Maga a történet ismert. Az Amazon a világ legnagyobb (vagy a kínai Alibaba után második legnagyobb) internetes kereskedelmi vállalkozása. 1994-ben alapította Jeff Bezos, aki először az amerikai könyvpiacot vette át. Egy bérelt garázs állt rendelkezésére, könyvüzlete nem volt, csak az interneten lehetett megnézni a könyvek címét, rövid tartalmát, majd később néhány olvasó recenzióját. A szenzáció az volt (és ma is az), hogy harminc-negyven százalék árkedvezményt nyújtott, és a könyv néhány napon (esetleg 24 órán belül) a postaládában volt. Olcsó volt, gyors, kényelmes, sőt! Vissza is lehetett küldeni, indoklás nélkül.
A könyvüzletből azóta áruház lett. Ruhanemű, csónak, szemüveg, a választék korlátlan. A hitelkártyád számát már ismerik, még a magamfajta technikailag barbár vevő is percek alatt végez a vásárlással. Tizenegy éves (nagy csibész, de roppant értelmes) unokám megtalálta apja jelszavát, és rendelt magának egy elég drága lego csomagot. Jól kikapott, de a nagypapa titokban büszke volt az élelmességére. Feltételezem, hogy az Amazon száz millió vevője közül nem ő a legfiatalabb.
Bezos, aki kubai születésű nevelőapja nevét használja, 2018-ban megelőzte Bill Gatest: ő ma a világ leggazdagabb embere. Még a pletyka rovatok is csak a munkájáról vagy adományairól írnak. Egy felesége volt (van). A „legrázósabb” story, amit találtam vele kapcsolatban, egy minapi jóslata: az, hogy egyszer az Amazon.com is tönkre fog menni. Valami olyasmit fűzött hozzá, hogy az ő egyik feladata ezt a pillanatot addig halasztani, ameddig csak lehet. Milyen jó lenne egyszer egy politikustól hallani valami hasonlót!
Az elmúlt év nagy eseménye az Amazon további terjeszkedése. A központ Seattle-ben marad, de a vállalat úgy döntött: szükség van még egy nagy központra. Több tucat amerikai város és település adott be jobbnál jobb pályázatot, mondván, gyertek ide, öt évig nem kell adót fizetni. Nyitunk egy új egyetemet a kedvetekért. Lesz egy új metróállomás. Helikopter fel- és leszállóhely. Utak. Színházak, mozik, könyvtárak. Végül is megszületett a döntés: két új központ lesz, az egyik Washington mellett, Virginia államban, a másik New Yorkban, néhány percre Manhattantől.
Sokan ünnepelték a döntést. Fellendül a két város. Az új alkalmazottak évi átlagfizetése százötven ezer dollár (!) lesz, a vendéglők tele lesznek, hotelek, motelek nyílnak. Ugyanakkor két tipikusan amerikai reakciót is észrevettem. Egyrészt mindkét városban hirtelen feltűntek az ellenzők. Miért fizessünk mi milliárdokat azért, hogy ezek idejöjjenek? Hová költöznek a szegények? Mi lesz a magas ház- és lakásárakkal? Maradjanak csak Seattle-ben! New York (egyébként szocdem) főpolgármestere mondjon le! Másrészt: a tiltakozásokról minden TV állomás és újság beszámol, de talán leginkább az a Washington Post részletezi őket, amelynek 2013-as fellendülése óta egy bizonyos Jeff Bezos a tulajdonosa.
Ez a jó hír: a lapot, amely két éve megint jövedelmező, a szerkesztői irányítják a szabad sajtó íratlan szabályai és szokásai szerint.