Pénz és kultúra: többszörösen bizalmi kérdés

Publikálás dátuma
2018.11.21. 12:00
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Átláthatóság, elszámoltathatóság és a kormányciklusokon átívelő stratégia: többek között ez a sikeres kultúrafinanszírozás kulcsa Tóth Ákos közgazdász szerint.
A kulturális tao, azaz az előadó-művészeti szervezetek számára igénybe vehető társasági adókedvezmény megszűnése miatt ismét hangsúlyossá vált a kérdés: van-e gazdasági haszna a kultúrának, hogyan tud a piac érvényre jutni ezen a területen, mekkora állami beavatkozás szükséges és milyen európai modellek közül választhat(ott) Magyarország.
– Boldogságkutatásokból az derül ki, hogy a kultúra hozzájárul az emberek jóllétéhez. Ha egy munkás szívesen nézi meg a televízió szappanoperáját, vagy az egyetemi professzor az operaelőadást, feltöltődik, nagyobb az esély, hogy másnap jókedvűen dolgozik és jól teljesít. Kimutatható tehát a kultúra konkrét társadalmi és gazdasági haszna – állítja Tóth Ákos közgazdász kutató, aki a kultúrafinanszírozásról írt könyvet Kultúrafinanszírozás – Az Európai Unió tagállamaiban és Magyarországon címmel, és publikál időről időre.
 
A rendszerváltás után alkotónak és intézményvezetőnek, kormánynak és közönségnek, piacnak és fogyasztónak is szembe kellett néznie a pénz és a kultúra változó viszonyával. – Csaknem ötven évig az állam irányított ezen a területen is – sőt, tulajdonképpen a Monarchia évtizedeit is hozzáadhatjuk –, majd a rendszerváltás után különböző szemléleteket próbáltak egyszerre meghonosítani. A kilencvenes évek elején átestünk a ló túloldalára, túlságosan decentralizálni szerettük volna a kultúrát és a pénzelosztást. Néhány év alatt azonban kiderült, a jogi keretek kialakítása még nem jelenti azt, hogy a gyakorlatban is rögtön működni tud az új rendszer. Ráadásul mindez akkor történt, amikor egyszerre csökkent hirtelen sokak életszínvonala és az államtól jövő, kultúrára fordítható pénz is – sorolja az összefüggő problémákat Tóth Ákos.
Nem egyszerű a külföldön már bevált modellek átvétele. – Az Oxford Dictionary-t, (angol értelmező szótárt) milliárdos példányszámban lehet értékesíteni a világpiacon, ehhez tehát nagy valószínűséggel nincs szükség állami támogatásra. A magyar értelmező kéziszótárat maximum 16 millió ember venné meg szerte a világban, azaz állami támogatás nélkül nem tudna elkészülni – mutatja be egyszerű példával a viszonyok különbözőségét. – Az angolszász országokban a piaci, Franciaországban a koordinált, azaz állami kultúrafinanszírozás jellemző, de mindkét helyen több száz év alatt alakult ki a mai struktúra. Talán ez is lehet az oka annak, hogy míg Franciaországban a GDP másfél százalékát költik kultúrára – ebben benne van a tömegkultúra is – és a kultúra GDP-hez való hozzájárulása 3-3,2 százalék, a leginkább a francia modellt átvevő Magyarországon azonban az ugyanúgy másfél százalékos költéshez képest a kibocsátás mértéke mindössze a GDP 1,2 százaléka – írja le az arányokat a közgazdász kutató. A következetes megoldások beválhattak volna. – 1993-ban létrehozták a Nemzeti Kulturális Alapot a Nagy-Britanniában működő angol művészeti tanács mintájára. A szervezet lényege az, hogy független szakmai testületek döntenek a rendelkezésre álló pénzek fölött, és pályázni kell azért, hogy az adott kulturális projekt megnyerje a támogatást. Ehhez bizalomra van szükség. Bizalom az alkotó felé – „az odaítélt pénzt jól költötte el”, az állam iránt – „jó és koherens szabályokat és döntéseket hoz”, és a fogyasztóban – „az én adóforintjaimat jól osztja el az állam és jól költi el az alkotó”. Az átlátható intézményrendszer, az elszámoltatható állam és alkotó pedig bizalmat teremthet – érzékelteti Tóth Ákos. – A 2000-es évek elejétől fokozatosan visszaközpontosították a (politikai) döntéshozatalt, a forráselosztás viszont még mindig decentralizált maradt. Az ellentétes irányú mozgások kioltották egymást. A stratégia hiánya a kultúrára fordított összegek trendjében is megmutatkozik, a kultúrára költött adóforintok aránya attól függően ingadozik, hogy melyik kormány mit alkalmaz. Sok nyugat-európai országban bevezették, hogy egy intézménynek nyújtott állami támogatás nem négy évre, hanem öt évre szól annak érdekében, hogyha kormányváltás következne be, megmaradhasson a folyamatosság, és az intézményeknek elég idejük legyen alkalmazkodni – javasol megoldást a közgazdász, aki az állami források és a piaciak közötti választásról így fogalmaz: – Ez örök körforgás: a kultúra állami támogatását is a piac pénzeli, hiszen az állam csak adóforintokból tud pénzt teremteni. A magánszektor akkor is finanszíroz, ha „csak” bead a közösbe, azaz adót fizet. – Én mindenképpen megtartanám a magánszektor adókedvezményét a kultúra finanszírozására, ez egyértelmű – válaszolja Tóth Ákos közgazdász kutató a kérdésre, majd arra, hogy elkülöníthető-e az a 40-50 milliárdnyi összeg, amely eddig a tao-ból származott így felel: – Az elkülönítésre mindenképpen szükség lesz, és a rendelkezésre álló keretösszegeket független, szakmai döntéshozó testületeknek kellene projektszemléletet alkalmazva, pályáztatás útján az alkotók számára odaítélni.

Zongoraművek két kézre, tíz ujjra

Publikálás dátuma
2018.11.20. 18:57
Az új évadban Fischer Ádám együttese, a Dán Kamarazenekar is muzsikálni fog a Zeneakadémián
Fotó: Kallos Bea / MTI
Sajtótájékoztatót tartottak kedden a Zeneakadémián, amelyen két most futó projektre, valamint az évad bérletes koncertjeire hívták fel a figyelmet. Fekete Gyula rektorhelyettes, zeneszerző, a zsűri tagja a Bartók Világversennyel kapcsolatban elmondta: hat év alatt zajlanak le az események, ez évben a zeneszerzők mérettek meg, 54 országból 214 pályamű érkezett be. Öt-hat perces zongoradarabokat vártak, olyanokat, amelyeket „hagyományos” módon, azaz a billentyűket két kézzel, tíz ujjal megszólaltatva lehet előadni. A döntőbe hat versenyző jutott, a díjazottak névsorát a vasárnap esti gálahangversenyen hirdetik ki. Csonka András programigazgató az évad hangversenyeivel kapcsolatban azt tartotta kiemelésre fontosnak, hogy egységesen magas színvonalra törekednek, és előtérbe helyezik a kamarazenei sorozatokat. A fellépők közül elsők közt emelte ki a Takács-Nagy Gábor vezényletével érkező Manchesteri Kamarazenekart, valamint Fischer Ádám együttesét, a Dán Kamarazenekart. Nemes László Norbert, a Kodály Intézet igazgatója a Kodály Hub elnevezésű nemzetközi projektről beszélt, amelynek a Zeneakadémián kívül a Skót és a Hágai konzervatóriumok a résztvevői, és amelynek középpontjában a kisiskolásoknak kidolgozott új, játékos, örömteli zeneoktatási metódus áll.
Szerző
Frissítve: 2018.11.20. 19:26

Irodalmi szenzáció – megjelent Szabó Magda kiadatlan kisregénye

Publikálás dátuma
2018.11.20. 15:19

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Csigaház címmel jelent meg Szabó Magda hagyatékban talált kisregénye. Az eddigi ismereteink alapján a szerző költőként kezdte pályáját, ez a vélekedés azonban megdőlni látszik.
Két iskolai füzet, kockás borítójukon a cím: Csigaház, alatta az 1944-es évszám, és az SzM szignó. Szabó Magda eddig teljes egészében ismertnek hitt írói életműve egy különleges darabbal egészült ki: a hagyatékban talált kisregény az írói életpálya alakulását nagyban megváltoztatja. Mostanáig ugyanis úgy élt az irodalmi közvéleményben, hogy a szerző költőként indult, s első prózai alkotása az 1957-ben megjelent Freskó volt. Az irodalomtörténeti változást hozó mű azonban bizonyára nem véletlenül maradhatott kiadatlanul, ugyanis Szabó Magda tudatosan megsemmisítette a megjelentetni nem kívánt írásait – számolt be róla a kötetbemutatón Jolsvai Júlia, a Jaffa Kiadó főszerkesztője. A szerző így valószínűleg az utókornak szánta 1939-ben, Bécsben játszódó kisregényét, amely szerelmi és politikai szálak szövevényét rejti magában – s emiatt 1944-ben meg sem jelenhetett volna. A Csigaház nevű panzió lakóinak élete részleteiben tárul az olvasó elé: a Szabó Magdára jellemző módon tudhatjuk, hogy ki mit gondol, s érez, azonban a szereplők nem tudnak egymással beszélni, elmennek egymás mellett – emelte ki a bemutatón Jolsvai. A főszerkesztő rámutatott, nem csak az írónál már megszokott női karakterek lélektani fejlődésébe nyerhet az olvasó bepillantást a kisregény lapjain, de egy férfi esetében – aki a műben vázolt szerelmi négyszög egyik alappillére – is konkrét jellemrajz olvasható ki a műből.
Nagyon kevés kézirat maradt fenn Szabó Magdától, így különös jelentősége van jelen kötetnek, amely az eredeti kézirat alapján készült – hangsúlyozta Jolsvai. A most megjelent könyvbe beemeltek kéziratlapokat is, így az olvasók megismerhetik Szabó Magda kézírását, s bepillantást nyerhetnek a regényen végbement javításaiba. A főszerkesztő elmondta, bár az íróval már nem tudtak együtt dolgozni a szövegen, kizárólag apróbb módosításokra volt szükség; vesszőket, kisebb elírásokat javítottak. Az ember nem nyúl Szabó Magdához – fűzte hozzá. Az világosan látszik a mű kidolgozottságából, hogy nem ez volt a szerző legelső írása – emelte ki Jolsvai –, publikált az iskolaújságba, verseket, könyvismertetőket is írt, melyek azonban még nem kerültek elő a hagyatékból. Ami különösen jó hír az olvasóknak: valószínűleg újabb és újabb irodalmi csemegékre számíthatnak. Infó: Szabó Magda: Csigaház, 2018, Jaffa Kiadó 

Két újabb kötet decemberben

Szabó Magda életművét az elmúlt években a Jaffa Kiadó karolta fel, s immár huszonöt kötetből álló sorozatuk további két művel bővül az év végéig: az író egy újabb szakácskönyvével, valamint egy fotóalbummal ajándékozzák meg a Szabó Magda irodalmi munkássága mellett, élete iránt is kifejezetten érdeklődő olvasókat.

Szerző
Frissítve: 2018.11.21. 11:50