondóbb ellenzéki kollégáikkal! 
A polgármestereket mintha nem is sújtaná annyira a politikusokat övező általános bizalmatlanság. Megjelent a várakozás: hátha ezek fognának össze valami országos kezdeményezésben, ha már a pártoknak nemigen sikerült. Van abban új Messiás-várás, de némi valódi lehetőség is, hogy sokan remélik: majd Márki-Zay, Botka, Gémesi, Wittinghof meg a többiek, a pestiek is, együtt zászlót bonthatnak egy demokratikus mozgalomban, amelyben a pártok is önfeladás nélkül helyet találnak.„Összenő, ami összetartozik?”- riadozik a kormánylap, Botka és Márki-Zay találkozásának hírére. A Magyar Idők – bevált embervadászati szaklap - már augusztusban felírta a receptet. Botkára mondta, de a többire is értendő: „jobboldali szakértők szerint előbb akciót kell indítani Botka ellen – meg kell akadályozni, hogy polgármesterjelölt lehessen”.
És indul a körvadászat. Megint Arany szavaival: „Minden zugot megüldöznek,/ Minden bokrot átaldöfnek”. Nagy hallalival kezdődik, a mameluk sajtó szó szerint ugyanazokat a szövegeket rikoltja. Márki-Zay migráns- és cigánysimogató. Gémesi a felelős a szemétbotrányért, lehet, hogy éjszaka titkon kukákat is borogat. Botka a nemzetellenes parkolási világösszeesküvés része, mert apparátusa ingyen parkolóhelyet adott az önkormányzatban, a hatóságoknál dolgozóknak. 
Ha már imígyen felverték a vadat, a hajtók – a helyi Fidesz-aktivisták - szűkülő körben megpróbálják fárasztani és bekeríteni. Minden napra jut rágalmazó szórólap, aláírásgyűjtés, („Akarja-e Ön, hogy Botka László segítségével közvetlen környezetébe migránsokat telepítsenek?”), „monnyonle” sajtótájékoztató, balhé a testületben. Aztán jönnek az igazi vadászok – a nagypolitika emberei, kormányhivatalok, hatóságok -, és lőnek.
Mindegy, hogy mivel. Ha ezzel nem találnak, akkor majd amazzal. Botka esetében inkább Münchhausen báró meséjét követik, aki egyszer valódi töltény híján cseresznyemagokkal lődözött a puskájából. Ez a parkolási sztori még csak cseresznyemagnyi sincs, minden városban hasonló a gyakorlat, de első fokon a bíróság mégis felfüggesztett börtönre ítélte a jegyzőt és az alpolgármestert. Ahol vadásznak, ott lőnek is. Nem tudom, túl sok, vagy túl kevés parkolóbérletet osztottak-e (öt év alatt 300-at, tehát évi 60-at), de hogy az Elios országában épp a maffiaállam képviselői maffiázzák le emiatt a teljes szegedi vezetést, az azért arcpirító. Főleg, hogy hang nélkül átvette és használta a bérletét a később vádat emelő ügyészség, a rendőrség, a bíróság, rendszeresen két tucat fideszes és KDNP-s politikus, köztük a helyi Fidesz-szervezet elnöke. Aki tavaly kénytelen volt elismerni, hogy a kormányhivatal vezetőjeként sem látott ebben semmi szabálytalant. Na jó, de akkor még nem volt nála a vadászpuskája!
Gémesit egyenesen a kormány bűnével vádolják. Nem ő, hanem az állam hozta létre a szemétügyi KLIK-et: a nagy állami kuka-holdingot, centralizálási mániától hajtva és üzletet szimatolva. Amely aztán még az ombudsman hivatalos jelentése szerint is képtelen volt feladatát ellátni, a szemétdíjat sem számlázta rendesen, így aztán adósa maradt az önkormányzati szemétszállítóknak. A Pest és Nógrád megyében működő ettől be is csődölt (nem egyedül), nem volt pénze munkabérre és üzemanyagra sem. És ki a hibás? Naná, hogy Gémesi. Mint nyilatkozták, bizonyosan „politikai érdekből leállította a szemétszállítást”.
Az urak vadásznak. Könnyen jön a vadászbaleset. A fél ország betévedt a golyózáporba. Nem tudta, hogy vadászterületen él. Azt hitte, ez a hazája. Már késő kimenekülni. A hajtók figyelmeztetően sziszegnek: Fel ne állj! Ki ne dugd a fejed!
Szerző
Lendvai Ildikó
Frissítve: 2018.11.18. 09:04

Üzenet

Nem retorikai fogás volt csupán, amikor a tavaszi választás után Orbán Viktor arról kezdett beszélni, hogy - legalább - 2030-ig tervez. Ha valaki akkor úgy gondolta, hogy ez csak ködös álom, most meggyőződhetett róla, mennyire komolyan gondolja a hatalom hosszú távra szóló gyakorlását a miniszterelnök. Bizonyára az sem véletlen, hogy éppen a Magyar Diaszpóra Tanács - immár nyolcadik - ülését tartotta alkalmasnak, hogy kifejtse elképzeléseit. Hiszen ez "a világon szétszórtságban élő magyarság szervezeteinek közös fóruma", ahonnan lehet tehát üzenni a világnak is. 
Az üzenet lényege pedig nem más, mint hogy itt, a Kárpát-medencében van egy kis ország, amely - hála a több mint nyolc éve uralkodó pártnak és kormányának - erős, ezért bizakodó. Példát is lehet róla venni, de még jobb, ha együttműködnek vele, mert akkor jól járnak. Ehhez mindössze annyi szükséges, hogy ugyanúgy gondolkodjanak, mint az itteni vezetők, hozzá pedig elismerjék, csak az az út járható, amit ők jelölnek ki. Csekélység. 
De persze érdemes jóban lenni ezzel az országgal, hiszen 2030-ra az Európai Unió öt legversenyképesebb országa közé kerül. Közben hét éven belül a gazdaság és a kultúra is fantasztikus fejlődésen megy keresztül, köszönhetően természetesen a jelenlegi hatalom nagyra törő terveinek. Nem is kétséges, hogy az álmok valóra válnak, hiszen - Orbán Viktor szavaival - "a nemzeti mivoltunk a büszkeségünk forrása". Ez pedig felülír mindent. Természetesen.
Az még kérdéses, csak retorikai fogásnak tekinthető-e, hogy mindezek nyomán véget ér - sőt, már le is zárult - az a korszak, amelyet a Nagy Kormányos száz év magyar magánynak nevezett. Ebből következően pedig egy új százéves korszak veszi kezdetét, amikor a jelek szerint a magyarok egészen más helyet foglalnak majd el Európa és a világ történelmében. Örkény István már régen megírta, hogy a "magyar" szó száz év múlva ige lesz, és egészen mást jelent, mint korábban. Csak addig kell kibírni. Egypercesének címe: Nézzünk bizakodva a jövőbe. 
Orbán beszéde után mi sem ajánlhatunk mást.
Frissítve: 2018.11.18. 09:06

A NER bronzban

Igaz, Mussolini várostervezői ihlették, de attól még - vagy hát: éppen ezért - impozáns és megkapóan egységes stílusú tere Budapestnek a Madách tér. Egy soha meg nem valósult sugárút kiindulópontja, hangsúlyos árkáddal, erődszerű, az erkélyek ritmusa révén mégis emberléptékűvé szelídített térfalakkal. Szép, na. 
Pontosabban: szép volt eddig. Mostantól viszont képtelenség úgy nézni (és fotózni), hogy a Wälder Gyula műegyetemi professzor által megkomponált látványba ne türemkedjék be a kerület névadójának, Wittelsbach Erzsébetnek a szobra. Mindünk bronz Sisije egy játszótéri csobogót idéző márványposztamensen, feje fölé az obligát napernyőt tartva, buta képpel bámulja a Károly körút autóáradatát. Méltó párja a pesti Belvárost eluraló rogáni utcabútor-szobroknak - pohos rendőrbácsi, játékos kutyuli -, de az alkotó, R. Törley Mária másik elhíresült művének, a Balog Zoltán idézettel komplett reformátor-panoptikumnak is. 
Ezt kapják a pestiek a NER-től - írnám, ha látnám értelmét ezredszer is felhívni a figyelmet arra, hogy a gátlástalan ideológiagyártás, az eszmei hazugságok random kombinálása óhatatlanul az ízléstelenség diadalát, a giccs parádéját hozza el. Ahogy az új arcát kereső "polgári" Fidesz öltött testet a Nemzeti Színház rettenetes épületében, pláne a szoborparkjában, úgy kristályosodott ki másfél évtizeddel később ez a kártékony gondolati katyvasz a Szabadság térre ráerőszakolt német ellenállási emlékműben. Extra pech, hogy mindehhez olyan bumfordi alkotókat sikerült megnyernie a hatalomnak, mint Párkányi Raab Péter vagy R. Törley Mária. 
Így jártunk. És már tényleg nincs kedvem fölemlegetni, hogy Sisink háta mögött, bent, a kerületben mi mindenre mehetett volna még el ez a pénz, a szükséglakásokban élők megsegítéséről a kátyúk betöméséig. 
De szobor legalább lett. Majd nem nézünk oda.
Szerző
N. Kósa Judit
Frissítve: 2018.11.18. 09:09