„Kalózoknak” és „tengeri banditáknak” nevezte nemrégiben Recep Tayyip Erdogan török elnök azokat a nemzetközi (amerikai, olasz, francia, brit, katari) vállalatokat, amelyek kitermelnék a Ciprus közelében talált gazdag földgázmezőket, egyúttal azzal fenyegetőzött, hogy ugyanúgy megfizetnek majd, ahogy a terroristák Szíriában. Úgy tűnik azonban, a kemény szavak nem igazán ijesztettek rá a címzettekre, miután múlt hét végén megkezdte az első próbafúrásokat a térségben az amerikai ExxonMobil. Még februárban ugyan előfordult, hogy török hadihajók állták útját az olasz ENI egyik fúróhajójának, az incidens azonban ezúttal nem ismétlődött meg.
A Földközi-tenger keleti részén az elmúlt tíz évben több jelentős földgázmezőt találtak Egyiptom, Libanon, Izrael és Ciprus partjainak közelében. A felfedezéseket nem csak az érintett országok, de egész Európa nagy örömmel üdvözölte, hiszen ezzel újabb lehetőség adódott, hogy csökkentsék az energiafüggőséget Oroszországtól, jelenleg ugyanis a földrész gázszükségletének mintegy 40 százalékát az oroszok fedezik.
Ráadásul a Nemzetközi Energia Ügynökség előrejelzései szerint a következő 20 esztendőben az igények további 50 százalékkal nőhetnek, miközben az eddigi források fogyatkoznak, így a piacnak mindenképpen szüksége lenne az utánpótlásra. A ciprusi gázzal Magyarország is számol, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter múlt hónapban Nicosiában legalábbis arról beszélt, hogy az fontos szerepet játszhat Közép-Európa energiabiztonságának megteremtésében, és egy energetikai együttműködési szerződés megkötéséről is megállapodott kollégájával.
A gond csak az, hogy míg Ciprus, Egyiptom és Izrael együtt dolgozik a közös érdekeik mentén, addig Törökországnak nagyon nem tetszik, hogy kihagyják az üzletből. Egyrészt saját maga, másrészt a kizárólag Ankara által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság miatt, amely ugyancsak szeretne egy szeletet a tortából. A ciprusi tengerek alatt húzódó gázmezőkből a török ciprióták is szeretnének részesülni, és bár a sziget görög fele is alapvetően jogosnak tartja az igényt, megállapodás híján nem tudnak együttműködni.
A gazdag természeti kincsek "mézesmadzagként" akár lehetőséget is teremthetnének a béke megteremtésére, ám egyelőre inkább csak a feszültséget szítják, mint láthattuk, Erdogan a katonai fenyegetőzéstől sem riadt vissza. Jelen helyzetben azt ugyan aligha engedheti meg magának, hogy egy összetűzéssel kockára tegye az egyébként is gyenge lábakon álló kapcsolatait az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal, de akadályozhatja és lassíthatja a projekt haladását.
„Abban mindenki egyetért, hogy a természeti kincsek a mieink is. A probléma az, hogy a másik tulajdonos mégis az engedélyünk nélkül és a kihagyásunkkal használja. Éveken át csak tiltakoztunk ez ellen, ám most inkább azt ajánljuk, csináljuk mindent közösen! Ha viszont a görög ciprióták nem kérnek ebből, akkor mi is a tettek mezejére lépünk: engedélyeket adunk ki, feltárásokat és kitermelést végzünk. Hiszen ha osztozunk a szigeten, nem tisztességes, hogy míg mi csak a megegyezésre várunk, addig a másik fél egyedül cselekszik.” - vázolta az álláspontjukat lapunknak Kudret Özersay észak-ciprusi külügyminiszter.
„Ez a nézeteltérés azonban nem összekeverendő azzal, ami Törökország és Ciprus szigete közötti vitatott hovatartozású tengeri területek miatt zajlik. Ezek esetében Ankara egyértelművé tette, hogy nem fogja megengedni a fúrásokat.” - tette hozzá.
