Nem család

Orbán Viktor nagyokat álmodott a Magyar Állandó Értekezlet novemberi szeánszán. Szerinte Magyarország növekvő számú magyar gyermekkel, nem pedig növekvő számú bevándorlóval akarja orvosolni a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat. A nemzet nagypapája hangsúlyozta, 2018 külhonban is a családok éve lesz.

Ebben nem is téved. Már ma is minden hetedik magyar gyermek a hanyatló Nyugat országaiban születik. Ha a kedvezőtlen magyar demográfiai folyamatokat nem is, de a brit, német, osztrák és más fogadó nemzetekét biztosan javítani fogjuk. De azért itthon is óriási erőfeszítéseket tesz a rezsim. Emeli a gyermekek után járó adókedvezményeket, kiterjeszti a családi otthonteremetési kedvezmény (csok) lehetőségeit.

Igaz, ezeket csak a jobb módúak vehetik igénybe, a családi pótlék pedig tíz éve nem változott. Azok pedig, akik a lakástakarék szerződésekkel legalább halvány esélyt kaptak a lerobbant otthonuk korszerűsítésére, azzal szembesülhettek, hogy nemcsak elvették tőlük ezt a szalmaszálat, de Varga Mihály pénzügyér még hozamvadászattal is megvádolta az utolsó pillanatban szerződött embereket, családokat.

No és persze van néhány százezer család, amelyeket nem érint a családok éve. Ők a gyermeküket, gyermekeiket egyedül nevelő anyák, apák és az egynemű párok, az anyák-anyák és apák-apák, akik minden akadályt legyűrve gyermeket vállaltak. Őket ugyanis az Orbán-féle „kereszténydemokrácia” nagyobb dicsőségére, az „alaptörvénynek” csúfolt jogi nonszensz eleve kirekesztette a családok közül.

Azért a családok éve nem csupán frázispufogtatás. Az Orbán família, illetve barátainak és üzletfeleinek családjai nem panaszkodhatnak. Hozzájuk a családok évében is dől a közpénz a családi kasszákba. Egyre többen állnak a saját lábunkon, és ez a magyar családok többségének egyre többe kerül. Amíg tűrik.