A kütyügeneráció most megmondja, avagy aki az interneten keres, az talál

Publikálás dátuma
2018.11.20. 11:00

Fotó: Molnár Ádám
November 20. a Gyermekek Világnapja. Ezen a napon sok helyütt fordítva működik a világ. Ezt az összeállítást is gyerekek írták.
Sok felnőttnek okoz problémát, hogy gyakran használjuk a telefonunkat, "lógunk a gépen", fülessel hallgatunk zenét, túl sokat játszunk online. Pedig eszközeinket sokféle - értelmes - módon is alkalmazzuk. Honnan szerzünk tudomást a hírekről? Politikai oldalról inkább az iskolában találkozunk a hírekkel. A továbbiakban pedig ha valami részletesebben is érdekel, utánanézek, rákeresek a neten, rákérdezek a szüleimnél. Az érdeklődési körömbe tartozó információkkal pedig úgy is találkozom. Például: engem a színház izgat. Mivel naponta foglalkozom vele, naponta találkozom a hozzátartozó tudnivalókkal. 

Mire használjuk a telefont?

Sokszor felmerül a kérdés: Miért kell okostelefon, amikor a telefonálásra, és az SMS küldésre teljes mértékben megfelel a nyomógombos telefon is? Igen, csak hogy ma egy telefont már rengeteg mindenre tudunk használni: kapcsolattartásra, nyelvtanulásra, szórakozásra. Ezeket pedig képtelenség lenne egy nyomógombos telefonnal véghez vinni. De mindezt hogyan is tesszük?
  Mindezekre léteznek alkalmazások, platformok: E-mail, Facebook, Instagramm, Snapchat, Viber, Twitter, Youtube, Doulingo, és még sorolhatnám. Tehát az okostelefont nevezhetnénk platformok/lehetőségek sűrítésének is. Hiszen sokkal több minden megtalálható benne mint régen az egész lakóövezetünkben. Ötven évvel ezelőtt az, hogy ezeket a dolgokat (kapcsolattartás, nyelvtanulás, szórakoztatás), kipróbálhassuk, megélhessük sokkal több időt, és pénzt vett igénybe, mint mondjuk ma. Ahhoz, hogy valakivel tartsd a kapcsolatot külföldről, levelet kellett írni és feladni a postán, ami - lássuk be - sokkal macerásabb, mint az hogy valakinek elküldesz egy e-mail-t. Ugyanígy a nyelvtanulással. Keresni egy tanárt, egy tanfolyamot, majd hozzá jön még az is, hogy ezeknek a lehetőségeknek sokszor elég borsos az ára. Ehhez képest az online nyelvtanulás sokkal egyszerűbb. A harmadik pedig a szórakozás. Igen, ez egy nehezebb téma, hiszen van, aki csak arra vágyik, hogy a kanapén elnyúlva megnézzen egy filmet, de mondjuk egy színházi élményt a telefon sem tud helyettesíteni. Ezért fontos azt megérteni, attól még, hogy valakinek van okostelefonja nem azt jelenti, hogy a világtól teljesen elzárva él csak a telefonja társaságában. Juhász Gréta

Bakelittől spotify-ig

Zenehallgatásom igencsak vegyes forrásokból áll össze. A nyilvánvaló streamelés felett édesanyám autójában cd-ket és rádiót is hallgatok, míg otthon a szeretett lemezeimet bakeliten is fel szoktam tenni. Legelőször tekintsünk viszont a streamelésre, hiszen ez a legkézenfekvőbb. A streamelés az interneten keresztül, letöltés nélkül történő médiafogyasztást jelenti. A Youtube is így működik, de nem csak videós platformok biztosítanak ilyen lehetőséget. A Spotify és az Apple Music például a zenés megfelelői az oldalnak, ezekkel fogok tehát foglalkozni. Az applikációkban lényegében minden fontosabb zene megtalálható. Hatalmas a kínálat, és folyamatosan bővülő. Ezért is szerencse, hogy a platformok kurátorok által összeállított és algoritmusok által személyre szabott lejátszási listákat is nyújtanak, melyek segítségével megtalálhatja az ember az őt érdeklő új, vagy akár régebbi zenéket is. A Spotify ezeket a személyre szabott lejátszási listákat remekül csinálja. Az új megjelenéseknek, napi hangulatoknak és régi kedvenceknek ugyanúgy adnak teret, ezzel igencsak megkönnyítve a felfedezés folyamatát. Amikor ezek között megtalálok valamit ami igazán tetszik, akkor bakeliten szoktam megvenni. Itt már ritkán találok bármi újat is, inkább a kedvelt előadóm támogatásáért veszem. Új zenéket inkább szokásom különböző videósok vagy újságírók javaslatai alapján találni, de külön felfedezésre dedikált fórumok is léteznek, például a Reddit-en. Az interneten aki keres, az talál. Solymosi Máté

A térkép nem játék

Általában a híreket nem innen nézem, a YouTube-on inkább azok a videók találhatóak meg amik videójátékokkal foglalkoznak, de nagyon könnyen találhatunk előzeteseket és animációkat is. Még megtalálható a vlog is, amiben egy ember beszámol valamiről, vagy levideózza az élményeit. A YouTube-ra ingyenesen és egyszerűen fel lehet tölteni videókat, de a nézésük sem kerül pénzbe. A zenék is népszerűek, például a despacitonak 5,7 milliárd megtekintése van. Amikor az ember videójátékot néz legtöbbször azt találja meg, hogy egy ember játszik. A YouTube ''ellenfele'' a Twitch, amin csak élőben közvetített videójátékot lehet nézni. Láthatunk még sportösszefoglalókat is arról, hogy mi történt egy focimeccsen vagy akármilyen sportban. Népszerűek mostanában az olyan videók is, amik egy témával kapcsolatban gyűjtenek össze mémeket. Az animációk is népszerűek, nagyon sok ilyet találhatunk. Sok-sok pranket (egy videó amiben valakit mindenféle módon megviccelnek) láthatunk, mostanában nagyon felkapott. Én mostanában már nem nagyon szoktam játszani a telefonomon, de sok játékról tudok. A különböző áruházakból ( a legnépszerűbb a Google play, és az App store) sok ingyenes játékot tölthetünk le, ellentétben a számítógéppel, ahol a játékok nagy része fizetős. Természetesen fizetős játékokat is megtaláljuk, mint például a Minecraft, de a nagy részük ingyenes. Ezekben az online áruházakban vannak alkalmazások is, amik sokszor szerkesztőprogramok vagy például egy térkép, ami távol áll a játékoktól. Sajnos a mai appoknak egyre nagyobb tárhelyre van szükségük, és emiatt a telefonoknak is több tárhely kell. De még mindig léteznek a direkt minél kisebbre tervezett játékok is. Általában egy játék vagy alkalmazás ára 300 Ft és 2500 Ft között van. Az ember maga is tud csinálni ilyen alkalmazást/játékot, de az minél profibb, annál nehezebb, és még pénzbe is kerülhet. Csuhai Miki

Szubjektív szótár

  • Instagram – képek megosztása, like, komment, követés
  • Facebook – fogalmam sincs, nem használom:)
  • Snapchat – limitált megnyitású képek, barátnak jelölés, chat, állatos filterek
  • Messenger – üzenet, reakció
  • Viber – üzenet, képek, GIF-ek, matricák
  • Pinterest – ötlethalmaz képekben, szövegben
  • Tumblr – arc nélküli megjelenés, inkább idézetes, szomorú közösségi
  • Twitter – Facebook karakterlimittel, platformkövetés, nem kapcsolattartásra, inkább szórakoztatsásra
  • YouTube – zenék, videók
  • Google-alkalmazások: Drive, docx, Maps, Calendar, Photos, Mail, Translate
  • Spotify – zenehallgatás
  • Wattpad – fanfiction írás/olvasás
  • Duolingo - nyelvtanulás
  • Játékok (Googleplay legnépszerűbbjei): Minecraft, Szókereső, Fortnite, Honfoglaló
  • Netflix – sorozatok
  • Menetrendek – budapesti közlekedés: BKKfutár
  • Tinder – társkereső

Tükör

Állandóan zenét hallgatunk, a legtöbb filmet ismerjük, amiről a felnőttek beszélgetnek, a sorozatokról órákig témázunk, a legújabb videókról mindig az elsők között értesülünk és valahogy a világ történéseit is gyakran jobban vágjuk, mint a felnőttek. És nem, nem az újságokból meg a szomszédtól tudunk mindent, mint ahogyan azt régen ti tudtátok, hanem feldobja a YouTube, reklámozza a Spotify, halljuk egy buliban, látjuk a tévében, belénk traktálják az óriásplakátok. Mivel ezek elképesztően manipulatív tartalmak, nekünk meg kell tanítani őket helyesen használni, mert amíg kisebbek vagyunk, magunktól nincs meg az a szűrőrendszerünk, amivel ezeknek az elfogadható, korrekt részét beengedjünk és hasznosítjuk, illetve a szenny részét visszadobjuk. Önmagában a telefon és az internet nem rossz dolog, de nektek, felnőtteknek kell minket, gyerekeket megtanítani a helyes használatra, ahhoz, hogy valóban a segítségünkre legyen, és ne függőség legyen a vége. Pár hónapja megkaptuk a Telenortól egy felmérés eredményét, ami a telefoneladásokat mutatta. Fájdalmas számok voltak benne: ma Magyarországon minden MÁSODIK 0-3 év közötti gyereknek SAJÁT okos készüléke van. Én nem bemegy a Telenorba a 2 éves kiskrapek, hogy csókolom, itt a pénz, kérek egy iPhone 8-at, mert most az a menő. Nem ám! Ti, felnőttek adjátok a kezünkbe a készülékeket, majd csodálkoztok, hogy függővé válunk gimnazista korunkra. Papp Júlia  

Szerző

Mégsem találták meg a hat éve ellopott Picasso-festményt

Publikálás dátuma
2018.11.19. 11:31

A holland írónő azt mondta, hogy „tréfa áldozata lett”. Egy belgiumi színházi produkció alkotói csapták be a megtalálót.
Álhír, hogy felbukkant egy hat éve ellopott Picasso-festmény: a kép megtalálását bejelentő holland írónő elmondása szerint „tréfa áldozata lett” – közölte a holland NOS televízió. Az írónő vasárnap este azt mondta, hogy gyanútlanul bedőlt két belga filmrendező „performanszának” – idézte a Guardian online kiadása. A News.ro hírügynökség vasárnapi jelentése szerint Mira Feticu román származású holland írónő szombaton Hollandia bukaresti nagykövetségére vitte be a Picassónak tulajdonított alkotást, és a nagykövetség azonnal értesítette a román hatóságokat. Úgy vélték, a rotterdami műcsarnokból román műkincsrablók által 2012-ben ellopott hét nagy értékű festmény egyikéről, Picasso Harlequin-fej című alkotásáról van szó. A festményt Mira Feticu Hollandiában élő román származású írónő találta meg egy másik, meg nem nevezett holland állampolgárral együtt. Feticu 2015-ben a rotterdami műkincslopásból merített ihletet Tascha című regényének megírásához. Állítása szerint tíz nappal ezelőtt névtelen román nyelvű levelet kapott, melyben a levélíró megjelölte az elásott műkincs helyét. A levélről azonnal értesítette azt a holland nyomozót, akivel együttműködött a regénye megírásakor. Ezután indult el egy holland állampolgárral a megjelölt helyre, ahol egy kő alá rejtve, műanyag fóliába becsomagolva találta meg a képet tartalmazó csomagot. A News.ro hírügynökség képet is közölt az írónőről, amint kezében tartja a keretéből kivágott festményt és a reprodukciót, amely alapján azonosította a művet. A műalkotást a nagykövetség átadta a romániai szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészségnek (DIICOT). Az ügyészség vasárnap szűkszavú közleményben erősítette meg: Hollandia bukaresti nagykövetsége bejelentése alapján nyomozást indított az ügyben. A műalkotást hétfőn a Román Művészeti Múzeumba szállítják szakértői vizsgálatra. A belga írónő azonban ezután kapott egy emailt, amiben elmagyarázták neki, hogy a levél a True Copy (Valódi másolat) elnevezésű projekt része volt, melyet Geert Jan Jansen megrögzött holland képhamisító ihletett. Jansen hamisítványai 1994-es lefüleléséig elárasztották Európa és a világ műgyűjteményeit. A két belga rendező, Bart Baele és Yves Degryse később a weboldalán közölte, hogy a hamisított Picasso festményt október végén rejtették el a Tulcea megyei erdőben, és három romániai, valamint három hollandiai címre küldtek névtelen levelet, amelyekben megjelölték az elásott műkincs helyét, és várták a fejleményeket. A színházi alkotók bocsánatot kértek a hollandiai román írótól az átverés miatt, és felajánlották, hogy legyen része a produkciónak. Mira Feticu a Digi 24 hírtelevíziónak nyilatkozva kijelentette: nincs oka szégyenkezni, mert jóhiszeműen, az értékmentés vágyától vezérelve járt el. A Mediafax hírügynökségnek adott nyilatkozatában kijelentette: megtörténhet, hogy az átverés során szerzett élményeit egy újabb regényben írja meg.

Hét festményt vittek el

Román betörők 2012-ben a rotterdami Műcsarnokba (Kunsthal) hatoltak be, ahonnan hét nagy értékű festményt vágtak ki a képkeretből, és vittek magukkal. A festmények – Picasso, Matisse, Monet és Gauguin alkotásai – közel 18 millió euróra (5,8 milliárd forintra) voltak biztosítva. Az ügyben a DIICOT hat román állampolgár ellen emelt vádat. A két fővádlott beismerő vallomást tett, őket 2014 februárjában a Bukaresti Táblabíróság jogerősen 6 év, valamint 5 év 4 hónap börtönbüntetésre ítélte. A perben kétéves börtönbüntetést kapott a fővádlott anyja, aki előbb azt vallotta, hogy elégette a festményeket, később azonban visszavonta a vallomását. A festmények hollétéről a román nyomozóknak nem sikerült információkat szerezniük. 

Szerző
Témák
Románia Picasso
Frissítve: 2018.11.19. 14:12

Családban marad - Kabaré a Revizorból

Publikálás dátuma
2018.11.19. 10:00

Fotó: Mészáros Zsolt
Kabarét rendezett Mohácsi János az átírt Revizorból. Nevetünk a kisvárosi korrupción, összefonódásokon, az álságos törtetésen és lojalitáson. És ez mind nagyon is ismerős.
Gogol Revizorából a Mohácsi testvérek egy teljesen új művet írtak, persze az alapmotívumokat meghagyva. Megszokhattuk ezt tőlük, de amikor az ember ezzel a teljes átírási merészséggel és ambícióval újra és újra szembetalálkozik, mégis meglepődik. Szerencsére, csak az első néhány percre igaz ez, mert ilyenkor a néző elengedi az eredetit és átengedi magát az újnak. A cselekményt a szerzők áthelyezték a mába, na azért nem Magyarországra, hanem egy orosz kisvárosba. Itt is jön a Revizor, mint Gogolnál, de még hogy mennyire jön és van már internet, és mobil. A szereplők is változnak: az álrevizor Hlesztakov, itt bányamérnök hallgató, és a helyi elit pedig teljes spektrumában megjelenik, a sikeres vállalkozótól, a kevésbé sikeres vállalkozóig, a rendőrfőnöknőtől a tanítóig. Az alaptípusok persze Gogolnál is megvannak, de Mohácsiék elszabadult fantáziával mindent továbbgondoltak. Szereplőket, a történetet, neveket és szóvicceket. És az egészben az jó, hogy működik. A nézők attól függetlenül, hogy milyen a világnézetük, melyik pártra szavaznak, harsányan nevetnek a végletekig felpörgetett komikumon. Pedig a szerzők nem tesznek mást, csak a mindennapjainkat sűrítik és dramatizálják bele a drámába. Teszik ezt szellemesen, gátlások nélkül, de ha már erről a témáról - a hatalom, a korrupció, a különböző összefonódások – van szó, miért éppen nekik lennének gátlásaik, amikor a szereplőik már rég nem ismerik ezt a szót, legfeljebb álságosan hivatkoznak rá. Sok mindenre hivatkoznak, becsületre, jó modorra, hitre, tapintatra, de mint mi is nap, mint nap tapasztaljuk ez már csak a kampány és politikai szlogenek szintjén érvényes. A hitele, az igazi tartalma már rég a múlté. Ebben a szellemben a szombathelyi Revizor egy féktelenül nevettető kabaré jelenetek sorozata. Persze, hogy nevetünk rajta, pedig sírhatnánk is, de már ezen is régen túl vagyunk. Nevetünk azon, hogy amikor az egyik szereplő független sajtót hangoztat, a másik visszakérdez, van még olyan? Vagy azon, hogy a vezér, a „jégmezők lovagja” megdicséri a polgármestert, mert időben küldi mindig a pénzt. 
EZ KABARÉ - A Mohácsi testvérektől nem szokatlan a műfaj
Fotó: Mészáros Zsolt
A színészek, érezhetően élvezik a helyzetet és jó formát mutatnak. A Gagarin álnevet használó bányamérnök hallgatót játszó Lábodi Ádám vendégként és a barátját „Dr. Puskint”, vagyis igazából Oszipot alakító Orosz Róbert állja a sarat és az iramot. Mint ahogy a többiek is, a polgármestert megformáló Bajomi Nagy György, vagy a rendőrfőnöknőt játszó Vlahovics Edit. De bátor és nagyszerű a polgármester feleségeként Alberti Zsófi, illetve a lányaként Hartai Petra. Az előadást három zenész élőben a színpadon végigkíséri. (Mondjuk ez nem újdonság Mohácsinál.) A történet vége is más, mint Gogolnál. Itt Hlesztakov nem tűnik el, hanem beépül a családba, elveszi a polgármester lányát, terveznek néhány gyereket, meg is ígérik ezt a a jégmezők lovagjának, akárcsak az örömszülők. Megy minden tovább, ahogy eddig. Kérdés, csak az, hogy meddig tudunk még ezen nevetni.

INFÓ

Gogol – Mohácsi testvérek Revizor Weöres Sándor Színház Szombathely Rendező: Mohácsi János

Szerző