Családban marad - Kabaré a Revizorból

Publikálás dátuma
2018.11.19 10:00

Fotó: / Mészáros Zsolt
Kabarét rendezett Mohácsi János az átírt Revizorból. Nevetünk a kisvárosi korrupción, összefonódásokon, az álságos törtetésen és lojalitáson. És ez mind nagyon is ismerős.
Gogol Revizorából a Mohácsi testvérek egy teljesen új művet írtak, persze az alapmotívumokat meghagyva. Megszokhattuk ezt tőlük, de amikor az ember ezzel a teljes átírási merészséggel és ambícióval újra és újra szembetalálkozik, mégis meglepődik. Szerencsére, csak az első néhány percre igaz ez, mert ilyenkor a néző elengedi az eredetit és átengedi magát az újnak. A cselekményt a szerzők áthelyezték a mába, na azért nem Magyarországra, hanem egy orosz kisvárosba. Itt is jön a Revizor, mint Gogolnál, de még hogy mennyire jön és van már internet, és mobil. A szereplők is változnak: az álrevizor Hlesztakov, itt bányamérnök hallgató, és a helyi elit pedig teljes spektrumában megjelenik, a sikeres vállalkozótól, a kevésbé sikeres vállalkozóig, a rendőrfőnöknőtől a tanítóig. Az alaptípusok persze Gogolnál is megvannak, de Mohácsiék elszabadult fantáziával mindent továbbgondoltak. Szereplőket, a történetet, neveket és szóvicceket. És az egészben az jó, hogy működik. A nézők attól függetlenül, hogy milyen a világnézetük, melyik pártra szavaznak, harsányan nevetnek a végletekig felpörgetett komikumon. Pedig a szerzők nem tesznek mást, csak a mindennapjainkat sűrítik és dramatizálják bele a drámába. Teszik ezt szellemesen, gátlások nélkül, de ha már erről a témáról - a hatalom, a korrupció, a különböző összefonódások – van szó, miért éppen nekik lennének gátlásaik, amikor a szereplőik már rég nem ismerik ezt a szót, legfeljebb álságosan hivatkoznak rá. Sok mindenre hivatkoznak, becsületre, jó modorra, hitre, tapintatra, de mint mi is nap, mint nap tapasztaljuk ez már csak a kampány és politikai szlogenek szintjén érvényes. A hitele, az igazi tartalma már rég a múlté. Ebben a szellemben a szombathelyi Revizor egy féktelenül nevettető kabaré jelenetek sorozata. Persze, hogy nevetünk rajta, pedig sírhatnánk is, de már ezen is régen túl vagyunk. Nevetünk azon, hogy amikor az egyik szereplő független sajtót hangoztat, a másik visszakérdez, van még olyan? Vagy azon, hogy a vezér, a „jégmezők lovagja” megdicséri a polgármestert, mert időben küldi mindig a pénzt. 
A színészek, érezhetően élvezik a helyzetet és jó formát mutatnak. A Gagarin álnevet használó bányamérnök hallgatót játszó Lábodi Ádám vendégként és a barátját „Dr. Puskint”, vagyis igazából Oszipot alakító Orosz Róbert állja a sarat és az iramot. Mint ahogy a többiek is, a polgármestert megformáló Bajomi Nagy György, vagy a rendőrfőnöknőt játszó Vlahovics Edit. De bátor és nagyszerű a polgármester feleségeként Alberti Zsófi, illetve a lányaként Hartai Petra. Az előadást három zenész élőben a színpadon végigkíséri. (Mondjuk ez nem újdonság Mohácsinál.) A történet vége is más, mint Gogolnál. Itt Hlesztakov nem tűnik el, hanem beépül a családba, elveszi a polgármester lányát, terveznek néhány gyereket, meg is ígérik ezt a a jégmezők lovagjának, akárcsak az örömszülők. Megy minden tovább, ahogy eddig. Kérdés, csak az, hogy meddig tudunk még ezen nevetni.

INFÓ

Gogol – Mohácsi testvérek Revizor Weöres Sándor Színház Szombathely Rendező: Mohácsi János

2018.11.19 10:00
Frissítve: 2018.11.19 10:00

Visszatér Süsü, a híres egyfejű

Publikálás dátuma
2019.01.21 11:42

Fotó: / Németh András Péter
Három részt készítenek a Süsü, a sárkány legendás meséjéből.
Elkészült az epizódok vázlata, összeállt a költségvetése annak a három Süsü-résznek, ami év végére el is készülhet - mondta a Borsnak Csukás István író. A Nemzet Művésze azt is elárulta, Süsü először az emberek földjére látogat, majd megházasodik és megszületik Süsüke, a harmadik részben pedig az űrbe látogat.
A híres egyfejű sárkány történetéből 1976-1984 között 22 rész készült, a folytatást szintén bábtechnikával forgatják. Csukás István szerint Süsü a folytatásban is csak Bodrogi Gyula hangján szólalhat meg, aki a lapnak azt mondta, ha ugyanabban a szellemiségben és digitalizálás nélkül készülnek az új részek, szívesen részt vesz a munkában.
2019.01.21 11:42

Egységes szándékká formálni a sok egyéni akaratot - interjú Dubóczky Gergellyel

Publikálás dátuma
2019.01.21 11:30
A karmester felelossége, hogy a zenész a legjobbat tudja kihozni magából
Fotó: MÜPA/ Nagy Attila
Zene, irodalom, képzőművészet: mindhárom téren naprakészen tájékozottnak kell lennie a karmesternek, aki akár a kortárs, akár a régebbi zeneműveket szeretné érthetővé tenni a mai közönségnek – mondja Dubóczky Gergely.
– Sir Simon Rattle - aki épp egy nappal Haas művének előadása előtt vezényelt a Müpában - mondta az a 2000-ben keletkezett in vainről: lenyűgöző műalkotás, a huszonegyedik század első elismert remekműve. A Klangforum Wien már játszotta nálunk több mint tíz éve, mi volt az apropó, hogy most ön is műsorra tűzte? – Együttesem, a Budapest Sound Collective profiljához alapvetően hozzátartozik kortárs művek bemutatása. Már a CAFé Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon elkezdett sorozatunk is az új koncertformákat kutatta. Georg Friedrich Haas osztrák zeneszerző in vain című művét az Átlátszó Hang Újzenei Fesztiválon játszottuk, amelynek szervezői is gondolkodtak már bemutatásán. Különlegessége, hogy újradefiniálja a hangokhoz való viszonyunkat: például olyan nem mindennapi módon is, hogy az előadás közben többször eltűnik a fény, és teljes a sötétség, miközben a zenészek játszanak. A mű huszonnégy tagú kamaraegyüttesre íródott, és bár a hangszereket hagyományos módon használja a szerző, ám különböző hangrendszerek csendülnek fel, aminek eredményeképp egészen éteri hangzások születnek. Maga a szerző egy ismert Escher-grafikákhoz hasonlította művét, amelyen egy körbeérő, se vége, se hossza lépcsősor látható. A kompozícióban megjelenő hangsorok végtelen spirálérzete az, amely az in vaint és az ismert képeket összeköti. – A Sound Collective régi zenét is játszik, például Haydn is szerepel a műsorán. – De ott is megjelenik a kortárs művészet. A Megváltó utolsó hét szava a keresztfán című Haydn-művet Esterházy Péter szövegével mutattuk be. Ez a kompozíció inspirálta később Nádler Istvánt, aki Fischer Iván lakásszínházában látott egy előadást, hogy megalkossa hét festményből álló sorozatát, amelyet aztán együtt is, Haydn-Esterházy-Nádler: Hét utolsó szó címmel bemutattunk a Kiscelli Múzeumban. Az én ötletem volt, hogy az eredetileg a mű szerves részét képező prédikációk helyett Esterházy készítsen új szövegeket. A szentbeszédek helyére 2014-ben így profán imát írt. Nagyon érzékeny, mai szemmel tudott közeledni a szakrális témához, olyan kongeniális szöveget írt, ami remekül egyensúlyoz ezen a kényes határmezsgyén, szerzőtársává válva Joseph Haydnnak. A képzőművészettel is szorosabb a kapcsolatom az utóbbi időben, rengeteg inspirációt merítek mondjuk Korniss Péter vagy Nádler művészetéből. Előfordult, hogy tárlatvezetésre, vagy kiállítás-megnyitóra kértek fel: ilyenkor a kiállított művekről zenészként beszélek, arról, milyen módon kapcsolódom egy képzőművészeti alkotáshoz. – Lefordítható a gondolatok képi megjelenítése a zene nyelvére? – Számomra az a lényeges, egy festmény vagy fotó dinamikájának milyen zenei gesztusai fedezhetők fel. Főleg Nádler festészete, ecsetvonásai bírnak olyan hiteles gesztusokkal, amilyeneket karmesterként is keresek. A kapcsolódási pontok persze sokkal szélesebb körűek, de ez mutatkozik meg a legszembetűnőbben. Ilyen feladatot oldottunk meg, amikor Friedrich Wilhelm Murnau Az utolsó ember című némafilmje alá egy kortárs zeneszerző, Karol Beffa kísérőzenéjét játszottuk. – És az olyan mesterektől, mint Kocsis Zoltán, Fischer Ádám és Fischer Iván, milyen gesztusok voltak megtanulhatók? – Alapvetően zenét lehetett tőlük tanulni. Ez sokszor konkrétumokon érhető tetten: például a próbán hogyan old meg Fischer Iván egy pillanat alatt, egy szóval egy problémás helyzetet, amitől az egész zenekar jobban játszik. Vagy: hogyan vett észre Kocsis egy zenei hangsúlyt, aminek eljátszása az egész állást megváltoztatta, elhelyezte azt a partitúra egészében. Vagy: hogyan tudja Fischer Ádám az énekesek levegővételét úgy érezni és kísérni, hogy előadásuk szabaddá, természetessé válik. – Senki sem karmesterként kezdi a pályát. Milyen volt az alapozás? – Zongorázni kezdtem, de amikor eldöntöttem, hogy zenész leszek, rögtön karmester szerettem volna lenni. Kanyargós volt az utam idáig, először matematika szakon végeztem. Ez azonban hasznomra volt, mert a karmesterséghez kell egy bizonyos élettapasztalat, ami csak évtizedek alatt gyűjthető be. Gondoljunk bele: egy egész zenekar bízza rá magát arra az emberre, aki középen áll és felelősséget vállal azért, hogy mindenki a legjobbat tudja magából kihozni. Nemcsak a hangszerekhez kell értenie, az azokon játszó emberekhez is segítő szándékkal kell tudnia közeledni. A nehézség abban rejlik, hogy közös, egységes szándékká kell formálni a sok egyéni akaratot. – Híresek a régmúlt, gyakran szinte diktatórikus módszerekkel dolgozó karmesterei. Másképp működnek ma már a dolgok? – Átalakult a karmesterek szerepe, helyzete az utóbbi időkben. A zenekarok sokat fejlődtek, sokkal önállóbban képesek játszani, maguk meg tudnak oldani bizonyos helyzeteket, problémákat. A karmester feladata sokkal inkább arra összpontosul, hogyan váljék egy mű előadása interpretációvá. És ma már (egyéként ez régebben is így volt) elengedhetetlen, hogy az ember tájékozott legyen a társművészetek terén is. Tudatában kell lennünk annak, korunk jelenségeire, problémáira hogyan rezonál egy festő, hogyan reagál rá egy író. Emiatt teljesen természetes nekem, hogy irodalommal, képzőművészettel is foglalkozom. 

Névjegy

Dubóczky Gergely a harmincas magyar karmester-generáció egyetlen tagja, aki Kocsis Zoltánnal, Fischer Ivánnal és Fischer Ádámmal is dolgozott. A hagyományos repertoár mellett elkötelezett híve a barokk és a kortárs zenének is, számos kortárs mű ősbemutatója és összművészeti előadás fűződik a nevéhez, emellett gyakori közreműködője különböző színházi produkcióknak és operaelőadásoknak is. Matematikusi diplomája megszerzése után végezte el a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem karmester szakát, ahol summa cum laude diplomázott. 2018-ban az Alba Regia Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett.

Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál

Január 4-20. között hatodik alkalommal rendezték meg az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivált. Hangversenyek, interaktív beavató foglalkozás, zenepedagógiai műhelyfoglalkozás, családi- és gyerekszínházi előadás, kiállítás és moziest is szerepelt a tizenhét nap programjában. Az eseményeken elhangzó művek, illetve az azokhoz kapcsolódó kompozíciós eszközök átláthatóságát idén is rövid kreatív műhelyfoglalkozásokkal segítették a szervezők az egyes események előtt. A fesztiválon szerepelt német vonatkozású programok létrehozásában a budapesti Goethe Intézet is részt vett.

2019.01.21 11:30
Frissítve: 2019.01.21 11:30