A kütyügeneráció most megmondja, avagy aki az interneten keres, az talál

Publikálás dátuma
2018.11.20 11:00

Fotó: / Molnár Ádám
November 20. a Gyermekek Világnapja. Ezen a napon sok helyütt fordítva működik a világ. Ezt az összeállítást is gyerekek írták.
Sok felnőttnek okoz problémát, hogy gyakran használjuk a telefonunkat, "lógunk a gépen", fülessel hallgatunk zenét, túl sokat játszunk online. Pedig eszközeinket sokféle - értelmes - módon is alkalmazzuk. Honnan szerzünk tudomást a hírekről? Politikai oldalról inkább az iskolában találkozunk a hírekkel. A továbbiakban pedig ha valami részletesebben is érdekel, utánanézek, rákeresek a neten, rákérdezek a szüleimnél. Az érdeklődési körömbe tartozó információkkal pedig úgy is találkozom. Például: engem a színház izgat. Mivel naponta foglalkozom vele, naponta találkozom a hozzátartozó tudnivalókkal. 

Mire használjuk a telefont?

Sokszor felmerül a kérdés: Miért kell okostelefon, amikor a telefonálásra, és az SMS küldésre teljes mértékben megfelel a nyomógombos telefon is? Igen, csak hogy ma egy telefont már rengeteg mindenre tudunk használni: kapcsolattartásra, nyelvtanulásra, szórakozásra. Ezeket pedig képtelenség lenne egy nyomógombos telefonnal véghez vinni. De mindezt hogyan is tesszük?
  Mindezekre léteznek alkalmazások, platformok: E-mail, Facebook, Instagramm, Snapchat, Viber, Twitter, Youtube, Doulingo, és még sorolhatnám. Tehát az okostelefont nevezhetnénk platformok/lehetőségek sűrítésének is. Hiszen sokkal több minden megtalálható benne mint régen az egész lakóövezetünkben. Ötven évvel ezelőtt az, hogy ezeket a dolgokat (kapcsolattartás, nyelvtanulás, szórakoztatás), kipróbálhassuk, megélhessük sokkal több időt, és pénzt vett igénybe, mint mondjuk ma. Ahhoz, hogy valakivel tartsd a kapcsolatot külföldről, levelet kellett írni és feladni a postán, ami - lássuk be - sokkal macerásabb, mint az hogy valakinek elküldesz egy e-mail-t. Ugyanígy a nyelvtanulással. Keresni egy tanárt, egy tanfolyamot, majd hozzá jön még az is, hogy ezeknek a lehetőségeknek sokszor elég borsos az ára. Ehhez képest az online nyelvtanulás sokkal egyszerűbb. A harmadik pedig a szórakozás. Igen, ez egy nehezebb téma, hiszen van, aki csak arra vágyik, hogy a kanapén elnyúlva megnézzen egy filmet, de mondjuk egy színházi élményt a telefon sem tud helyettesíteni. Ezért fontos azt megérteni, attól még, hogy valakinek van okostelefonja nem azt jelenti, hogy a világtól teljesen elzárva él csak a telefonja társaságában. Juhász Gréta

Bakelittől spotify-ig

Zenehallgatásom igencsak vegyes forrásokból áll össze. A nyilvánvaló streamelés felett édesanyám autójában cd-ket és rádiót is hallgatok, míg otthon a szeretett lemezeimet bakeliten is fel szoktam tenni. Legelőször tekintsünk viszont a streamelésre, hiszen ez a legkézenfekvőbb. A streamelés az interneten keresztül, letöltés nélkül történő médiafogyasztást jelenti. A Youtube is így működik, de nem csak videós platformok biztosítanak ilyen lehetőséget. A Spotify és az Apple Music például a zenés megfelelői az oldalnak, ezekkel fogok tehát foglalkozni. Az applikációkban lényegében minden fontosabb zene megtalálható. Hatalmas a kínálat, és folyamatosan bővülő. Ezért is szerencse, hogy a platformok kurátorok által összeállított és algoritmusok által személyre szabott lejátszási listákat is nyújtanak, melyek segítségével megtalálhatja az ember az őt érdeklő új, vagy akár régebbi zenéket is. A Spotify ezeket a személyre szabott lejátszási listákat remekül csinálja. Az új megjelenéseknek, napi hangulatoknak és régi kedvenceknek ugyanúgy adnak teret, ezzel igencsak megkönnyítve a felfedezés folyamatát. Amikor ezek között megtalálok valamit ami igazán tetszik, akkor bakeliten szoktam megvenni. Itt már ritkán találok bármi újat is, inkább a kedvelt előadóm támogatásáért veszem. Új zenéket inkább szokásom különböző videósok vagy újságírók javaslatai alapján találni, de külön felfedezésre dedikált fórumok is léteznek, például a Reddit-en. Az interneten aki keres, az talál. Solymosi Máté

A térkép nem játék

Általában a híreket nem innen nézem, a YouTube-on inkább azok a videók találhatóak meg amik videójátékokkal foglalkoznak, de nagyon könnyen találhatunk előzeteseket és animációkat is. Még megtalálható a vlog is, amiben egy ember beszámol valamiről, vagy levideózza az élményeit. A YouTube-ra ingyenesen és egyszerűen fel lehet tölteni videókat, de a nézésük sem kerül pénzbe. A zenék is népszerűek, például a despacitonak 5,7 milliárd megtekintése van. Amikor az ember videójátékot néz legtöbbször azt találja meg, hogy egy ember játszik. A YouTube ''ellenfele'' a Twitch, amin csak élőben közvetített videójátékot lehet nézni. Láthatunk még sportösszefoglalókat is arról, hogy mi történt egy focimeccsen vagy akármilyen sportban. Népszerűek mostanában az olyan videók is, amik egy témával kapcsolatban gyűjtenek össze mémeket. Az animációk is népszerűek, nagyon sok ilyet találhatunk. Sok-sok pranket (egy videó amiben valakit mindenféle módon megviccelnek) láthatunk, mostanában nagyon felkapott. Én mostanában már nem nagyon szoktam játszani a telefonomon, de sok játékról tudok. A különböző áruházakból ( a legnépszerűbb a Google play, és az App store) sok ingyenes játékot tölthetünk le, ellentétben a számítógéppel, ahol a játékok nagy része fizetős. Természetesen fizetős játékokat is megtaláljuk, mint például a Minecraft, de a nagy részük ingyenes. Ezekben az online áruházakban vannak alkalmazások is, amik sokszor szerkesztőprogramok vagy például egy térkép, ami távol áll a játékoktól. Sajnos a mai appoknak egyre nagyobb tárhelyre van szükségük, és emiatt a telefonoknak is több tárhely kell. De még mindig léteznek a direkt minél kisebbre tervezett játékok is. Általában egy játék vagy alkalmazás ára 300 Ft és 2500 Ft között van. Az ember maga is tud csinálni ilyen alkalmazást/játékot, de az minél profibb, annál nehezebb, és még pénzbe is kerülhet. Csuhai Miki

Szubjektív szótár

  • Instagram – képek megosztása, like, komment, követés
  • Facebook – fogalmam sincs, nem használom:)
  • Snapchat – limitált megnyitású képek, barátnak jelölés, chat, állatos filterek
  • Messenger – üzenet, reakció
  • Viber – üzenet, képek, GIF-ek, matricák
  • Pinterest – ötlethalmaz képekben, szövegben
  • Tumblr – arc nélküli megjelenés, inkább idézetes, szomorú közösségi
  • Twitter – Facebook karakterlimittel, platformkövetés, nem kapcsolattartásra, inkább szórakoztatsásra
  • YouTube – zenék, videók
  • Google-alkalmazások: Drive, docx, Maps, Calendar, Photos, Mail, Translate
  • Spotify – zenehallgatás
  • Wattpad – fanfiction írás/olvasás
  • Duolingo - nyelvtanulás
  • Játékok (Googleplay legnépszerűbbjei): Minecraft, Szókereső, Fortnite, Honfoglaló
  • Netflix – sorozatok
  • Menetrendek – budapesti közlekedés: BKKfutár
  • Tinder – társkereső

Tükör

Állandóan zenét hallgatunk, a legtöbb filmet ismerjük, amiről a felnőttek beszélgetnek, a sorozatokról órákig témázunk, a legújabb videókról mindig az elsők között értesülünk és valahogy a világ történéseit is gyakran jobban vágjuk, mint a felnőttek. És nem, nem az újságokból meg a szomszédtól tudunk mindent, mint ahogyan azt régen ti tudtátok, hanem feldobja a YouTube, reklámozza a Spotify, halljuk egy buliban, látjuk a tévében, belénk traktálják az óriásplakátok. Mivel ezek elképesztően manipulatív tartalmak, nekünk meg kell tanítani őket helyesen használni, mert amíg kisebbek vagyunk, magunktól nincs meg az a szűrőrendszerünk, amivel ezeknek az elfogadható, korrekt részét beengedjünk és hasznosítjuk, illetve a szenny részét visszadobjuk. Önmagában a telefon és az internet nem rossz dolog, de nektek, felnőtteknek kell minket, gyerekeket megtanítani a helyes használatra, ahhoz, hogy valóban a segítségünkre legyen, és ne függőség legyen a vége. Pár hónapja megkaptuk a Telenortól egy felmérés eredményét, ami a telefoneladásokat mutatta. Fájdalmas számok voltak benne: ma Magyarországon minden MÁSODIK 0-3 év közötti gyereknek SAJÁT okos készüléke van. Én nem bemegy a Telenorba a 2 éves kiskrapek, hogy csókolom, itt a pénz, kérek egy iPhone 8-at, mert most az a menő. Nem ám! Ti, felnőttek adjátok a kezünkbe a készülékeket, majd csodálkoztok, hogy függővé válunk gimnazista korunkra. Papp Júlia  

Szerző
2018.11.20 11:00
Frissítve: 2018.11.20 11:00

Elkésett éjféli villamos - interjú Dés Lászlóval

Publikálás dátuma
2018.12.10 12:08

Fotó: / Vajda József
Túlélésre kell játszani, mondja Dés László, akinek december 29-én lesz koncertje az Arénában. A zeneszerző elmesélte, hogy az indulatait bele tudja őrjöngeni egy szaxofonszólóba a színpadon.
Mi hozta dühbe legutóbb? Egy fiammal kapcsolatos történet, kiszúrtak vele, és ez nem először történt meg az elmúlt években. Nem szeretném részletezni, a lényeg, hogy úgy döntött, a családjával együtt emigrál. És sajnálattal azt kell mondanom, jól tette. De azért gyakran jár haza, ha itthon van dolga. Családilag is felvetődött, hogy elmenni, vagy itt maradni? Három gyerekem van, ez mindegyiküknél felvetődött. Ebben az esetben nem lehet mást tenni, mint ki kell alakítani egyfajta életstratégiát. Ugyanúgy, mint a Kádár-rendszer hatvanas-hetvenes éveiben tettük. Valamilyen módon túlélésre kell játszani. Persze ez szomorú, mert az ember nem ilyen módon szeretné leélni az életét. És itt elsősorban a fiatalokról van szó, mert Ő előttük még ott az egész élet. Ők még előre szeretnének menni, haladni, tehetséggel, szorgalommal, munkával. De mivel ez a három fogalom mára teljesen értelmetlenné vált, ezért valaki vagy túlélésre játszik, vagy elmegy innen. Ez ennyire szigorú? Igen, ez nem dramatizálás, hanem tény. Mit tehet ebben az esetben a szülő? Mindenben segíteni kell, de úgy, hogy az elsősorban a gyereknek legyen jó és ne a szülőnek. Mi érzelmileg próbáljuk támogatni őket. A düh, vagy az indulat jelenthet egy művész, történetesen zenész számára inspirációt az alkotásban? Nálam ez nem így működik. És legyen az író, vagy képzőművész, ritka, akinél az indulatok segítik az alkotást. Az írónál azt mondják, segít az ihletben, ha szenved. Más az alanyi lírai érzet, és más, ha valakiben tehetetlen düh alakul ki. Ez utóbbit nagyon nehéz feldolgozni, ezért ez inkább csak hátráltatja az alkotó embert. Ez teljesen nyilvánvaló. Én csendben és nyugalomban tudok komponálni. A koncertezés viszont sokkal életesebb és zajosabb műfaj, ahol az ember le tudja vezetni az indulatait. Én bele tudom őrjöngeni magam egy szaxofonszólóba a színpadon. Viszont az alkotáshoz tényleg fontos a koncentráció és azt nem lehet úgy, ha valakit folyamatosan nyomaszt valami. Ezért beszéltem én az életstratégiáról. Emlékszem Esterházy Péterrel erről sokat beszélgettem a halála előtti években. Ki kell alakítani egyfajta magatartásformát, sőt, tartásformát! A magánéletben és a közéletben, hogy tudjuk csinálni a dolgunkat. A Kádár-rendszerben egyéni stratégiák születtek a túlélésre. Erről a bátyja, Dés Mihály írt is egy regényt. Ő az írta meg, hogy abban az időben tulajdonképpen lébecolt. Ez azt jelentette, hogy sohasem ment állásba, de ezért csóró is maradt. Nem volt munkahelye, végül Spanyolországba költözött. A lébecolás azt jelentette, hogy az egyetem elvégzése után fordítgatott, tanulmányokat írogatott. Erre rá is ment tizenöt éve. Ez valamilyen módon visszatért, egy sokkal szigorúbb világban. A Kádár korszakban létezett legalább valamilyen szociális háló. Ma ez nincs, ezért a lébecolás sokkal veszélyesebb játék. Ma a lébecolók nagyon könnyen homleszekké, nincstelenekké válhatnak. A vadkapitalizmus korszakát éljük, a maga farkastörvényeivel együtt. Ma leginkább attól szorong mindenki, hogy bármikor elvesztheti az egzisztenciális biztonságát. A szabadság vágya már nem olyan fontos az emberek számára, mint amennyire a Kádár-rendszerben áhítoztunk rá. Ezek a jelenségek bizonyos mértékig magyarázatot adnak arra a passzivitásra és tompultságra, amiben a magyar társadalom ma leledzik. Még akkor is így van ez, ha naponta sok mindent belevágnak az arcunkba. Van olyan hely az országban, ahol ön nem kívánatos, mint zenész? Hogyne. Elmesélem a legutóbbi élményemet. Felkért a Nem adom fel Alapítvány, hogy lépjek fel a Nemzeti Színházban a gálaestjükön, melyet a sérült gyerekek javára rendeznek. Természetesen elvállaltam, és természetesen ingyen. Mindent leegyeztettünk. Hogyan és mit adunk majd elő, együtt a gyerekekkel. Egyszer csak jött egy telefon és az alapítvány illetékese zavartan közölte: leszóltak neki a minisztériumból, hogy én ezen az esten nem léphetek fel. Ez azért már nagyon abszurd, hiszen ily módon sérült gyerekeket büntetnek azzal, hogy a jelenlegi rendszer szemében egy nem kívánatos művésszé váltam. Mit lehet ez ellen tenni? Semmit. A Rózsavölgyi Szalonban nemrég mutatták be a Diplomácia című darabot, amely arról szól, hogy a II. világháború végén Párizsban egy svéd konzul verbálisan meggygőzi a náci csapatok parancsnokát, hogy ne robbantsa fel a várost. Ma mondjuk a magyar miniszterelnököt meg lehet győzni verbálisan? Nem hinném. Ebben hinni teljes naivitás. Ennek az egésznek akkor van vége, ha ez a felhalmozódott baj, rombolás, szenny olyan méreteket ölt, hogy kicsap, tehát elsöpri saját magát. A mennyiség átcsap minőségbe. Ennek mi lehet a formája? Nagyon sok minden. Az egyik, hogy a hatalmon lévők felzabálják egymást, mert már nincs kit, hiszen minden narancssárga. A másik, hogy valami történik, amit hívhatunk forradalomnak, lázadásnak. De ettől mentsen meg mindenkit az Úristen, hiszen ez nagyok sok bajjal járhat. A hazai előadóművészeti életet megrázta a tao megszüntetése. Ön mit gondol erről? Ez nagy baj és súlyosan érinti a független és magánszínházakat, valamint elsősorban a vidéki koncerttermek helyzetét. Ezzel az egésszel, újra visszahozzák a tenyérből etetés rendszerét. Újra csak az számít majd, hogy ki a haver és ki nem. Arról nem beszélve, hogy amióta ez a cirkusz megy, senki sem nevezi meg azokat, akik ez ügyben visszaéléseket követtek el. Inkább az egész szakmát büntetik. Az év végi Aréna-koncertjének a programjába beleszól valaki? Nem, mert ez egy független produkció és nem támogatja senki. Volt már olyan, hogy öncenzúrát gyakorolt? Nem, ilyen nem volt. A közönség körében érzett már megkülönböztetésre utaló jelet? Szerencsére nem. Az Arénába most is azok jönnek majd, akik a politikai hovatartozásuktól függetlenül szeretik a dalaimat. Legalábbis én ezt gondolom. Nyár végén ért véget a huszonnyolc helyszínből álló koncertturném és szerencsére mindenhol telt ház előtt zajlott. A koncert címe: Mi vagyunk a grund. Eddig arról beszéltünk, hogy sokszor úgy érezzük, elvették tőlünk a grundot. Van értelme mégis harcolni érte? A grund egy metafora, mégpedig a hazáé. Nemecsek többször el is mondja a regényben, hogy a grund a mi hazánk. És igen a grund fontos ma is, hiszen mindannyiunknak megvan a maga grundja, nekünk is, még akkor is, ha bizonyos emberek az ellenkezőjét híresztelik rólunk. És ma alapállássá vált a gyűlölködés, megvetés, elutasítás. Ráadásul hazugsághalmazok között felépítve. Nálunk szinte teljesen eltűnt a szolidaritás. A Magyar Idők című lapban nemrég Szász Jánosról írták le, hogy „vadliberális, magyar gyűlölő” rendező. Emiatt sem vonult senki sem az utcára. Ez nagyon veszélyes. És számomra is ismerős. Rólam egy államtitkár Máriapócson egy Mindszenty József szoboravatáson azt bírta mondani: „tetteiben gyűlölködő, kereszténységet, magyarságot, nemzetet megvető és gyűlölő” vagyok. Ez már elmebaj és persze nagyon veszélyes, mert felér egy rámutatással, címkézéssel, hergeléssel. Az új lemez címe Éjféli Járat, melynek a dalait szintén eljátsszák majd az Arénában. Gondolom azért a lemezre nem csak borús szerzemények kerültek fel. Nem volt ilyen szempont. A címet egy éjféli villamos ihlette. A dal szövegét Müller Péter Sziámi írta. Persze így hatvannégy évesen a lekésett villamosjárat igazából egy metafora. Szól a restanciáinkról, a nem teljesített ígéreteinkről, kicsit bűntudatos és fájdalmas, de ugyanakkor szenvedélyes dal. De szól az elvesztett barátokról is. Minden dalnak más szerző írta a szövegét, amit én egyfajta játékként, kalandként fogtam fel. Emellett néhány számomra fontos régebbi dal is felkerült a lemezre. Mi az, amit még mindenképp le szeretne tenni az asztalra? Nagy vágyam, hogy Petőfi életéről operát írjak, a könnyűzene nyelvén, de természetesen az én zenei nyelvemen. Geszti Péterrel és Müller Péter Sziámival dolgozom rajta. Nem szeretnék leállni, addig biztos nem, amíg teljesen el nem lehetetlenítenek. 

Névjegy

Dés László - Musicalek, filmzenék, nagy slágerek és dzsessz lemezek sora fűződik a nevéhez. Az utóbbi években leült a zongorához a saját magának írt dalaival és énekelni kezdte az új és a már régóta ismert számokat. Koncertturnéjával nagy sikerrel járta körbe az országot.  

2018.12.10 12:08

A bűn örök árnya végig elkísér

Publikálás dátuma
2018.12.10 12:00

Fotó: / Rákossy Péter
Modern, letisztult, izgalmas rendezéssel indult az Opera idei évada, igaz kissé későn. Az Erkel Színházban egy fiatal orosz rendező vitte színre Puccini ritkábban játszott operáját A Nyugat lányát.
Az orosz rendező Vasily Barkhatov az Erkel Színházba saját tervező csapattal érkezett. Zinovy Margolin markáns díszlete, hatalmas betoncsövek, meghatározó eleme A Nyugat lánya című előadásának. Azonnal kortalanná, maivá teszi a cselekményt. A csövek, vagy gyűrűknek is lehet nevezni egyszerre menedékül szolgálnak az aranyásóknak, másrészt szinte agyonnyomják őket, eltörpülnek benne, mellette. Jól példázzák, hogy aki vándornak, szegénynek születik, a kitörési esélye szinte a nullával egyenlő. Legfeljebb örökre reménykedhet benne, hogy a talált arany majd fordít a sorsán. Vagy talán a szerelem. Puccini nálunk ritkán játszott operája A Nyugat lánya mindkét esélyt fel teszi egy lapra. És egyáltalán nem mellékes a bűn kérdése, Vajon egy életen belül lehet-e újrakezdeni, vagy a bűn örök árnyként örökre ott marad bélyegként rajtunk, még akkor is ha közben elsodor bennünket a szerelem? Minnie az aranyásók oltalmazója épp egy rabló banditába szeret bele. Kibe másba? Hiába az élet egyszerre reménykeltő és kegyetlen. Minnie szerepében Rálik Szilvia egy darabig talán túl visszafogott, aztán a második felvonás közepétől már közelebb engedi magához a szeretetéhes, romantikus nő figuráját. Óvja hirtelen jött szerelmét, ápolja, bevállalja mindenestől. A bűneivel együtt. Magáénak akarja és egy pókerjátszmának köszönhetően meg is nyeri.   A bandita Boncsér Gergely olyan, mint egy nagyra nőtt kamasz. Gyerekként belecsöppent a bűnbe és úgy maradt. A szerelem azonban egy csapásra eltörölte a veszélyérzetét. Mindenen át gázol és már az sem érdeki, hogy ha lebukik. A sheriff, aki szintén szerelmes Minnie-be, Florin Estefan, nem tudja megkapni az asszonyt, hiába áll mellette a törvény. Az érzelmeink más szabályok szerint működnek. Az Opera zenekarát Kocsár Balázs dirigálja. Az együttes jól szól, bár olykor, mintha hangerőben kissé elnyomná az énekeseket. A rendezés a harmadik felvonást rendhagyóan egy álomként vizionálja. A bandita fejében végigpereg minden és a végén nézői értelmezés kérdése, hogy vidám véget látunk, vagy tragédiát. A bűn tehát megváltható, de lehet, hogy csak a túlvilágon.
2018.12.10 12:00
Frissítve: 2018.12.10 12:00