Gólyafészek

Akinek a halálhírét költik, sokáig él. E mondás remélt igazságában bízhat két uniós miniszterelnök, a brit Theresa May, aki ellen a toryk Brexit-párti hívei szövetkeznek, illetve Andrej Babis cseh kormányfő. Utóbbi helyzete látszik stabilabbnak. Várhatóan pénteken szavaz a vele szemben benyújtott bizalmi indítványról a prágai törvényhozás, de csekély az esély arra, hogy az ellenzéknek sikerül is megbuktatnia. 
Ezt elsősorban a koalíciós partner szociáldemokraták gyengeségének köszönheti. A CSSD ugyanis hasonló helyzetben tengődik, mint a német szociáldemokraták: ha felmondanák a koalíciót, egy esetleges idő előtti voksolás akár a párt halálát jelentheti. Miközben azonban a német SPD-nek erkölcsi oka sem lenne az uniópártokkal való együttműködés megszüntetésére, a cseh testvérpárt magatartásával kapcsolatban több kérdés merül fel. Tavasszal még azzal a feltétellel vállalták a koalíciót Babissal: ha elítélik a Gólyafészek nevű szabadidőközponttal kapcsolatos botránya miatt, akkor kilépnek a kabinetből. Kétségtelen, jogerősen nem ítélték el, de még a Svájcban élő fia is elismerte, hogy a miniszterelnök jogtalanul vett fel uniós támogatást a wellness centrumra. 
Babis eszerint uniós pénzeket csorgatott a saját kasszájába. A cseh társadalmat még nem taglózta le a nihil oly mértékben, mint a magyart, így az országban sokakat megdöbbentett a botrány, hétvégén tízezrek követelték a kormányfő lemondását. 
Nem is kérdés, etikailag tarthatatlan a cseh kormányfő helyzete, de itt, Közép-Európában az erkölcs nem éppen elsődleges szempont a politikában. Másrészt a szociáldemokraták kilépése esetén a szélsőjobb léphet a baloldal helyébe, ami felettébb aggasztó forgatókönyv lenne az amúgy is ezer sebből vérző EU jövője szempontjából. 
Itt, Magyarországon persze már megtanulhattuk: mindig van rosszabb.
Frissítve: 2018.11.20. 09:23

Száraz november

Nem csak a Kék Pont, de az anyatermészet is meglehetősen szárazra szikkasztotta novemberünket, sőt októberünket is. Ha volt is néha valami csapadék, az sem volt olyan területi eloszlású, ami a mezőgazdaság számára optimális lett volna. Kezdjük megszokni, hogy globális felmelegedés van, és idei nyarunk is megmutatta, milyen érzés a tartós kánikula. Meg a hőségriadó.
A gyulai Erkel Ferenc Gimnázium földrajz (természetrajz) óráin Domokos tanár úr így oktatott: „Svájc kicsi ország, ásványkincse, termőföldje nincs, mégis gazdag ország. Mert olyan árut készítenek, amihez kevés anyag, de sok tudomány kell: a svájci órát.” Nos, Magyarország is kicsi ország, de van olyan értékes nemzeti vagyoneleme, mint a jó minőségű termőföld, és van olyan ásványkincse is, mint a víz, sőt a termálvíz, mégsem gazdag ország. Mégis, a rendszerváltás előtti tsz-korszakban több mint 350 ezer hektár öntözhető mezőgazdasági területünk volt, ma kevesebb, mint a fele. Az akkoriban jó állapotban működő öntöző csatornák és azok műtárgyai mára tönkrementek és eltűntek. A Vásárhelyi-terv által előirányzott víztározókból mára mindössze 3 készült el. Mezőgazdaságilag hasznosítható felszíni vizeink nagy része hasznosulatlanul folyik el.
Közismert, hogy Magyarország, a Kárpát-medence közepén, egy termálvíz tengeren úszik. Ezt a természetes hővíz vagyont mégsem használjuk ki úgy és annyira, amennyire megtehetnénk, pedig erre uniós forrásokból ajándék pénzt is kaphatnánk. 
Az idei szárazság és annak következménye, a brutálisan emelkedő zöldség árak figyelmeztethetnének bennünket arra, hogy természeti és uniós adottságainkat kihasználva Magyarország lehetne Európa veteményes- és gyümölcsöskertje.
Most pedig jöjjön az ideillő kis magyar demagógia: stadionok helyett csináljunk Magyarországon európai konyhakertet uniós pénzen. Habár erre már volt előremutató kezdeményezés Ajkán, és nem is kellett hozzá az unió pénze. Ezt kellene folytatni, és a nemzet tetszési indexe növekedni fog.
Frissítve: 2018.11.20. 09:23

Tisztújítás Párbeszédben

November 11-én a Párbeszéd Magyarországért (PM) taggyűlésén – kihívó hiányában - újraválasztották a párt eddigi társelnökeit, Szabó Tímeát és Karácsony Gergelyt. Néhány hete az LMP-ben a női társelnöki posztra is csak egy jelentkező volt (Demeter Márta), és láss csodát, ő is befutott. Az önállóan nehezen mérhető Párbeszédben és a 3 százalékos LMP-ben tehát rendben lezajlott a tisztújítás, ugyanakkor a közéletre gyakorolt hatásuk továbbra is esetleges. 
Viszont mindkét politikai alakzat aktív szövetségi politikát folytat. Míg az LMP mind inkább a Jobbikba kapaszkodik, és prominenseinek többsége stratégiai partnerként tekint a radikális jobboldali tömörülésre, addig a PM a Magyar Szocialista Párt több évtizedes ismertségébe kapaszkodva igyekszik láthatóvá válni. Az MSZP-PM viszonya azt a látszatot kelti, hogy az apró PM több helyzetben is diktálna a kis-közepes szocialistáknak. 
Ezt igazolja Szabó Tímea elnök asszony sajtótájékoztatón elhangzott mondata is, miszerint „csak úgy tudják elképzelni a szövetségesi politikát, ha jövőre az önkormányzati választáson Karácsony Gergely lesz a zuglói polgármesterjelölt, és ezt szövetségeseik helyi, regionális és országos szinten is támogatják.” Hétfőn délelőtt az MSZP volt elnöke, Mesterházy Attila így reagált: „Ma pedig ultimátumot adtak nekünk... A zuglói polgármesteri székért cserébe van csak közös lista?! (…)És ezt ráadásul utólag, a médián keresztül üzeni meg nekünk legfőbb szövetségesünk, a Párbeszéd? Egy párt, amelynek nélkülünk nem lenne frakciója, támogatottsága pedig elmarad a Kétfarkú Kutya Pártétól, a Momentumétól…” Véleményét a párt mai vezetői nem kommentálták, ami tisztázatlanságra utal. Már csak ezért is jó lenne, ha mindkét párt vezetősége észhez térne és tisztázná ezt a bolond helyzetet, mivel a választóközönséget továbbra sem érdekli a szövetséges ellenzéki pártok torzsalkodása.
A sajtótájékoztatón társelnök asszony újfent kiemelte, hogy a PM elsődleges (!) célja a mindenki (!) számára elérhető alapjövedelem bevezetése. A Párbeszéd ezzel a javaslattal már évekkel korábban előállt (2018. évi választási programjában is szerepelt önálló pontként), de senki sem állt mellé, még a Karácsony Gergelyt saját miniszterelnök-jelöltjeként is támogató MSZP sem. Előhúzták már a kalapból a négynapos munkahét forradalmi ötletét is, és idén októberben törvényjavaslatot nyújtottak be annak érdekében, hogy ne kelljen ledolgozni a hosszú hétvégéken kapott plusz pihenőnapokat.
A PM még most sem érti, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) bevezetése Magyarországon tízéves távlatban sem időszerű, mint ahogy a Föld egyetlen országában sem rendszeresítették. Kísérletek folynak regionális szinteken (település, kistérség stb.), de nemzetgazdasági méretben sehol nem alkalmazzák, de nem is tervezik a közeli jövőben. Arról én is tudok, hogy Magyarországon tavaly több felmérés készült az FNA lakossági támogatásáról. Azon, amelyet legutóbb a Párbeszéd rendelt a témában, semmi meglepetés nem történt: a megkérdezettek 79 százaléka örülne, ha állampolgári jogon - 25 ezer forint (fiatalkorú), 50 ezer forint (felnőtt) és 75 ezer forint (várandós anyuka) - pénzt hozna havonta a postás. Hangsúlyozom, a néhány ezer megkérdezett 79 százaléka igenelte ezt, és nem a 4,3 millió foglalkoztatott és nem a 2,7 millió nyugdíjas többsége. Egyébként célzott kérdésfeltevéssel ilyen arányú támogatást nem olyan nehéz szerezni; elég hivatkoznom a mostani nemzeti konzultációra, amely esetben a durván lebutított kérdésekre szinte biztos a válaszadók 95-98 százalékos egyetértő nyilatkozata.
Az FNA azonban gazdasági, szociológiai megközelítést és széleskörű társadalmi szolidaritást igényel. Lázálmaimban a 13. havi nyugellátás bevezetése és visszavonása kísért. Nagy boldogság a kezdetekkor, temérdek keserűség és csaknem politikai földrengés a kivezetéskor. Erről a Szocialista Párt sokat tudna mesélni, holott „csak” 2,5 millió ember volt érintett. 
Az FNA nemzetgazdasági szintű rendszeresítéséhez valamennyi politikai közösség, köztestület és érdekképviseleti/civil szervezet egyértelmű, egyhangú támogatása szükséges, hiszen 9,6 millió Magyarországon élő ember állampolgári jogon járó juttatásáról lenne szó. Az intézmény esetleges bevezetésével kapcsolatban nem látom a nemzeti közmegegyezés kialakulásának jeleit. Ellenkezőleg: azt gondolom, hogy ebben az országban - a munkajövedelemből és az abból származó nyugdíjból - élők többsége nem fogadja el a személyi teljesítményektől abszolút független jövedelem-kifizetés elvét és gyakorlatát.
Szerző
Dávid Ferenc
Frissítve: 2018.11.20. 13:20