Politikai potyautasok

Az ellenzék választási vereségét követő káoszban, mint egy nagy velencei karneválon megjelennek a káoszlovagok és a politikai potyautasok is a politikusok maszkjában. Mindig így volt az evilági élet, de mostanság ez az álarcosbál lassan komédiává fordul. A kis pártok kavargása és a nagyobb pártok tántorgása olyan méreteket öltött, hogy már a sok egyenes tévéadásban megfáradt politikai elemzők is lemondtak arról, hogy a hazai pártok állapotát akár egy hetes biztonsággal is előre jelezzék. Kavarognak a száraz falevelek az őszi szélben, s mivel a Fidesznek sikerült belülről szétverni az LMP-t és a Jobbikot, már nem is lehet tudni, hogy csak a száraz falevelek hullnak, vagy maga a fa is kiszáradt.
Nem csoda, hogy ebben a groteszk álarcos karneválban a közéleti viták is annyira lezüllöttek, hogy előtérbe kerültek azok, akik képesek mindenféle ellentmondást szemrebbenés nélkül kimondani, akkor is, ha a Fidesz ezirányú továbbképzési tanfolyamát esetleg éppen ellenzéki mezben hasznosítják. Ütésállók, mert politikailag teljesen súlytalanok. Most az ő idejük jött el, tolonganak az önjelöltek a politikában, és a pálya széléről a csak papíron létező pártok képviselői is rendszeresen bekiabálnak.
Ebben az áttekinthetetlen kavargásban az átlagos állampolgár csak csóválja a fejét, s már régen nem tudja, ki kicsoda és mit akar, de azt sejti, hogy a Fidesznek tetszik ez a komédia. Az „elemző” pedig ül és figyel, naponta pillanatképeket készít a kavargásról, aztán eldobja, és újakat készít, de nem megy sokra vele, amíg a káoszlovagok és politikai potyautasok dáridója le nem csendesül.
A komolyabb ellenzéki politika állatorvosi lova az előválasztás, amelynek a vitáját elnyomja az LMP és a Jobbik megroppanásának a zaja és a potyautasok állandó bekiabálása. Azon ugyan jóízűen el lehet és kell vitatkozni, hogy milyenek legyenek az előválasztás technikai feltételei és szervezési körülményei, de az előválasztáshoz mindenekelőtt partnerek kellenek, akik szavahihetően meg tudnak állapodni a végeredmény elfogadásában és a győztesnek egyetlen jelöltként való támogatásában, s ennek az esélye most meglehetősen csekély. Ennek ellenére a törekvést nem szabad feladni, mert már az előválasztásra való felkészítésnek is mozgósító hatása van, és csökkenti a jelenlegi politikai zűrzavart.
Az önkormányzati voksolás időzítése annyiban szerencsés, hogy májusban megelőzi az EP választás. Az önjelöltek dáridója és a Fidesz által átölelt Jobbik és LMP szabadesése után az EP választással a magyar politika belép a rendezett káosz időszakába. Félő persze, hogy a megmaradt független sajtó híréhsége addig is benntartja a közéleti vitákban a káoszlovagokat, a semmitmondás bajnokait. Kár, nagy kár.
2018.11.20 09:11
Frissítve: 2018.11.20 09:23

Kockajáték

A dél-karolinai kisváros, Charleston gettójában nyáresténként tereferélnek az asszonyok a Harcsa utcában, a férfiak kockajátékot űznek. A szerencsejátékosok hiszik, egy nagy dobással mindent megnyerhetnek, de akadnak olyanok is, akiknek álca a játék, inkább Sporting Life-ot, a kábítószerdílert várják. George Gershwin 1935-ös operája, a Porgy és Bess eredetileg ezzel az eleven képpel indul, és aztán egy olyan történetet mesél el slágerekben, hogy mű a XX. század egyik legjobb operájaként a Carmen magasságába emelkedik.
Gershwin darabja 1970-ben érkezett Budapestre, játszották az Erkelben és a Szegedi Szabadtéri Játékokon is, mindenütt nagy sikerrel. Majd 1983-ban a darab bemutatását ahhoz a kitételhez kötötték a szövegíró, Ira Gershwin végakarata szerint, hogy a szerepeket afroamerikaiak énekeljék. Az elvárás nem előzmény nélküli: George Gershwin sem rajongott az ötletért, hogy az egyik első hangosfilm, Az éneklő bolond sztárja, Al Jolson, aki feketére festett arccal játszott afroamerikait az 1920-as évek végén, bekerülhessen a darabba.
A Porgy és Bess tavaly négy előadás erejéig újra az Erkelben volt látható. A bemutató több szempontból is nagy dobásnak bizonyult, és nem hiányzott a fekete arcfesték Almási-Tóth András rendezéséből. A sikert beárnyékolta, hogy a magyar intézmény kitétel nélküli szerződést kötött az amerikai jogkezelővel, így mindenütt jeleznie kellett: az előadás ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel. 
A tervek szerint két hét múlva újra bemutatnák itt a darabot, ám egyelőre játszási engedély nincs. Hasonló helyzet nyilván nem példa nélküli, ám egy kiemelt nemzeti intézmény szempontjából ez hazárdjátéknak tűnik. Főként, hogy az Operaház főigazgatója a vitatható „all black cast” szabályt rasszistának titulálta, nem érezvén a szavak súlyát.
2019.03.23 09:22
Frissítve: 2019.03.23 16:11

A felfüggesztés hete

Azt állította Gulyás Gergely miniszter (az Európai Néppárt ülése előtti nyilatkozatában az MTI-nek), hogy a Fidesz csak akkor tud a Néppártban maradni, ha nem csupán a párt kizárására, hanem a felfüggesztésére sem kerül sor.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Fidesz tagságát felfüggesztették, mégis maradt. A Néppárt honlapján ez a cím olvasható: Fidesz membership suspended after EPP Political Assembly (Felfüggesztették a Fidesz tagságát az Európai Néppárt Politikai Gyűlése után). A többi süket duma süketeknek és vakoknak.
Azt állította Orbán Viktor (Brüsszelben, az Európai Néppárt döntése után), hogy "a magunk részéről… egyoldalúan mi felfüggesztjük jogaink gyakorlását.”
Ezzel szemben a tény az, hogy ilyen nincs és nem is volt. Ha lett volna, akkor a Fidesz egyoldalúan fogja magát, és egyoldalúan kivonul a Néppárt gyűléséről, mondván, hogy felfüggesztettem a tagságomat, viszontlátásra. Ehelyett megegyezett a felfüggesztésben és a vele járó szankciókban a néppárti elnökséggel, majd hozzájárult ahhoz, hogy a tagok ezt megszavazzák. Az eredmény: 190-3. Egyoldalúnak egyébként tényleg egyoldalú.
Azt állította Varga Judit, uniós kapcsolatokért felelős államtitkár (a kormánypárti Mandiner hírportálnak, arra válaszolva, miért is jön majd a néppárti bölcsek tanácsa Budapestre), hogy „évek óta dobálóznak kritikusaink azzal, hogy Magyarországon milyen problémák vannak az európai értékekkel, a bíróságok függetlenségével, az Alkotmánybírósággal, de senki sem jött el hozzánk, hogy valóban meggyőződhessen arról, mi is a helyzet pontosan.”
Ezzel szemben a tény az, hogy például a Velencei Bizottság szakértői rendszeresen jártak ide, és legutóbb például a közigazgatási bíróságok felállításával kapcsolatban adtak ki bíráló állásfoglalást. Az Európai Parlament pedig (több itteni helyzetfelmérés után) többször is határozatban ítélte el – legutóbb a néppárti képviselők többségének a szavazatával – a magyar kormányt a jogállami normák megsértése miatt. Szóval a Néppártnak már a könyökén jön ki Orbán. De még mindig nem megy ki.
Azt állította Orbán Viktor (brüsszeli sajtóértekezletén), hogy „jogállamiság tekintetében se Belgium, se Svédország, se Finnország, se Németország egy fikarcnyival sincs jobb helyzetben, mint Magyarország.”
Ezzel szemben a tény az, hogy egyik nevezett országban sincs a teljes hatalom néhány régi haver kezében, nincs gyakorlatilag leválthatatlan legfőbb ügyész, nem függ a bírósági kinevezések, előmenetelek rendje egyetlen kinevezett baráttól, nem került az Alkotmánybíróság teljes kormányzati fennhatóság alá, nincs totális kormányuralom az állami média fölött, és nem szerezte meg a kormány a magántulajdonban lévő média nagy részét is, nem jutnak a közbeszerzési megbízások Mészárosokhoz és Garancsikhoz, vagyis a kormányfő barátaihoz, nem fejezik le a tudományos életet és az ország egyik legjobb egyetemét, nem éheztetik a menedékkérőket, és nem fenyegetik az állampolgári jogok mellett kiálló civil szervezeteket. Csak úgy, egy szuszra. De volna még két-három szuszra való is.
2019.03.23 09:21
Frissítve: 2019.03.23 09:27