Politikai potyautasok

Az ellenzék választási vereségét követő káoszban, mint egy nagy velencei karneválon megjelennek a káoszlovagok és a politikai potyautasok is a politikusok maszkjában. Mindig így volt az evilági élet, de mostanság ez az álarcosbál lassan komédiává fordul. A kis pártok kavargása és a nagyobb pártok tántorgása olyan méreteket öltött, hogy már a sok egyenes tévéadásban megfáradt politikai elemzők is lemondtak arról, hogy a hazai pártok állapotát akár egy hetes biztonsággal is előre jelezzék. Kavarognak a száraz falevelek az őszi szélben, s mivel a Fidesznek sikerült belülről szétverni az LMP-t és a Jobbikot, már nem is lehet tudni, hogy csak a száraz falevelek hullnak, vagy maga a fa is kiszáradt.

Nem csoda, hogy ebben a groteszk álarcos karneválban a közéleti viták is annyira lezüllöttek, hogy előtérbe kerültek azok, akik képesek mindenféle ellentmondást szemrebbenés nélkül kimondani, akkor is, ha a Fidesz ezirányú továbbképzési tanfolyamát esetleg éppen ellenzéki mezben hasznosítják. Ütésállók, mert politikailag teljesen súlytalanok. Most az ő idejük jött el, tolonganak az önjelöltek a politikában, és a pálya széléről a csak papíron létező pártok képviselői is rendszeresen bekiabálnak.

Ebben az áttekinthetetlen kavargásban az átlagos állampolgár csak csóválja a fejét, s már régen nem tudja, ki kicsoda és mit akar, de azt sejti, hogy a Fidesznek tetszik ez a komédia. Az „elemző” pedig ül és figyel, naponta pillanatképeket készít a kavargásról, aztán eldobja, és újakat készít, de nem megy sokra vele, amíg a káoszlovagok és politikai potyautasok dáridója le nem csendesül.

A komolyabb ellenzéki politika állatorvosi lova az előválasztás, amelynek a vitáját elnyomja az LMP és a Jobbik megroppanásának a zaja és a potyautasok állandó bekiabálása. Azon ugyan jóízűen el lehet és kell vitatkozni, hogy milyenek legyenek az előválasztás technikai feltételei és szervezési körülményei, de az előválasztáshoz mindenekelőtt partnerek kellenek, akik szavahihetően meg tudnak állapodni a végeredmény elfogadásában és a győztesnek egyetlen jelöltként való támogatásában, s ennek az esélye most meglehetősen csekély. Ennek ellenére a törekvést nem szabad feladni, mert már az előválasztásra való felkészítésnek is mozgósító hatása van, és csökkenti a jelenlegi politikai zűrzavart.

Az önkormányzati voksolás időzítése annyiban szerencsés, hogy májusban megelőzi az EP választás. Az önjelöltek dáridója és a Fidesz által átölelt Jobbik és LMP szabadesése után az EP választással a magyar politika belép a rendezett káosz időszakába. Félő persze, hogy a megmaradt független sajtó híréhsége addig is benntartja a közéleti vitákban a káoszlovagokat, a semmitmondás bajnokait. Kár, nagy kár.