Tisztújítás Párbeszédben

November 11-én a Párbeszéd Magyarországért (PM) taggyűlésén – kihívó hiányában - újraválasztották a párt eddigi társelnökeit, Szabó Tímeát és Karácsony Gergelyt. Néhány hete az LMP-ben a női társelnöki posztra is csak egy jelentkező volt (Demeter Márta), és láss csodát, ő is befutott. Az önállóan nehezen mérhető Párbeszédben és a 3 százalékos LMP-ben tehát rendben lezajlott a tisztújítás, ugyanakkor a közéletre gyakorolt hatásuk továbbra is esetleges. 
Viszont mindkét politikai alakzat aktív szövetségi politikát folytat. Míg az LMP mind inkább a Jobbikba kapaszkodik, és prominenseinek többsége stratégiai partnerként tekint a radikális jobboldali tömörülésre, addig a PM a Magyar Szocialista Párt több évtizedes ismertségébe kapaszkodva igyekszik láthatóvá válni. Az MSZP-PM viszonya azt a látszatot kelti, hogy az apró PM több helyzetben is diktálna a kis-közepes szocialistáknak. 
Ezt igazolja Szabó Tímea elnök asszony sajtótájékoztatón elhangzott mondata is, miszerint „csak úgy tudják elképzelni a szövetségesi politikát, ha jövőre az önkormányzati választáson Karácsony Gergely lesz a zuglói polgármesterjelölt, és ezt szövetségeseik helyi, regionális és országos szinten is támogatják.” Hétfőn délelőtt az MSZP volt elnöke, Mesterházy Attila így reagált: „Ma pedig ultimátumot adtak nekünk... A zuglói polgármesteri székért cserébe van csak közös lista?! (…)És ezt ráadásul utólag, a médián keresztül üzeni meg nekünk legfőbb szövetségesünk, a Párbeszéd? Egy párt, amelynek nélkülünk nem lenne frakciója, támogatottsága pedig elmarad a Kétfarkú Kutya Pártétól, a Momentumétól…” Véleményét a párt mai vezetői nem kommentálták, ami tisztázatlanságra utal. Már csak ezért is jó lenne, ha mindkét párt vezetősége észhez térne és tisztázná ezt a bolond helyzetet, mivel a választóközönséget továbbra sem érdekli a szövetséges ellenzéki pártok torzsalkodása.
A sajtótájékoztatón társelnök asszony újfent kiemelte, hogy a PM elsődleges (!) célja a mindenki (!) számára elérhető alapjövedelem bevezetése. A Párbeszéd ezzel a javaslattal már évekkel korábban előállt (2018. évi választási programjában is szerepelt önálló pontként), de senki sem állt mellé, még a Karácsony Gergelyt saját miniszterelnök-jelöltjeként is támogató MSZP sem. Előhúzták már a kalapból a négynapos munkahét forradalmi ötletét is, és idén októberben törvényjavaslatot nyújtottak be annak érdekében, hogy ne kelljen ledolgozni a hosszú hétvégéken kapott plusz pihenőnapokat.
A PM még most sem érti, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) bevezetése Magyarországon tízéves távlatban sem időszerű, mint ahogy a Föld egyetlen országában sem rendszeresítették. Kísérletek folynak regionális szinteken (település, kistérség stb.), de nemzetgazdasági méretben sehol nem alkalmazzák, de nem is tervezik a közeli jövőben. Arról én is tudok, hogy Magyarországon tavaly több felmérés készült az FNA lakossági támogatásáról. Azon, amelyet legutóbb a Párbeszéd rendelt a témában, semmi meglepetés nem történt: a megkérdezettek 79 százaléka örülne, ha állampolgári jogon - 25 ezer forint (fiatalkorú), 50 ezer forint (felnőtt) és 75 ezer forint (várandós anyuka) - pénzt hozna havonta a postás. Hangsúlyozom, a néhány ezer megkérdezett 79 százaléka igenelte ezt, és nem a 4,3 millió foglalkoztatott és nem a 2,7 millió nyugdíjas többsége. Egyébként célzott kérdésfeltevéssel ilyen arányú támogatást nem olyan nehéz szerezni; elég hivatkoznom a mostani nemzeti konzultációra, amely esetben a durván lebutított kérdésekre szinte biztos a válaszadók 95-98 százalékos egyetértő nyilatkozata.
Az FNA azonban gazdasági, szociológiai megközelítést és széleskörű társadalmi szolidaritást igényel. Lázálmaimban a 13. havi nyugellátás bevezetése és visszavonása kísért. Nagy boldogság a kezdetekkor, temérdek keserűség és csaknem politikai földrengés a kivezetéskor. Erről a Szocialista Párt sokat tudna mesélni, holott „csak” 2,5 millió ember volt érintett. 
Az FNA nemzetgazdasági szintű rendszeresítéséhez valamennyi politikai közösség, köztestület és érdekképviseleti/civil szervezet egyértelmű, egyhangú támogatása szükséges, hiszen 9,6 millió Magyarországon élő ember állampolgári jogon járó juttatásáról lenne szó. Az intézmény esetleges bevezetésével kapcsolatban nem látom a nemzeti közmegegyezés kialakulásának jeleit. Ellenkezőleg: azt gondolom, hogy ebben az országban - a munkajövedelemből és az abból származó nyugdíjból - élők többsége nem fogadja el a személyi teljesítményektől abszolút független jövedelem-kifizetés elvét és gyakorlatát.
Szerző
Dávid Ferenc
Frissítve: 2018.11.20. 13:20

Politikai potyautasok

Az ellenzék választási vereségét követő káoszban, mint egy nagy velencei karneválon megjelennek a káoszlovagok és a politikai potyautasok is a politikusok maszkjában. Mindig így volt az evilági élet, de mostanság ez az álarcosbál lassan komédiává fordul. A kis pártok kavargása és a nagyobb pártok tántorgása olyan méreteket öltött, hogy már a sok egyenes tévéadásban megfáradt politikai elemzők is lemondtak arról, hogy a hazai pártok állapotát akár egy hetes biztonsággal is előre jelezzék. Kavarognak a száraz falevelek az őszi szélben, s mivel a Fidesznek sikerült belülről szétverni az LMP-t és a Jobbikot, már nem is lehet tudni, hogy csak a száraz falevelek hullnak, vagy maga a fa is kiszáradt.
Nem csoda, hogy ebben a groteszk álarcos karneválban a közéleti viták is annyira lezüllöttek, hogy előtérbe kerültek azok, akik képesek mindenféle ellentmondást szemrebbenés nélkül kimondani, akkor is, ha a Fidesz ezirányú továbbképzési tanfolyamát esetleg éppen ellenzéki mezben hasznosítják. Ütésállók, mert politikailag teljesen súlytalanok. Most az ő idejük jött el, tolonganak az önjelöltek a politikában, és a pálya széléről a csak papíron létező pártok képviselői is rendszeresen bekiabálnak.
Ebben az áttekinthetetlen kavargásban az átlagos állampolgár csak csóválja a fejét, s már régen nem tudja, ki kicsoda és mit akar, de azt sejti, hogy a Fidesznek tetszik ez a komédia. Az „elemző” pedig ül és figyel, naponta pillanatképeket készít a kavargásról, aztán eldobja, és újakat készít, de nem megy sokra vele, amíg a káoszlovagok és politikai potyautasok dáridója le nem csendesül.
A komolyabb ellenzéki politika állatorvosi lova az előválasztás, amelynek a vitáját elnyomja az LMP és a Jobbik megroppanásának a zaja és a potyautasok állandó bekiabálása. Azon ugyan jóízűen el lehet és kell vitatkozni, hogy milyenek legyenek az előválasztás technikai feltételei és szervezési körülményei, de az előválasztáshoz mindenekelőtt partnerek kellenek, akik szavahihetően meg tudnak állapodni a végeredmény elfogadásában és a győztesnek egyetlen jelöltként való támogatásában, s ennek az esélye most meglehetősen csekély. Ennek ellenére a törekvést nem szabad feladni, mert már az előválasztásra való felkészítésnek is mozgósító hatása van, és csökkenti a jelenlegi politikai zűrzavart.
Az önkormányzati voksolás időzítése annyiban szerencsés, hogy májusban megelőzi az EP választás. Az önjelöltek dáridója és a Fidesz által átölelt Jobbik és LMP szabadesése után az EP választással a magyar politika belép a rendezett káosz időszakába. Félő persze, hogy a megmaradt független sajtó híréhsége addig is benntartja a közéleti vitákban a káoszlovagokat, a semmitmondás bajnokait. Kár, nagy kár.
Frissítve: 2018.11.20. 09:23

Szerintem

Magyar vastartalék Orbán Viktor kiadta a jelszót: sokasodjunk, szaporodjunk. Alvezérei hűségesen szajkózzák a vezér gondolatát: mi a magyar családokra, és nem a bevándorlásra építjük jövőnket. Nemsokára konzultálni is fogunk erről. Soros, aki ismeretlen okból Európa muszlimok által történő elárasztását tartja küldetésének, most végre emberére talált. Itt aztán minden ajtó zárva van a terroristának bélyegzett menekültek előtt (persze egyesek azért bebocsájtást nyernek a letelepedési kötvények földjére). Gondolom, nincs épeszű ember, aki ne akarná a lakosság fogyatkozását megállítani. Ugyanakkor a magyar családok, legalábbis rövid távon, aligha fogják a jelenlegi munkaerő gondokat megoldani. Hiszen ha azonnal munkához látnak, akkor is legalább húsz esztendő kell ahhoz, amíg születendő utódaik munkába állhatnak. Addig esetleg sorosozhatunk vagy konzultálhatunk, mindkettő alkalmas arra, hogy elterelje a figyelmet a gondokról. Ugyanakkor talán nem árt, ha vigyázó szemünket a Nyugatra vetjük, ahová nagyjából félmillió magyar állampolgár tántorgott ki az elmúlt években. Ha demográfiai és munkaerő problémáink vannak, esetleg nem lenne ostoba ötlet, őket hazacsábítani. Annál is inkább, mivel zömükben fiatal és jól képzett emberek. Igaz, a tekintélyelvű rendszernél többre becsülik a nehézkes, szócsépléses demokráciát, a lojalitásnál a tehetséget, a civilek vegzálása helyett a közéletbe való minél erősebb bevonásukat, a gyűlöletnél a szolidaritást. Ha úgy vesszük, végül is ők maguk is migránsok, ha uniós tagságunk miatt nem nevezik is így - bár sokszor annak tekintik - őket. Úgy tűnik, kormányunk is, hiszen néhány látszatintézkedésen kívül nem nagyon szorgalmazza hazatérésüket. Többségük ugyanis nem kormánypárti szavazó. És hirtelen nem is tűnnek olyan égetőnek a munkaerő gondok. Várjuk ki nyugodtan a húsz évet, amíg a kormánypárti szavazók felcseperednek. Hiszen a demográfiai és a munkaerő problémák fontosak, de a kétharmad még fontosabb. Kádár János Az ünnepek méltósága Örvendetes, hogy Semjén Zsolt fontosnak tartja az ünnepek méltóságát, én is szeretnék mindenki számára kedves ünnepeket átélni. Például valóban zavar karácsonykor az ingyen ebédre várók hosszú sora: mert szomorú, hogy ennyi ember szorul rá a segítségre. A nemzeti ünnepek méltóságát pedig az adná vissza, hogy ha a teljes nemzet képviselve lenne az állami zászló felvonásánál, tehát minden parlamenti párt elnöke ott állna a közjogi méltóságok mellett, az ünnepi beszédek pedig nem a kormánypártok dicsőségéről, hanem az adott ünnep történelmi jelentőségéről szólnának. A nemzetnek tagja minden magyar, legyen jobboldali vagy baloldali, konzervatív vagy liberális, keresztény vagy zsidó, Krisna tudatú vagy ateista. Az államnak ezzel csak annyi dolga van, hogy tudomásul vegye létezésüket. Verseci Miklós 
Szerző
Témák
olvasói levél